Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-02-24 / 8. szám
(Verhovay Journal) 31 72 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 FEBRUÁR 24 NO. 8. A NEMZET ATYJA j George Washington kapta ezt a nevet az Egyesült Államok népétől, mely február 22-ikén ünnepli meg az Egyesült Államok első elnöke születése 145-ik évfordulóját. Hazánk történelmének tulajdonképen két kimagasló alakja van s mindkettőre egyforma kegyelettel emlékszik meg a nemzet, annyira, hogy valójában mindkettőre ráillik ez az elnevezés. Washington és Lincoln: mindkettő “a nemzet atyja.” Az egyiknek oroszlánrésze volt abban, hogy megteremtette a Uniót, a másiknak abban, hogy megmentette és maradandóvá tette, Washington felépitette, Lincoln megmentette az összeomlástól. Mindkettőnek háborút kellett viselni érte, egyik sem tudta a nemzet életét és szabadságát megvédeni fegyver nélkül. A különös az, hogy Washington és Lincoln, életkörülmények tekintetében ellentétei egymásnak. Talán csak jellemükben hasonlítanak és abban, hogy mindketten ősamerikai családból származtak. Lincoln Sámuel, a pionér, Angliából jött ide 1636-ban, Washington dédapja pedig 21 évvel később telepedett le Virginiában, ahová szintén Angliából vándorolt ki. De itt véget ér a hasonlóság. Lincoln apja ácsmester volt, s Kentucky államban telepedett le, s ott született Lincoln egy “log-cabin”-ban. Szegény ember volt ő is, a fia is, aki nehéz testi munkában töltötte el ifjúságát s műveltségét úgy. mint ügyvédi oklevelét önképzéssel szerezte. Mikor meghalt, összes vagyona $110,295-t tett ki, amelynek legnagyobb részét évi $25,000-t kitévő elnöki fizetéséből takarított meg. Igazi amerikai self-made man” volt Lincoln, aki “vadnyugati” favágóból küzdötte fel magát az Egyesült Államok elnökévé s ebben a magas tisztségében is mindenkor a szegények, elnyomottak, rabszolgák igaz barátja volt, akinek hitvallása volt az, hogy szabad országban rabszolgák nem lehetnek. Washington egész más világban nőtt fél. Előkelő arisztokrata családból származott, ifjúságát jólétben töltötte. Matematikusnak tanult, s egy nagybirtok felügyelője volt, mig csak a katonai pályára nem lépett. 1775 julius 3-ikán vette át a függetlenségi háború amerikai hadseregének legfőbb vezetését. Több, mint nyolc esztendeig volt hadvezér. Fizetést nem fogadott el a kongresszustól erre az időre, mindössze költségei megtérítését engedte megszavaztatni, amelyekl 5,000 fontot, körülbelül 75,000 dollárt tett ek ki. Mig Lincoln valósággal földhözragadt szegény ember volt, aki élete derekáig nyomasztó adósságokkal küzködött, addig Washington az ország egyik leggazdagabb embere volt, akinek hagyatékát, 110,000 hold földet, öt millió dollárra becsülik. Volt 317 rabszolgája, szeszgyára, szeretett kártyázni, élvezte a kakasviadalokat, kedvenc szórakozását a színházban lelte, s nagy könyv-gyűjtő volt. Kapitalista volt a javából, modorában, felfogásában egyaránt arisztokrata. Annyira az volt, hogy 1872-ben, mikor a hadseregben elégedetlenség támadt a kormánnyal szemben, tisztjei között mozgalom indult meg arra, hogy az Egyesült Államokat királysággá alakítsák át és Washingtont akarták királynak megválasztani. Washington azonban ebbe nem ment bele. Az elnökséget elfogadta, mikor az uj alkotmány alapján megválasztották s terminusának letelte után visszavonult birtokára. 1799 decemberében a gazdatisztjeivel együtt végiglovagolta hatalmas birtokát, meghűlt, s rövidesen rá meghajt. Életkörülmények tekintetében Lincoln és Washington az emberi élet két ellenkező pólusáról jutottak az elnöki székbe. S mégis mindketten a nemzet atyjává lettek, mert mindkettőben megvoltak azok a tulajdonságok, melyek nem a származástól és nem a vagyoni körülményektől függenek, hanem magától az embertől. Mindketten becsületesek, igazságszeretők voltak. Mindketten nagylelküek és nagy lelkek voltak. Mindkettő nagy tudással, kitartással és végtelen erkölcsi bátorsággal rendelkezett. Ezek a jellemvonások hidalták át a kettejük közötti társadalmi és gazdasági távolságot és tették őket egyformán értékessé a nemzet szemében. S ennek az összehasonlitásnek elkerülhetetlen tanulságai vannak. S a tanulság legföképen az, hogy egy nemzet vezetésére való elhivatottság dolgában nem számit az, hogy az, akit a nemzet választ, milyen vidékről, milyen társadalmi körből származik, mi a vagyoni helyzete, sőt még az sem, hogy milyen iskolát végzett. Tudást lehet szerezni iskolán kívül is. A legarisztokratikusabb vonás egy emberben a becsület és igazságszeretet s ezeknek kifejejlődésében nem a családi háttérnek van döntő szerepe. Legyen az munkásember vagy előkelő, történelmi nevű család leszármazottja, ha megvan benne a természetes bölcsesség, becsület, akarat és kitartás, akkor az az ember vezetésre hivatott és alkalmas. Az embert kell nézni, nem a körülményeit, s az embert a jelleme és észbeli képességei határozzák meg, nem pedig a vagyona, iskolázottsága, társadalmi állása. 556 FELVÉTELI KÉRVÉNY érkezett be a központi hivatalba az Alapítók Emlékversenyének első három hete alatt, 1944 február 21-ikéig bezárólag. A következő nappal tehát elérjük a kitűzött minimális célt, 580 uj tagot, hogy a Verhovay Segély Egylet fennállásának minden évét tiz uj taggal ünnepeljük meg. Még több, mint egy hét van hátra s ez alatt a hét alatt legalább 200 további felvételi iv beérkezésére számíthatunk. Reméljük, hogy ügykezelő és részidőt dolgozó helyi szervezőink még talán meg is lepnek benpünket és a hónap utolsó napjáig 800 uj tagot szereznek. Ügykezelő tagtársaink az alapítók emlékének e hónapjában tehát valóban az alapítók példája szerint munkálkodtak és megmutatták, hogy jóakarattal, szorgalommal micsoda nagyszerű eredményt lehet felmutatni. Elismerésünket már most kifejezzük, abban a reményben, hogy a munka a hónap utolsó napjáig is ebben a mederben fog tovább folyni. Most arra kérjük ügykezelő és helyi szervező tagtársainkat, hogy az ezután felveendő tagokról levelezőlapon külön is értesítsék a központi hivatalt, ha a felvételi ivet í z orvosi bizonyítvány kiállítása miatt nem tudják még beküldeni, hogy március 1-jére pontosan tudjuk, hogy még hány felvételi iv beérkezésére számíthatunk. A verseny végleges eredményének kihirdetésével természetesen várnunk kell, amíg a felvételi lapok a főorvosi véleményezésen átesnek, de azért megközelítőleg már meg fogjuk tudni állapítani, hogy kik azok, akik közül a három ELGIN órának nyertesei kikerülnek. A versenybe számit minden felvételi iv, melyet február 29-ig, bezárólag Írnak tagtársaink, tehát körülbelül március 2-ikára már a legutolsó nap tagszerzési munkájáról is beérkeznek a jelentések. # * * Ismét felhívjuk egyesületünk tagjainak és jóbarátainak figyelmét a Verhovay Segély Egyletre, mely legmodernebb feltételekkel ellátott kötvényeiben tagjainak a mai körülmények között lehetséges legnagyobb mértékű biztonságot adja meg. Az életbiztosítás a társadalmi élet legnagyobb jótéteménye. Biztositó intézmények és egyesületek már évszázadok óta valósítják meg azt, amire az egész világ népei vágyakoznak, de még törvényhozás utján sem tudnak oly jól és olcsón megvalósítani, mint életbiztosításban. Csodálatos, hogy sokan még ma is idegenkednek attól az intézménytől, mely a modern élet gazdasági alapját adja meg. Talán azért idegenkednek, mert a legtöbb ember még ma is a halál gondolatával hozza összefüggésbe az életbiztosítást. Pedig az életbiztosításnak ma már nemcsak az a célja, hogy a halállal járó költségeket fedezze. A biztosítás e korlátolt szerepből régen kinőtt már: halálbiztositásból ÉLET-biztositás lett. Nem a halállal kapcsolatos költségek fedezéséről van szó a biztosításban, hanem azoknak életéről, akik a biztosítás áldásait élvezni fogják. Maga a biztosított építhet magának tőkét öregségére, biztosíthatja gyermekei taníttatását, az életben való szerencsés elindulásukat . . . biztossá teheti mindazt, ami eddig a körülmények játékától függött és ennélfogva bizonytalan volt. # * * Rá kell mutatnunk ismét röviden arra, hogy aki család! jára ezer dollárt hagy, az azt nem a családjára hagyta. A kórházra, az orvosra, a patikusra, a temetkezőre, a sírhely tulajdonosára hagyta. A család nem kapott belőle semmit. Amit a családjára hagy, az csak a második ezer dollárnál kezdődik. Az az első ezer dollár halál-biztositás. Az élethez még semmi köze. Az élet a második ezernél kezdődik és az élőkről való gondoskodásnak csak kezdete van, vége korláta nincs. Annak határt szabni csak a szerencsétlenség, a könnyelműség, a nemtörődömség tud. M * * * S ezek a tanulságok a Verhovay Segély Egylet sorsára mint az Egyesült Államok történelmére . . . épp úgy alkalmazhatók Egy hatvan éves ember könnyen juthat abba a helyzetbe, hogy kölcsön kell vennie pénzt. Munkája e korban
