Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-09-07 / 36. szám
6-ik oldal Verhovayak Lapja TORLESSZUNK! Pearl Harbor táján, többi mint két és fél esztendővel! ezelőtt egyesületünk tagjainak kötvényei közel $650.-000 összegű kölcsönnel voltak megterhelve. Pearl Harbor tragikus napját oly kereseti viszonyok követték melyekre az első világháború óta nem volt példa. Mindenki dolgozott, mindenki jobban keresett s ha az árak fel is mentek, az állandó munka mégis sokkal nagyobb jövedelmet biztosított hazánk egész polgárságának, mint amilyenben két évtized óta része volt. A depresszió keserves éveiben tagtársaink százával vettek fel kölcsönöket kötvényeikre. Ez igy volt jól. Hiszen az életbiztosítási kötvénynek nemcsak akkor van haszna, ha a biztosított meghal. Életében is használhatja, mert kötvényében oly tartalékot halmoz fel, melyhez szükség esetén hozzányúlhat, anélkül, hogy bárkitől kölcsönt kellene kérnie. A kötvénykölcsön egyik előnye az, hogy nem kell hozzá jótálló, a másik pedig az, hogy nincs lejárati határideje. Kényelmes kölcsön, melynek lefizetésre van idő bőven. Viszont épp ebben van a köt vény kölcsönök hátránya is és ez a hátrány egyesegyedül a kötvénytulajdonosnak lehet kárára. Kényelmes kölcsön lévén, melynek visszafizetésére nem kényszerit a lejárat határnapja, a legtöbb kötvénytulajdonos halogatja a kötvényét terhelő kölcsön viszszafizetését s ebből azután annyi hátrány következik, mint ahány előnye van a kötvénykölcsönnek. Az egyik és legfőbb hátrány az, hogy ha a kötvény tulajdonos meghalna, mielőtt kölcsönét visszafizette volna — örökösei a kölcsön összegével megcsonkított haláleseti segélyt kapnak. Ha kétszáz dollár terheli az ezer dolláros kötvényt, a biztosított halála idején, akkor az örökösök természetesem nem kaphatnak ezer dollárt, csak nyolcszázat, mert kétszázat a biztosított már életében kivett. A másik hátránya ennek a helyzetnek az, hogy a kötvénytulajdonos állandóan fizetheti a kamatot a kölcsöne után s mivel semmi sem kényszeríti arra, hogy a kölcsönt visszafizesse, esetleg évtizedekig fizeti a kamatot s ezáltal tekintélyes összegbe keríti kölcsönét. Hiszen egy kétszáz dolláros kölcsönnek évi kamata $8.00 1 kár ezt az évi nyolc dollárt elvesztegetni, mikor mód van arra, hogy megtakarítsuk. Ezeket minden tagtársunk tudja, de az a baj, hogy nagyon kevesen akarnak rá emlékezni. Közel három éve annak, hogy a munkaviszonyok hall atlan lendülettel megindultak s mégis e közel három esztendő alatt a kötvénykölcsönök összege mindössze $75,- 000-el csökkent. Ma is, közel három évvel a munkaviszonyok fellendülésének kezdete után, csaknem $575.000 összegű kölcsön terheli tagtársaink kötvényeit. Ennyivel csökken tagtársaink kötvényének haláleseti segélyre való értéke, ily hatalmas összeg után kell kölcsönnel biró tagtársainknak kamatot fizetni. Három esztendei proszperiT tás alatt tagtársaink kölcsöneiknek még 12%-át sem tudták törleszteni. Azért Írunk erről, mert az a helyzet nincs tagtársaink érdekében. Meg szeretnénk takarítani tagtársaink számára azt a kamatot, amit fizetniök kell, mert hiszen az egyesületnek befektetésre rendelt pénzét kapták meg kölcsönükre. És azt szeretnék látni, hogy minden egyes tagtársunk kötvénye után az örökösök annyi haláleseti segélyt kapjanak, amennyiről a kötvény szól, nem pedig a kölcsön öszszegével kevesebbet. Mert a tapasztalat azt mutatja, hogy bár az örökös feleség vagy gyermek tud is a kölcsönről, mégis amikor a haláleseti dij kifizetésére kerül a sor, akkor fájdalmas csalódás érzését kelti bennük az, hogy a haláleseti segély kevesebb, mint ameny nyiről a kötvény szól. Ilyenkor minden egyes örökös szánja-bánja, hogy nem volt azon, hogy a biztosított idejében visszafizesse kölcsönét. Van azonban még egy nagyon fontos szempont, a miért különösen sürgetjük azt, hogy tagtársaink visszafizessék kötvényeiket terhelő kölcsöneiket. Rámutattunk ugyanis arra, hogy minden biztosítási kötvény a biztosított számára egy tartalék-alap melyhez szükség esetén hozzányúlhat. Már most elkerülhetetlen bizonyossággal tudjuk, hogy a szükség ideje ismét el fog jönni. Ha átmenetileg is, de lesznek esetleg hónapok nem egy tagtársunk számára, amikor nem lesz munkájuk, nem lesz keresetük. A háborús termelésről a békebeli termelésre való átalakulás nagyon sok helyen munkanélküliséget fog jelenteni, mely hosszabb-rövidebb ideig tarthat s az ott élő tagtársunk számára nagy fondot fog jelenteni. Ezekben az eljövendő nehéz időkben igen-igen nagy segítséget fog jelenteni a tag társaknak, ha kötvényük már nincs kölcsönnel megterhelve, mert akkor a kötvény tartalékának TELJES ÖSSZEGE rendelkezésükre fog állni. Egy kötvény, mely már meg van terhelve egy, vagy kétszáz dollár kölcsönnel, annyival kisebb kölcsönértékkel rendelkezik s ha eljön a szükség ideje, akkor lehetséges, hogy a tagtárs nem vehet fel rá többet csak ötven, vagy esetleg egy másik száz dollárt. Attól függ, hogy milyen régi a kötvény és hogy milyen osztályú a kötvény és hogy mily összegről szól. Gondoljunk a jövőre, gondoljunk arra, hogy jöhetnek ismét nehéz napok és hónapok. Fizessük ki most adós ságainkat, még ha lemondás árán is és akkor hitelünket helyreállítjuk úgy, hogy a szükség idején ismét hozzá tudunk nyúlni ahhoz a pénz hez, mely kötvényünk tartalék alapjában felhalmozódott. Aki a proszperitásból is adóssággal megy ki, az sohasem fogja semmire sem vinni. Ismételjük, hogy amikor ezeket írjuk, kizárólag tagtársaink jól felfogott érdekeit tartjuk szem előtt. Hiszen az egyesületnek végeredményben csaknem mind egy, hogy a tagság vagyona hol van befektetve, amig a befektetés meghozza a törvény által előirt kamatot. Egyesületünk vagy onának 9%-a van a tagtársaknál kötvénykölcsön formájában befektetve. Ez nem oly sok, hogy emiatt aggódnunk kellene. De sok a tagtársak érdeke szempontjából. Mert ennyivel kisebb az az alap, melyhez a tagtársak a szükség idején hozzányúlhatnak. Három szempontból fontos tehát, hogy a tagtársak visszafizessék a kölcsöneiket. Az egyik az, hogy ezáltal helyreállítják kötvényük teljes értékét s ezzel minden tag tartozik a család jának. A másik az, hogy a tagtárs nem fizet többé kamatot, ha kölcsönét megfizette s ezzel önmagának tartozik. A harmadik az, hogy helyreállítja azt az alapot, melyhez szűkös körülmények között ismét hozzányúlhat s ezzel pedig a jövőjének tartozik. Minden kölcsönnel megterhelt kötvénnyel rendelkező tagtárs tehát a családjának, önmagáank és jö-Emlékezzünk csak 1944 szeptember 7 Jó néha egy percre megállni és visszagondolni régi vitákra s azokra az érvekre, melyek a vitákkal kapcsolatban elhangzottak. Annak idején sok keserűséget keltett a tagtársak között az igazgatóságnak az az elhatározása, hogy az osztalékokat ez évben félreteszi tekintettel a bizonytalan helyzetre. Nemcsak a gazdasági élet ingadozásaira gondolt ekkor az igazgatóság, hanem elsősorban arra, amire a legfájdalmasabb gondolni: katonáink nagy száma következtében fennálló súlyos haláleseti kockázatra. Egy szóval arra, hogy nem tudhatjuk, hogy katonáink közül hányán fognak ott maradni a harcmezőn. Megírtuk nemrégiben, hogy egyesületünk tagságának számban legnagyobb csoportja épp azokból a fiatalemberekből áll, akik katonaköteles korban vannak. Nagyszerű helyzet ez biztosítási szempontból, mert hiszen ez azt jelenti, hogy a mi egyesületünk tagságának a gerince felnőtt, de az életük elején álló if jakból áll s ennél biztatóbb jelenség biztosítási téren nincsen. Csak épp az a baj, hogy háború esetén ez a nagyszerű előny egyúttal súlyos kockázatot is jelent. Ezt mindenki megértheti. Mégsem akarta megérteni mindenki. Akkoriban, mikor erről folyt a vita, nem volt talán csak 15—20 hősi halottunk. Sokszor hetek is elteltek, mig újra jelentenünk kellett, hogy egy katonánk odaadta életét a hazáért. Nem sok idő telt el azóta s ime mai lapszámunkban már a 75-ik hősi halottját jelenti be egyesületünk. Egyesületünk tagságából eddig hetvenhárman estek ki azok közül, akiknek emberi számítás szerint még legalább 40 évig kellett volna élni! S ki tudja, hogy hányán halnak meg még? Ki tudja, hogy mily nagy lesz a Verhovay hősi halottak fekete névsora? De ez a 75 hősi halott is elég ahhoz, hogy megérezze az egyesület. Már is létrejött az a helyzet, amire az igazgatóság bölcs előrelátással felkészült. Az események igazolták az igazgatóságnak nehéz elhatározását, melyről az igazgatóság nagyon jól tudta, hogy az egyesület tagsága körében nem lesz népszerű. Lapunk egy másik oldalán írunk az Önérdek és Közérdek összeütközéséről. Az igazgatóság ebben az esetben nem a maga népszerűségét vőjének tartozik azzal, hogy kölcsönét a lehető legsürgősebben megfizesse. kereste, hanem az egyesületet, a közt szolgálta a saját népszerűségre rovására. Pedig hát nagy lehetett a kisértése az uj igazgatóságnak arra, hogy egytől egyig oly határozatokat hozzon, melyek majd népszerűek lesznek a tagság körében. Mindenki szeret a munkája elején oly munkát végezni, ami általános tetszésre talál. Az igazgatóság nem ezt tette, hanem az egyesület érdekét tartotta szem előtt s felkészült minden eshetőségre. Nem azt jelenti ez, hogy máris abban a helyzetben volnánk, hogy az osztalék hősi halottaink nagy száma miatt veszélyeztetve volna, de jelenti azt, hogy az események odafelé irányulnak, hogy hősi halottaink érzékeny veszteséget jelentenek az egyesületnek. S ha ez igy megy tovább, akkor bizony könnyen abba a helyzetbe kerülhet az egyesület, amelyben komoly megrázkódtatást jelentene katonai veszteségünk, ha nem volnánk jó előre felkészülve rá. így azonban nincsen baj. Katonáinkat nem azért siratjuk, mert az egyesületnek anyagi veszteséget jelentenek, hanem azért, mert fiatal életük drága áldozatáért s a hátramaradottak mély fájdalmáért fáj a szivünk-lelkünk. Mindamellett jónak láttuk emlékeztetni a tagtársakat arra, hogy az igazgatóság határozatát rövid fél esztendő leforgása alatt igazolták az események. Jó érzés, nyugodt lelkiismeret ennek jutalma az igazgatóság tagjai számára, akik most készülnek a szeptemberi igazgatósági gyűlésre. Joggal remélhetjük, hogy ebben a hónapban is oly határozatokat fognak hozni, melyekkel nem a maguk népszerűségét, hanem az egyesület érdekét fogják nézni. Erre példát adtak márciusban s újra példát fognak adni szeptemberben. Háborús Kötvény!
