Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-01-06 / 1. szám

8-ik oldal LESZ-E INFLÁCIÓ? KERÜLETI GYŰLÉS BÚCSÚZUNK EGY REGI VERHOVAY HARCOSTÓL — Néhai Kocsiscsák István emlékére. — Kocsiscsák István (Kochis István) közismert régi alakja az amerikai magyar közéletnek, hiszen egyike volt a legrégibb bevándorlóknak, aki már 1885-ben jött ebbe a hazába s Punxsutawney, Pa.-ban telepe­dett le. Később hus-üzletet nyitott Jefferson megyé­ben, majd Lorain, O.-ba ment, ahol tizenöt éven ke­resztül jól menő vendéglőt vezetett. 1922-ben nyu­galomba vonult, Californiába ment, ahol leányával együtt San Bernardino-ban telepedett le. Egy évtizeden át számvizsgálója volt a Verhovay Segély Egyletnek s munkálkodására ma is hálásan emlékeznek vissza régi barátai és az egylet régi vezetői. Felesége 1938 szeptemberében hunyt el s most ő is követte élettársát. Californiai otthonában hunyt el november 30-án, 78 éves korában. Gyermekei Lorain­­ba hozatták édesapjuk földi maradványait s ott te­mették el az amerikai bevándorolt magyarság egyik legrégibb tagját december 7-én, nagy részvét mel­lett. , Sajnáljuk, hogy elhunytáról csak temetése után értesültünk, mert a Verhovay Segély Egylet hivata­losan is képviseltette volna magát e régi, kiváló tiszt­viselőnek a temetésén. így lapunk hasábjain fejezzük ki őszinte részvétünket az elhunyt tagtárs gyerme­keinek és unokáinak és írásban tesszük le sírjára a Verhovay Segély Egylet tagságának és a tagok között néhai Kochis István régi jóbarátainak nevében a szívből való megemlékezés és kegyelet hervadhatatlan koszorúját. Egy régi harcos ismét elment, de munkálkodásá­nak, küzködésének eredménye a nagyranőtt Ver­hovay Segély Egyletben megmarad s ez megőrzi az ö emlékét a szivünkben mindazokéval együtt, akik a Verhovay Segély Egylet megteremtésében és kifejlesz­tésében oly fáradhatatlanul munkálkodtak. ciót a német kormány pénz­ügyi szakértői mesterségesen idézték elő, hogy fizetéskép­telenné tegyék a német né­pet és igy mentesítsék a há­borús reparációk fizetésének kötelezettsége alól. Azzal nem törődtek, hogy millió egyén vagyonkája ^elúszott ezen a lelkiismeretlen kísérleten. A fődolog az volt, hogy a kísér­let sikerült, a német márka elveszítette az értékét s vele együtt bukott több más, kisebb ország valutája is. Amerikában is lehetne in­fláció, de csak úgy, hogy ha a kormány szándékosan idéz­né azt elő. Magától nem lesz infláció. Az infláció egy lel­kiismeretlen pénzügyi machi­náció következménye s rend­szerint előkészítője egy for­radalomnak. Az amerikai de­mokratikus kormányforma és a sajtószabadság egyaránt biztosítéka annak, hogy ha­zánk kormánya, ha akarna, sem mehetne bele ilyen játék­ba, mert igen hamar leleplez­nék a polgárság előtt a ké­szülő tervet. Az infláció gondolata már régóta kisért Amerikában. Biztosra vették az infláció azonnali bekövetkeztét ponto­san tiz évvel ezelőtt, amikor letértünk az aranyalapról. Holtbiztosra vették az inflá­ciót 1934 januárjában, mikor a dollár értékét leszállították. Még biztosabbra vették, mi­kor 1934 júniusában meghoz­ták az ezüstvásárlási tör­vényt. A kormány egyre nö­vekvő kiadásai állandóan újra felidézték az infláció kisérte­­tét. 1936-ban, mikor az első Világháború katonáinak kifi­zették a bonuszt, elkerülhe­tetlennek mondották az inflá­ciót és igy tovább. Ha a pénz vásárló értéke ilyen dolgoktól függene, az elmúlt tiz év alatt húszszor lett volna ok arra, hogy inflá­ció legyen Amerikában. De mi történt? Az történt, hogy a dollár értéke szilárd maradt és 1939-ben, miután már hét éven át küszöbön volt az in­fláció, az árak még mindig 15 százalékkal alacsonyabbak voltak, mint 1929-ben és csak 15 százalékot emelkedtek a legmélyebb depresszió árszín­vonala fölé. Vagyis az árak a körülményekhez képest nor­málisak voltak. Az első világháborúban az árak sokkal magasabbak vol­tak, mint ma. Akkor nem be­széltek inflációról, ma pedig folyton a falra festik. Nyil­ván, az egész csak egyes ér­dekeltségek ijesztő eszköze, mellyel rá akarják kényszerí­teni a kormányt, hogy az ő nótájukat fújja és a közönsé­get, hogy melléjük álljon. A kormány nem akarja az inflációt, hanem minden esz­közzel ellene dolgozik. És ez már biztosítéka annak, hogy nem is lesz infláció, mert is­mételjük, hogy az infláció nem lesz, azt csinálják. Bizo­nyos az, hogy a War Bond mozgalmak, a magas és egyre magasabb adók, az árszabá­lyok és az adagolás — együtt­véve hatásos eszközei az in­fláció megakadályozásának és ezek az eszközök hatásosságu­kat már is megmutatták ab­ban, hogy e mostani világhá­borúban az árak még csak a közelébe sem érnek azoknak a felháborító áraknak, melyek az első világháború idején uralkodtak. S ha az árviszo­nyok akkor nem okoztak in­flációt, most sem fognak okozni, mert az ország most sokkal jobban fel van készül­ve az infláció megakadályozá­sára, mint akkor volt. Ha pedig ez igy van — és igy van —, akkor az életbiz­tosítás nagyszerű és biztos be­fektetés. Mert nemcsak hogy a befektetett tőke nagyobb kamatot hoz, mint a bankban és nemcsak hogy a kitűzött tőke az első befizetés napjától biztosítva van, de biztosítva van az a tény is, hogy a há­ború utáni években a köt­vény összege nem kevesebbet, hanem többet fog érni, mint ma. Többet fog érni, mert mi helyst elmúlnak a háború utáni átalakulás első évei, a békebeli viszonyokban Ame­rika ismét többet fog termel­ni, mint amennyit el tud fo­gyasztani s ez az árak leszál­lítására fog vezetni. Bizonyos, hogy öt-tiz évvel a háború után egy dollár vásárló érté­ke magasabb lesz, mint ma, tehát a ma félretett dolláron annak gazdja többet fog vá­sárolni tudni, mintha ma el­­költené. Aki tehát a jövőre gondol, bízvást építheti azt a jövőt életbiztosítással, mert annak értéke nem csökkenni, hanem növekedni fog. JEGYZŐKÖNYV felvétetett a Verhovay Se­gély Egylet I. kerületének 1943 november 28-án meg­tartott gyűlésén Pough­­keepse, N. Y.-ban, a refor­mátus egyház gyüléstermé­­ben. Jelen vannak: Benczkober Ferenc (193-ik fiók), Bor­­szuk Lajos (175-ik fiók), Takács Pál (188-ik fiók), Teleki Pál (38-ik fiók), Miss Palángi Margit (453-ik fiók). 1. ) Benczkober Ferenc ke­rületi elnök a gyűlést 11 órakor megnyitja, üdvözli a megjelenteket és felkéri a jegyzőt a julius 11-én meg­tartott kerületi gyűlés jegy­zőkönyvének felolvasására. A gyűlés a jegyzőkönyvet jó­váhagyta és hitelesítette. 2. ) A gyűlés részletesen le­tárgyalja a módosított alap­szabályokat és azokat egy pont kivételével elfogadja. Ez a pont az igazgatóság szavazati joga. 3. ) A nagygyülési kép­viselő ezután jelentést tesz a szeptemberi konvencióról, melyet a gyűlés tudomásul vesz. A kerületi gyűlés költségei $106.96-t tesznek ki. Több tárgy nem lévén, elnök köszönetét mond a delegátusoknak és a gyűlést 1 órakor bezárja. A követ­kező gyűlést a kerület ismét Poughkeepse városában fog­ja megtartani. Benczkober Ferenc, elnök, Borszuk Lajos jegyző.---------------v---------------WE ISSUE INSURANCE WITH A HEART SICK OR INJURED WE PAY WHEN YOU ARE VEGYEN HÁBORÚS KÖTVÉNYT ELADÓ KÖNYVTÁR Felhívás! A Depew, N. Y.-i 290-ik fiók eladásra kínálja magyar könyvtárát, mely elsőrendű állapotban lé­vő érdekes és értékes magyar könyvekből áll. E könyvek vásárlási értéke meghaladja a három­száz dollárt, de a 290-ik fiók hajlandó volna eze­ket a könyveket akár fele-áron is átengedni egy olyan Verhovay fióknak, amelynek még nincs könyvtára, vagy, amelyik ki szeretné bővíteni könyvtárát. Igen jó szolgálatot tennének ezek a szép könyvek egy oly fiókban, amelynek tagjai között még sok idősebb magyar van, aki szereti a magyar Írást. Kérem, hogy érdeklődők keres­senek fel levélileg e címen: ANDREW BANDY, Mgr., 5521 Transit Rd., Depew, N. Y. Tagtársi tisztelettel: BANDY ANDRÁS, ügykezelő la kötvény nem fog érni sem- 1 'mit néhány év múlva. Ha ezt ] hinnők, akkor hazugság vol- 1 na a tagsági igazolványon fel- ] tüntetett biztosítási összeg. 1 Nem hisszük azonban, hogy - lesz infláció és erre nagyon ' komoly, alapos okaink van­nak. | Az első világháború idején i szó sem volt inflációról. Úgy jött, hogy az infláció által “sújtott” országok lakosságát készületlenül találta. Renge­teg ember ennek következté- I ben elveszítette egy életen át megtakarított tőkéjét. Sziv­­’ szaggató látvány volt elnézni, ahogy egy öreg anyóka egy életen át megtakarított pén­­■ zét kivette a bankból és vett i rajta egy kiló kenyeret. Az inflációról ma azért be­- szélnek és írnak oly sokat, i mert most már tudják, hogy , mi az. Amerika népe olvasott i a német és magyar inflációról- ä most már fél attól, hogy ez 3 itt is be fog következni. Pedig a dolog úgy áll, hogy már ma­­t ga az a tény, hogy ismerjük t az inflációt és félünk tőle, 1 biztosítéka annak, hogy nem 3 lesz infláció. i Az infláció ugyanis nem- természeti csapás. Ma már l gazdasági szakértők megálla­­z pitották, hogy a német inflá-Nincs még egy vállalkozás, melyben nagyobb fontosság­gal bírna az a kérdés, hogy lesz-e vagy sem infláció, mint az életbiztosításban. Ha nem lesz infláció, akkor a biztosí­tási kötvények értéke meg­marad és a mai körülmények között is a lehető legjobb be­fektetést a biztosítási kötvény jelenti. Ha az emberek el tud­nák hinni azt, hogy nem lesz infláció, akkor annyi biztosí­tást vennének, amennyit csak bírnának, hogy biztosítsák a jövőjüket, mert hiszen a jövő biztosítása minden ember leg­főbb kérdése és minden am­bíciónak végső kulcsa és ma­gyarázata. Ha pedig lesz infláció, ak­kor a biztosítási kötvény nem jó befektetés, mert megeshe­­tik az, hogy azon az ezer dol­láros kötvényen tiz év múlva egy csirkét sem lehet venni, ahogy ez megtörtént Európa legtöbb országában, különö­sen pedig Németországban és Magyarországon. Nagyon fontos kérdés tehát ez s e kérdésre a feleletet őszintén, becsületesen kel] megadni. Egy testvérsegitc egyesületnek nem lehet célja kötvényeket árulni akkor, mi­kor a vezetőség és tagság meg van arról győződve, hogy ei

Next

/
Thumbnails
Contents