Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-03-16 / 11. szám
2-ik oldal 1944 március 16 Verhovayak Lapja vényeseknek juttatni a kötvénytulajdonosok gyakran nehezen összeizzadt dijaik nyereségéből. A Verhovayban — és minden testvérsegitő egyesületben — a tagság pénze a tagságé. Ezért jut öregek és ín talok és anyák segélyezésére. Ezért jut KONVENCIÓRA éi hasonló dolgokra, amikkel biztositó társaságok mitsem törődnek. * * * És mégis egyre többen vannak a Verhovay tagság között olyanok, akik azt KÖVETELIK, hogy a Verhovay állítson be — a mostani alacsony havidijak mellett — kollektorokat, akik hivatásuknak tekintve az életbiztosítást, pusztán a pénzért dolgoznak és munkájuknak semmiféle ideális tartalmat nem keresnek. Vagyis — azt kívánják, hogy a Verhovay lépjen a biztositó társaságok útjára. Legyenek kollektorai, rendes ágensei. De ugyanakkor azt is akarják ugyanazok a tagtársak, hogy jusson is, maradjon is konvencióra, betegsegélyre, aggok ellátására, fiatalok taníttatására, anyák segélyezésére és hasonló jókra. Van az amerikaiaknak egy jó közmondásuk az ily elgondolásra: “You can’t eat yiíur cake and have it, too.” (Nem eheti meg a kalácsát úgy, hogy az meg is maradjon) Ha a Verhovay üzleti társasággá alakul, kollektorokkal, ágensekkel, akkor ennek a lépésnek nemcsak a Fraternal törvények szempontjából lesznek meg az elmaradhatatlan és költséges következményei. Annak meg lesz az a végzetes következménye a TESTVÉRSEGITÉSRE IS, mert el fogja juttatni az egyesületet oda, ahová cikkünk címe utal: A TESTVÉRISÉG CSŐDJÉBE! Értsék meg a tagtársak végre valahára azt, hogy egy egyesület csak abból testvérieskedhet, amit az üzletvezetésen megtakaríthat- Ha üzleti alapokra helyezkedünk, akkor az amerikai üzleti társaságokat azon a téren is követnünk kell, hogy többé nem foglalkozhatunk segítéssel. És nem megy az eszünkbe, hogy testvéri tagtársak csak a saját kényelmüket nézzék, amikor tudják, hogy egy kis odaadással lehetővé tehetik azt, hogy az egyesület annyit, sőt még többet tudjon tenni az arra rászorultakért, mint eddig. Ez, kérem, a testvériség gondolatának csődje a saját berkeinkben s kár nekünk azon sopánkodni, hogy mások hogy árulják el a testvérszeretet eszméjét, ha mi, a saját berkeinkben ugyancsak gyászosan elmaradunk attól az eszmétől, mely nagy betűkkel van ráírva a Verhovay lobogóra. * * * De itt még nem is csak a testvérsegités csődjéről van ézó, hanem arról, hogy akik mindenáron költségbe akarják keríteni az egyesületet a havidijak bekollektálását, maguk alatt is vágják a fát. MERT UGYAN HOGYAN TUDHATJA AZT BÁRKI IS, HOGY NEM LESZ-E EGYSZER ABBAN A HELYZETBEN, HOGY A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET SEGÍTŐ KEZÉRE SZORUL??? Nagyon könnyen lehetséges, hogy akkor épp az fogja a leghangosabban követelni a testvéri segítséget, aki ma minden erejével azon van, hogy közömbösségével kihúzza a testvérsegítés megvalósítása alól a gyékényt! A mi RENDKÍVÜL ALACSONY havidijunk a haláleseti segély, a balesetsegély és a betegsegély biztosítási dija. De az a fáradság, amivel a tagtársak eljárnak a gyűlésre, hogy ott befizessék a havid'jakat és résztvegyenek a fiók életében, AZ A TESTVÉRISÉG MEGVALÓSÍTÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSI DIJA. Ára a testvérsegités megmaradásának. Gondolják meg ezt jól tagtársaink, annál is inkább, mert nem tudhatják, hogy nem lesz-e egyszer szükségük a testvéri szeretet segítő kezére. Tegyünk meg mindent, hogy egyesületünk ne váljon az egyes tagtárssal mitsem törődő üzleti vállalkozássá, hanem megmaradjon, sőt fejlődjön testvérsegitő tevékenységében. Ez a tagtársaknak nem kerül pénzbe, csak egy kis fáradságba. Aki azt a fáradságot is sajnálja, az két kezével munkálja a TESTVÉRISÉG CSŐDJÉT! NEM FIZETEK TÖBBET A TÖRVÉNYSZABTA MAXIMÁLIS ÁRNÁL! NEM FOGADOK El ADAGOLT ÁRUT ÉLELMISZERJEGY BESZOLGÁLTATÁSA NÉLKÜL! Az itthoni front magyar hősei Csak egy példa a sok közül. De lapunkba kívánkozik, mert különösen felemelő, megható példa. Derda Sándor tagtársunkról van szó, a Pricedale, Pa.-i 7-ik fiók tagjáról. Régi amerikás ő már, régóta járja a munkásember életének göröngyös útjait. Pontosabban 1877 óta. Ma már a 67-ik évét tapossa. Már jó ideje nem dolgozik, hogy miért, megírja maga is pár mondatban, szivrehatóan, egyszerű soraiban. Amit el akarunk róla mondani, az, hogy Derda Sándor tagtársunk minden áron részt akart venni a Nyugatpennsylvaniai amerikai magyar War Bond mozgalomban. De nehéz jószándék is ez annak, akinek se pénze, se munkája! De az akarat mindég talál módot. Derda Sándor is elindult munka után. Rendes, állandó munkát nem kaphatott, de alkalmi munkára mégis szert tudott tenni és öreg, fáradt csontjait nem kiméivé addig dolgozott, mig el nem érte a célját. Beküldött egy csekket a Központi Pénztári Hivatalba, azzal a kéréssel, hogy neki is vegyenek egy War Bondot, hogy azzal ő is résztvehessen ebben a nagy mozgalomban. A War Bondot megvettük, elküldtük és a Nyugatpennsylvaniai magyarság javára könyveltük el- De ugyanakkor mélységes meghatottsággal köszöntük meg írásban is és most lapunkban is ennek a derék tagtársunknak, testvérünknek azt a nagyszerű példát, amit nyújtott s mely hü tükre az igazi amerikai magyar gondolkozásnak. Most pedig néhány sort szeretnénk közölni leveléből. Hadd lelkesítsen, ihlessen meg másokat is! “Mellékelten küldöm a Bondért járó csekket — Írja Derda Sándor — és hálásan köszönöm önnek, hogy megcsinálta, hogy ebből a mozgalomból én is kivehettem a részemet Bár többet tehetnék az ország érdekében, de a korom miatt nem tehetek többet. Az idővel én is kimentem a divatból. Már nem kellek seholsem és hozzá még hibás is vagyok s igy nem juthatok munkához rendes fizetéssel.” Köszönjük a szép példát Derda Sándor tagtársunk! Az Isten áldja meg és tartsa meg közöttünk sokáig! RÉGI BARÁT UJ RUHÁBAN Visszaemlékezik még a kitűnő fánkra, melyet édesanyja házában evett? Ilyenkor, böjt idején, minden magyar család asztalán ott volt a fánk, melynek jóságát azonban a lekvár biztosította. A lekvárkészités titka anyáról leányra szállt. Nem volt könnyű mesterség a lekvárfőzés és az a lány, aki jó lekvárt készített, rendszerint hamarább kapott férjet. Legalább igy beszélik. De ez odaát volt igy, a szülőhazában. Amerikában mindent másként csinálnak. Itt az anyák nem adnak át titkos főzési recepteket leányaiknak, mert a titok csakhamar kiderül és a legnagyobb titokban tartott receptek alapján készült ételek is csakhamar ott állanak a fűszeres boltok polcain — kannákban. A lekvár sem kivétel. Megkaphatja a fűszeresnél. A gyáros Lacqua-“Lekvár” nevet adott neki az amerikai vevők kedvéért, de a magyar vevőnek csak lekvár marad. Olyan az ize, mint az édes anyja házánál készült hazai lekvárnak, úgy is mutat. A Park Avenue pentházaiban talán “Lekvárt” esznek, de a magyar családok asztalára már lekváros fánk kerül. A Lacqua az a lekvár, melyet nagyanyáink főztek. Talán valamivel jobb is. De ez nem csoda. Max Am telepén készül a Lacqua-lekvár, nagyszerű gépeik vannak, hozzáértő munkásaik, sok pénzt költenek most is kutató munkára és félszázados tapasztalatuk van. Hogy tudott volna szegény nagyanyánk mindezzel versenyezni? De ez Amerika! A szabad emberek országa, ahol bármelyik fiúból elnök lehet és minden lány a legjobb lekvárral töltheti meg fánkját. Egyesek azt mondják Lacqua“Lekvár” de nekünk csak lekvár! VERHOVAY HŐSI HALOTTASNK MOHA PÁL EGYESÜLETÜNK 29-IK HŐSI HALOTTJA Moha Pál, az Elyria, O.-i 515-ik fiók tagja, 1943 szeptember 27-ikén Emden felett, Németországban, hősi halálát lelte. Bizonyára, mint repülőtiszt vett részt a nagy emdeni bombázásokban és ebben a veszélyes szolgálatban adta oda életét áldozatul hazája győzelméért 1943 szeptember hó 27-ikén. BELLUS JÁNOS EGYESÜLETÜNK 30-IK HŐSI HALOTTJA Bellus János, az Omaha, Nebraska-i 278-ik fiók tagja, a föld másik oldalán lévő véres fronton, Uj Guineában veszítette el életét hősies harc közben 1942 november 10-ikén. Ennek a szörnyű világháborúnak talán a legszörnyübb, legkegyetlenebb, legmegpróbálóbb frontján harcolt a legirgalmatlanabb ellenség, a japán ellen. BODÁK B. JÁNOS EGYESÜLETÜNK 31-IK HŐSI HALOTTJA Bodák János a Gary, W. Va.-i 32-ik fiók tagjának halála hírét a hadvezetőség közli. A jelentés szerint az egyik hires tengeralattjárón teljesített szolgálatot hős tagtársunk. Ezt a tengeralattjárót már több, mint egy éve elsülyesztettéL " pánok a Csendes Óceánon. A hajó legénységéről semmi hirt nem kapott a hadvezetőség és igy kénytelen volt egy évvel a szomorú esemény után 1944 január 11-iki hivatalos dátummal hősi halottnak nyilvánítani Bodák János tagtár«unkat összes társaival egyetemben. G O G A Verhovay Segély Egylet hősi halottainak száma 31-re emelkedett. Nagy, fájdalmas veszteséget jelent nekünk e három derék, fiatal tagtársunknak elvesztése úgy, mint azé a 28-é, aki előttük ment a vérmezőn. Fájdalmunkat csak megnehezíti az a tudat, hogy ezekért a fiukért édesanyák, édesapák és testvérek hullatják a gyász könnyeit. Dicsősége e hozzátartozóknak az, hogy az, aki az övék volt, életét a társai győzelméért adta oda. Dicsőségük az, hogy fiuk, testvérük hős volt. aki halálával felejthetetlenné tette életét. De ez a dicsőség mégis keserű dicsőség, tele könnyel, gyógyíthatatlan fájdalommal. Részvétünket küldjük e mélyen sújtott családoknak. Az egész Verhovay tábor osztozik gyászukban, melyben rájukszakadt a mostani kor legnagyobb keresztje. A VERHOVAY HŐSÖK EMLÉKE LEGYEN ÁLDOTT KÖZÖTTÜNK!
