Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-11-02 / 44. szám
1944 november 2 5-ik oldal Verhomyak Lapja A fényképet Dán Fodor fényképmüvész készítette Agni S. Edward főhadnagy és neje, sz. Chont Ethel Mária Egyazon fióknak, az 511-iknek tagjai úgy a fiatal férj, mint bájos felesége. Ágni S. Edward Ágni István és neje fia. Szülei 8152 Thaddeus Streeten laknak és az amerikai magyar kolóniának köztiszteletben álló tagjai. A fiatalasszony szülei pedig Chont Dániel és neje, sz. Németh Erzsébet, 8334 Vanderbilt Streeten laknak. Ez a név azért ismerős nekünk, mert Chont Dániel, a fiatalasszony fivére, ügykezelője az 511-ik fióknak, mig a menyasszony édesanyja konvenciós delegátus volt a XX. nagy-gyülésen. Az esküvőt október 1-én tartották meg a detroiti Szent Kereszt r. k. templomban s a szertartást Ft. Jakab András végezte. Vőfély volt Ensign Ribits Edward és koszorúslány Mató Irénke. A gyönyörű esküvői ceremónia és zártkörű ebéd után a fiatal pár Fort Knox, Kentucky-ba utazott, Ágni főhadnagy állomáshelyére. Sok boldogságot kivánunk a kedves Verhovay párnak! HITLER CSAKUGYAN MENEKÜLNI KÉSZÜL? Irta: YARTIN JÓZSEF Verhovay katonai esküvő Detroitban Olaszországból; kiverték őket oly alaposan, hogy most már a saját földjüket kénytelenek elkeseredetten védeni. S az ő saját országukban sem sokra mennek a védelemmel, mert a szövetségesek lassan, de biztosan nyomulnak előre s közben repülőkről bombázzák tönkre a front mögötti nagy városokat. Azt irta egy angliai lap, hogy Hitler a saját bőrére alkuszik és minden előkészületet megtett a menekülésre. Szokatlanul nagy és gyorsjáratú... tengeralattjárót készittettett... s megrakta., sok arannyal, pénzzel, rablott drágaságokkal s majd ha már a saját országában sem mer maradni, mert forradalomtól fél, akkor legközelebbi hiveivel együtt hajóra ül s megállás nélkül Japánba menekül. Vele együtt szökő hivei között lesznek természetesen a lőcslábu Göbbels és a potrohos Göhring is. Mellesleg megjegyezve, Göbbels a napokban guerilla harcra szólította fel a németeket hazájuk védelmére, már pedig még az is, aki nem ért a háborúhoz, tudja, hogy a guerilla harc naiv és kétségbeesett kezdete a végnek. Nem tudjuk, hogy Hitler még kiket akar magával vinni, de a letiport gyenge országok Qislingjeit és názi pénzen élősködő hitvány hazaárulóit aligha. Hitlernek ennél több esze van. Azok a hazaárulók nemcsak veszedelmes kölöncök lennének, de oly nyomorult senkik és semmik, hogy legjobb őket sorsukra bizni és gazul elárult, megkínzott polgártársaik kényének-kedvének kiszolgáltatni. Lesz velük, ami lesz . . . kevesebb lesz, mint amit megérdemelnek. Diktátorok és Führerek rendes körülmények között nem szoktak menekülni. Vagy félretolják őket, mint meg nem felelőket, vagy megöregszenek, foguk kihull, ellenben szakálluk megnő s idővel még azt sem tudni róluk, hogy mi volt a nevük. Hitler azonban egészen más, hiszen már führeri pályájának a kezdetén kijelentette harsogva a náci világnak, hogy négy év alatt vagy megvalósítja a programját, vagy végez önmagával. A program pedig az volt, hogy letiporja az egész világot s annak urává és parancsolójává a náci németeket teszi. Ez aztán a program! A nácik megkótyagosodtak tőle s a Führert vakon követték. A napokban azonban az a hir járta be, nem az amerikai, hanem az angliai lapokat, hogy Hitler menekülni készül. Nem lehet az. Hiszen Hitler szavát adta, hogy abban az esetben, ha terveivel felsül, öngyilkos lesz s nem hagyja gyáván, cserben a nácikat. Már pedig a nácik szentirásnak veszik a Führer minden szavát. Az események azonban sokkal erősebbek, mint Hitler szava s egeket az eseményeket a szövetségesek és köztük elsősorban Amerika irányítják. Amerika nemcsak hős fiainak millióval, hanem billió dollárokra rugó értékű olajjal, élelemmel, repülőkkel, tankokkal, hadiszerekkel. A szövetségesek által nemcsak hősiesen, hanem dicsőségesen irányított események folytán Hitlernek harsogva kezdett pályája úgy fordult, hogy a németeket kiverték Oroszországból Nem tudni, hogy mi lesz Hitlerrel s azt még maga sem tudja, mert a sors feltartóztathatatlanul üldözi őt. De ha mégis sikerülne neki Japánba menni, nem fog bizalmas hiveivel egyedül menni. Vele megy millió áldozatának átka, mely eléri őt, akárhol van. Lehetetlenség, hogy jó vége legyen neki a vadidegen brszág biztonságában, távol cserben hagyott hazájától. Bízunk a szövetségesekben, Amerikában és a vele egy táborban lévőkben, hogy hatalmuk utoléri azt a nyomorult országot is. Azonban azzal még nem lesz vége mindennek. A civilizált világ évtizedekig fog arra emlékezni, hogy a németek milyen vértengerbe borították a földet és évtizedeken át bizalmatlanul, sőt, sok helyen, csendes utálattal fognak rájuk gondolni. Hősi halottaink SGT. HOPE JÓZSEF Egyesületünk 90-ik hősi halottja Hope József őrmester, Filbert, W. Va.-ban született 1918 szeptember 30-án s az ottani 208-ik fióknak volt hűséges tagja. Bevonulásáig bányában dolgozott s benne az amerikai magyar bányászok ismét egy értékes munkatársukat veszítették el. A francia fronton teljesített szolgálatot a gyalogsággal és e szolgálatában 1944 junius 12-én eltűntnek nyilvánították, majd később értesítették családját, hogy azon a napon ütközetben elesett. A Filbert, W. Va.-i 208-ik fióknak ő a második hősi halottja SGT. ROSEMAN S. FERENC Egyesületünk 91-ik hősi halott ia Roseman Ferenc az Allentown, Pa.-i 90-ik fiók első hősi halottja. Allentownban született 1921 november 7-én. Iskoláit is ott végezte. Majd 1942 október 20-án bevonult s kiképzését Camp Blanding, Fla.-ban nyerte el. Onnét vitték tengerentúlra 1944 márciusában s a francia frontra került, ahol 1944 október 2-án ütközetben hősi halált halt. Gyászolják szülei, valamint fivére, József, aki mint tengerész teljesít szolgálatot és nővérei Roseman Mariska, férjezett Czipott Mihályné és Roseman Irén. Hősünk a Szent István róm. kath. hitközség tagja volt. PFC. TÓÁSÓ P. FERENC Egyesületünk 92-ik hősi halottja Özv. Tóásó Péterné azt a szomorú hirt kapta a hadvezetőségtől, hogy katonai szolgálatot teljesítő három fia közül Pfc. Tóásó P. Ferenc Németországban, ütközetben hősi halált halt 1944 szeptember 18-án. Tóásó Ferenc Creighton, Pa.-ban született 1924 május 5-én. Múlt év márciusában vonult be és a nehéz gépfegyverek kezelésében képezték ki. Németország inváziójának ő az első Verhovay hősi halottja. A Springdale, Pa.-i 296-ik fióknak volt tagja és e fiók első hősi halottja. Gyászoló özvegy édesanyjának, nővéreinek és két katonai szolgálatot teljesítő fivérének, St. Sgt. Tóásó Ernőnek és Pvt. Tóásó Sándornak és többi hozzátartozóinak egyesületünk legmélyebb részvétét fejezzük ki. EGYESÜLETÜNK 92 HŐSI HALOTTJÁNAK EMLÉKE ÁLDOTT MARAD KÖZÖTTÜNK MINDENKOR. %
