Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-10-26 / 43. szám

(Verhovay Journal)31 72 VOL. XX.VII. ÉVFOLYAM 1944 OKTOBER 26 NO. 43. SZÁM Nihoff József hősi halott képének átadása Hatalmas Verhovay ünnepség volt Windberen Százával özönlött a nép a Windber, Pa.-i római katoli­kus templom nagyterme té­lé. Közelről, távolról jöttek az ünneplő amerikai magya rok, hogy tisztességet tegye­nek korunk legnagyobbjai­nak: katonáinknak. Hármas ünnepre szólt a meghívó. Szolgálati zászlót avatott a Scalp Level, Pa.-i 59-ik fiók s azzal együtt ka­tonai emléktáblát is. De kü­lönös jelentőséget kölcsön­zött ennek az ünnepségnek az a körülmény, hogy ez al­kalommal adta át a Ver­hovay Segély Egylet köz­ponti vezetősége az egyesület egyik hősi halottjának képét az elhunyt Verhovay katona szüleinek. Ez volt az első alkalom ennek a Verhovay ajándék­nak az átadására és óriási érdeklődés nyilvánult meg az esemény iránt. Sok vendégre számítottak a hetek óta lázasan készülődő 59-ik fiók élén VÍZI LAJOS, igazgató, a fiók elnöke, s buzgó munkatársai: Leber Márton ügykezelő és Müller József pénztárnok. Nem hiá­ba készüldődtek. Közelről, távolról jöttek a vendégek, hogy megosszák a windberi amerikai magyar bányászok kai büszkeségüket és . .. szó moruságukat. Messze vidék­ről is/ jöttek vendégek. A zsúfolt teremben kedves meglepetés volt találkozni Mrs. Pálinkás Imrénévél, a Cleveland, O.-i 54-ik fiók ügykezelőjével, férjévéi, Dr. Aczél Auréllal és nejével Philadelphiából és mások­kal. Pittsburghból több autó ment az ünnepségre. Bencze János elnök, Révész Kálmán kp. titkár, Szalánczy Já­nos kp. pénztárnok, Phillips Emma, Mrs. Lauranchok, he­lyettes számvevő, Fáy Fisher Andor, a Bányászlap szer­kesztője és a Szabadság pitts burghi irodavezetője és má­sok. Semmi sem mutatja job­ban az ünnepség iránt meg­nyilvánult óriási érdeklő­dést, mint az a körülmény, hogy az ünnepély kezdetén Vizi Lajos igazgató kényte­len volt beszüntetni a jegyek eladását, mert máris két­szer annyi vendég volt jelen, mint ahánynak egyszerre le­hetett teríteni. A testvéri ér­deklődésnek, szeretetnek oly nagyszerű megnyilvánulása volt az az ünnepség, a milyenre csak az amerikai magyar bányászvidékeken van példa. Talán azért is volt oly nagy az érdeklődés, , mert 58 évvel ezelőtt 13 bá­nyász indította el dicsőséges útjára a Verhovay Segély Egyletet és most 58 év után isméi a bányászok léptek elő térbe . . . mert hiszen ame­rikai magyar bányász volt az első, aki megkapta a Ver­hovay Segély Egylet nagy háborús ajándékát, a hősi halott Verhovay katonának arcképét . . . * * * A szolgálati zászló, az em­léktábla és a hősi halott Ver­hovay katona arcképe a szín­padon volt elhelyezve, füg­göny mögött. S előtte egy csoportban ültek nemzetünk büszkeségei: a Windberen és vidékén tartózkodó kato­nák, tengerészek, akik egy csapatban vonultak fel, hogy a hármas leleplezésen közre­működjenek. Vizi Lajos, elnök-igazgató, meleg szavakkal üdvözölte a közönséget, majd Ft. Hegedűs István plébános vezetésével a közönség elénekelte a “My Country” himnuszt. Ezután Ft. Hegedűs István mondott mély és megrázó angol nyel­vű avató beszédet és imád­ságot. Ezután a katonák körüláll­ták az emelvényt és Vizi La­­josné, akinek három fia ka­tona és a negyedik most várja behívóját, leleplezte a szolgá­lati zászlót és az emléktáblát. A szolgálati zászlót 42 kék és egy aranycsillag díszíti. És az emléktáblán vannak meg­örökítve azoknak a nevei, kik a hazát szolgálják, a kö­vetkező sorrendben: Alexa János, Alexander János, Bra­­nail Albert, Brumbaugh Pál, Bolinger József, Bencze Ist­ván, ifj. Csontos István, Fe­­cser József, Fűzi József, ifj. Fűzi István, Gulbacz Ernő, Gerfy Franklin, ifj. Horváth János, Koshinszky Tamás, ifj. Kovács András, Kádár János, Knecht István, Knecht Vil­mos, Lesosky S. János, Ma­­kay József, Matkovich Jake, McKool Ernő, McKool Do­nald, ifj. Molnár Károly, Mül­ler István, ifj. Neuhoff János, NEUHOFF JÓZSEF, kinek neve mellett aranycsillag ra­gyog, Neuhoff István, Olajos József, Orosz János, ifj. Sol­tész János, Soltész Mihály, Szarka Arthur, ifj. Szarka Károly, Saláta Arthur, ifj. Saláta János, Tockjr István, Tóth István, Vitko János, Vizi Arthur, Vizi Róland, Vizi Róbert. A zászló és az emléktábla felavatása után Nt. Szabó László, windberi ref. lelkész tartott megrázó erejű, gondo­latokban gazdag beszédet. Ekkor Bencze János, köz­ponti elnök emelkedett szó­lásra és a gyászoló szülők­höz fordulva, a Verhovay Se­gély Egylet nevében fejezte ki őszinte részvétét, megin­­ditóan meleg beszédében megemlékezett hős kato­náink áldozatairól és hozzá­tartozóiknak értük való ag­godalmáról, mely ime Nihof­­fék esetében, mint közel 90 másik Verhovay család ese­tében gyászra fordult. Hang súlyozta, hogy minden egyes Verhovay család gyásza az egész egyesület közös bánata és ennek megmutatására je­lent meg ezen az első ily ünnepélyen az egész tiszti­kar, Gyulay Sándor köz­ponti szervező kivételével, a kit betegsége tartott távol az ünneptől, melyre azon­ban elküldte őszinte együtt, érzését a szülőknek. Ezután átadta a Verhovay Segély Egylet nevében Ni­hoff János és nejének az egyesület ajándékát, NI­HOFF JÓZSEF hősi halott­nak arcképét. Áhítattal gyönyörködött a megszólalásig hü festmény­ben a megajándékozott gyá­szoló házaspár és az egész közönség. Nem győzték ma­gasztalni a kép szépségét, élethü voltát, minden rész­letében való tökéletességét. Kivétel nélkül mindenki egyetértett abban, hogy mű­vészi szempontból tökéletes alkotás Nihoff József arc­képe, melyet a szülők őszin­te meghatottsággal fogad­tak. Ezután Nihoff János, a hősi katona édesapja emelkedett szólásra és megköszönte a maga és felesége nevében az egeysület ajándékát. Remek beszédben tett bizonyságot arról a testvéri szeretetről, melyet a Verhovay Segély Egyletben talált s amely a vigasztalásnak ily gyönyörű módjával osztja meg gyászoló szülők bánatát. Megható és megrendítő volt hallani, amint az az idős magyar bányász a saját mély bánatán felül* emelkedve az ő egyletéről szólott és hívta a közönség­nek még közénk nem tartozó tagjait, hogy csatlakozzanak ők is a testvéri szeretetnek táborához. Azok a Verhovay­­ak, akik Nihoff János szép beszédét hallották, szavaiban megtalálták ennek az aján­déknak jutalmát és megérez­­hették, hogy ennél szebb és tökéletesebb elgondolást az igazgatóság nem találhatott volna. Nihoff János beszédét meg­előzőleg Lauranchokné Phil­lips Emma, helyettes kp. számvevő angol nyelven szólt a gyászoló szülőkhöz, hogy mint katona feleség és a má­sodik generációs Verhovay tábor tagja, kifejezze nékik a Verhovay ifjúság igaz rész­vétét. “Ne engedjétek — mon­dotta többek között — hogy keserűség árnyékolja be fia­tok dicsőséges áldozatát. Ezek a fiuk mind élni akar­tak, de tudták, hogy a harc­téren meg is halhatnak. Még is mentek, tudva, hogy talán sohasem térnek vissza, mert tudták, hogy a szabadságnak és győzelemnek ára van, me­lyet meg kell adni. Ők nem akarnák, hogy keserűséget érezzétek a ti szivetekben, mert ők nem hiába éltek és nem hiába haltak.” * * * Ezzel véget ért a hármas ünnep műsora és követke­zett a bankett. Közismert dolog, hogy a bányászok fe­leségei nagymesterei a sza­­kácsmüvészetnuék s ezt most is beigazolták. Nyilván való volt, hogy a főzőasszo­nyok azt akarták, hogy ez az ünnep ne csak nagyszerű műsoráról legyen emlékeze­tes, hanem felülmülhataU lan bankettjárói is. A vacsora elfogyasztása után Vizi Lajos elnök-igaz­gató bemutatta Pálinkás Imrénét, a Cleveland, Oth 54-ik fiók ügykezelőjét, aki remek szavalatával mély ha­tást tett a közönségre. Ez­után bemutatta Vizi Lajos elnök a többi vendégeket, majd következtek a külöm­­böző egyleti képviselők, akik ajándékaikkal adtak tisztele­tet az 59-ik fióknak: Ráki Zsigmond a Rákóczi (Folytatása a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents