Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-04-18 / 16. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM 1945 ÁPRILIS 18 NO. 16. SZÁM MINDNYÁJUNK GYÁSZ A Nem tudtunk hinni a fülünknek, mikor a megriadt rádió szétvitte a hirt a döbbent világba . . . Nem tudtunk hinni a szemünknek, mikor az újságok hatalmas, gyászkeretes szavakkal hirdették, hogy ROOSEVELT elnök meghalt . . • De hiába nem hittük, hiába menekültünk előle, utóiért megrázó bizonyosságával, elkerülhetetlen befejezettségével, utóiért és belemarkolt mindannyiunk szivébe az a hir, hogy az Egyesült Államoknak 12 éven át elnöke, az Egyesült Államok haderejének legfőbb vezére . . . csütörtökön, április 19-én, délután 4 órakor, 63 esztendős korában, visszaadta lelkét Teremtőjének, akihez megválasztása előtt még oly buzgón imádkozott, amikor a rádión szólott a nemzethez . . , G G Q Halála veszteség a nemzetnek . . . veszteség a világ népeinek . . . veszteség mindazoknak, akiknek érdekében 12 esztendőn át harcolt szívósan, ügyesen, kitartóan . . . De talán senkinek nem nagyobb veszteség, mint a bevándoroltaknak és a munkásságnak, mert Roosevelt volt az, aki értük sikraszállt . . . Roosevelt, a kisember nagy barátja, társadalmi reformok megalkotója, a fajgyűlöletnek korlátvédője, a bevándoroltak elleni izgatások megfékezője . . . Roosevelt, akinek sok ellensége volt, de még több barátja . . . Roosevelt, akit sokan ismertek, de még többen félreismertek . . . Roosevelt, aki múlt csütörtökön csendesen átlépte a Halál küszöbét, hogy azon át bevonuljon az amerikai történelem, sőt a világtörténelem legnagyobb alakjainak emlékcsarnokába . . . Kis emberek vagyunk, mi ahhoz, hogy felmérjük értékét, nagyságát. El fogja ezt helyettünk végezni a történelem és megvagyunk róla győződve, hogy a történelem még tisztábbnak, még nagyobbnak fogja látni, mint amilyennek leghűségesebb követői, leghálásabb rajongói ismerték. Még a legnagyobb embernek is vannak tévedései és gyengéi, és a legigazabb embernek is vannak ellenségei. De abban a pillanatban, ahogy az Elnök mögött halkan becsukódott az Elet kapuja, tévedéseinek jelentősége elhalványult és ellenségei is a megdöbbenés könnyeivel gyászolják. Soha Amerika történelmében elnök halála nagyobb megdöbbenést nem keltett, mint az övé . . . kivéve Lincolnét ... És Rooseveltért való gyászában a nemzet meg fogja ismételni Lincoln temetésének történetét, melyet ma sem lehet könnyek nélkül elolvasni. Ahogy. a halála által okozott megdöbbenés hasonlit ahhoz,, melyet Lincoln hirtelen meggyilkoltatása okozott . . . úgy életében is hasonlított hozzá. Minden nemzet történetében talán egyszer egy évszázadban emelkedik ki egy ember annyira nagyságával, alkotásaival és a ránehezedő feladatokkal való megbirkózás hősies, mindvégig való kitartásával, mint Roosevelt. Senkisem fogja mélyebb szomorúsággal megsiratni Roosevelt elnököt, mint a bevándorolt munkásság ... És a kérgeskezü, verejtékes homloku, bányák mélyéből, gyárak kohói mellől könnyes szemmel gyászra kivonuló munkásság nevében tesszük le a hálás szivek millióiból font emlékezet koszorúját Franklin Delano Roosevelt sírjára . . . ÁLDOTT LEGYEN EMLÉKE! MIÉRT MENNÉNK FEJJEL A FALNAK? RÉGI ÉS UJ KÖTELÉKEK Az örökbefogadott gyermek hálás szeretetének elszakíthatatlan szálai fűznek amerikai hazánkhoz. Uj szál ez, erős szál, melyet el nem szakíthatunk, mert hiszen számunkra ez az a szál, mely az élethez, a megélhetéshez, családunkhoz, gyermekeinkhez köt. Uj hazánkhoz köt a jelen és a jövő... Ez a föld, “mely ápol és eltakar” . . . Viszont, aki az édesanyját nem tudja elfelejteni, az nem tudja elfelejteni szülőföldjét sem ... A rokoni kapcsolatok és a gyermekkori emlékek erős kötelékekkel fűznek az Óhazához is, melyeket elszakítani csak az tud, aki kiirtotta magából a legnemesebb emberi érzéseket is. Ma lelkűnknek e régi szálai fájnak . . . Sajgó fájdalommal érezzük meg tízezer mérföld távolságán keresztül azt a rettenetes nyomort és szenvedést, mely szülőhazánknak és ott élő testvéreinknek osztályrészül jutott és minden amerikai magyar szeretne feleletet találni arra a kérdésre, hogy vájjon hogyan is lehetne segíteni Magyarországon és ott kínlódó testvéreinken . , . SZÉTFORGÁCSOLT ERŐK Terveket szövünk, mozgalmakat indítunk. Lehetne is e mozgalmaknak nagyszerű eredménye, ha nem forgácsolnánk szét annyira erőnket és ha nem oszolnánk több mint egy tucat táborba, melynek mindegyikében különféle megoldásokat tartanak egyedül üdvösnek a magyar nemzet számára. Bármily sokra vagy kevésre tesszük az amerikai magyarság számát, ha a magyar nemzet sorsának kérdésében egységesen tudnánk fellépni, akkor szavunk nem maradna kiáltó szó a pusztában ... de igy, ahogy most vagyunk ... az egymással ellenkező felfogást valló táborok szava megsemmisíti egymást . . . E tekintetben intő példa lehetne a lengyel nép sorsa. A lengyelek is több táborba oszlottak és a sok tábor közül különösen kettőnek lett nagyobb tekintélye. De a lengyel határkérdések eldöntését épp ez pecsételte meg, mert az orosz-angol vitában mindkét fél felhasználhatta a lengyeleknek azt a csoportját, mely az ő érdekeinek legjobban megfelelt. Ugv az angol, mint az orosz, lengyelekre hivatkozhatott és ennek nagy szerepe volt abban, hogy a lengyel kérdést annak szája ize szerint intézték el, aki erősebb volt és ezért nagyobb nyomatékossággal követelhette igényeinek érvényesülését. BÁBELI HANGZAVAR A magyarok e tekintetben még rosszabbul állanak. Politikai, világnézeti elgondolások oly élesen választják el egymástól az amerikai magyarok különféle csoportjait, hogy szinte lehetetlennek látszik ezeknek egy táborban való egyesítése. Az amerikai magyarság egyik tábora az ezeréves Magyarország szentistváni eszméje érdekében harcol és revíziót követel. A másik csoport az Atlanti Charterre hivatkozik és követeli, hogy a magyar nép maga dönthessen sorsa felett és a dunamedencei államokkal együtt békés együttműködésben dolgozzon egy szebb jövendőért. A harmadik csoport fenntartás nélkül elfogadja azt, hogy Magyarország mindenestül az orosz érdekszférába tartozik és nem törődik azzal, hogy ennek mik lehetnek a következményei a magyar nép nemzeti létének fennmaradására nézve. És ezek csak a főcsoportok. Ezek mellé sorakoznak egyének és kissebb alakulatok, melyek ugyanoly meggyőződéssel hirdetik a saját felfogásukat, mely megint csak eltér a fent felsoroltakétól. Persze véleménykülömbség mindenütt van. Hiszen nyilvánvaló, hogy Magyarországon is van kommunista párt, demokrata párt, sőt az is bizonyos, hogy Magyarországon is nagy számmal vannak revizionisták, no meg királypártiak is. Nem csoda tehát, hogy az. amerikai magyarság is megoszlik abban a tekintetben, hogy mily életforma volna a legüdvösebb a magyar nemzet számára. Azonban hiába természetes és érthető ez a helyzet. A következményei mégis tragikusak a magyar nemzet számára. Az egymással ellentétes táborok sok esetben
