Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-10-19 / 42. szám

*-& oldal Verhovayak Lapja JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI in AZ UTOLSÓ ALKALOM! Egyesületünk XX. konven-dijak. Hogy ez pontosan (Folytatás.) • Hanem amint a bozót szélihez értek, az imsik nyug­talanul állt föl helyéből s ijedten nézegetett maga elé. Egyszer aztán anélkül, hogy valamit szólna a hátul ülők­nek, elkiáltotta magát: “Szent Pál, segits!” s kiugrott a vasokból és odahajitotta a gyeplőt a lovak közé. Az ifjak bámulva néztek utána. A bozót szélén volt egy fenyőfa, derékban kettő törve a vihartól; az imsik ahhoz a fához futott s mielőtt a farkasok elkaphatták vol­na, felkapaszkodott annak lecsüngő ágain.' A három mén vágtatott kormányzatlanul odább. De hát miért hagyta el az imsik a szánt? Erre a kérdésre a következő perc meghozta a választ. Egy kétségbeesett nyerítés, azután recsegés, ropogás, sza­kadás: végre egy nagy zuhanás s ezután eltűnt előlük a világ. Amint a sötétben felocsúdtak, el nem tudták gondolni, hogy hová juthattak most? — Élsz-e? — kérdé Leonin bajtársától? — Megvagyok. Hát neked kezed-lábad ép-e? — Mi valahová leestünk; csak azt tudnám hová? — Kisértsük megtudni. A szán fenékkel fölfelé volt rájuk borulva, az oldalán kellett előjönniök. Akkor tapasztalták, hogy mély hófu­­vatba vannak lesüppedve mindenestül. Hanem a szán eleje nem volt sehol, az leszakadt a va­sokról és eltűnt. Amerre pedig az eltűnt, arra nekik is utat kellett ta­­lálniok kifelé. Kikeczmeregtek a hóból. Akkor látták, hová jutottak? Megtalálták, amit olyan nagyon kerestek, a Dnjepert. Csak az a baj történt, hogy a Dnjeper partja azon az oldalon hét nyolc öl magas s ők e toroynmagasságból ro­hantak alá lovastul, szánostul. Szerencséjükre a vihar oly hótorlatot sepert a part falához, hogy nem zúzták össze magukat; hanem a szán kettészakadt. Az elejével a három mén már a másik parton is túl száguldott. Hát a farkascsorda? Az a meredek parthoz érve, onnan visszariadt; a lovak példája nem bátorította fel őket utánuk csinálni a halálos ugrást; hanem az egész ordas had vágtatvást neki indult a part menedékes részét keresni s néhány pillanat múlva lehetett látni, mint bukdácsolnak alá egy szédelgős lejtőn s folytatják az üldözést a három paripa után. — No ezek már nem kapják meg azt a három lovat; — szólt Leonin. — Nagy előnyt kaptak előttük a lovak s már teher nélkül futnak. Készen lehetünk rá, hogy egy óra múlva éhesen, dühösen visszatérnek a farkasok. — Várunk van most s ott védhetjük magunkat reg­gelig is. — Szólt Ödön felfordult szánra mutatva, mely a mély hó közé benyomulva, igazi barlangot képezett. — Az unalmas mulatság volna, bajtárs. Annál jobbat is tudunk. Most már itt alattunk az országút a Dnjeper, tudjuk merre van, előre magunkkal hoztuk korcsolyáin­kat; felkötjük és utazunk magunk emberségéből. A Dnjepe­­ren egy óra alatt bizonyosan lelünk katona-őrtanyát, egy pár órai korcsolyázás pedig nekünk csak mulatság. — Pompás lesz! — mondá Ödön s a két fiatal ember kezet szorított és nevetett. — Mulatságos az élet! A vihar után a Dnjeper oly tsiztára volt seperve a hótól, mint a tükör; csupa gyönyörűség lehetett rajta végig­­sikamlani. Az ifjak felkapcsolták korcsolyáikat, a piszto­lyokat, handzsárt és a rostopsinos kulacsot kivéve, minden fölösleges terhet ott hagytak a felborult szán alatt s azzal egy hurráh-kiáltással neki ereszkedtek a sima pályának. Hanem még korán volt hurráht kiáltani. A fenevad-tábor tömegestül elvonult a három száguldó paripa nyomán; de hátra maradt egy őrszem. Négy ordas ott települt meg a csonka fenyőfa alatt, melyre az imsik felkapaszkodott. Ezek úgy csinálták ki maguk közt, hogy ez az ember reggelig megfagy a fán, akkor magától leesik, négyüknek éppen elég lesz. A leg­vénebb martalóc kiült a partmagasságra s úgy névett tova­rohanó társai után s nagyokat ásított éhségében; azok nem Jutnak a prédához. (Folytatjuk) ciója elhatározta, hogy a köt­vények tartalékainak kiszá­mításánál 1944 január 1-ével áttér a 3%-os kamatlábra. Ezt a konvenciós határozatot azonban nem lehetett ez esz­tendő elejével végrehajtani, mert lehetetlenség lett volna az uj értéktáblázatok kiszá­mításával, jóváhagyatásával és kinyomatásával elkészülni Újév napjára. Épp azért az egyletközi konferencián részt vett egyesületek képviselői­nek javaslata alapján ennek a határozatnak keresztülvi­tele el lett halasztva 1945 ja­nuár elsejére. Egyesületünk azzal, hogy az eddigi 3.5%-os kamatszámí­tásról a 3%-os kamatszámí­tásra tér át, követi az összes amerikai biztositó intézmé­nyeket, melyek már jóval korábban leszállították a ka­matlábat a gazdasági viszo­nyok kényszerének engedve. Hiszen mindenki tudja, hogy manapság a befektetett tőke sokkal kevesebbet kamato­zik, mint régebben s ma sze­rencsésnek mondható az az intézmény, mely átlagban képes elérni azt, hogy összes befektetései után 3%-os tiszta gyarapodást tudjon felmu­tatni. Ez a harmadik kamatláb egyesületünknél. Régi tagjaink kötvényei még 4% -os kamatlábbal van­nak számítva. Az 1936 január 1 óta kiadott kötvények 3.5% kamattal vannak kiszámítva s ezeket a kötvényeket most már csak december 31-ig adja ki egyesületünk. 1945 január l-ével uj kamatláb lép ér­vénybe s az azután kibocsáj­­tott kötvények tartalékai 3% os kamatozással lesznek ki­számítva. Ilyesformán három féle kamatozású kötvényünk lesz forgalomban. 1936 előtt hozzánk csatlakozott tagtár­saink kötvényei 4 százaléko­sak, az azóta beállt tagtársak kötvényei 3.5%-osak s az uj év után beálló tagok kötvé­nyei 3 százalékosak lesznek. Mit jelent ez a változás? Mindenki tisztában van az­zal, hogy amikor egy bizo­nyos tőkének részletbefizeté­sek által való megteremtésé­ről van szó, akkor annak, aki magasabb kamatot kap a be­fizetett részletek után, keve­sebbet kell havonta, illetve évente befizetni, mint annak, aki alacsonyabb kamatot kap. A kamatláb csökkenése te­hát a havidijak emelkedését fogja jelenteni. Fél százalék­kal alacsonyabb lesz az újév napjától kezdődőleg kibocsáj­­tandó kötvények tartalékának kamata s ennek arányában lesznek magasabbak a havi­mennyi emelkedést jelent minden egyes kötvény eseté­ben, azt csak a számításokat végző actuary és a számítá­sait majd jóváhagyó Insur­ance Department tudná meg­mondani. De az előbb rámutattunk arra, hogy 1936-ban már egy­szer megtörtént az, hogy egyesületünk csökkentette a kamatlábat egy fél százalék­kal. Most is fél százalékkal csökken a kamatozás. Ha te­hát megnézzük, hogy mi tör­tént 1936-ban, akkor megkö­zelítőleg tudni fogjuk azt is, hogy mi fog történni 1945 január l-étől kezdődőleg az uj kötvények havidijaival. Vegyük a 20 évig fizetendő, egész életre szóló “B” osz­tályú kötvényt egy 25 éves korban beálló tag esetében. A jelenlegi 3.5%-os kama­tozás mellett ennek havidija $2.24. Már mostan ha meg­nézzük az 1936 január elseje ELŐTTI díjtáblázatot — ami­kor a kötvények tartalékai 4%-os kamattal voltak szá­mítva — akkor azt látjuk, hogy akkor a havidij ugyan­ebben az esetben $2.10 volt. Ennek a kötvénynek az esetében a külömbség tehát havi 14 cent, ami évente $1.68 és 20 év alatt, mire a kötvény ki van fizetve, $33.60. Aki tehát 1935 decemberében vett ki 25 éves korban egy 20 évig fizetendő ezer dolláros köt­vényt, annak ez a kötvény $33.60-al kevesebbe került, mint annak, aki egy hónapig várt és az uj díjtáblázat ki­­bocsájtasa után lett egyesü­letünk tagja. Persze minden korban és minden osztályban más a helyzet. Ha az illető egész éven át fizetendő kötvényt vett ki, akkor a külömbség 10 cent volt. Olcsóbb most belépni! Most egyesületünk a 3.5%­­os kamatozásról áttér a 3%-os kamatozásra. A helyzet meg­ismétlődik. Aki addig lesz egyesületünk tagja, amig a 3.5/c-os kamatláb van érvény­ben, az olcsóbban jut a köt­vényéhez, mint az, aki 1945 januárjáig vár vele. Aki siet — jobban jár. Ne halogassuk a belépést, az év vége köze­ledik s arra, hogy 3.5%-os kötvényt kapjon: Itt az utolsó alkalom!------------V—;-------­kellemes esték “Érdekes, hogy te minden estédet azzal a leánnyal töl­tőd, aztán mégsem veszed el feleségül.” “Elvenném én barátom, csak az tart vissza, hogy nem tudom, hogy akkor majd kinél tölthetem ily kellemesen az estéimet.H 1944 október 19 United War Fund “AZ EGYESÜLT HÁBO­RÚS ALAP” háborús erőfe­szítésünk egyik szerves része. Az összes belföldi jótékony, sági testületeket a háború idejére egyesítették a pol­gárság támogatása szempont­jából és a befolyó összeget szükség szerint osztják szét a külömböző bel- és külföldi segelyző szervezetek között. 110 intézmény együttes moz­galma a United War Fund. Ahelyett, hogy ezek az intéz­mények és szervezetek külön­­kiilön fordulnának a polgár­sághoz, összefogva, közös ké­relemmel indítják meg a há­borús mozgalmat. Ha nem egyesítettek volna e szerveze­­tek gyűjtési mozgalmát, min­den heten két gyűjtést kel­lene tartani, igy azonban ok-, tóber 23-tól november 9-ig tartó egyetlen hatalmas gyűj­tési mozgalommal intézik el az egészet. Hazánkban 88 különféle jótékonysági intézményt kép­visel a United War Fund, melyek özvegyek, árvák, ag­gok támogatása, családi és egészségi szolgálat teljesíté­sére alakultak. Ezen kívül a szivünkhöz annyira közel álló USO fordul hozzánk kérő szavával, mely katona fiaink­nak itthon és a harctereken való szolgálatával mérhetet­len érdemeket szerzett eddig is. Magyarország lakosságának támogatása még nem szerepel a United War Fund program­jában s ez sokunknak fáj, de nem jogosan. Azért nem, mert a United War Fund a velünk szövetségben álló or­szágok megsegítését szolgálja, mig a Nemzetközi Vörös Ke­reszt az, mely megkülömböz­­tetés nélkül segíti a szövet­ségest is, de az ellenséget is. Azonban, mihelyst a magyar nemzet a szövetséges nem­zetek lobogója alatt fog állni, a United War Fund is odaáll a magyar nemzet mellé, hogy a Vörös Kereszttel együtt se­gítse nélkülöző véreinket. Tekintettel arra, hogy a United War Fund szerves ré­sze nemzetünk háborús erő­­feszitesének, kötelességünk annak gyűjtésében tőlünk tel­hető áldozatkészséggel részt­­venni. Kérjük a fiókokat, hogy pénztárukból adjanak erre a nemes célra és önkén­tes adományokkal növeljék meg az adomány összegét úgy, hogy az igy megmutat­kozó magyaros áldozatkészség az amerikai magyarság tekin­télyének megerősítését szol­gálja. UNITED WAR FUND

Next

/
Thumbnails
Contents