Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-10-19 / 42. szám

1944 október 19 7-ik oldal Verhovay ak Lapja Az egyleti élet legégetőbb kérdése Valamibbr, réges régen az egyletnek talán az volt a leg­égetőbb kérdése, hogy miként tudja kifizetni az első halál­eseti dijat. Aztán változtak az idők, növekedett, gazda­godott az egyesület s akkor már nem hozta zavarba a tisztviselőket, ha egy tag jobblétre szenderült: szem­rebbenés nélkül ki tudták utalni a haláleseti segélyt. Akkor talán az lehetett a legnagyobb kérdés, hogy ki lesz a fiók elnöke, ajtóőre, no meg zászlóvivője s sok eset­ben az e tisztségek betölté­sét oly kortesmunka előzte meg, hogy attól még a re­publikánusok is tanulhatná­nak. Változtak az idők azóta is s ma már nem korteskednek annyit a pályázók, a legtöbb helyen a választók imádkoz­nak valakinek azért, hogy csak fogadja el a tisztséget. Ma már az egyesület erősen a lábán áll, hatalmas szer­vezetének munkája simán fo­lyik. Ma más az egylet élet legnagyobb kérdése. NATIONAL FRATERNAL CONGRESS A testvérsegitő egyesületek országos kongresszusának a mi egyesületünk is tagja. Ez a kongresszus konvenciót tar­tott szeptember 27-én és az azt követő napokon St. Louis, Mo.-ban. Egyesületünket ez alkalommal is Révész Kál­mán központi titkár képvi­selte ezen a kongresszuson. (Itt jegyezzük meg, bár nem ide tartozik, hogy siker­rel képviselte. Az amerikai test vérsegitő egyesületek kongresszusa felfigyelt a Verhovay Segély Egylet hősi halottainak arcképei elkészí­tésére vonatkozó határozat­ra s arról külön cikkben em­lékezett meg a “Fráternál Monitor” cimü hivatalos lap fának konvencnós számá­ban.) A kongresszus a testvérse­gitő egyesületek legégetőbb kérdéseit tárgyalta s mi is megtudjuk, hogy Amerika­­szerte mi a testvérsegitő egyesületek legégetőbb kér­dése, ha a kongresszus tár­gyalásairól szóló jelentéseket tanulmányozzuk. Azt látjuk a jelentésekből, hogy az egyleti életnek ma egész Ameriká­ban a legégetőbb kérdése — MAGA AZ EGYLETI ÉLET. Az előadók egész sora mu­tatott rá arra, hogy a testvér­segitő egyesületek nagy része már teljesen elveszett a biz­­tositási üzletben. Egyeszerü­­en versenytársai, konkurren-. sei lettek a nagy biztositó társaságoknak. Természetes, hogy ezt a biztositó kompá­niák nem nézik jó szemmel, hanem igyekszenek elnyomni a konkurrenciát. Ezt úgy pró­bálják elérni, hogy az egyes államok Insurance Depart­ment jei előtt arról lármáz­nak, hogy a testvérsegitő egyesületek hamis lobogó alatt haj ókáznak, mert sem nem segitik a testvéreket, sem nem egyletek, hanem egyszerűen biztosítást eladó szövetkezetek. MIT SZÓLT RA AZ INSURANCE DEPARTMENT? Bizony az Insurance De­partment sehogysem szerette a dolgot. És az állami bizto­sok egymásután szólalnak fel ebben az ügyben. Figyelmez­tetik az egyleteket, hogy amennyiben nem foglalkoz­nak testvérsegitéssel és nem folytatnak egyleti, azaz, tár­sadalmi életet, akkor meg­vonják az egyesületektől mindazokat a kedvezménye­ket, melyekben az egyletek azért részesültek, mert alap­szabályaikban többet ígértek, mint a biztosító társaságok. Az állami hatóságok ugyan is nagyon nagy értéket lát­nak abban a testvérsegitő, hazafias és társadalmi mun­kában, melynek végzésére a testvérsegitő egyesületek van­nak elhivatva. Oly nagy ér­téket látnak e munkában, hogy hajlandók az egyleteket bizonyos adókedvezmények­ben és hasonló engedmények­ben részesíteni. Ha azonban az egyletek csak mondják, hogy testvérsegitő egyletek, de ily munkát nem végez­nek, akkor bizony előbb­­utóbb elvesztik a kedvezmé­nyeket és akkor próbáljanak majd meg versenyezni a biz­tositó társaságokkal. Már most a Verhovay Se­gély Egyletnek nincs mitől félnie. Ha egyes fiókokban nincs is sok élet, másokban annál több van. De a fióko­kon felül és azokkal együtt maga a Verhovay, mint tes­tület oly testvérsegitő mun­kát végez, hogy arra még az amerikaiak is felfigyelnek. (A hősi halottaink arcképei­nek ajándékba való megfes­tésével kapcsolatban ezt Írja rólunk a FRATERNAL MO­NITOR: “Ez is egyik példája azoknak a szokatlan vállal­kozásoknak, melyekkel az EGYLETEK vigasztalására és segítségére vannak azok­nak, akik elveszítették hozzá­tartozójukat.”) MIT NEM TESZNEK A BIZTOSÍTÓ KOMPÁNIÁK? Nem helyezik el az elagott és elszegényedett kötvénytu­lajdonosokat aggmenházb^.... nem fizetik értük és helyet­tük a havidijakat... nem ad­nak szülési jutalmat... nem adnak sportsegélyt... nem adnak tanulmányi segélyt... NEM FESTETIK MEG HŐ­SEIK ARCKÉPÉT, HOGY AJÁNDÉKBA ADJÁK SZÜ­LEIKNEK ... nem adnak tá­bori levelezőket... semmit sem adnak, csak pontosan azt az összeget, ami a köt­vényre rá van Írva. MÉRT TUDUNK MI ADNI? Azért tudunk ezzel szem­ben mi adni, mert nem biz­tosító társaság vagyunk, ha­nem egyesület. És csak addig tudunk adni, amig egyesület vagyunk és részesedünk mind azokban a kedvezményekben, amit az egyes államok a tár­sadalmi munkát végző egyle­teknek adnak. Nem fogunk adni tudni, ha már megszű­nünk egylet lenni. Kérdez­zük: jobb lesz akkor? Az állami hatóságok szere­tik és becsülik az egyleteket. De csak addig becsülik, amig beígért hivatásuknak megfe­lelnek. A NATIONAL FRATERNAL CONGRESS UJ ELNÖKÉ­NEK ÜZENETE Ezekre való tekintettel a testvérsegitő egyesületek or­szágos kongresszusán az a meggyőződés alakult ki, hogy az egyleti élet legégetőbb kérdése az egylet élet feltá­masztása és elevenné tétele. Ezt szegezi le első üzenetében a National Fraternal Congress uj elnöke, Farrar Newberry, elnöki székfoglalójában, mely magyar fordításban igy szól: “Két dolog gyakorolja rám a legmélyebb benyomást, amikor az Amerikai Frater­­nális Kongresszus elnöki tiszt­ségét elfoglalom. Ak egyik általános, a másik részleges jellegű. Először az általános jellegű dologról szólok. Erős meg­győződésem, hogy szükség van a testvérsegitő tevékeny­ség újjászületésére ... Szük­ség van azon hitünk megújí­tására, hogy a szomszédi vi­szonynak van értéke, és szük­ség van arra, hogy elhatároz­zuk, hogy jobban akcióba ál­lítjuk a mi testvéries elvein­ket. Intézményünk gazdasági­lag biztos lábakon áll és ke­zünkben vannak azok az esz­közök, melyekkel ügyvezeté­sünk hiányosságait orvosolni tudjuk. Azonban bennünket nem az üzleti kiválóság utáni vágy teremtett meg, hanem A TESTVÉRISÉG, A FRA­TERNITAS LELKE és ez újra meg fog teremteni minket, ha alkalmat kap rá. Nagy múltnak vagyunk az örökö­sei, de a jelen korban szem­ben állunk azzal a feladat­ta, hogy SZOLGÁLJUNK, oly szolgálattal, melyben ben­ne foglaltatik mindaz, ami a halálozási és díjtáblázatokkal összefüggésben van, DE AZON MESSZE TÚL MEGY! Hadd térjek a részleges jellegű kérdésre. A HELYI FIÓKOKBAN KELL MEG­KEZDŐDNIE AZ ÚJJÁSZÜ­LETÉSNEK, mert a fiók mostani erősségünk közép­pontja és JÖVENDŐ NÖVE­KEDÉSÜNK FORRÁSA. Mi­közben tagságunkat neveljük és tisztviselőinket kiképezzük az egyleti szokásokban, KELL, HOGY A FIÓK PROGRAMJÁBAN. SZÉK­HELYÉNEK, A KÖZSÉG NEK A SZOLGÁLATA IS HELYET TALÁLJON. Biz­tassuk a fiókokat, hogy job­ban, nagyobb mértékben ve­gyenek részt a polgári és közjótékonysági munkálatok­ban. Hiszen fiókjaink oly nagyszerű mértékben dolgoz­tak együtt hazánk kormányá­val a háború megnyeréséért folyó mozgalmakban, ugyan­ezt megtehetjük a háború utáni rehabilitációs program­ban is. Legyen készen a fiók azoknak a férfiaknak és nők­nek hazatérésére, akik a sza­badságot és a testvériséget védték meg a világ frontján. Tegyen meg minden fiók min­dent annak érdekében, hogy amikor ők hazatérnek, akkor a helyi fiókban szives fogad­tatásra és otthonra találjanak és hogy segítségükre tudja­nak lenni tevékeny, békés polgári életük helyreállítá­sában. Minden erőmet és képessé­gemet e kettős célnak szen­telem: a testvériség feltá­masztásának és a helyi fió­kok jelentősége kiemelésé­nek. Tagtársi tisztelettel FARRAR NEWBERRY.” KI AZ OKOSABB? Mondhatják egyes tagtár­saink, hogy minek a fiókélet? Mire való a gyülésezés? Mire való a kötvény mellé az a sok mozgalom? Nálunknál okosabb, képzet­tebb és tapasztaltabb embe­rek ... országos vezető em­berek, törvényhozók és biz­tosítási szakemberek egyet­értenek abban, hogy EGYLE­TEINK A FIÓKÉLETTEL ÁLLNAK VAGY ESNEK. És ezzel együtt áll vagy esik az is, hogy tudunk-e egymáson segíteni, tudunk-e egymásnak társai lenni, tudunk-e egy­másért tenni szép dolgokat, nagy dolgokat, élet és lélek­mentő cselekedeteket, me­lyekről szó sincs a biztosítási kötvényben, de amelyekről annál több szó esik a fiókok gyűlésein. TAGTÁRSAINK A FIÓ­KOKBAN! A testvériség lobogó fák­lyája a ti kezetekben van! Tőletek függ, hogy ég-e, vi­lágosságot, meleget, fényt ad-e, vagy, hogy kialszik-e? Ne engedjétek kialudni a testvérszeretetet szent láng­ját, mert vele alszik ki min­den, ami emberi életünk leg­nagyobb értéke és szépsége! CLEVELANDI ÉS OHIOI VÁLASZTÓK FIGYELMÉBE KOVÁCHY GYULA bíró •Kováchy Gyula, a “Com­mon Pleas Court” bírája, cle­velandi tagtársunk újból pá­lyázik e felelős tisztségre. Bizonyosra vesszük, hogy a magyarság egyhangúlag rá fog szavazni, hogy meg­tartsa őt abban a hivatat­­ban, melyben igazságos, hu­mánus és becsületes munkát végzett a múltban is. Ter­mészetes, hogy a Verhovay tagtársak rá fognak szavaz­ni, mert büszkék arra hogy egyik tagtársunk ily magas tisztséget ért el és abban büszkeséget szerzett az ame rikai magyarságnak. POKORNY FERENC képviselő Pokorny Ferenc állam! képviselő ugyancsak tagtáp­­sunk, aki Kováchy Gyula bíróval együtt minden ame­rikai magyar megmozdulás­ban tevékeny részt vett. Most újból pályázik az ál­lami képviselőségre és min­den reménye megvan arra, hogy újraválasszák. Ver­­hovayaknak nem kell mon­danunk, hogy mily fontos az, hogy amerikai magyar ember legyen a képviselőházban s semmi kétség nem fér ahhoz hogy minden Verhovay tag­társ rá fog szavazni. Mind­két jelöltnek a legnagyobb sikert kívánjuk a közelgő vá lasztásoknáL

Next

/
Thumbnails
Contents