Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-03-16 / 11. szám
(Verhovay Journal) 31 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 MÁRCIUS 16 NO. 11. SZÁM HADIFOGLYOK... Az egyik: kommandó támadás alkalmával esett fogságba. A tengerparti ágyuk és gépfegyver fészkek elleni hajnali harcban tulmesszire merészkedett előre. Gránátjait már eldobta, töltényeit ellőtte, s mire lihegve megállt, észrevette, hogy egyedül maradt. Jobbról-balról szuronyt szegezve német katonák közeledtek lassú, határozott léptekkel feléje. Nem volt menekvés. A további harc öngyilkosság lett volna. Fogságba került. Elvitték messzire, az ország belsejébe, számot kapott s beolvadt a fogolytábor sajátos közösségébe-A másik: bombázó gépen repült Frankfurt felett. Ezer tonna bombát szórtak le azon az éjjelen a hatalmas gyárvárosra, mely égig érő lángokban pusztult■ Az ő gépét lelőtték. Motorja felrobbant, szárnya letört, gépfegyvere összezuzódott, pilótája meghalt. Nem volt mit tenni. Kiugrott, s ejtőernyőjén leszállt. Fogolytáborba került. A harmadik: Salernónál rohanta meg az olasz tengerpartot. Három gépfegyvert hallgattatott el gránátjaival. Neki sikerült mögéjük kerülni. De akik utána jöttek, elmaradtak. Vérükben feküdtek a salernói partokon. Előtte, mögötte ellenség. Fogolytáborba került. A németek most jobban bánnak foglyaikkal, mióta tudják, hogy a háborút elveszítették. De a fogoly-tábor mégis csak börtön. Négy hónapban csak egy levelet irhát haza a családjának a fogoly. Négy hosszú hónap telik el addig, mig leírhat vagy száz szót egy tenyérnyi, hivatalos fog oly - levélpapirra■ S ha megírta levelét, — hallgatni kell, újra négy hónapig. Egy nap mozgolódás hoz változást a fogolytábor egyhangúságába■ Két férfi s ké; német katonatiszt megy barakkról-barakkra. A két civil karján egy ismerős, áldott, gyönyörű jelvény . . . fehér karszallagon VÖRÖS KERESZT. Vizsgálják a tábort. Fogyatékosságait feljegyzik. Kérdezik a foglyokat. Szemükből sugárzik a részvét, a segítés készsége. Látogatásuk után csomagok érkeznek. Hazulról! Édesanyák könnyfürösztötte csomagjait hozta el a Vörös Kereszt. És más csomagok is érkeztek. Magától a Vörös Kereszttől. Orvosságok, kötszerek. Cigaretták- Olvasnivalók. Amerika átnyúlt a tengeren elfogott fiai után- Amerika keze — a Vörös Kereszt volt. * * * Borzalmas a sorsa a japán hadifoglyoknak. Még az. Nem sokáig lesz az. A japánok is le fognak tenni szörnyűséges gazságaikról, ha ráébrednek arra, hogy bizonyosan elvesztik a háborút. Amikor majd tudni fogják, hogy fizetni kell minden gaztettért. Akkor — majd — jobbra fordul foglyaink sorsa. De addig? Isten irgálmazzon minden katonának, aki japán hadifogságba kerül. örök gyűlölet születik az ember szivében, ha ezeket olvassa: Japán orvos végigmegy a fogolytáboron. Ránéz a haldoklóra: “Nem beteg.” Ez vizet kér — ostort kap. Amaz gyötrő éhségében túl hirtelen nyúlt a száraz rizsadag után — fatönkre tették a kezeit és baltával vagdalták le az ujjait. Állatok nem tudnak oly kegyetlenek lenni, mint a japánok. Ilyen kegyetlen — csak ember tud lenni-A VÖRÖS KERESZT volt az egyetlen, mely valahogy, hónapok diplomáciai küzdelme után el tudott jutni a fogolytáborokba. Panaszaira, követeléseire csak vállvonogatás volt a válasz. “A foglyoknak jó dolguk van!” — jelentik ki a japán tisztek. S a Vörös Kereszt csak nagynéhezen tudott szétosztani valamelyes orvosságot, kötszert, élelmet, cigarettát. Annak is nagyrészét ellopták a japánok. De a Vörös Kereszt nem adhatja fel a reményt, hogy valahogy mégis sikerül majd segíteni azokon, akik — még élnek. Ma sokszor négy hónap is eltelik, mig végre a japánok megengedik, hogy egy Vörös Keresztes hajó japán vizekre mehessen. S akkor se biztos, hogy a küldött segítség negyedét is megkapják a hadifoglyok. De annál fontosabb, hogy küldjünk. Mert akármilyen keveset kapnak meg belőle, az a kevés jelenti száz meg száz fogoly számára a külömbséget az élet és a halál az öngyilkosság és a reménység, a kétségbeesés és a hazatérés álma között. S hála MacArthur hadvezetésének, hamarosan közelebb jutnak hajóink Japán földjéhez. És ahogy nő Japán veszedelme, úgy fog enyhülni foglyaink sorsa. S a Vörös Kereszt ott lesz, mihelyst engedik. Ott lesz, hogy megmentse azokat, akik még megmenthetők . . . * * * Nekünk Verhovayaknak sokat siratott hadifoglyaink vannak a német és japán hadifogoly táborokban- Úgy kerültek oda, hogy az első sorokban harcoltak, előretörtek és magukra maradtak . . . Vitézül harcolva, drágán adva amerikai aranyszabadságukat estek fogságba- Ezeknek a testvéreinknek jóléte és sokszor élete — a Vörös Kereszt kezében van. Kétszáz millió dollárt kér a Vörös Kereszt Amerika népétől. Ebben a hónapban. EGY DOLLÁR ÖTVEN CENTET kér a Vörös Kereszt minden egyes Verhovay tagtól — ebben a hónapban- Minden felnőtt, minden gyermektagtól. Ugy-e nem kéri hiába? Hiszen a mi fiainknak akar segíteni!!!! A TESTVÉRISÉG CSŐDJE? Hozzánk Verhovayakhoz igen közel áll a “testvériség’* eszméje. Testvérsegitő egyesület vagyunk, annak nevezzük magunkat. A 13 bányász a testvérek megsegítésének gondolatával indította el útjára egyesületünket 58 évvel ezelőtt s azóta egyesületünk terveiben és vezetésében mindég is ragaszkodtunk a testvériség elgondolásaihoz. Az ifjúság sport és tanulmány terén való segitése, elaggott tagtársaink biztosítási dijának fele összegéig menő segélyezése, s minden az egyesület tagjainak ügyes-bajos dolgaiban való készséges eljárásunk a testvériség eszméjéhez való ragaszkodásunk következménye. Sőt egyesületünk legutóbbi konvencióján nem hogy lejjebb szállította volna testvérsegitő programját, hanem még fokozta azt, amikor kimondta, hogy minden a betegsegélyző osztályba tartozó anyának minden születendő gyermeke után szülési segélyt fizet, anélkül, hogy azt a betegsegély összegébe beleszámítaná — tehát ez ismét segítség, ingyen, szeretetből nyújtott jóakaratu támogatás. Már megírtuk s ismételjük, hogy hazánk törvényei elismerték a testvérsegités szellemében működő egyesületeket és azokat más megítélésben részesítik, mint a biztosító társaságoknak — e tekintetben a törvény nem ismer tréfát — azonban kevésbé terheli meg adókkal s hasonló természetű kötelezettségekkel az egyesületeket, mint a biztositó társaságokat. Az ország törvényei is elismerik a testvérsegitő egyesületek magasabbrendüségét és törvényhozásuk által jóváhagyják azok elgondolását. * * * i Sajnos azonban, a testvériség gondolata oly helyzetben van, hogy olykor-olykor már a “testvériség csődjéről” tudnánk beszélni. Nincs ennek a csődnek meggyőzőbb és fájdalmasabb példája, mint az a Testvériség Hete alatt rendezett New York-i bankett — melyről tagtársaink oly sokat olvashattak az amerikai magyar sajtóban — s amelyet épp azok gáncsoltak el, akik származásuknál fogva -velünk egy táborba kellene, hogy tartozzanak — legalább is ilyen alkalommal. Ez a példa s ezer ehhez hasonló valahogy azt az érzést kelti fel bennünk, hogy ugyan hiába hirdetjük a testvériség eszméit, ha azok, akik természetszerűleg kellene, hogy testvérek legyenek, abban találják gyönyörűségüket, ha megtagadhatják a testvéri közösséget. } * * * ) Ezzel el is érkezünk a mi saját táborunkhoz- Nem kell nekünk ugyanis csődért kifelé menni, elég ha a saját házunk előtt sepregetünk, még pedig buzgón. Mindenki tudja ugyanis, de nagyon kevesen akarják megérteni, hogy egyesületünk életében a testvériség eszméjének a fennmaradása attól függ, hogy a tagság képes-e a gyűléseken való részvétel áldozatára elszánni magát- Hogy miért függ a testvériség eszméje a gyűlésektől, azt nagyon egyszerűen meg tudjuk magyarázni. Ott kezdjük a dolgot, hogy bár egyesületünk olcsóbb rátákkal dolgozik, mint bármelyik biztositó társaság, mégis képes még arra is költeni, hogy magukra maradt öreg tagjait aggmenházakban elhelyezze, havidijaik felét helyettük megfizesse, gyermekeiknek tanulmányi segélyt adjon és hogy az ifjúság “morálé”-jának fenntartására sport-tevékenységre is költsön. Már most tudjuk azt, hogy bár a nagy amerikai biztositó társaságok rátái magasabbak, még sem költenek ily dolgokra. Tőlük ugyan éhen is veszhet az elöregedett kötvény tulajdonos és nem fájditják a fejüket amiatt, hogy a fiatalok tanulhatnak-e, vagy sporttevékenységet fejthetnek-e ki és azzal sem törődnek, hogy a kötvénytulajdonos fiatal anyáknak juttassanak egy kis segítséget akkor, mikor arra a legnagyobb szükség van. Nem is tehetik, mert nekik vezérigazgatókat kell fi* zetni, irodákat fenntartani, kollektorokat fizetni és rész*
