Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-01-27 / 4. szám

8-lk oldal 1944 január 27. Verhovayak Lapja UJ TAGSZERZÉSI LEHETŐSÉG NYÍLIK MEG Általános a panasz, hogy l fiatalemberek tömeges hadbavonulása következté­ben az életbiztosítási piac­ról ideiglenesen eltűntek a legjobb tagjelöltek. Hiszen épp a házasulandó korban lévő fiatalemberek azok, akik — leginkább vannak abban a helyzetben, hogy biztosítás után érdeklődje­nek. A fiatalemberek hiá­nyát nagyon is megérzik tagszerzéssel foglalkozó tag­társaink. A helyzet azonban úgy alakul, hogy a hadvavonult fiatalemberek helyett uj tagjelölteket kapunk és pedig a legjobb biztosítási anyag­ból: — a gyermekekből. Köz­tudomású dolog, hogy a há­ború következtében rend­kívül emelkedett a házas­ságkötések száma és ennek egyenes következményeképen emelkedik a születések szá­ma is. Múlt évben két mil­lió gyermek született az Egyesült Államokban, s a hatóságok az Idén három millió gyermek születésére számítanak, tehát 50%-os növekedést jósolnak. Tudjuk, hogy a Verhovay katonák közül is sokan meg­nősültek és igy természetes, hogy ezeknek körében is ugyanerre a növekedésre számíthatunk. És tekintet­tel arra, hogy fiókjaink egy­­től-egyig mindent megtesz­nek a katonákért, nemcsak War Bondok vétele és vér­adás terén, hanem kará­csonyi csomagok küldése és a háború utáni időre vonat­kozó tervek megalkotásának terén is, bizonyos, hogy a Verhovay katonák fiatal fe­leségei hálás érzéssel visel­tetnek a Verhovay tábor iránt és igy lelkileg meg­felelő hangulatban vannak ahhoz, hogy. gyermekeiket is felvétessék az egyesületbe, mihelyst azok megszületnek. Különösen most, hogy az első évi haláleseti dijat ezer dolláros kötvénynél $75.-re emelték az eddigi $50-ről, ezeknek a kötvényeknek na­gyobb a vonzerejük és ha tagszerzőink megelőzik a biz­tositó társaságok szemfüles ügynökeit, akkor a szüle­tendő gyermekben megtalál­hatják azt, amit a hadba­­vonult tagjelölteken veszíte­nek. Nagyon jó alkalom a meg­született kisgyermek biztosí­tására a betegsegélyző osz­tályba tartozó női tag eseté­ben a szülési segély kézbesí­tése. Ezt az alkalmat soha se mulasszuk el! Hiszen ma már a szülési segély sem számit a betegsegély össze­géhez: tisztára ajándék az, a gyermeknek életet adó édesanya iránti megbecsü­lésnek és tiszteletnek záloga. Mikor ezt kikézbesitjük, mint az egyesületnek ajándékát, akkor bizonyos, hogy az édesanya boldogan fogja fel­vétetni gyermekét az egye­sületbe, már a saját érdeké­ben is. Ahol pedig olyan női tag­ról van szó, aki nem tarto­zik a betegsegélyző osztály­hoz is, annak mondjuk el, hogy Egyesületünk a beteg­segélyző osztály minden női tagjának 15 dolláros aján­dékot ad minden gyer­mekért. Ajándékot, mert — ismételjük — ez nem számit a betegsegély összegébe! Figyeljük tehát tagtársaink életét és a születendő gyer­mekek közül ne veszítsünk el egyet sem. Csak természe­tes dolog, hogy a Verhovay katonának fia és leánya is Verhovay tag legyen! ERŐS OK “Hallom, hogy felbontot­tad az eljegyzésedet? “Igen, a Béla gyalázatosán viselkedett. UJ MAGYAR ÜGYVÉD Török A. Béla, a Chicago, Ill.-i 96-ik fiók tagja, egész életében törekvő, szorgalmas ember volt. Az Armour hus­­gyár irodájának jdgi osztá­lyában dolgozott éve óta. De munka utáni estéit nem pihenésre vagy szórakozásra fordította, hanem esti isko­lába járt. Tizenegy éven át járt esti iskolába és e tizenegy év alatt elvégezte a High Schoolt, az egyetemet és az ügyvédi iskolát. Múlt év ok­tóberében állotta meg az ügyvédi vizsgáját, mely há­rom napon keresztül, na­ponta 8 órán át tartó nehéz vizsgálatból állt. 104 jelölt közül csak 45 állotta meg a nehéz próbát, de Török A. Béla köztük volt. És most, január 10-én behívták Illi­nois állam legfelső birósága -pj uasoÁjadauun ^o sa aja vették az ügyvédi karba és felhatalmazták ügyvédi gya­korlatra. Elimerésünket kell, hogy kifejezzük e törekvő 32 éves fiatalember előtt, aki életé­nek 11 esztendejét oda­áldozta arra, hogy ambíció­ját megvalósítsa. Valahogy úgy érezük, hogy ebből az elimerésből a feleségének is kell juttatnunk valameny­­nyit, aki mellette állt éve­ken át és lehetővé tette szá­mára, hogy estéit munká­ban, tanulásban töltse. Mrs. Török egyébként maga is ki­váló fiatalasszony, a Heff Jones Co.-nál rendkívül fele­lős állása van, amennyiben a társaság elnöke bevonult katonai szolgálatra s helyet­te ő vezeti az egész válla­latot. Török A. Béla február ele­jén ügyvédi irodát fog nyitni Roselándon. Hisszük, hogy a magyarság és különösen a Verhovay tagtársak meg fog­ják találni ajtaját, ha jogi tanácsra van szükségük. Ez a derék ügyvéd, aki oly ne­hezen dolgozott meg ügyvédi okleveléért, jobban meg fog­ja érteni a nehezen dolgozó magyar embert, mint bárki más. Sok szerencsét kívánunk Török A. Béla ügyvéd tag­társunknak uj hivatásában! KATONÁINK ÉLETÜKET ADJÁK! MI PÉNZÜNKKEL SEGÍTSÜK ŐKET! 82 KÖDÖS ÉVEK akinek az érsek ur is tapsolt, rövidke, piciny, éppencsak­­nadrágban nyerte a százméterest. B. tiszthelyettes úrral vitáztam; balhadnagynak be­cézte bátyám. “Még csak holnapig bírjátok ki’’, mondta. “Aztán jövünk és megesszük a cselákot!” Beszéltem neki a kitűnő felszerelésről, angol-francia pénzről, Skodáról, Zbrojokkáról; a Kisántánt fegyver­raktára Csehszlovákia, nem lesz könnyű megbirkózni vele. Legyintett: “Szedett-vetett csorda, nem ellenél. A mi leven­téink elpáholják az egész szakramentumot!” Csillogott a szeme s magabizóan ütött kardjára, a vita felvillanyozta, agyát is élesebbé tette s néhány percen belül mattá tett; mert többnyire a sakktábla előtt, parasztok és királyok felett feledkeztünk bele Trianon boncolgatásába. Reggelire nap-nap mellett finom szemeskávét ittam föllel E-ben: friss sütemény volt mellé, vaj, sajt, három­négy tojás rántotta. Tiz óraira szalámit, fröccsöt; ebéd­re kétféle húst is tálaltak, előétellel, körítéssel, serrel, borral és finom extrával; a vacsora majd mindig száraz­­kolbász volt vagy szardínia és bikavér; álmomban be­széltem a sok jótól, reggel nevettek rajtam. Szerencsére semmi olyat nem mondtam s nem is mondhattam, a miért megharagudtak volna vendéglátóim. Hat kilót szedtem csontomra rövid hónap alatt a tardi helyzet és a viharsarok tanulmányozása helyett Csonka-Magyarország zsúfolt földjén. 19. Mi sem változott itthon, mig odavoltam; egy eszten­dőt is hízhattam volna még odaát, amig megérkezett egy előkelő lord országunkba, hogy konzultálja a bete­geskedő államot. Runcimannak hívták s a Híradóban láthattam, amint együtt teázott a Hradzsinban Benes elnök úrral. Az előttem lévő sorból felszólt egy bal­oldali ifjú a vászonra: KÖDÖS ÉVEK 83 — Ne állj szóba vele, Benes! Hiszen ez az ur egy fascista. A filmhíradó tovább pergett; láttam a lordot Asch­­ban, a szudétavezér Henlein társaságában. Az előbbi ifjú tovább társalgóit a vászonnal: — No látod Benes; mit mondtam? Ha ezek össze­fognak, te csomagolhatsz . . . Államunk bomlása valóban megindult; amerikai szlovákok jöttek és követelték a pittsburghi szerződés betartását. A Stefanik-szobor előtt nagygyűlést tartottak a szlovákok és kórusban ordították: “Mi chceme autonomiu”; autonómiát akarunk! A német rádió intelmét küldötte Prágába: jó lesz lejönni az uborkafáról, Herr Benes! A prágai utcákon megtámadták a fehérharisnyás szudétákat s lehasitották harisnyáikat; a beteg fekély egyre terjedt s egy pénteki este a Capitolból jövet, a Pépé del Mócó előadása után egyetlen rettenetes szó ütötte meg a füleket: “Mobilizáció!” Sürgés-forgás, futkosás, sugdolózás és rémült arcok vettek körül az éjjeli Kassán; itt a háború! Barátom gyomoridegességet kapott, fehér volt, mint a fal. — Legalább egy helyre vinnének veled! — A pótsorozás biztosan holnap kezdődik. — Zhopen bez vady; hiba nélkül alkalmas! Motorkerékpáros katonák zúgtak végig az utcákon, lihegve keresték a kávéházakban tisztjeiket; mindenütt sápadt arcok bújtak össze, még a Virág-utcában is egy­­besereglettek a konkurrens lányok s hangosan sóhaj toz­­ták egyre: — Mi lesz velünk? Elviszik a palikat . . . Éjfélutánra kissé lehiggadtak az emberek, de nem mentek haza. Az utcákon csoportokba verődve tárgyal­ták s latolgatták az eshetőségeket: — Vaklárma.

Next

/
Thumbnails
Contents