Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-12-20 / 51. szám
8-ik oldal Verhovayak Lapja 1944 december 20 JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI Miért idegeskedik? (Folytatás) ‘ Dugd el a te szablyádat helyére: mert valakik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniek!” Hanem azután csak vége lett a feje fölötti dobogásnak s fegyvercsattogásnak magától; pár perc múlva hallá a sarkantyus lépteket közeledni ajtaja felé a folyosón s a mint az ajtó megnyílt, nagy vigasztalódására pillantó meg az Iménti huszártisztet, egész épkézláb és sértetlenül. Mégis odasietett hozzá és összetapogatá karjait, mellét, hogy nem történt-e valami fogyatkozása? — No! Nem vágták meg az urat? — Dehogy vágtak meg, páter! — Hát micsoda? az ur vágta meg talán az ellenfelét? — Kapott egyet a képén keresztül. A pap elszörnyedt rajta. — S nem fáj az neki nagyon? — Dehogy! örül neki, mint a bolond a sikájának. A pap nem találta ezt olyan jó tréfának. — Ugyan, ugyan, már hogyan tudnak ilyen pogány dolgokat mivelni az urak? Ugyan mi okuk volt egymásra rontani? — Hát tisztelendő atyám, hallotta már egyszer azt az adomát ugy-e, hogy két tiszt összeveszett azon, hogy az egyik azt állította, hogy ő Olaszországban maga is szedte a fáról a -szárdellát, a másik meg ezt nem akarta hinni, ezen aztán kardra keltek, az egyik kapott a képére egy vágást, akkor jutott eszébe, 'hogy igazság, kápri volt az, nem szárdella. Hát képzeljen magának ilyes valamit. — De csak nem ilyen hiábavalóságért verekesznek az urak? — Körülbelül. Most jöttem az ezredhez, egyenesen kapitánynak tettek testőrből, s most e miatt egy csoport kollegámmal végig kell verekednem, mig vagy levágnak, vagy megszokják a köztük létemet. Már ez itt igy szokás. Hanem beszéljünk az ön bajáról, ön azt mondotta, hogy nem mulatságból jött ide, hanem kénytelenségből; hát ugyan mondja el, mi szél hozta ide? — Hiszen, ha olyan jó akar lenni az ur, hogy meghallgatja a bajomat, még meg is köszönöm. Egészen idegen vagyok ebben az országban, még csak az sincs, a kitől megkérdezzem, hová. kell mennem; pedig fel vagyok hiva “ad audiendum verbum” . — Tyhü páterkám! Ez nagy szó. Kit sértett meg és mi módon? , — Hát elmondom én azt egészen úgy, a hogy van. Lássa az urnák olyan jó becsületes képe van, hogy az embernek egész bizalma támad hozzá. Én lelkipásztor vagyok az alföldi helységben, ahol némi viszálkodásaim Voltak a földesurral. Tetszik tudni: ő nagy olygarcha volt, én pedig egy kicsit kurucz legény vagyok. Aztán meg egy kis családi súrlódás is volt közöttünk; a földesúrnak gavallér fia volt, nekem meg csinos leányom. Aztán én nekem az a véleményem volt, hogy a leányomat nem adom ingyen, a földesül- pedig azt hitte, hogy az igy neki nagyon drága, s azért a fiát elküldte Muszka országba. No azt nem bánom. Hanem azután a nagyméltóságu ur megvált e siralomvölgyétől és keresztyéni módon eltakarittaték. Prédikáció és búcsúztató után én mondók fölötte egy végső imádságot. Igaz, hogy kemény dolgokat mondók; de a miket mondtam, azt a.z Istennek mondtam, nem az embereknek. — És most ezen imádságomért a föld hatalmasai meghurcolnak; megidéztek már consistorium, megyei törvényszék elébe, mint szentségtörőt, mint lázitót; kitesznek papi hivatalomból s még az sem elég; felidéznek, azt sem tudom bíróvá, azt sem tudom kihez? hogy feleljek felségsértés miatt. Pedig nézze meg az ur és legyen ítélő birám; itt van az elmondott ima a zsebemben, olvassa el; talál-e benne egy szócskát, a mivel perduellissé lettem volna? (Folytatjuk) Gyújtson rá OLD GOLD! Alma “Méz” segíti védeni az O. G.-okat CIGARETTA SZÁRAZSÁGTÓL Old Gold pompás vcgyüléke sok finom dohánynak ... egy csipet ritka, külön zamaíu Latakia levéllel... be van permetezve Alma “Méz”-zel... hogy segitse védeni cigaretta szárazság ellen. Próbáljon egy csomagot! HALLGASSA a WHICH IS WHICII?-t szerda estéken CBS és a THE COMEDY THEATRE-t vasárnap estéken' NBC PFC. CZINKI JÁNOS GYÁSZOLÓ CSALÁDJA (Részletesen beszámoltunk november 22-iki lapszámunkban Pfc. Czinki Jánosnak, a Detroit, Mich.-i 36- ik fiók tagjának az olasz fronton bekövetkezett hősi haláláról. Egyesületünknek ő volt a 94-ik hősi halottja. (A következő adatok közlésére a gyászoló család kért fel bennünket.) Czinki János Vestaburg, Pa.-ban született 1912 szeptember 5-én. Detroitba 16 éves korában került szüleivel. Sokan gyászolják e kiváló hősünket, kiknek számára kedves emléke örökre felejthetetlen marad. Feleségén, született Barkó Helénen kívül gyászolják szülei: id. Czinki Károly és neje, 561 White Street, Lincoln Park, Mich. Azonkívül gyászolják testvérei: Czinki József {Huntington, W. Va.), Czinki Sándor {Detroit), Czinki István {Detroit), ki a tengerészeinél teljesített szolgálatot orvosi elbocsáttatásáig, Pfc. Czinki Imre, a Marine hadosztály tagja, ki valahol a Csendes Óceánon teljesít szolgálatot, ifj. Czinki Károly főtörzsőrmester, a légi haderő tagja, ki jelenleg Morrison Field, Texasban teljesít szolgálatot és nőtestvére: Mrs. Kerekes Tamás, született Czinki Mária, Detroitban. Fájdalommal osztozik a közvetlen család gyászában elesett hősünk hat unokatestvére is. — Hősünkön kívül a felsoroltak közül Czinki Jánosné, hősi halottunk özvegye, id. Czinki Károly és ifj. Czinki Károly főtörzsőrmester a Detroit, Mich.-i 36-ik fiók tagjai. Nagy fájdalmukban igaz részvéttel osztozik a Verhovay Segély Egylet tagsága. sm köszönetnyilvánítás Szivem mélyéből fakadó hálás köszönetemet tolmácsolom tagtársaimnak és szeretett barátaimnak, akik november 28-án, a tiszteletemre rendezett ünnepi bankett alkalmával a Magyar Ház tágas termét zsúfolásig megtöltötték. Jól eső érzéssel láttam ott barátaim százait s jelenlétüket örök emlékül fogoni a szivembe zárni. Hálával mondok köszönetét azon tagtársaimnak és barátaimnak, akik a távolság miatt nem lehettek jelen, de üdvözletükkel szivük szeretetét elküldötték. Hálás szivvel mondok köszönetét Nt. Dr. Stiegler Ernő áldomásmester urnák, Ft. Reseterics József plébános urnák, Ft. Gilly Francis segédlelkész urnák, Nt. Ormay János lelkész urnák és Nt. Parragh Dezső lelkész urnák, akik ezen az ünnepélyen résztvettek és megjelenésükkel az ünnepély fényét emelték. Köszönetét mondok továbbá mindazon egyesületeknek, melyek ezen díszvacsorán képviseltették magukat. Végül hálás köszönetét mondok azon tiszttársaimnak és azoknak a női tagtársaknak, akik éjt nappallá varázsoltak csak azért, hogy ez az ünnepély fényesen sikerüljön. Mindnyájuknak áldásban bőséges boldog karácsonyi ünnepeket és Boldog Uj Évet kívánok. Köszönetem megismételve, maradok tagtársi tisztelettel LÁNG ISTVÁN, a Bethlehem, Pa.-i 98-ik fiók ügykezelője.
