Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-12-27 / 52. szám
(Verhovay Journal) NO. 52. SZÁM VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 DECEMBER 27 ÚJÉVI KÖSZÖNTÉS A fájdalom és reménység kevert érzéseivel lépünk az 1945-ik esztendőbe. A fájdalom a múlt esztendő öröksége, azé az esztendőé, mely nemzetünknek annyi vérbe, könnybe és verejtékbe került; azé az esztendőé, mely a Verhovay hősi halottak számát immár 104-re emelte. E fájdalom nagyrésze abból a csalódásból fakad, mellyel az 1944-ik esztendő végződött. Egy évvel ezelőtt lázasan vártuk az inváziót. Fél évvel ezelőtt bekövetkezett az invázió, megnyílt a nyugateurópai front, melyen katonáink oly csodálatos, diadalmas gyorsasággal törtek előre, hogy már mindnyájan abban reménykedtünk, hogy ez a múlt esztendő meghozza a németekkel való háború végét. Bárki bármit mondjon is, ez a reménység nem a nemzet polgárságának elbizakodottságából született.. A Szövetséges Nemzetek haderejének legfőbb vezérei ébresztették fel ezt a reménységet felelősségük tudatában hangoztatott kijelentéseikkel. Azonban — az év végével kitűnt, hogy a németek elleni háborúnak még korántsem közel a vége. Mikor e sorokat Írjuk, a németek hatalmas offenzivában szorítják viszsza a katonáinkat. Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy ez az offenziva a németek vereségével végződhet csak, de ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy ennek az offenzivának nagyon fájdalmas ára lesz. Anglia sötét óráiban Churchill az angol nemzetnek csak “Vért, Verejtéket és Könynyeket” ígért. És ez a most kezdődő 1945-ös esztendő nekünk is csak Vért, Verejtéket, Könnyeket Ígér. És tisztában kell lelnünk azzal, hogy a győzelem csak akkor lehet a mienk, ha hajlandók vagyunk annak árát megadni. S ez szomorúsággal tölti meg az Uj^ esztendei ünnepnapot. Ugyanakkor azonban erre a szomorúságra fényt vet a reménység is. Bár a múlt esztendő csalódással végződött, tudjuk, hogy e csalódásnak egyetlen oka azt volt, hogy alaptalan reményekkel kecsegtettük magunkat. Ily körülmények között az Újévi jóhangulatnak helyét elszántság és felelősségeink tudata kell, hogy elfoglalja. Azzal az elhatározással kell, hogy lépjünk az uj esztendőbe, hogy elfogadjuk mindazt, amit hoz. El kell határoznunk, hogy e háború megnyerésének szenteljük magunkat ebben a most elkezdődő esztendőben. Ez a háború immár három esztendőt vett el életünkből, de még sok esztendőt fog elvenni, ha csak ebben az esztendőbe nem lépünk azzal az eltökéltséggel, mely minden más tervet, minden más szempontot félretol és csak a győzelem elérését tartja szem előtt. Meg kell értenünk, hogy minden pint vér számit. Meg kell értenünk, hogy minden egyes War Bond számit. Meg kell értenünk, hogy minden egyes puskagolyó számit. Ez nemcsak a katonák háborúja, hanem a népek háborúja. Totális háború ez, melyben nincs jogunk önmagunkat kímélni, sem oly fényűzéseket élvezni, melyekben katonáinknak nem lehet részük. MINÉL TÖB-BET ADUNK, ANNÁL KEVESEBBET VESZÍTÜNK! Nekünk, bevándorolt amerikaiaknak a felelősségnek még nagyobb részét kell magunkra vállalnunk, mint a bennszülötteknek. Adósai vagyunk ennek a hazának és adósságunkat csak korlátlan önfeláldozással róhatjuk le. A Verhovay Segély Egylet hatezer katonát adott ennek a hazának: közülük immár 104 feláldozta életét, több százan megsebesültek és százan meg százan kitüntették magukat hősiességükkel a harctéren. Az itthon maradt 46,000 Verhovay tagtársnak harcoló katonáink és társaink szolgálatára kell szentelnie magát. Ezért az Ujesztendő első napján felszólítjuk minden fiókunkat, hogy fejlessze ki, terjessze ki az elmúlt három esztendő alatt felépített háborús munka-programját. Felszólítjuk fiókjainkat, hogy azon legyenek, hogy egyetlen Verhovay tagtárs se mulaszsza el kötelességének teljesítését. Felszólítjuk fiókjainkat, hogy kapcsolódjanak bele minden mozgalomba, mely a győzelem kivívásának szolgálatában áll. Rendszeres és állandó tevékenységet kell kifejtenünk annak érdekében, hogy a Verhovay tagtársaktól több vér menjen ki a harctérre. Minden fiókban alakuljon meg a Vörös Kereszt Bizottság, melynek egyetlen feladata az volna, hogy meglátogasson minden tagtársat és véradásra kérje őt. A Verhovay Segély Egylet tagsága nagyon könnyen adhatna az 1945 évben 100,000 pint vért katonáink megmentésére! Minden fiókban kell, hogy működjön állandó War Bond Bizottság, melynek egyetlen feladata, hogy meglátogassa a tagtársakat és összeírja War Bond vásárlásaikat s ezáltal még több War Bond vásárlására ösztökélje őket. Minden fióknak kellene, hogy legyen “Veterán Bizottsága”, melynek feladata az volna, hogy érintkezést tartson fenn a hazatérő katonákkal és segítségükre legyen a polgári életbe való visszatérésükben. Minden fiók tagságának testületileg kell tiltakoznia minden munkából való elmaradozás, minden sztrájk és minden a háborús termelést hátráltató megmozdulás ellen. Minden fiók fejtsen ki tervszerű és állandó tevékenységet katonáink lelkinyugalmának, bátorságának és elszántságának támogatására. Ugyanakkor minden egyes tagtárs követelje és várja el, hogy a Verhovay fiók adjon vezetést a Verhovay Segély Egylet háborús tevékenységének terén. S épp azért egyesületünk minden tagjának kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy fiókjaink tisztviselőit a fiók üzletvezetése ne kösse le annyira, hogy attól a háborús ügyekben ne tudnának résztvenni. NE KÖVETELJÉK TEHÁT A TAGTÁRSAK AZT, HOGY AZ ÜGYKEZELŐ NEM IS EGYSZER, HANEM TÖBBSZÖR MEGLÁTOGASSA ŐKET A HAVIDIJAK BESZEDÉSÉRE. Adagolva van ma ügykezelőink ideje is és a havidijak beszedésében eltöltött időt már nem lehet háborús tevékenységre fordítani. Tisztában kell lennünk azzal, hogy fiókjaink tisztikarán fordul meg a Verhovay Segély Egylet háborús tevékenységének sikere. Legtöbb ügykezelőnk hadiiparban dolgozik és csak a legnagyobb v elismeréssel és maradandó hálával áldozhatunk nekik azért, hogy napi 10—12 órás munkaidő mellett is szakítanak időt arra, hogy az egyesület ügyeit intézzék. Ők azok, akik a Verhovay fejlődését most is munkálják. Ők azok, akik a Verhovayt abban a helyzetben tartják, melyben lényeges segítséget tud egyesületünk nyújtani hazánknak és katonáinknak. * FIAINKNAK ÉS TESTVÉREINKNEK VÉRE KIÁLT A VERHOVAY TAGTÁRSAK SEGÍTSÉGÉÉRT! Akármivel segítjük egymást, azzal ugyanakkor segítjük hazánkat is és — végső elemzésben — harctéren küzdő katona tagtársainkat. Azzal lépünk az Uj Esztendőbe, hogy a Verhovay Segély Egylet minden tagját hazánk háborús erőfeszítésének áldozatos támogatására szólitjuk fel. Azzal kezdjük meg az 1945-ös évet, hogy az amerikai magyarságot a csillagsávos lobogó mielőbbi győzelméért való vállvetett munkára kérjük. Azzal indulunk el az Uj Esztendőbe, hogy a győzelemért fogunk dolgozni és imádkozni. És amikor eljön a győzelem nagy napja, akkor majd kívánunk “boldog uj évet”. De addig kérjük a tagtársakat, hogy hűséggel, egyakarattal, hazafias tevékenységgel és egymás iránti megbecsüléssel szolgálják azt az ügyet, mely mindannyiunkat egy tábor - gyan egyesit. Áldja meg az Isten ezt az esztendőt Eredménnyel, Győzelemmel és Békével. Áldja meg az Isten minden tagtársunkat és minden katonánkat. A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET TISZTIKARA ÉS IGAZGATÓSÁGA.
