Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-01-13 / 2. szám
TWO SECTIONS (Verhovay Journal) 31 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 JANUÁR 13. NO. 2. SZÁM A NEGYEDIK OFFENZÍV A AZ ITTHONI FRONTON A háborúhoz három dolog kell régi katonai példabeszéd szerint: Pénz, Pénz és PÉNZ. Soha még háború annyi pénzbe nem került, mint ez a mostani. Statisztikai számítások szerint egyetlen egy ellenséges katona életének kioltása átlag huszonötezer dollárba kerül. És sajnos — a mi katonáinknak most az kell, hogy legyen a célja, hogy kioltsák az ellenséges katonák életét. Ha nem tetszik, akkor az övékét oltják ki. Ma már vitán felül áll, hogy a világon a legjobb fegyvereket, a legjobb tankokat, a legjobb hajókat és a legjobb repülőket Amerikában gyártják. Minél többet kapnak ezekből a katonáink, annál biztosabb és annál gyorsabb a győzelem. Minél több pénzbe kerül ez a háború, annál kevesebb emberélet lesz az ára. Ha a küzdő felek egyenlő felfegyverzettséggel állanak egymással szemben, akkor a háború nem lehet más, csak lassú tömegmészárlás, melynek kimenetele bizonytalan lesz az utolsó pillanatig. De ha a mi hadseregünket úgy felszereljük, hogy annak semmiféle ellenséges haderő ellentállni nem tud, akkor a háború egy hatalmas, gyors minden ellenállást lehengerlő győzelemben végződik, A fiukról van szó. Édesanyák féltve szeretett fiairól. Fiatal feleségek repesve várt f éviéiről. Gondviselőjükért imádkozó gyermekek apjáról. Arról van szó, hogy hajlanánk vagyunk-e lemondani az élet örömeiről, kényelmeiről, sok szükséges és még több szükségtélen járulékáról azért, hogy nekik oly felszerelést adjunk, ami győzhetetlenné teszi őket. Arról van szó, hogy annyi repülőgépet adjunk nekik, hogy soha egy pillanatig ne legyenek félelmetes repülőink bőséges védelme nélkül. Arról van szó, hogy annyi ágyút állítsunk mögéjük, hogy azoknak golyói minden szembenálló ágyút és gépfegyvert megsemmisítsenek. Arról van szó, hogy annyi tankot állítsunk eléjük, hogy azok elseperjenek maguk előtt mindent, ami halált szórhatna fiatal testvéreinkre. Arról van szó, hogy annyi hajót bocsájtsunk a vízre, hogy azok mindent bőségesen és szakadatlanul tudjanak odaszállítani, ahol fiaink szemben állanak a mindenre elszánt és még mindég veszedelmesen felszerelt ellenséggel. Arról van szó, hogy akarjuk-e, hogy egy-két millió hősi halottunk legyen, vagy megelégszünk kevesebb véráldozattal. Arról van szó, hogy akarjuk-e, hogy négyöt miWó csonka-bonka veterán emlékeztessen bennünket EGY EMBERÖLTŐN ÁT e világháború borzalmaira, vagy hajlandók vagyunk-e valamit tenni azért, hogy a számlik fele annyi legyen? Arról van szó, hogy érzünk-e felelősséget a magunk fiainak, a barátaink fiainak és a szomszédaink fiainak életéért? És arról, hogy tudunk-e védő kart nyújtani azok fölé a hős ápolónők fölé, akik az első harcvonalakba is élmerészkednek, hogy súlyos sebesültjeinknek vigasztalást és enyhítést nyújtsanak?! Főről van szó. Mindezért nekünk, akik itt maradtunk — akár szívesen, akár kénysze. bői — nem kell rókalyukakban derékig érő sárban örök időkre reumát szerezni. Nem kell ágyusorok okádó tüzével szembeszállva drótsövényes tengerpartokra törni hatvan font súllyal a hátunkon. Nem kell napokig, hetekig vitamin-pirulákon és szárított krumplin élni. Csak pénzt kell adni. Lehet, hogy nehéz pénzt adni. Sok az adó, drágák az árak. De itt arról van Szó, hogy mi drágább nekünk? A jól terített asztal-e vagy egy embertársunk, jóbarátunk élnte? Ez a kérdés, válasszatok! Elérkezett a lemondás ideje. Elérkezett az idő, mikor valóban áldozatokat kell hozni. Egyszerűbb étellel beérni, hogy katonáinknak többet tudjunk adni. Kevesebb ruhával megelégedni azért, hogy katonáinknak több jusson. Megkezdődik a negyedik offenziva az itthoni fronton. A negyedik hadikölcsön jegyzési mozgalom. Katonáink az utolsó vér cseppig harcolnak . . . Nekünk pedig az utolsó centig kell védeni őket . . . Erről van szó! A Verhovay tábornak ma közel ötezer katonája van. Nekünk elég félteni valónk van. Az itthoni offenzivában a Verhovay seregnek elől kell járni. Győznünk kell Itthon az áldozatkészség harcmezején. És akkor katonáink is győzni fognak a világháború harcmezőin! FONTOS HATÁROZATOKAT HOZOTT AZ IGAZGATÓSÁG! A Verhovay Segély Egylet uj igazgatósága január 7-én és 8-án, pénteken és szombaton tartotta első, rendkívüli gyűlését. Nem sok olyan igazgatósági gyűlés volt egyesületünk történetében, mely annyi nagyfontosságu határozatot hozott volna, mint ez a legutóbbi, mely bátor és határozott döntésekkel indította el egyesületünket az uj esztendő utján. Az igazgatóság határozataiban a konvenció utasításait valósította meg és a további fejlődésnek alapját vetette meg. FŐSZERVEZŐT VÁLASZTOTT AZ IGAZGATÓSÁG A XX. konvenció elhatározta, hogy az igazgatóság “szervezési rendszerünk irányítására a bevált szervezők közül egyet főszervezővé nevezzen ki, aki a központi elnök felügyelete alatt, szerződésben lefektetett pontokban megjelölt elvek alapján a szervezést irányítja s a Verhovay fiókok társadalmi életének fellendítésében segítséget nyújt, az ifjúsági tagság megtartására módozatokat kidolgoz és a fiókok elé terjeszt.” Amikor pedig 65 delegátus aláírásával Gyulay Sándor főszervezői kinevezése érdekében sürgősségi indítvány került a konvenció elé, az úgy határozott, hogy midőn az igazgatóság a főszervező személye felett dönt, illetve azt kiválasztja, akkor a delegátusoknak ez indítványa figyelembe vétessék. Az Igazgatóság e határozatok értelmében megválasztotta és kinevezte a Verhovay Segély Egylet főszervezőjévé GYULAY SÁNDORT, aki a megbízást elfogadta, állását elfoglalta és munkáját már meg is kezdte. Gyulay Sándort nem kell bemutatnunk a Verhovay tagtársaknak. Talán a legnépszerűbb tagja a szervezői karnak, amint azt a konvenció delegátusainak többsége által aláirt beadvány is bizonyítja. Egyesületünk uj főszervezője, Ombodon, Szatmár megyében született 1898 szeptember 30-án. 1920-ban jött Amerikába és Detroitban a “Detroiti Magyarság” hetilap üzletvezetője volt. Tiz évvel ezelőtt lépett a Verhovay Segély Egylet szolgálatába, mint kerületi szervező. Ebben a tisztségében oly hatalmas eredményeket produkált, hogy amikor diviziós szervezők kinevezésére került a sor, akkor Cher Ferenccel együtt, természetszerűleg ráeesett az Igazgatóság figyelme. 1942-ben diviziós szervezővé lépett elő s ebben a tisztségében megmutatta, hogy rendkívüli képessége van a munkatársaival való egyetértő együttműködésre. Ennek a rekordnak tudatában a konvenció delegátusainak többsége nagyon helyesen látta meg, hogy Gyulay Sándor a legalkalmasabb szervezőnk ennek a nagyfontosságu állásnak betöltésére és az Igazgatóság teljes mértékben azonosította magát ezzel a felfogással. Bizonyos az, hogy a Verhovay tábor minden tagja örömmel fogadja majd Gyulay Sándor ez újabb előléptetésének hírét és velünk együtt sok szerencsét és még több ered-
