Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-04-18 / 16. szám
2-ik oldal 1945 április 18 nyílt gyűlölettel írnak és beszélnek egymásról, szítják az ellenségeskedést ée elmélyítik az e táborokat elválasztó szakadékokat. De még ennél is nagyobb baj az, hogy úgy az utódállamok, mint Oroszország az amerikai magyarság megoszlása következtében abba a helyzetbe jutnak, hogy követeléseik érvényesítése érdekében MAGYAROKRA tudnak hivatkozni és ez pecsételheti meg a magyar nemzet sorsát. Mert ha még a magyarok sem tudnak egyetérteni abban, hogy mi lenne a magyar nép sorsának igazságos és méltányos elintézése, I akkor hogyan tudjanak ebben a kérdésben egyetérteni a Szövetséges Nemzetek vezetői, akik kívül állanak és nem első kézből ismerik a magyarság helyzetét. Nyilván való, hogy ha az amerikai magyarságot kívánnák meghallgatni, akkor azt se tudnák, hogy melyik hangra figyeljenek előbb ebben a bábeli hangzavarban. MI A FELADATUNK? Kétségtelen, hogy az amerikai magyarságnak a politikai érettségnek oly magaslatára kell felemelkednie, amit eddig még nem tudott elérni. Meg kell találnia azt a közös álláspontot — “platform”-ot, ahogy az amerikaiak mondják — melyet mindegyik fél igazságosnak és méltányosnak ismerhet el. Ahhoz I azonban, hogy ezt elérjük, szükséges, hogy mindegyik fél hajlandó legyen bizonyos engedményekre. Engedményekre szükség van, mert mióta a világ fennáll, politikai kérdéseket sohasem oldottak meg anélkül, hogy az összes felek ne engedtek volna valamit a maguk állásfoglalásából. Ilyen engedmény volna, ha nem követelnénk Magyarország ezeréves határainak viszszaállitását ma, amikor a politikai helyzet arra nyilvánvalóan semmiféle lehetőséget nem nyújt. Meggyőződésünk, hogy Magyarországnak joga van ezeréves határaihoz. De ugyanakkor meggyőződésünk az is, hogy a magyar nemzet érdekének árt az, aki pont most húz kardot ennek az eszmének érdekében, amikor Magyarország politikai hely-, zete a lehető legkedvezőtlenebb. Politikai értelemben ez épp oly értelmetlen eljárás, mintha valaki akkor kezdené apai jussát követelni, amikor a vádlottak padján ül. Épp ily engedmény volna, ha azok is engednének valamit a felfogásukból, akik Magyarországot szőröstül-bőröstül az orosz érdekszférába akarják beosztani. Meg kellene elégedniük azzal, hogy Magyarországon a demokratikus eszmék értelmében uj társadalmi és politikai élet kezdődne. AMIBEN MINDNYÁJAN EGYETÉRTHETÜNK Verhovayak Lapja. MAGYAR AGGODALMAK Hisszük, hogy nincs az amerikai magyarság körében egyetlen egy tekintélyesebb csoport sem, mely ne kívánná a magyar nemzet függetlenségének és nemzeti önállóságának biztosítását. Ebben mindnyájan egyetérthetünk. Ennek érdekében mindén amerikai magyar tábor egy szivvel-lélekkel szólalhat fel s egyértelmű felszólalásával súlyt adhat az amerikai magyarság véleményének, mely szétforgácsoltságában önmagát cáfolja meg. Hisszük, hogy az amerikai magyarság körében nincs egyetlen tekintélyes csoport sem, mely ne kívánná a magyar nemzetnek a demokratikus elvek szerinti ujjáépülését. Ez ismét egy oly elv, melyben egyetérthetünk s melynek megvalósulásáért együtt harcolhatunk. Ha a magyar népnek ez a két létfeltétel megadatik, akkor a magyar nép megkapja azt, ami fennmaradásának első feltétele. Hiszen csak a földreform máris záloga annak, hogy a magyar népre uj élet vár, mely ha nem is jólétet, de egyforma életlehetőséget nyújt minden polgárának. A MAGYARNAK VAN HELYE A NAP ALATT Bár minden aggodalmunk a szerencsétlen magyar népé, ugyanakkor magyart nem kell féltenünk, ha egyszer emberi életlehetőségek nyílnak meg a számára. A magyar kultúrának képviselői az egész földön elismerést szereztek maguknak. Polgárságának számához képest a magyar rengeteg tehetséggel ajándékozta meg a világot. Többszöri pusztulás és elnyomatás ellenére is Magyarországon oly kultúra és civilizáció fejlődött ki, mely a világ elismerését érdemelte ki, noha a magyar élet rendszere ellen szociális szempontból sok kifogást emeltek is. Nyilvánvaló, hogy ha a magyarság nemzeti fennmaradását biztosítják, akkor a magyarság a Dunamedencében tekintélyes szerepet fog játszani. Ezeréves kultúrája, párosulva a mostani társadalmi reformokkal, Magyarországot Keleteurópa egyik legprogresszívebb országává fogja tenni. És akkor a magyar nemzet nem erőszakkal és nem politikai játékkal, hanem tekintélyének súlyával fogja elérni azt, hogy a rajta esett sérelmek orvoslást találjanak. Tudva ezt, hisszük, hogy ma a legfontosabb kérdés Magyarország függetlenségének és demokratikus újjászületésének biztosítása. Amig ez a két kérdés nincs vég-Mult közleményünkben azokat a reményeket fejeztük ki, amiket az amerikai magyarság fűzött a yaltai egyezményhez. Rámutattunk arra a megnyugovásra, amit az amerikai magyarság széles köreiben keltett Roosevelt v. elnök azon bejelentése, hogy a yaltai egyezmény a végét jelenti, vagy legalább is a végét kell hogy jelentse, mindenféle érdekszféra rendszernek, hatalmi politikának amelyek századokon át csak háborúk magvait hintették el. De ugyanakkor hangoztattuk, hogy nem múlt el még minden veszedelem, nyitva kell tartanunk a szemünket és nemcsak jogunknak érezzük, hanem kötelességünknek is tartjuk felemelni szavunkat, amikor olyan jelenségeket észlelünk, amelyek lehervasztják relegesea eldöntve, addig csak ( szélmalomharc a többi problémával való küzködés. NE MENJÜNK FEJJEL A FALNAK! Ha Magyarországgal igazságtalanság történik, két ut marad nyitva a számunkra. Az egyik az, hogy hangos kardcsörtetéssel fejjel menjünk a falnak tiltakozásunk jeléül. Ennek eredménye csak az lesz, hogy betörjük a fejünket és a magyar nemzet ellenségei örülni fognak, hogy ennyivel is kevesebb ellenállással kell számolniok. A másik ut pedig az, hogy szívósan, türelmesen segítsük a magyar népet ahhoz, hogy lépésről-lépésre haladjon előre, amig csak el nem éri azt a politikai helyzetet, melyben alkalma nyílik arra, hogy sérelmei orvoslását követelje. Az amerikai magyarság nem intézheti Magyarország sorsát. Ez a magyar nép dolga. Az amerikai magyarságnak csak egy dologra van joga, de ez nemcsak joga, hanem kötelessége is. Ez pedig az, hogy a végletekig menő állásfoglalásokból engedve közös frontot alakítson és felemelje hangját a magyar nemzet függetlensége és demokratikus átalakulása érdekében. Kardcsörtetéssel nem megyünk sokra. Sem azzal, hogy egymást kölcsönösen lenácizzuk és lekommunistázzuk. Nem erőszak kell ide, hanem I józan ész. Nem bábeli hangzavar, hanem egységes amerikai magyar állásfoglalás. Ha ezt elérjük, akkor az amerikai magyarság szavának alighanem lesz valami súlya i akkor, amikor a békekonferenciákon a magyar nemzet sorsának végleges elintézésére kerül a sor. ményeinket és aggodalmat keltenek. A magyar remények, az amerikai magyarság reményei után most hangot kell adnunk a magyar aggodalmaknak, az amerikai magyarság aggodalmainak. ‘Mert nem áltathatjuk magunkat tovább azzal, hogy úgy történik minden, ahogy ezt a yaltai deklaráció és Roosevelt v. elnök beszámolója után elképzeltük. Nem úgy történik. Ezt számos nagy amerikai újság, folyóirat többször is megállapitotta. Amerikai és angol újságírók még mindig nem mehetnek be az orosz ellenőrzés alatt álló országokba. Ismert baloldali, liberális lapok, mint a New York Post is többször tették szóvá ezt az “elsötétítést”, igy legutóbb Marquis W. Childs, aki csak nemrég érkezett vissza Délkelet-Európából Washingtonba, s aki felpanaszolja, hogy Budapestről, amelyet nyilvánvalóan úgy romokba döntött a háború, mint Kölnt, nem lehet tiszta képet kapni. Eugene Lyons, az “American Mercury” áprilisi számában egyenesen azt írja, hogy a külvilágnak kevesebbet szabad ma tudni abból, hogy mi történik ezekben az országokban, mint felszabadításuk előtt. Eugen Lyons mutat rá cikkében arra, hogy Romániában, Bulgáriában és Jugoszláviában, nem is beszélve Lengyelországról az igazi demokratákat bebörtönzik, vagy sortüz elé állítják, s annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy mire ezekben az országokban szabad választásra kerül a sor, nem lesznek mások csak kommunisták és olyan fascisták, akik gyorsan átvedlettek, hogy továbbra is szerepet játszhassanak más színek alatt. Egy másik amerikai újságíró Leon Dennen, aki nemrég nyolc hónapot töltött a Balkánon, mint egy menekülteket segélyző new yorki bizottság megbízottja, hasonlóképen számol be tapasztalatairól a “New Leader” nevű szociáldemokrata lap hasábjain. Teimészetes, hogy ezek a jelenségek agg odalommal töltik el az amerikai magyarságot, amely azt látja, hogy a yaltai egyezményt máskép értelmezik az oroszok, mint az amerikai közvélemény. A yaltai egyezmény az amerikai felfogás szerint annyit Jelent, hogy Oroszország, Anglia és az Egyesült Államok közös kötelezettségeket vállaltak, hogy a felszabadított országok és a volt csatlós országok népeinek megadnak minden módot arra, hQgy demokráciát teremthessenek. A yaltai egyezmény kimondotta, hogy a három nagyhatalom közös tanácskozásokkal fogja elhatározni, hogy milyen lépéseket tegyenek, ha úgy látják, hogy az egyik, másik országban a népakarat érvényesülésének útját akarják állni egyes csoportok. A román kormányválság rendezése, amely után Stalin néhány óra leforgása alatt Erdélyt átadta a románoknak, az elhatározás közös tanácskozás mellőzésével történt. Joggal merül fel aggodalom az amerikai magyarokban, hogy nem ismétlődne-e meg hasonló mellőzés abban az esetben, ha Magyarországon érlelődne meg uj politikai válság? S ennek a válságnak az előszelei már jelentkeztek is. Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt vezérének debreceni beszédéből kitűnt, hogy a koalíciós kormányt alkotó Magyar Függetlenségi Frontba tömörült pártok között súrlódások vannak. A kommunisták neheztelnek azért, hogy más pártok vezetői “menteni” próbálnák olyanokat, akiket ők el akarnak távolítani a magyar köz életből. Tudjuk, hogy a magyar népbiróságok megkezdték működésűket s azt is tudjuk, hogy nemcsak háborús bűnösök kerülnek e bíróságok elé, hanem minden volt magyar képviselő, közhivatalnok, vagy bárki, akire a Függetlenségi Front valamelyik tagja ráfogja, hogy “fascista”. S Régi példákból tudjuk, hogy az ilyen népbiróságok olyan terrort tudnak kifejteni, amely a nép széles rétegeit hajtja annak a párt nak a táborába, amelynek tagsági jelvénye az egyedüli, ami mentességet biztosíthat a politikai üldözéssel szemben. Igen, megmondjuk nyíltan és őszintén: aggódunk, hogy a magyar nép széles rétegeit, amit csak most szabadítottak fel a nyilas terror alól, a másik szélsőségbe fogják hajtani, abba a szélsőségbe, amely ma ugyan demokrata jelszavakat használ, de amelytől éppen olyan távol állnak a nyugati értelemben vett demokratikus eszmények, mint a nyilasoktól. Igen aggódunk, hogy a magyar nép és köztük, amerikai magyarok között válaszfalakat fognak emel(Folytatása a 7-ik oldalon)
