Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-02-17 / 7. szám
VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 FEBRUÁR 17 NO. 7. SZÁM EMLÉKET a Verhovay bányászok első hősi halottjának! Nekünk, Verhovayaknak, az egész amerikai magyarság táborunk. De különösen közel állanak hozzánk a BÁNYÁSZOK, mert hiszen egyesületünket 13 bányász indította el a hazletoni báhyavároskából magasra ívelő útjára. Nem csoda tehát, ha különös kegyelettel gondolunk a Verhovay bányászok első hősi halottjára, PFC. NAGY JÁNOSRA. Pfc. Nagy János, a Mt. Hope, W. Va.-i 25-ik fiók volt tagja, a Prudence, W. Va.ban lakó Nagy Sándor és neje fia, 1942 december 22-ikén áldozta fel fiatal életét a hasáért, St. Thomason, a Virgin szigeten. Most alkalmunk nyílik arra, hogy a Verhovay bányászok első hősi halottja nevének maradandó emléket állítsunk. A Kincstár beleegyezését adta ahhoz, hogy a most gyártásban lévő, egyenként száztizezer dollárba kerülő MENTŐ-REPÜLŐGÉPEK egyikét őróla nevezzék el a Verhovay bányásztestvérek. Egy, igazán könnyű feltételt szabott a Kincstár és ez az, hogy a bányászoknak a negyedik War Bond mozgalom ideje alatt száztizezer dollár bondvásárlást kell igazolni. Semmi kétség afelől nem lehet, hogy a Verhovay bányászok nem egy, hanem tiz mentő repülőgép árának megfelelő hadikölcsönkötvényt jegyeztek a 4-ik kampány alkalmával: a feladat tehát most nem abból áll, hogy adjunk el hadikölcsönöket, hanem csak abból, hogy MUTASSUK KI, hogy vásároltunk legalább is annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy a kék egét a sok között egy PFC. NAGY JÁNOS nevét viselő mentőgép is szelje. A gondolat nagyon természetes annak lelkében született meg, aki a magyar bányászok kedves újságját, a MAGYAR BÁNYÁSZLAPOT szerkeszti. FÁY-FISHER ANDORT kétszeresen érdeklik a Verhovay bányászok. Részint azért érdeklik, mert a Bányászlap szerkesztője, de másrészt azért is, mert ő is tagja a Verhovay tábornak, s mint olyan a huszadik konvenciónak is delegátusa volt. Megszületett a lelkében a gondolat és elhozta azt a Központi Hivatalba, ahol természetesen az illetékesek örömmel fogadták e nagyszerű eszmét és azonnal megmozdítottunk mindent, hogy az megvalósítható legyen. Az eredmény megvan. 1944 március 20-ikán, Neio York városában a hadvezetőségnek az amerikai magyarság részéről átadandó LÉGI AMBULANCEOK között lesz egy, rnely PFC. NAGY JÁNOS nevét viseli, ha: — KI TUDJUK MUTATNI, HOGY A VERHOVAY BÁNYÁSZOK 1944 JANUÁR 1 ÉS FEBRUÁR 16 KÖZÖTT LEGALÁBB SZÁZTIZEZER DOLLÁR ÉRTÉKŰ WAR BON DOl VÁSÁROLTAK, ÉS PEDIG BELEÉRTVE A BÉRLEVONÁSOK UTJÁN JEGYZETT HADIKÖLCSÖNÖKET IS. Semmi, de semmi kétség nincs afelől, hogy a Verhovay bányászok ezt megtették. Egyedül arról van szó, hogy ezt BIZONYÍTANI kell. Ezért a bányavidékek ügykezelőihez körlevelet küldtünk, melyben arra kértük őket, hogy látogassák meg a bányásztársaikat és írják össze MINDAZOKAT A HADIKÖLCSÖN 'VÁSÁRLÁSOKAT, melyeket AKÁR KÉSZPÉNZÉRT, AKÁR BÉRLEVON ÁCSBAN eszközöltek MINDAZOK, akik HAJLANDÓK WAR BOND VÁSÁRLÁSAIKAT EZ ALKALOMMAL PFC. NAGY JÁNOS EMLÉKÉRE ÁTENGEDNI. A jelentéseknek február utolsó napjára a központi hivatalban kell lenniök. Nehéz dolog ily rövid idő alatt végigjárni az egész telepet. Kérjük azért tagtársainkat, hogy KÖNNYÍTSÉK MEG ÜGYKEZELŐ TAGTÁRSAINK MUNKÁJÁT AZZAL, HOGY ELMENNEK HÁZÁHOZ és egy cédulára Írják fel nevüket, címüket és az általuk január 1 és február 16 között War bondokra elköltött és levont pénzek összegét. Ilyesformán ügykezelőink magasabb eredményeket fognak elérni és A BÁNYÁSZOK HAZAFIAS HŰSÉGÉT és BÁNYÁSZTÁRSUK IRÁNTI FORRÓ KEGYELETÉT fogják bizonyíthatni. E kérésünk szives és azonnali teljesítését kéri minden Verhovay bányásztól a VERHOVAY SEGÉLY EGYLET KÖZPONTI ELNÖKSÉGE. Lázasan folyik a szeretet munkája — NAPONTA ÁTLAG 30 FELVÉTELI KÉRVÉNY — Tegnap 37 felvételi kérvény érkezett, ma 34 s ez igy megy, mióta megkezdődött AZ ALAPÍTÓK EMLÉKVERSENYE. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a napi átlag legalább harminc felvételi kérvény. Ha buzgó ügykezelőink megtartják ezt az iramot a hónap végéig, akkor megközelitőleg EZER UJ TAGGAL erősödik meg a Verhovay tagság tábora. Ezt a nagyszerű eredményt nem lehet egyetlen körülménnyel megmagyarázni. Legalább is három oly körülményre tudunk rámutatni, melynek szerepe van abban, hogy az Alapitók Emlékversenye ily nagyszerű lendülettel folyik. Az első körülmény az, hogy AZ ALAPÍTÓK EMLÉKE valóban hatással van buzgó ügykezelő és tagszerző testvéreinkre. Ez a hónap valahogy felidézte annak emlékét, hogy az a 13 egyszerű bányász mily bátorsággal indult neki egy idegen világban a testvérsegités munkájának és hogy kitartással, szorgalommal mily nagyszerű eredményeket ért el. Ugyanaz az egyesület, melynek nehézségei voltak, amikor az első haláleseti dijakat ki kellett fizetni, ma évente közel fél millió dollárt fizet ki özvegyeknek, ' árváknak, betegeknek, csonkultaknak. Milyen nagyra nőtt az a kis bokor, melyet 13 bányász ültetett Hazletonban! Ma félszázezer tag húzódik meg a terebélyessé nőtt tölgyfa hatalmas, védő árnyékában. Érzik a mi derék ügykezelőink, hogy ez a fa, ha nem is nőhet az égig, de sokkal magasabbra még nőhet s terebélyes koronájának egyre terjedő árnyékában még sokkalta nagyobb tábor húzódhat meg. A másik körülmény a kitűzött dijakban kereshető. A mai világban három ily szép, értékes óra nagyon kívánatos nyeremény, különösen, ha elgondoljuk, hogy azokat a dijakat a nyerők a rendes kommissiókon kivül nyerik el. Alig van ügykezelő, aki ne vágyódna arra, hogy a zsebében, vagy a csuklóján ott viselje a VERHOVAY ARANYÓRÁT! A harmadik körülmény a testvér-szeretet elvének megértésében mutatkozik meg. Ügykezelőink ma már jobban megértik, mint valaha, hogy aki életbiztosítást, betegsegélyt, balesetbiztosítást kínál, az jót tesz az embertársaival. Még soha özvegy, árva, magára maradt férj, csonkult, beteg tag szemrehányást nem tett annak, aki neki a biztosítást eladta. Ellenkezőleg: örökre szivébe zárta azt, aki huzódozásáf'leküzdve, rábeszélte arra, hogy tegye meg azt, amivel hozzátartozóinak kenyerét és nyugalmát biztosítani tudja. — Száraz, rideg kifejezésnek hangzik az, hogy valaki biztosítást kínál. De amit ügykezelőink tesznek, az nem egy árucikk eladása, nem luxusholminak a vásárlóra való ráerőltetése. Valódi, tökéletes testvérsegités ez: katasztrófák megelőzésének, kétségbeesés meggátlásának egyedüli biztos eszköze az. Az az ügykezelő, aki a Verhovay kötvényt kínálja, JÓT AKAR ANNAK, akinek kínálja s az embertársai iránti féltő szeretet hajtja, amikor azon dolgozik, hogy minden családban elejét vegye a sorsfordulatok okozta nélkülözéseknek. Büszkeséget, öntudatot adó hivatás a biztosítással való foglalkozás és minden ügykezelő megkapja igazi jutalmát e munkának akkor, mikor a baleset, vagy betegség, vagy gyászsujtotta házba bekopogtat a Verhovay Segély Egylet utalványával. — A Verhovay Segély Egylet tagszerző ügykezelője nem biztosítási ügynök, ő JÓ BARÁTJA minden egyes tagtársnak, minden egyes embernek, akihez ellátogat. Jó barátja is marad. Mi nem pusztán üzleti viszonyban vagyunk a kötvénytulajdonosokkal. Családias viszonyban vagyunk. Egy asztalhoz ülünk s legyen az a fehér asztal, vagy a tárgyalóterem asztala: közünk van egymáshoz, baráti szeretettel vagyunk egymás iránt. Nem csoda, hogy ezt megérzik a magyar testvérek s szívesen elfogadják a nekik felkínált kötvényt, mert az
