Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-10-19 / 42. szám
1944 október 19 7-ik oldal Verhovay ak Lapja Az egyleti élet legégetőbb kérdése Valamibbr, réges régen az egyletnek talán az volt a legégetőbb kérdése, hogy miként tudja kifizetni az első haláleseti dijat. Aztán változtak az idők, növekedett, gazdagodott az egyesület s akkor már nem hozta zavarba a tisztviselőket, ha egy tag jobblétre szenderült: szemrebbenés nélkül ki tudták utalni a haláleseti segélyt. Akkor talán az lehetett a legnagyobb kérdés, hogy ki lesz a fiók elnöke, ajtóőre, no meg zászlóvivője s sok esetben az e tisztségek betöltését oly kortesmunka előzte meg, hogy attól még a republikánusok is tanulhatnának. Változtak az idők azóta is s ma már nem korteskednek annyit a pályázók, a legtöbb helyen a választók imádkoznak valakinek azért, hogy csak fogadja el a tisztséget. Ma már az egyesület erősen a lábán áll, hatalmas szervezetének munkája simán folyik. Ma más az egylet élet legnagyobb kérdése. NATIONAL FRATERNAL CONGRESS A testvérsegitő egyesületek országos kongresszusának a mi egyesületünk is tagja. Ez a kongresszus konvenciót tartott szeptember 27-én és az azt követő napokon St. Louis, Mo.-ban. Egyesületünket ez alkalommal is Révész Kálmán központi titkár képviselte ezen a kongresszuson. (Itt jegyezzük meg, bár nem ide tartozik, hogy sikerrel képviselte. Az amerikai test vérsegitő egyesületek kongresszusa felfigyelt a Verhovay Segély Egylet hősi halottainak arcképei elkészítésére vonatkozó határozatra s arról külön cikkben emlékezett meg a “Fráternál Monitor” cimü hivatalos lap fának konvencnós számában.) A kongresszus a testvérsegitő egyesületek legégetőbb kérdéseit tárgyalta s mi is megtudjuk, hogy Amerikaszerte mi a testvérsegitő egyesületek legégetőbb kérdése, ha a kongresszus tárgyalásairól szóló jelentéseket tanulmányozzuk. Azt látjuk a jelentésekből, hogy az egyleti életnek ma egész Amerikában a legégetőbb kérdése — MAGA AZ EGYLETI ÉLET. Az előadók egész sora mutatott rá arra, hogy a testvérsegitő egyesületek nagy része már teljesen elveszett a biztositási üzletben. Egyeszerüen versenytársai, konkurren-. sei lettek a nagy biztositó társaságoknak. Természetes, hogy ezt a biztositó kompániák nem nézik jó szemmel, hanem igyekszenek elnyomni a konkurrenciát. Ezt úgy próbálják elérni, hogy az egyes államok Insurance Department jei előtt arról lármáznak, hogy a testvérsegitő egyesületek hamis lobogó alatt haj ókáznak, mert sem nem segitik a testvéreket, sem nem egyletek, hanem egyszerűen biztosítást eladó szövetkezetek. MIT SZÓLT RA AZ INSURANCE DEPARTMENT? Bizony az Insurance Department sehogysem szerette a dolgot. És az állami biztosok egymásután szólalnak fel ebben az ügyben. Figyelmeztetik az egyleteket, hogy amennyiben nem foglalkoznak testvérsegitéssel és nem folytatnak egyleti, azaz, társadalmi életet, akkor megvonják az egyesületektől mindazokat a kedvezményeket, melyekben az egyletek azért részesültek, mert alapszabályaikban többet ígértek, mint a biztosító társaságok. Az állami hatóságok ugyan is nagyon nagy értéket látnak abban a testvérsegitő, hazafias és társadalmi munkában, melynek végzésére a testvérsegitő egyesületek vannak elhivatva. Oly nagy értéket látnak e munkában, hogy hajlandók az egyleteket bizonyos adókedvezményekben és hasonló engedményekben részesíteni. Ha azonban az egyletek csak mondják, hogy testvérsegitő egyletek, de ily munkát nem végeznek, akkor bizony előbbutóbb elvesztik a kedvezményeket és akkor próbáljanak majd meg versenyezni a biztositó társaságokkal. Már most a Verhovay Segély Egyletnek nincs mitől félnie. Ha egyes fiókokban nincs is sok élet, másokban annál több van. De a fiókokon felül és azokkal együtt maga a Verhovay, mint testület oly testvérsegitő munkát végez, hogy arra még az amerikaiak is felfigyelnek. (A hősi halottaink arcképeinek ajándékba való megfestésével kapcsolatban ezt Írja rólunk a FRATERNAL MONITOR: “Ez is egyik példája azoknak a szokatlan vállalkozásoknak, melyekkel az EGYLETEK vigasztalására és segítségére vannak azoknak, akik elveszítették hozzátartozójukat.”) MIT NEM TESZNEK A BIZTOSÍTÓ KOMPÁNIÁK? Nem helyezik el az elagott és elszegényedett kötvénytulajdonosokat aggmenházb^.... nem fizetik értük és helyettük a havidijakat... nem adnak szülési jutalmat... nem adnak sportsegélyt... nem adnak tanulmányi segélyt... NEM FESTETIK MEG HŐSEIK ARCKÉPÉT, HOGY AJÁNDÉKBA ADJÁK SZÜLEIKNEK ... nem adnak tábori levelezőket... semmit sem adnak, csak pontosan azt az összeget, ami a kötvényre rá van Írva. MÉRT TUDUNK MI ADNI? Azért tudunk ezzel szemben mi adni, mert nem biztosító társaság vagyunk, hanem egyesület. És csak addig tudunk adni, amig egyesület vagyunk és részesedünk mind azokban a kedvezményekben, amit az egyes államok a társadalmi munkát végző egyleteknek adnak. Nem fogunk adni tudni, ha már megszűnünk egylet lenni. Kérdezzük: jobb lesz akkor? Az állami hatóságok szeretik és becsülik az egyleteket. De csak addig becsülik, amig beígért hivatásuknak megfelelnek. A NATIONAL FRATERNAL CONGRESS UJ ELNÖKÉNEK ÜZENETE Ezekre való tekintettel a testvérsegitő egyesületek országos kongresszusán az a meggyőződés alakult ki, hogy az egyleti élet legégetőbb kérdése az egylet élet feltámasztása és elevenné tétele. Ezt szegezi le első üzenetében a National Fraternal Congress uj elnöke, Farrar Newberry, elnöki székfoglalójában, mely magyar fordításban igy szól: “Két dolog gyakorolja rám a legmélyebb benyomást, amikor az Amerikai Fraternális Kongresszus elnöki tisztségét elfoglalom. Ak egyik általános, a másik részleges jellegű. Először az általános jellegű dologról szólok. Erős meggyőződésem, hogy szükség van a testvérsegitő tevékenység újjászületésére ... Szükség van azon hitünk megújítására, hogy a szomszédi viszonynak van értéke, és szükség van arra, hogy elhatározzuk, hogy jobban akcióba állítjuk a mi testvéries elveinket. Intézményünk gazdaságilag biztos lábakon áll és kezünkben vannak azok az eszközök, melyekkel ügyvezetésünk hiányosságait orvosolni tudjuk. Azonban bennünket nem az üzleti kiválóság utáni vágy teremtett meg, hanem A TESTVÉRISÉG, A FRATERNITAS LELKE és ez újra meg fog teremteni minket, ha alkalmat kap rá. Nagy múltnak vagyunk az örökösei, de a jelen korban szemben állunk azzal a feladatta, hogy SZOLGÁLJUNK, oly szolgálattal, melyben benne foglaltatik mindaz, ami a halálozási és díjtáblázatokkal összefüggésben van, DE AZON MESSZE TÚL MEGY! Hadd térjek a részleges jellegű kérdésre. A HELYI FIÓKOKBAN KELL MEGKEZDŐDNIE AZ ÚJJÁSZÜLETÉSNEK, mert a fiók mostani erősségünk középpontja és JÖVENDŐ NÖVEKEDÉSÜNK FORRÁSA. Miközben tagságunkat neveljük és tisztviselőinket kiképezzük az egyleti szokásokban, KELL, HOGY A FIÓK PROGRAMJÁBAN. SZÉKHELYÉNEK, A KÖZSÉG NEK A SZOLGÁLATA IS HELYET TALÁLJON. Biztassuk a fiókokat, hogy jobban, nagyobb mértékben vegyenek részt a polgári és közjótékonysági munkálatokban. Hiszen fiókjaink oly nagyszerű mértékben dolgoztak együtt hazánk kormányával a háború megnyeréséért folyó mozgalmakban, ugyanezt megtehetjük a háború utáni rehabilitációs programban is. Legyen készen a fiók azoknak a férfiaknak és nőknek hazatérésére, akik a szabadságot és a testvériséget védték meg a világ frontján. Tegyen meg minden fiók mindent annak érdekében, hogy amikor ők hazatérnek, akkor a helyi fiókban szives fogadtatásra és otthonra találjanak és hogy segítségükre tudjanak lenni tevékeny, békés polgári életük helyreállításában. Minden erőmet és képességemet e kettős célnak szentelem: a testvériség feltámasztásának és a helyi fiókok jelentősége kiemelésének. Tagtársi tisztelettel FARRAR NEWBERRY.” KI AZ OKOSABB? Mondhatják egyes tagtársaink, hogy minek a fiókélet? Mire való a gyülésezés? Mire való a kötvény mellé az a sok mozgalom? Nálunknál okosabb, képzettebb és tapasztaltabb emberek ... országos vezető emberek, törvényhozók és biztosítási szakemberek egyetértenek abban, hogy EGYLETEINK A FIÓKÉLETTEL ÁLLNAK VAGY ESNEK. És ezzel együtt áll vagy esik az is, hogy tudunk-e egymáson segíteni, tudunk-e egymásnak társai lenni, tudunk-e egymásért tenni szép dolgokat, nagy dolgokat, élet és lélekmentő cselekedeteket, melyekről szó sincs a biztosítási kötvényben, de amelyekről annál több szó esik a fiókok gyűlésein. TAGTÁRSAINK A FIÓKOKBAN! A testvériség lobogó fáklyája a ti kezetekben van! Tőletek függ, hogy ég-e, világosságot, meleget, fényt ad-e, vagy, hogy kialszik-e? Ne engedjétek kialudni a testvérszeretetet szent lángját, mert vele alszik ki minden, ami emberi életünk legnagyobb értéke és szépsége! CLEVELANDI ÉS OHIOI VÁLASZTÓK FIGYELMÉBE KOVÁCHY GYULA bíró •Kováchy Gyula, a “Common Pleas Court” bírája, clevelandi tagtársunk újból pályázik e felelős tisztségre. Bizonyosra vesszük, hogy a magyarság egyhangúlag rá fog szavazni, hogy megtartsa őt abban a hivatatban, melyben igazságos, humánus és becsületes munkát végzett a múltban is. Természetes, hogy a Verhovay tagtársak rá fognak szavazni, mert büszkék arra hogy egyik tagtársunk ily magas tisztséget ért el és abban büszkeséget szerzett az ame rikai magyarságnak. POKORNY FERENC képviselő Pokorny Ferenc állam! képviselő ugyancsak tagtápsunk, aki Kováchy Gyula bíróval együtt minden amerikai magyar megmozdulásban tevékeny részt vett. Most újból pályázik az állami képviselőségre és minden reménye megvan arra, hogy újraválasszák. Verhovayaknak nem kell mondanunk, hogy mily fontos az, hogy amerikai magyar ember legyen a képviselőházban s semmi kétség nem fér ahhoz hogy minden Verhovay tagtárs rá fog szavazni. Mindkét jelöltnek a legnagyobb sikert kívánjuk a közelgő vá lasztásoknáL
