Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-08-01 / 31. szám

(Verhovay Journal) 1945 AUGUSZTUS 1 TOL. XXVIII. ÉVFOLYAM NO. 31. SZÁM "A VERHOVAY TESTVERSZERETET NEM ISMER HATÁROKAT BESZÁMOLÓ A WHITING, IND.- 22-IK FIÓKNAK GELETA JANOS HŐSI HALOTT TAGTÁRSUNK EMLÉKÉRE RENDEZETT KEGYELETES ÜNNEPSÉGÉRŐL Julius 22-én, az idei nyár­nak eddig legforróbb vasár­napján nagyszámú, együttér­ző kö-önség gyűlt egybe a Whiting, Ind.-i St. Mary’s Pa­rish termében, hogy kegyelet­tel áldozzon, a Verhovay Se­gély Egylet nagy hőse, 44-ik hősi halottja. Geleta János emlékének és ugyanakkor megmutassa a gyászoló csa­ládnak, hogy nagy szomorú­ságában mély együttérzéssel osztozik. Geleta János káplár, a légi haderővel teljesített szolgála­tot és 1944 április 20-án, a Földközi tenger felett lefolyt légi ütközetben lelte halálát. Az ő emlékének szentelt ün­nepélyt délután 3 órakor nyi­totta meg Szilvássy Mihály, a 22-ik fiók elnöke. Megnyitó beszédét követte a szomorú alkalomhoz illő “Ave Maria” eléneklése, melyet Phyllis Grothouse, Francis Kowal­­czyk, Dorothy Poracky és Clarice Corner, a whitingi High School növendékei ad­tak elő. I. McCarthy helyettes pol­gármester a város polgársá­gának részvétét tolmácsolta, majd hangsúlyozta, hogy a Verhovay Segély Egyletnek ez ünnepen megnyilvánuló testvéri szeretete mély hatás­sal van a többi nemzetisé­gekre is. Father Sipos, az East Chi­cago, Ind.-i magyar római ka­tolikus egyházközség plébáno­sa mély érzéssel méltatta a fiatal hős érdemeit. Kunstadt Ernő, a chicagói 164-ik fiók ügykezelője és a központi ellenőrző bizottság tagja sokezer Verhovay ka­tona szülő nevében fejezte ki részvétét Geleta János, Ver­hovay hősi halott, gyászoló családjának. Father Lach, whitingi plébános imádsága következett, majd Kelemen P. János, igazgató, a központi elnök hivatalos kiküldöttje lépett a szószék elé. A lelkét szántó mély érzé­sek fájdalma meglátszott ar­cán. Hosszú, fokozódóan iz­galmas pillanatok teltek el, melyekben mindenki meg­érezte, hogy Kelemen P. Já­nos igazgató jelentős monda­nivalóval jött elbucsuztatni az egyesület nevében Geleta Jánost. Végre megszólalt az ünnepély főszónoka .. „ Kelemen P. János a család­apa együttérző szavaival for­dult egyszerű, meleg vigasz­talással a megtört szivü édes­anyához, a gyászoló édesapá­hoz, a hősi halott fivéréhez, nővéréhez és rokonaihoz ... Majd Kelemen P. János, a volt katona, folytatta beszé­dét, felidézve annak, a véres háborúnak borzalmas emlé­keit, melyekben neki, mint az első világháború katoná­jának volt része. Kelemen P. János ezután mint a Verhovay Segély Egy­let igazgatója, mint egyleti vezető, szólott a hős tagtárs­ról a gyászoló közönséghez, méltatva a Verhovay Segély Egyletet, de nem mint bizto­sitó társaságot, hanem mint az amerikai magyarságnak azt az intézményét, melynek tagsága azok vezetői révén egybeforr a testvéri szeretet meghitt közösségében. Ezután következő szavait már nemcsak az elesett hős amerikai magyar katona hoz­zátartozóihoz s az Illinois és Indiana állam minden részé­ből egybegyült tagtársakhoz intézte, hanem üzenetnek szánta Amerika magyarságá­hoz, bárhol éljenek is e nagy országban. Lángoló érzéssel mutatott rá arra, hogy Geleta János, az alig 22 esztendős katona azért áldozta fel életét, hogy testvérei itt és a világ min­den részében SZABADON ÉLVEZHESSÉK EMBERI JOGAIKAT! Az emberiség egyszerűbb, biztosabb és könnyebb megélhetéséért, a templomokért és iskolákért harcolt Geleta János! Ő éle­tét áldozta fel ezekért a ma­gasztos emberi eszmékért és mi most segítséget, anyagi segítséget kérünk, hogy ezt az ő élete vérének feláldozá­sával megkezdett munkát folytatni is tudjuk! A Verho­vay Segély Egylet tagsága, vezetőin keresztül, NEM VÁ­RAKOZOTT, NEM OKOS­KODOTT ÉS NEM LAZÍ­TOTT, MERT A VERHOVAY TESTVÉRSZERETET NEM ISMER HATÁROKAT! Az amerikai magyarság ve­zetőitől függ, hogy ANNAK A SOK EZER GELETA JÁ­NOSNAK A VÉRE VESZEN­DŐBE MEGY-E VAGY SEM! Mert ha igen, akkor A VE­ZETŐK LESZNEK A BŰ­NÖSÖK! Geleta János életét és vé­rét áldozta azokért az esz­mékért, melyeknek megvaló­sításán az amerikai magyar segélyakció munkálkodik. Az a segélyakció, melyet már oly sokan és oly sokszor igyekez­tek megszabotálni, hogy még több éhező, szenvedő magyar gyermek pusztuljon el! A szabotálok nem törődnek az idevándorolt amerikai magya­roknak az egykori szolgaföl­dön maradt családtagjaival, akik között ott vannak a földmunkások, béresek, kocsi­sok, iparosok és a középosz­tályhoz tartozók, — mert ők a magyar ÚRI BETYÁRSÁG uszályhordozói__ Kelemen P. János beszéde véget ért... Fáradtan, de az érző lélek gyöngédségének ihletettségével állt a zokogó édesanya elé. Geleta János, hőéi halóit . halt testvérünk, arcképfestményéről, 53,000 Verhovay tagtárs kegyeletes ajándékáról, gyengéd női ke­zek emelték le a lepret... Mintha a keretből az élő Ge­leta János ... a gyermek... lépett volna családja elé ... És sokat szenvedett édesanyja csak ennyit tudott mondani: “Johnnie ... Johnnie ...” Főtisztelendő Thegza György, az ünnepély leveze­tője, mondott köszönetét a család nevében a Verhovay Segély Egyletnek a gyász­ünnepség megrendezéséért. Szólt ez a köszönet az Egye­sület központi vezetőségének, a Whiting, Ind.-i 22-ik fiók­nak, de különösen Szilvássy Mihálynak és segítőtársának, Mrs. Hermann pénztárnok tagtársnőnek, valamint a chi­cagói 37 ik, 96-ik, 164-ik és 503-ik fiókoknak, Tóth György kerületi szervezőnek és az In­diana Harbor, East Chicago, Hammond és más városokból egybegyült Verhovay tagtár­saknak és a helybeli intézmé­nyek képviselőinek. KUNSTADT ERNŐ. Vegyen Háborús Kötvényt CHURCHILL BUKASA-AZ IDŐK JELE / -----------------­Nem szoktunk más országok politikai eseményeiről vezércikkezni. De Churchill váratlan bukása a most lezajlott angliai választások alkalmával nemcsak Ang­liát illető hir, hanem a szó legszorosabb, legkomolyabb és legsúlyosabb értelmében — világesemény. Roosevelt és Churchill voltak azok, akik az afrikai, olaszországi és franciaföldi véres háborúban a két nem­zet élén állottak, Stalinnal közös tábort alkottak, a há­ború menetét irányították és a háborút győzelmes befe­jezéshez vitték. Roosevelt és Churchill voltak azok, akik a japánok elleni háborúban a kínaiak mellett állva ílőkészitették a most már elkerülhetetlen győzelmet. Roosevelt had­­vezéri szerepét a halál végezte be, Churchill hadvezéri szerepének az angliai választások vetettek váratlanul és megdöbbentő fölénnyel véget. S ma attól az embertől búcsúzunk, aki az angol nemzetet összetartotta a vég­veszedelem esztendejében és egymaga szállt szembe az ellenséggel, mindaddig, mig az Egyesült Államok hadereje és hadiipara fel nem készült arra, hogy szövetségesével összefogva megteremtse a második frontot, mely a né­met haderő teljes vereségéhez vezetett. Nem csoda tehát, hogy sok amerikai előtt érthetetlen­nek látszik az angol választóközönség magatartása. Hihe­tetlennek látszik, hogy Churchilltől elvették a vezérsze­repet, amelyben rátermettségét oly tökéletesen megbizo­­nyitotta. S önkénytelenül a közmondás jut az ember eszébe: “A mór megtette a kötelességét, a mór mehet. ...” S akik erre gondolnak, hálátlansággal vádolják meg az angol népet, mert elvette a vezérszerepet attól az embertől, aki megmentette Angliát. Ez a gondolkozás azonban nem szolgáltat teljesen igazságot az angol népnek. A helyzet ugyanis megválto­zott. Anglia körül immár béke van. Igaz, hogy az angol nép nem hagyja abba a japánok elleni háborút: az uj mi­niszter elnök első nyilatkozata erre nézve kétséget nem hagy. De ami Angliát illeti — az ország immár kikerült a veszedelemből és a belső ujjáépülés feladata előtt áll. Az angol nép rajongott Churchillért, mint legfőbb had­vezérért, de már az ország rekonstrukciójának munkáját nem volt hajlandó rábízni. Az angol nép hűségesen, törhetetlen ragaszkodással állt mögötte a háborúban, de a háborút követő első válasz­tások alkalmával bizonyságot tett az egész világ előtt, hogy nem hajlandó a régi tradíciók utján járni. A Munkáspárt került az élre Angliában, a hagyományok or­szágában, azon a földön, melyre sokan azt mondották, hogy szinte megkövesedett a tradícióiban. A kapitalista újságírók szerint Anglia ezzel a kom­munizmus útjára lépett. A demokratikus szellemű lapok szerint Anglia a szociális reformok útjára lépett. Végered­ményben mindkét irányzat ugyanazt mondja: Anglia el­szakadt a hagyományoktól. S ez az idők jele. Nincs még egy nemzet, mely any­­nyira ragaszkodott volna a hagyományokhoz, mint Anglia. S ha az angol nép — a halálos veszélyből való szabadulás órájában — arra határozza el magát, hogy ezektől a ha­gyományoktól eltér s uj utakra lép, akkor ennek jelen­tőségét nem lehet lekicsinyelni. Angliában csak az ismétlődik meg, amit Európa többi országaiban látunk. Úgy látszik, hogy a népek arra a meggyőződésre jutottak, hogy hagyományokból sem meg­élni, sem tartós békét teremteni nem lehet. Amit a múlt felépített, az elpusztult abban a háborúban, amit a múlt vezérei nem tudtak elkerülni. Az uj jövőt uj alapokra akarják felépíteni. S hiába hadakoznak a múltban élők a hagyományok megmentéséért, világos, hogy a népek nem hallgatnak rájuk: a múltból, a hagyományokból elegük volt; más jövőt, uj jövőt, szebb jövőt akarnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents