Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-10-26 / 43. szám
2-it °Mal__________________________Lapja TE MÁR IQY MARADSZ NÉKEM 1944 október 26 Hősi halottaink PFC. SPIVAK M. LAJOS Egyesületünk 89-ik hősi halottja Pfc. Spivak M. Lajos a Dayton, O.-i 447-ik fiók volt tagja és e fiók első hősi halottja. Édesanyja, Mrs. Spivak Erzsébet (1622 Mack Ave., Dayton, O.X értesítést kapott a hadvezetőségtől, mely szerint fia, Lajos, 1944 szeptember 21-én Peleliu szigetén, a Palau szigetcsoportban, a japánok elleni ütközetben hősi halált halt. Spivak Lajos 1923 november 14-én született Dayton városában. Életét alig 21 esztendős korában áldozta fel abban a hatalmas offenzivában, mely a Középső Csendes Óceán szigetvilágából szoritja viasza a japánokat s mely most már elérte a Fülöp szigeteket. Minden egyes szigeten győztek a mieink, de a győzelem árát mindenhol megadták s nekünk, Verhovayaknak is majd minden egyes szigeten pihen katonánk... Az egyesület nevében őszinte részvétünket fejezzük ki elesett hősünk édesanyjának, családjának, hozzátartozóinak. EGYESÜLETÜNK 89 HŐSI HALOTTJÁNAK EMLÉKE ÁLDOTT MARAD KÖZÖTTÜNK MINDENKOR. NAGY ÜNNEPRE KÉSZÜL AKRON Az Akron, O.-i 91-ik fióknak nagy ünnepe lesz most vasárnap, október 29-én. Ekkor fogja a fiók megünnepelni fennállásának 35 éves jubileumát. Óriási közönségre számi* tanak erre az ünnepre, melynek fénypontja a Verhovay Segély Egylet hősi halottjairól készülő arcképsorozat MÁSODIK KÉPÉNEK ÁTADÁSA lesz. Az Akron, O.-i 91-ik fiók hősi halottja néhai Földy József, egyesületünk 2-ik hősi halottja, aki a Fülöp szigeteken ontotta vérét a hazáért 1942 március 31-én. A központi hivatalt ez alkalommal Bencze János központi elnök és Gyulay Sándor központi szervező fogják képviselni. Ők fogják átadni Földy József hősi halott gyászoló szüleinek azt a gyönyörű arcképet, melyet Hugh M. Poe készitett. A megszólalásig hü, gyönyörű kivitelű képben bizonyára vigasztalást fognak találni hősünk szülei, annál is inkább, mert az a kép az egyesület ajándéka, melyben 52,000 Verhovay tagtársunk őszinte részvéte jut kifejezésre. A jubileumi ünnepség 12:30-kor veszi kezdetét. Nagy program és bankett után táncmulatság fogja bevégezni az ünnepséget, melyre a 91-ik fiók vezetősége a legnagyobb szeretettel hívja a környék Verhovay fiókjainak tagságát és az egész magyarságot. A jubileum alkalmából a legmelegebb szeretettel köszöntjük a 91-ik fiók vezetőségét és tagságát. Kívánjuk, hogy sok esztendőn keresztül működhessenek egyetértésben, testvéri szeretetben, a testvérsegités jegyében. Hisszük, hogy az az ünnepség meg fogja erősíteni a 91-ik fiók tagjait abban az összetartásban, mely a Verhovayak legnagyobb ékessége. köszönetnyilvánítás A Nyugatpennsylvaniai Amerikai Magyar War Bond Bizottság’ közleménye Didergősen futott végig az utcákon a hideg őszi szél. Megcibálta a fák terebélyes koronáit és lerángatta róluk a sárguló leveleket. Hullottak a sárga levelek a földre s onnan megint csak felkapta őket a játékos őszi szél és sodorta, seperte maga előtt. Egy kosárra valót felsepert az ő háza elé is és odahalmozta rakásra az ajtó elé. Ott pihentek meg lihegve a nagy futástól a sárga levelek . . . 5 a hideg őszi szél egy másik sárga levelet is odasodort a házába. Sárga borítékja vészt jelentett. Reszkető kézzel felbontotta, csak az első sort tudta elolvasni könnyben égő szemével: “A hadügyminiszter végtelen sajnálattal jelenti, hogy fia . . .” Elzsibbadó kezéből kihullt a távirat és oáahullt a többi sárga levél közé. © © O Lassan a fák mind elhullatták szőke hajukat, s kopaszon meredt ágakkal várták a tél hideg ölelését. Rövidek, sötétek lettek a napok és a szürke felhőkből hullani kezdett a hó és lassan ráborult a fákra, az utcákra, a házakra, az egész falura. Kilépett az ajtón és tétován húzta be maga után. óh, de nem szívesen ment le A NIHOFF KÉP ÁTADÁSA (Folytatás az 1-ső oldalról) Egylet 52-ik fiófcja nevében, Modok György a Verhovay Segély Egylet 33-ik fiókjától, Kiss Lajos a Verhovay Segély Egylet 409-ik fiókja megbízásából, Hegyi József, az... 1WO scalpleveli,- Budai Miklós az IWO wi*lberi fiók jától, Mokrai István a Református Egyesület fiókjától, Udvar Lajosné, Cairnbrook, Pa., a Verhovay Segély Egylet 517-ik fiókjától és Gulyás István a Verhovay Segély Egylet vintondalei 61-ik fiókjától. Hálás ovációval fogadta a közönség ifj. Dobos András, Pocahontas, Va.-i igazgató, a 23-ik fiók ügykezelője meleg hangú üdvözletét, melyben az egyik bányászvidék igazgatója köszöntötte a másik bányászvidék tagságát. Az ünnepség a Verhovay testvérszeretet és együttműködés jegyében folyt le és örökre emlékezetes marad mindazok lelkében, akik azon résztvettek. Itt igazán meglátszott, hogy a Verhovayak egy nagy családot képeznek, akik megosztják egymás fájdalmát, hordozzák egymás terhét. a faluba, óh, de bánta, hogy megígérte, hogy elmegy. De hát el kell menni, mert megígérte. És meg kellett ígérnie, mert a titkár oly szépen kérte, amikor eljött, hogy meghívja. Valósággal könnyek voltak a szemében, mikor igy szólt hozzá: “Nagyon megértem a fájdalmát, Mrs. Barát. . . . nagyon megértem, hogy nem , kíván emberek közé menni. De lássa, a maga fia nemcsak a magáé volt, hanem mindnyájunké. És neki akarunk tisztességet tenni, már pedig hogyan tehetnőnk meg azt, ha az édesanyja nincs közöttünk?” Megígérte, hogy elmegy. S most indult el a havas utcák süppedő szőnyegén. Le-, felé vitt az ut a völgybe, ahonnan jöttek féléje a korai éjszakában kigyuló lámpák. Aztán egyszerre a faluban volt s odaért a fényesen kivilágított Verhovay Otthon elé, ahol ismerősök léptek eléje, kezet szorítottak és bevezették a terembe, hogy a főasztalnál leültessék: ünnepélyre, mulatságra készült a Verhovay fiók, de most mintha valami mély áhitatos csend ülte volna meg a termet. Sokan voltak, tele volt a terem, de mintha mindenki megérezte volna, hogy egy édesanya van közöttük, aki szivében koporsót hordoz. A fia koporsóját. Mert a hadvezetőség levels nem irt mást, csak azt, hogy meghalt a fia, hősi halált halt az ellenséggel való véres küzdelemben. De nem írták meg, hogy mikor halt meg, hol halt meg, eltemették-e.... és az édesanya szivében ott hordozta a koporsót, melyet nem tudott hová letenni a leikéből. © © © Folyt a program, beszédek hangzottak, hozzá is szóltak, de nem tudott figyelni. Üres tekintettel meredt a semmibe . . . szemei a meszszi távolt keresték . . . azt a megtalálhatatlan szigetet a végtelen Csendes Óceánon, ahol a fia egy jajkiáltással összeesett és talán édesanyját hivó szóval adta ki lelkét . . . Az Egyesület központi elnöke ült mellette s most ő emelkedett szólásra. Hozzá beszélt és ő megpróbálta a gondolatait ráterelni, odafigyelni, de mikor a fia nevét hallotta, könny árasztotta el a szemét és leikéből visszafojthatatlanul tört ki a bánat. Aztán az elnök hátra lépett és levette a fátyolt egy asztalra tett tárgyról. Döbbent csend zuhant rá a teremre. Oly mélységes csend lett, hogy annak ereje még az özvegy édesanyát is rákényszeritette, hogy felnézzen és hátratekintsen oda, ahová mindenki nézett. S mi kor odaesett a tekintete a fia képére . . . felugrott s úgy állt, mint aki feltámadottat lát .. . A fia volt ... az ő szegény, drága fia . . . De nem úgy, ahogy ő mindég elkép zelte fájdalmas anyai érzésében . . . egy szétlőtt sziget szikláira borulva . . . fájdalomtól eltorzult arccal . . . haláltusában elgyötört testtel... Nem, ez az ő fia volt, úgy, ahogy elbocsájtotta anyai szivének forrón áldó imádságával. Szemében ott volt az a régi huncut csillogás, arcán az ifjúság örök mosolya derült . . . s oly eleven volt, oly valóságos, hogy egy percig azt hittej mindjárt kilép a keretből, hogy magához ölelje őt. . . O O © Késő éjjel volt. Kiderült az ég és fényes csillagok ragyogó szemmel nézték a föld szép fehér télikabátját. Az édesanya ott állt a szobában s nézte a fiának a képét. Jó szomszédok hazákisérték, elhozták a képét és felakasztották neki, aztán szép csendesen elmentek, ő ottmaradt a fiával és könnyein keresztül nézte, nézte az ő drága hazatért fiának vonásait. Beszélt hozzó. “Visszajöttél hozzám, kisfiam, ugy-e s most már nem fogsz elmenni többet. Az élet tel harcolni nem fogsz, gond és fájdalont nem fogja eltorzítani szép sima vonásaidat. Te már igy maradsz meg énnekem mindég . ipy, ahogy lenézel rám. . Felsóhajtott, mint akinek nagy teher hullott le a szivéről. Odament az ablakhoz és lenézett a falura, ahol a Verhovay Házban még mindég égtek a lámpák s szinte látta, hogy mulatnak, táncolnak és dalolnak a tagtársak. Nem bánta. Könnyein keresztül is mosolygott, s mosolyát leküldve a falura halkan suttogta: “Köszönöm . . .*------------------V----:------------KÖTVÉNYÜKET VISSZAVÁLTOTTÁK CASH SURRENDER SEPTEMBER 30, 1944 Fiók-Br. 14 Cseh Lajos 47 Yuhas John 83 Böszörményi Alex 285 Molnár Frank 310 Dudás Julia 5-Member* Most, hogy vizrebocsájtották a “Kováts Mihály” Liberty hajót, a Nyugatpennsylvaniaiv Amerikai Magyar War Bond Bizottság ezúton kívánja kifejezni köszönetét a mozgalom elnöknőjének, Nt. Urbán^ Józsefnének, McKeesport, Pa., jelenleg Bronx New York, e mozgalom sikeréért, mert az ő fáradhatatlan munkásságának köszönhető, hogy a Nyugatpennsylvaniai Amerikai Magyarságnak sikerült megszerezni ezt a Liberty hajót. A Nyugat pennsylvaniai Amerikai Magyarság sohasem fogja elfelejteni Nt. Urbán Józsefné vezéri tevékenységét és most nagy büszkeséggel kívánjuk kifejezni szivből jövő köszönetünket és hálánkat mindazért, amit e bizottság munkájának sikeréért tett. A Nyugatpennsylvaniai Amerikai Magyar W7aí Bond Bizottság.
