Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-10-12 / 41. szám
»-ft oldal 1944 október 12 Verhomyak JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás.) Az imsik egyszerre fölugrott ülésébe, megragadta a gyeplőt. — Urak, meneküljünk! — kiáltá ijedt arccal, korbácsa nyelével az ellenkező irányba mutatva s a következő percben már meg volt fordítva a szán villája s pattogott az ostor. De nem is volt szükség ostorra, a három paripa attól az üvöltéstől fogva tudta, hogy most már erőszakadtig futni, vagy elveszni a választás. A hó porzott lábaik alatt; úgy vágtattak árkon, síkon, torkolatokon keresztül. A két ifjú készült a veszély elfogadására. Ödön nem látszott azt olyan nagyra becsülni. — Van két jó puskánk, töltényünk elég, ha közel érnek, lelövöldözzük őket. Ez is sport. Hanem Leonin elhallgatott, ő tudta már, hogy micsoda sport ez? Maga is lövésre készité puskáját, övébe dugta pisztolyait és handzsárját, hanem arcán inkább a csata előtti fásult elszántság, mint a vadászatot megelőző felhangoltság volt kifejezve. Egyszer aztán, amint a vágtató szán egy térés rónára ért, akkor Leonin kinézett az egyik szelleníyün s azt monda Ödönnek: — Most nézz hátra. Ödön a másik szellentyüt emelte föl s kitekintett. A hátrahagyott buckák közül rohantak utánuk a farkasok. Nem tiz, nem húsz, hanem száz meg száz; és ki tudja, mennyi lehet még hátra, aki csak később érkezik. Egy egész tábor az. Ödön érzé, hogy végig borzong valami egész testén. Ez nem sport. Ez vész. A legundokabbika, a legijesztőbbike minden halálvésznek. Küzdelem e sokaság ellen, melynek minden egyes utálat tárgya. A lovak jól futottak; hanem a farkasok valamivel még jobban. Az üldözők és üldözöttek közötti tér egyre apadt, nehány vezér-csikasz már lőtávolba ért! de Leonin nem engedett még lőni Ödönnek. Közeibe kell őket várni. Csak hadd jöjjenek. Egyszer azután az egyenes roham mellett olyan térre jutottak, hol a rekettyés bozót előnyt adott az üldözőknek, mert mig a szánnal a cihert kerülgetni kellett s a kanyarulatokat tenni az árvafenyő bozótjai között, addig a farkasok tüskön-bokron keresztül oldalába kerülhettek a szánnak. Most azután a golyóban volt a segély. Egyik cső jobbra, a másik balra lőtt a bozótból előtörő vadállatokra; négy lövés után el volt verve az első támadás; nem azért, mintha az üldözők megijedtek volna lelőtt társaik példáján, hanem csak azon oknál fogva, hogy megölt, társaikat elébb megették s azután indultak a további üldözéshez. Ezek az állatok kannibáljai. Annyi időhaladék minden esetre lett nyerve, hogy az ifjak újra megtölthették fegyvereiket s a más oldalról lovaik elé igyekező farkasokat egyenkint leterithették. — Csak ebből az átkozott bozótból szabaduljunk ki egyszer. — Dörmögé Leonin. A három paripa is érzé azt, hogy itt van a legnagyobb veszély. Szemeik villogtak, sörényük repült, orrlyukaik forró gőzt loveltek elő. Az állati pára a vész pillanatában emberi észen túl magasult náluk. Mit emberi kiszámitás be nem ért, azt nekik ösztönük mondta, hogy ha egyenesen keresztül vághatnak ezen a veszélyes helyen, azontúl menedék várja őket. Senki sem tudhatja,'minő menedék; de ők érzik azt jól. És azért nem engedik magukat az egyenes irányból kitereltetni eléjük kerülő farkasok által. Azt már jól tudják, hogy azoktól őket megszabadítani gazdáik kötelessége, hiszen egymáshoz van most fűzve életük. Azért csak egyenesen vágtatnak a bozót széle felé. A csalit csakugyan ritkulni kezd; a gyérülő boróka tisztán enged láttatni, a láthatár kitűnik ismét távol falvak tornyaival. Biztató látvány. Néhány sikerült lövés egy falka üldöző közé, öreg göbeccsel, üdvös ijedelmet idéz elő a farkasok között. Ez nem tetszik nekik, hogy egyszerre három-négy kap a felköszöntésből. És ez a megtorpanás időt enged az üldözötteknek a szánnal elérni a bozót szélét, «mia túl ismét a tisztás következik g az ő javukra lesz. (Folytatjuk) VIZREBOCSÁJTOTTÁK A “MICHAEL DE KOVÁTS” LIBERTY HAJÓT Mrs. Mazura Istvánná, a Nyugat Pennsylvaniai Amerikai Magyar War Bond Bizottság elnöknője jelenti a következőket: “A Nyugat Pennsylvaniai Amerikai Magyar War Bond bizottság nevében nagy büszkeséggel jelentem, hogy a mi KOVÁTS MIHÁLY LIBERTY HAJÓNKAT 1944 szeptember 16-án 6:30-kor vizrebocsájtották a St. Petersburg, Florida-i hajógyárból. A hajó büszkén hirdette a rajtalévő emléktáblán a következő szöveget: “THIS LIBERTY SHIP SPONSORED AND MADE POSSIBLE BY THE WAR BOND PURCHASES OF THE AMERICAN HUNGARIANS OF WESTERN PENNSYLVANIA.” (Ezt a Liberty hajót a Nyugat Pennsylvania-i amerikai magyarok kezdeményezték és bondvásárlásaikkal tették lehetővé.) * * * E munkás amerikai magyar War Bond Bizottságnak az ötödik War Bond mozgalom folyamán kifejtett nagy mozgalma csak most került tulajdonképen befejezésre, amikor az a hatalmas Liberty hajó, Kováts Mihály ezredes nevét viselve, vízre szállt, hogy harcoló katonáink segítő társa legyen. / Ebben a hajóban a Nyugatpennsylvaniai Amerikai Magyarság áll a tengeren túl harcoló hős katonáink mellé és elviszi nékik annak bizonyságát, hogy az amerikai magyarság szivvel-lélek kel az Egyesült Államok lobogója alatt és*harcoló katonái mellett áll. Sajnos a hajó Floridában készült el és a nagy távolság miatt lehetetlenség volt a nyugatpennsylvaniai amerikai magyarságnak képviseltetéséről gondos kodni. Azonban a magyarság igaz barátja, a világhírű Heinzgyár tulajdonosának neje, Mrs. Clifford Heinz önzetlen áldozatkészséggel magára vállalta, hogy a nyugatpennsylvaniai amerikai magyarság nevében elutazik Floridába és ott a magyarság nevében, a hajó vízreboc-sájtási ceremóniája folyamán felolvassa a nagy amerikai magyar szabadsághős, Kováts Mihály ezredes élettörténetét. Hálából útra kelése előtt bucsuestélyt tartott az itteni War Bond Bizottság Mrs. Tarnapovicz vezetése mellett, melyen a War Bond Bizottság egy orchidea csokorral és kedves ajándékkal lepte meg a magyarság e kiváló jóbarátját. Mrs. Heinz visszatérve jelentést tett útjáról a War Bond Bizottságnak és részletesen beszámolt a nagyhatású ünnepségről, melyről a floridai újságok részletesen Írtak cikkeiben az amerikai magyarságnak igen meleg és kedvező publicitást adva. A 15 perces vizrebocsájtási ceremónia programja a következő volt: az amerikai himnuszt játszotta a hajógyári zenekar, majd Rév. Swedburg György, presbiterian lelkész imát mondott. A zászlófogadalom után Mr. Merrill James, a Szt. János Folyó hajógyár elnöke beszélt és bemutatta Mrs. Heinz-et, aki három perces előadásban ismertette Kováts Mihály ezredes élettörténetét. Azután a hajót megkeresztelte Mrs. Brierley I ■ S. Dániel, akit Washingtonból a tengerészeti bizottság küldött ki e célból. Mrs. Tarnapowicz, a Nyugatpennsylvaniai War Bond Bizottság nemzetiségi csoportjainak vezetője, azóta már értesítést kapott a Szt. János Folyó hajógyártól, melyben értesítették, hogy a KOVÁTS MIHÁLY Liberty hajó rövidesen elindul első útjára. A legnagyobb elismerésünket fejezzük ki a Nyugatpennsylvaniai Amerikai Magyar War Bond Bizottság kiváló vezetőinek, elnöknőjének és munkásainak, akik ezt a nagyszerű eredményt fáradhatatlan munkásságuk kai és végtelen áldozatkészségükkel érték el.-----------------v-----------------UJ NÉPSZÖVETSÉG (Folytatás az 1-ső oldalról) tikai küzdelem lesz, nem pedig a nép vérét ontó háborús tusakodás. Az Uj Népszövetség vezérférfiait ismerve hisszük, hogy ők a közép európai kérdést józanul és az igazság becsületes keresésével fogják tárgyalni és hogy tárgyalásaikban nem fogja őket el vakítani a bosszú. Nagy megkönnyebbülés, hogy ma, amikor a magyar nemzet felett teljesen beborult az ég, a fekete felhők mögül reménysugár hullik a földretiport, megalázott és elgyötört magyar nemzetre. Halvány reménysugár, igaz, de Dumbarton Oaks nélkül még ennyi reménye sem lehetne a magyarnak a feltámadásra. És bár tisztában vagyunk azzal, hogy az Uj Népszövetség magasztos célkitűzései a megvalósítás folyamata közben sokat fognak veszíteni a fényükből, mégis belekapaszkodunk ez Uj Népszövetség által nyújtott reménységbe azért , mert a Dumbarton Oaks-on kötött megállapodások a jelek szerint az Igazság, a Békesség és az Emberi Jogok tiszteletben tartásának jegyében születtek meg és addig, amig az Uj Népszövetség fejeinek lelkében ezek az eszmék élnek, addig Magyarországnak nincs mitől félnie. Vegyen Háboríts Kötvényt
