Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-04-04 / 14. szám

1945 április

8-ik oldal

VIRÁGTALAN NÉMA TAVASZ

Verhovayak Lapja

Irta: Kiss Imréné, sz. Révey L. P. Emma

(Az alábbi megrázó költemény minden édesanyának szivéből szól. Levelében, melyet egyesületünk központi elnökéhez intézett, megirja a szerző, hogy mi váltotta ki a szivéből ezt a költeményt. “Sokat kesergek a “Verhovay Hős történeteken” — írja Captain W. W. Kiss felesége, — mert a mi szegény jó gyermekünknek, a 366-ik fiók tagjának, Virág S. J. Ernőnek is sok keserű megpróbáltatásban volt része már eddig is... Két hét előtt még Luzonon volt s ki tudja, hogy most hol van, mert hadihajón teljesit szolgálatot 26 hónapja mint másod osztályú gyógyszerész. Egyhuzamban nyolc hónapig volt a harctéren, mint “Marine”, akkor megsebesült és megbetegedett... de azért most is ott tartják, mert mérhetetlen szükség van rá... Két és fél hónapi kiképzés után már átvitték az Óceánon ^ most már... 18 hónapja dolgozik betegen...”

Idéztük Kiss Imrénének e sorait — utólagos engedőmének reményében, mert hiszen költeménye épp e sorok által válik a Verhovay hőstörténet egy részévé... Elismeréssel adózunk Virág Ernőnek, kinek fontos szolgálatát nem tudja nélkülözni a hadvezetőség... S hálával Kiss Imrénének, aki szavakba foglalta és megirta minden katonafiu anyjának fájdalmát.)

Sokszor áldás, sokszor bánat fakad,

A tavaszi rügyfakadás alatt;

Körülöttünk minden megélénkül,

Virágoktól, madárcsicsergéstől,

De milyen szánalmas képet mutat,

Ha jégverés tör magának utat.

í

Ismét egy uj tavasz, — Istenáldás nélkül;

1 • Virág nem fakadhat drága ember vér bői’ Ármánykodás, jajok, a madár elnémul,

Zivatar, véreső, a szivünk megbénul!

Sárgalevélözön lobog ma a májfán,

Hirdetve, hogy hányán estek , el a vártán.

Jéggé válott könnyek verik el a termést,

Melyek vesztesége üt szivünkben nagy rést;

* Mielőtt gyümölcsbe hajlana a virág,

Tövestől tépi ki ez a gonosz világ,

Mi csak azért szültünk, szegény édesanyák,

Hogy síron hervadjon — a tavaszi virág!

JÓKAI MÓR REGÉNYE:

GYÁSZJELENTÉS

1945 FEBURÁR HÓRÓL

A Verhovay Segély Egylet szomorodott

szívvel jelenti az alant megnevezett tagok el- í

1 hunytét.

! Fiók

A tag neve iKora ’

L- 7Trenka Lajos

57

1 14Androczi József

57

14Dula István

76

20Molnár Nicholas

73

í 124Csaba János

6i ;

26Nagv Károlv

22 :

29Ifi. Rahos István

23

1 35Goosch Emilné

eo ;

40Gereb János ______________26

40Rigó Mihályné

59

? 49Fodor László

76 1

54Boros Károlvné .... _

73

68Fekete Istvánná _ __72

! 71Dobos Jánosné

73

71Ifi. Baloe János

24 i

! 76Kassa Balint ______25 '

1 83Kurpe János

56

87Feies Mathias

61

132Rebicz István

73

132Németh István

80

1 137Kovacsics Sámuel

62

141Sabo Marion

43 *

145Laczko Erzsébet Mrs.

56 1

! 164Bunzik János

34

í 174Szabad Ferenc

58 ■:

194Juhos Zoltán _ _26

198Bohanyi László

59 i

! 214Zsoldos Károlvné - _65 s

226Zay József (Ifi.)

27 í

247Korona Gazéi T.

31

296Both László .

56

329Kiss Mihály _ _ __ _69

352Csizmadia József _ _

70

449Laskovich Mihálv

19

486Keskenv Frederick

26

486Keskenv Laios

21 ?

500Bocskav Nicholass Mrs.

ÁLDÁS ÉS BÉKE PORAIKRA!

28 »

JÓKAI MÓR REGENYE:

A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI

(Folytatás)

Egy este a szokott estély végeztével szobalányával vet- Icőzteté magát Alfonsine. Külön hálószobája volt anyjáétól. A komornáját mamsell Bettinek hívták. ,

Mikor egyedül voltak, azt kérdezé komornájától Alfpnsine:

—■ Mit csinál a Backfisch?

Backfisch pedig annyit tesz, hogy sült hal. Hanem, akik a német nyelvben e szónak különösebb gyöngéd értelmet akarnak adni, azok gondolnak alatta holmi olyan kis felserdült leánykákat, akik már nem gyerekek, de azért még ráérnek várni a főkötőig; akik még ártatlanok és ostobácskák; akik már éreznének valamit a szivükben, de nem tudják, hogy mit? Fecsegnek és nem tudják, hogy miről? A tréfát komolynak, a komolyat tréfának veszik S a legelső szép szót, amit nekik mond valaki, arany gyanánt kapják. Ez a Backfisch.

— A Backfisch tanul úszni — felelt ravasz arcfintoütással a mamsell.

— Még mindig vezérkötélen? Még nem szabadult fel?

— Majd nemsokára — szólt Betti, Alfonsine hajfürtjeit kibontva, hogy éjjelre másként fonja. A múltkor, hogy kibontotta a haját, azt kérdezte: “melyikünk haja hosszabb, az. enyém vagy Alfonsiné?” s körül beterítette magát vele.

— Haha! A Backfisch!

— Én azt mondtam neki: az övé szebb.

Ezen mind a ketten összenevettek.

— Tehát tudja már magáról, hogy szép?

— Afelől én is igyekeztem őt felvilágosítani; hanem ez éppen az ellenkező hatással van rá. Egyszer felvilágosítottam afelől, hogy igen jól áll neki a nevetés, gyönyörű fogsorai vannak: azóta, mikor nevet, befogja a száját. Máskor megmagyaráztam neki, hogy szép magas homlokát milyen vidám tekintetet ad arcának; azóta lehúzza a haját homlokára, hogy keskeny legyen.

— Kérdés az; azt mondja magában: annyira szép vagyok, hogy el kell titkolnom egy részét. Nem ábrándozik-e?

— Furcsa ez nála. A minap a baronessnek egy főkötőjét föltette a fejére s megnézte magát a tükörben, s aztán nevetett: “milyen különös volna az, ha én asszony volnék? Ezt főzném, azt főzném az uramnak. Este várnám a kandalló mellett, ha hazajön; egymás mellett ülnénk, aztán olvasnánk egy könyvből, ennénk egy tányérból, innánk egy pohárból, aztán úgy neveznénk egymást, hogy “szivecském”. Ha mulatságba mennénk, mindig egymással táncolnánk.

— Sokszor előhozom neki, hogy milyen rossz sorsa van itt. Milyen megvetőleg bánik vele a két baroness; hogy lenézik, szidják, mint a cselédet, nyomorultul járatják, akár egy szobalányt; azon sokat kesereg.

— Az jó.

— Előttem ugyan mást mond. Azt mondja, hogy ez mind jól van igy, de én sokszor rajta kapom, hogy éjjel mikor azt hiszi, hogy mindenki alszik, sir és nyugtalan.

— Beszél-e valakiről?

—■ Minden férfiról szokott fecsegni, aki csak a háznál megfordul; kibeszéli, amit gondol felőlük: ez szép ember, az kiálhatatlan, ez tréfás, amaz unalmas. Csak egyről nem akar beszélni soha.

— Tudom. I

(Folytatjuk)

HŐSI HALOTTAINK EMLÉKÜNNEPEI

PITTSBURGH, PA.

A 34-ik fiók április 22-ér vasárnap nagyszabású müse ros teaestély keretében fo áldozni a fiók két hősi ha lottja: Hodermarszky Zoltái és Maiok Gyula emlékénél E két hősi halott művész arcképét ez alkalommal adj át a hősök családjainak egye sületünk központi tisztikara Az estély részletes müsorá rövidesen közöljük, de addij is kérjük a pittsburghi ma gyarságot, hogy készüljöi erre az ünnepségre, hogy a: méltó kifejezése legyen hős halottaink áldozatáért érzet hálánknak és kegyeletünknek * # *

WHITESVILLE, W. VA.

Különleges ünnepség ke rétében fog megemlékezn hősi halottjáról, Gyovai lm réről a Whitesville, W. Va.- 482-ik fiók, mely e hősi ha lottja arcképének átadásá egybeköti Luzon guerilla hő sének, Gyovay Ferencnek rö videsen várható hazatérésé' vei. Az egész vidék közönség« készül e több mint hárorr évig guerilla háborút folyta tott hősnek a fogadtatására melyet a Whitesville-i isko Iában fognak megtartani, aho; gyermekkorában tanulmányait végezte. A környékbe! egyletek már készülnek arra hogy az ünnepségbe belekap' csolódjanak s igy minden jel arra mutat, hogy ez lesz * West Virginiában élő magyar, ságnak egyik legkiemelke dőbb ünnepe, melyen együtl fogják ünnepelni az élő hősi és annak hősi halált halt testvérét. Természetes, hogy ezer a jelentős ünnepen Központ; Hivatalunk képviselete is részt vesz, hogy átadja hősi halált halt tagtársunk családjának az egyesület ajándékát.--------------V-------------KÖTVÉNYÜKET VISSZAVÁLTOTTAK CASH SURRENDER FEBRUARY 1945

Fiók-Br

46 Vargo Theresa 71 Palagyi Zella Mary 108 Potornai Jánosné 249 Deme Béla 303 Breschak Irene 303 Breschak Julianna 364 Orosz Mary 439 Hoyak Stephen 477 Allison^VIrs. Jessie 486 Daróci Frank 500 Repasy Aurel 503 Miller Mrs. Henry

12-Members

Pittsburgh, Pa., 1945 február 28 PHILLIPS EMMA E h. kp. számvevő

SINGLE PREMIUM PAID-UP CERTIFICATES 132 Isza Mrs. Emery 132 Nyikos Gáspár 132 Vigh John

3-Members

Pittsburgh, Pa„ 1945 február 28, PHILLIPS EMMA E, h. kp. számvevő