Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-02-24 / 8. szám
1944 február 24 2-ik oldal Verhovayak Lapja ritkán van, keresete, ha van, csekély, viszont kiadásai, talán épp egészségi állapota miatt magasak lehetnek. Mondjuk, hogy ezer dollárt vesz kölcsön a házára. A kölcsön után fizet 6 százalék kamatot. Ezt a kamatot kell fizetni s ezen felül kell a kölcsönt is törleszteni, mert ha azt nem fizeti ki haláláig, akkor bizony a házát fogják elárverezni. Egy harminc éves ember köthet egy hatvan éves korban kifizetésre kerülő ezer dolláros kötvényt évi $29.04-ért, tehát az ezer dollárnak nem egészen 3 százalékos kamatáért. Harminc évig fizetheti ezt az összeget és megkapja készpénzben a kezéhez fizetve abban a korban, amikor egy ilyen pénzösszeg előteremtése a legtöbb esetben a lehetetlenséggel határos. Ha előbb meghalna, a 3 százalékot sem kell tovább fizetni s az örökös azonnal megkapja az egész összeget. De ha harminc éven át fizeti is, akkor is milyen olcsón jutott az ezer dollárhoz! Ha kölcsön veszi, akkor ezer dollárt kell visszafizetni és ráadásul évi 6 százalékos kamatot minden fennmaradó öszszeg után mindaddig, mig utolsó centig kifizetve nincs az adósság. Ha biztosítást köt, akkor a tőke már előre biztosítva van a számára, azt megfizetni nem kell és évi 3 százalékos lefizetésekkel harminc éven át megszerzi és saját maga számára biztosítja ezt a nagy összeget. Az ezer dollárnak csak 88 százalékát fizeti be s megkapja érte a 100 százalékot. Nyilván, aki egy kis előrelátással tervezi ki életét, az be fogja látni, hogy életbiztosítás kötésével OLCSÓBBAN jön ki, akár gyermekei taníttatásáról, akár öregkori ellátásáról, akár egy kis családi vagyon létesítéséről, vagy megtartásáról legyen szó. S az azt is tudja, hogy aki ma biztosítást kínál, az nem koporsót és sírhelyet árul, hanem az élethez, a megmaradáshoz, a jól öltözöttséghez és jó táplálkozáshoz szükséges dolgokat kínálja. Ezeket mind lehet biztosítani, a véletlen, a sorsfordulatok kegyetlen játékaitól függetlenné tenni. S aki BIZTOSÍTÁSI VAGYONT GYŰJT — vagyis minél több biztosítást vesz — az nyugodtan, aggodalom nélkül néz a jövőbe, mert tudja, hogy legyen bár sorsa korai, vagy késői halál, hosszú vagy rövid élet: ő és családjának tagjai BIZTOSAK afelől, hogy sem koplalni, sem ruhátlankodni, sem I hontalankodni nem fognak, mert a családjuk feje idejében gondoskodott róluk. Ily vonatkozásban a biztosítás az, amit a neve mond: BIZTOS. S bármily sokat költ is valaki biztosításra, kicsi ár az azért a nagy nyugalomért, békességért, biztonságért, melyet a biztosítás ad annak, aki megkötötte és hozzátartozóinak. Hivatalos közlemények TAGSZERZÉSI VERSENYÜNK DIJAI Az a hatalmas lendület, mellyel februári emlékversenyünk megindult, bizonyítja, hogy ügykezelő tagtársaink lelkesedéssel pályáznak a kitűzött dijakra. Nem csoda, mert órákat szerezni ma rendkívül nehézségekbe ütközik. Az óragyárak is hadiiparosok lettek s elsősorban'a katonaságnak gyártanak. A gyártott óráknak alig tizedrésze jut csak a civil lakosságnak. Ily körülmények között nem volt könnyű dolog a pályázathoz szükséges órákat biztosítani Örömmel jelentjük azonban, hogy a világhírű amerikai ELGIN óragyár a versenyre való tekintettel rendelkezésünkre bocsájtotta a szükséges órákat. Versenyünk első dija egy ELGIN arany zsebóra, 17 köves, aranylánccal, melynek a nyertes nevének belevésével együtt összértéke $60.00. Második dij egy ELGIN 17 köves karkötő óra és a harmadik dij egy ELGIN 15 köves karkötő óra. Amenynyiben valamelyik nyerő inkább szeretne karkötő helyett zsebórát vagy forditva, akkor alighanem el tudjuk rendezni a dolgot a nyertes kívánsága szerint, bár ma örülnünk kell, hogy ezeket az értékes órákat egyáltalán megkaphattuk. Ismét felkérjük az ügykezelő tagtársakat, hogy szíveskedjenek ráírni a felvételi kérvény felső bal sarkába e szavakat: “ALAPÍTÓK EMLÉKVERSENYÉRE.” Ugyancsak kérjük, hogy a hónap végén felvett uj tagokról postai kártyán is értesítsék a központi hivatalt, hogy már a verseny utolsó napján tisztába legyünk azzal, hogy még hány kérvény beérkeztére számíthatunk. Sok sikert kivánunk ügykezelő tagtársainknak a versenyhez! A KÖZPONTI HIVATAL. CIPÓ KELL A GYEREKEKNEK Amikor azt mondjuk, hogy a 4-ik hadikölcsönkötvény jegyzési mozgalomnak 14 billió dollár volt a célja, sejtelmünk sem volt arról, hogy tulajdonképen mennyi is az a 14 billió dollár. Ha egy dollárosokban volna ez a pénz és jó, magyaros kényelemmel számolnánk úgy, hogy másodpercenként egy dollárt számolunk, akkor 444 évig éjjel-nappal kellene számolni ahhoz, hogy a végére jussunk. Hát ezzel a magyarázattal nem sokra megyünk, ugy-e? De jobban megértjük, hogy miről van szó, ha arra gondolunk, hogy mire is van szüksége a katonának, akkor, amikor a katonai szolgálatba lép. Cipő kell a gyereknek, először is és a katonai cipő párjának ára $3.85. (Persze, itt meg lehet említeni azt, hogy mig egy pár katonai cipő a gyakorlótéren egy hónapig tart, addig a harctéren egy pár cipő élete talán egy hét, talán csak három nap.) Szüksége van egy gyapjukabátra a “gyereknek”, melynek ára $10.56. Nadrág $5.75, felsőkabát $14.82, alsónemü $2.65, harisnya 26 cent, keztyü $1.09, kulacs $1.06, esőköpeny $5.35, takaró $5.13, a kétszemélyes sátor ráeső felének ára $2.99, s az ásó, mely a rókalyukak ásására szükséges $1.00, és $3.18 az acélsisak, mely megvédi a fejét. Jól figyeljük meg az egyes cikkek árait: meg kell hagyni, hogy Uncle Sam elég jól gazdálkodik, mert mi bizony a polgári üzletekben egyetlen egy cikket sem tudnánk megkapni ilyen áron, némelyiket még a duplájáért sem. Már most senkinek kétsége afelől nem lehet, hogy “cipő keli a gyereknek” s nincs az az apa vagy testvér, aki hajlandó volna arra, hogy lespórolja a katonája fejéről az acélsisakot, mely oly nagyszerű védelmet nyújt a puskagolyók ellen. Minderre szükség van! És mindennek ára összesen és együttvéve $57.69. S ez csak a ruházat s ez a ruházat nem tart el a háború végéig: meri bizony egy-egy véres offenziva után azon a katonán semmi épen nem marad s tetőtől talpig újra fel kell öltöztetni. Hazánk hadereje közel 12 millió katonából áll. E tizenkét millió katonának egyszeri ruhafelszerelése 69 billió dollárba kerül, tehát ötször annyiba, mint amennyi volt a negyedik War Bond mozgalom kitűzött célja. Vagyis ez a mostani War Bond kampány éppen csakhogy egyszer felöltözteti hazánk had-Tizenhárom millió munkanap! MI KESERÍTI EL A KATONÁKAT? — Az amerikai napisajtó, óriási betűkkel hirdeti, hogy hány munkás sztrájkol s nagy cikkekben irja meg, hogy a harctérre is kijutnak e sztrájkok hírei s hogy ezek a hírek mélységesen elkedvetlenítik, elkeserítik és megharagitják katonáinkat, akik közül sokan valóban felháborodott leveleket írnak az újságokba s kárhoztatják a munkásságot azért, hogy nem gyárt eleget s ezáltal katonáink életét veszélyezteti. Az Egyesült Államok munkaügyi miniszternője, Mme. Perkins kimutatta 1943-ik évi jelentésében, hogy az amerikai munkásság sztrájkok következtében 13 millió munkanapot veszített, összesen 3,750 sztrájk volt, melyben 1.900,000 munkás vett részt. 1942-ben több sztrájk volt, de csak fele annyi munkás vett részt azokban. A négy bányászsztrájk e fenti összegből 400,000 embert vett igénybe, akik a tizenhárom millió napból nyolc és fél millió napot veszítettek, tehát az összes elveszített munkanapok 63%-át a bányászsztrájkokra kell számítani. Eddig a jelentés nagyon gyászosan HANGZIK s azok, akik ilyen adatokon nyargalnak, könnyen állíthatják be a dolgot úgy, hogy a munkásság cserbenhagyja a katonaságot. Van a jelentésnek azonban egy másik része is, melyet a munkaügyi miniszter nem hallgat el. E szerint ezek az óriási számok nem jelentenek többet, mint azt, hogy sztrájkok következtében az összes munkanapok EGY SZÁZALÉKÁNAK HETEDRÉSZE veszett el. Itt van a kutya elásva. Senkisem állíthatja, hogy, ha az amerikai munkásság munkaidejének EGY SZÁZHARMINCAD RÉSZÉT veszítette el sztrájkok révén, hogy annak következteben katonáink fegyveres ellátása bármi károsodást szenvedett volna. Olyan nagyitó üveggel is alig látható számot mutat a sztrájkolt napok összege A REKORDTELJESITMÉNNYEL ÁTDOLGOZOTT NAPOK öszszegével szemben, hogy valóban nem lehet megérteni, hogy milyen lelkiismerettel használhatta ki a munkásellenes sajtó ezt a helyzetet oly egyoldalúsággal, amilyennel tette. Mert igaz ugyan, hogy a munkások tizenhárom millió napot sztrájkoltak, de akkor hozzá kellene tenni azt is, hogy közel két billió napot dolgoztak úgy, hogy minden eléjük állított rekordfeladatot felülmúltak és pedig annyira, hogy igen sok gyárban kényteenek voltak azzal MEGBÜNTETNI a tulszorgalmas munkásokat, hogy letették őket. Kérdezzük mi, vájjon hány munkanapot veszített az amerikai munkásság a “LETEVÉSEK” révén? Arról bezzeg hallgat a statisztika, mely csak arra jó, hogy mindenki azt bizonyítsa vele, amit akar. Soha még annyi munkaalkalom és oly munkáshiány nem volt, mint ma, és a gyárak mégis sztrájkollak és akárki elhiheti, hogy a gyárak kényelmi sztrájkjai miatt több munkanap veszett el, mint a munkások sztrájkjai miatt. És amikor katonáink kint a frontokon elkeserednek azért, mert a munkások sztrájkoltak, a hiba nem a munkásokban van, hanem abban az igazságtalan sajtóban, mely a sztrájkokat és azok jelentőségeit ezerszeres nagyításban s a munkásság ellen lázitó oldalas vezércikkek formájában írja meg s azokat az újságokat eljuttatja a frontra, ahol a katonákat ŐK CSÜGGESZTIK EL VALÓSÁGNAK NEM MEGFELELŐ PROPAGANDÁJUKKAL, ők ássák alá harcos fiaink “morálé”-ját, nem pedig az a munkásság, mely EGY SZÁZALÉKNAK hét-tized része erejéig élt a szirájkolás jogával. És a munkásuniok lapjai ezért nem is győzik eleget emlékeztetni a közönséget arra, hogy Angliában a dunkirki katasztrófa gyászos és végveszéllyel fenyegető évében több munkás sztrájkolt, mint itt Amerikában, de kevesebb zajt csináltak belőle! seregének egy-ötödét, két és fél millió katonát. Hol van még a puska, a bajonet, a kés, a töltény, a gépfegyver, az ágyú, a tank, a hajó, a repülőgép, a bombázó, a rádió és ezer meg ezer más dolog! Nem csoda, hogy billiókban kell beszélnünk s hogy oly összegekről van szó, amelyeket csak azért mondunk ki olyan könnyen, mert fogalmunk sincsen arról, hogy mit beszélünk. Elég az hozzá, hogy minden War Bondba tett pénz sokkal jobban felöltözteti azt a katonát, mintha magunknak vennénk drágább, rosszabb minőségű ruhát. Vegyünk War Bondokat — most — és a háború végéig — mert: “cipő kell a gyereknek-” DELAY NO LONGER in GETTING YOURSELF INSURED because LIFE IS SO VERY UNCERTAIN
