Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-08-17 / 33. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 AUGUSZTUS 17 NO. 33. SZÁM Az Indiai Királytigris NOVAK LAJOS, bányász-költő, az Elizabeth, Pa.-i 30-ik fiók ügykezelője rendkívül -érdekes és szép levélben számol be arról a történetről, melynek az alábbiakban, saját szavaiban, adunk helyet. Levelét elesett hősi halottainkról való meleg megemlékezéssel kezdi: “Szomorúan, megindult szívvel látom, hogy már 59-ik hősi halottjáról számol be lapunk egyesületünk több mint ötvenezer tagjának. A központtal egyetemben mi, egyesületünk sok ezer tagja, testvérek, honfitársak és barátok kivnánunk örök nyugodalmat és Boldog Feltámadást ezeknek a mártíroknak, kik a Szabadság és a Haza védelmében a vérmezőkön lelték hősi halálukat.” E megemlékezés után fog hozzá Novák Lajos tagtársunk történetének elbeszéléhez: © O © “Az indiai Maharadzsa ménesei, gulyái között nagy pusztítást vitt végbe egy rettenetes vadállat, mely a közeli barlangjából tette meg kirándulásait, rémületben tartva úgy a környék népét, mint a békésen legelő méneseket, gulyákat s azok pásztorait. Mivel hétről-hétre fogyott a ménes és gulya állomány létszáma, a maharadzsa az ottan állomásozó amerikai csapatok parancsnokságához fordult azzal a kérelemmel, hogy küldjenek ki a veszélyeztetett terepre egy kis csapatot és szabadítsák meg a környéket a király tigris garázdálkodásaitól. Az amerikai parancsnok teljesítette a kérést és egy káplár vezénylete mellett három katonát vezényleti ki. A veszedelmes küldetést a kis csapat március második felében teljes sikerrel hajtotta végre. A káplár volt, aki jól irányzott lövéssel leteritette a hatalmas fenevadat, melynek nagyságára abból következtethetünk, hogy tcépának szélessége 14 és hosszúsága 17 inch volt. A feladat sikeres elvégzése után a káplár jelentkezett a maharadzsánál s jelentette, hogy a királytigrist lelőtte. Az indiai fejedelem mély hálával mondott neki köszönetét, de a köszönet mellé szives meghívást is tett: “ígérje meg nekem, káplár, hogy ha szabadságot kap, azt az én kalkuttai kastélyomban fogja eltölteni.” “ígérem!” — felelte a káplár röviden s tisztelgett, majd kötelesség szerűen sietett vissza zászlóaljához. A káplár ur junius hóban kapott szabadságot s ígéretéhez híven sietett Kalkuttába, ahol kitüntető figyelemmel fogadták s az egész kastélyt rendelkezésére bocsájtották. Intésére lovat nyergeitek a lovászok s gyönyörű indiai lovakon lovagolt a káplárunk . . . majd csónakázni ment -. . . majd gyaloghintón hordotta magát, hogy a város nevezetességeit megtekintse s emlékei közé zárja. A két heti szabadság hamar letelt s a káplár a hindu fejedelem színe elé járult, hogy megköszönje a nemes házigazda nagylelkűségét. Ekkor a maharadzsa barátságos mosollyal egy csekket nyújtott át a káplárnak, mely 72,000 rúpiáról szólt (HUSZONHÁROMEZER AMERIKAI DOLLÁR-RÓL . . .) A káplár neve NOVÁKÁ J. GYÖRGY, aki. a kis Elizabeth, Pa.-i 30-ik fióktól vonult be a Hazának és a Világ szabadság ügyének szolgálni. Élő hőse ő a Verhovay Segély Egyletnek, akinek nevét azért irom le büszke boldogsággal, mert ő az én derék fiam ...” O O © Valóságos tündérmese! De a legnagyobb szépsége e történetnek az, hogy nem mese, hanem valóság, mely hősiessége jutalmául meghozta a szerencséjét az Elizabeth-i amerikai magyar bányász derék fiának! Hozza őt vissza közénk a jó Isten, hogy azután békességben élvezhesse csodálatos életének ezt a meglepő ajándékát, mely India varázslatos országában lett az övé ... 250 felvételi iv tiz nap alatt Nagy lendülettel indult meg a Bencze János Központi Elnök tizenöt éves központi tisztviselői jubileuma alkalmából meginditott tagszerzési verseny. A hónap első tiz napja alatt 250 felvételi iv. érkezett be a központi hivatalba — a versenyre. Figyelemre méltó tény az, hogy ebből a 250 felvételi Ívből jóval több, mint a fele ifjúsági tagra szól, mig körülbelül 40% szól felnőtt tagra. A verseny résztvevői tehát elismerésre méltó buzgalomami vetették rá magukat az ifjúság beszervezésének munkájára. A hónap első két hetében sokkal több uj kötvény ment ki a központi hivatalból a fiókokhoz, mint egész julius havában együttvéve. Ezeknek az adatoknak az alapján bízvást jósolhatjuk meg tehát, hogy az augusztusi jubileumi tagszerzési verseny a legnagyobb siker jegyében fog lefolyni. Ez év februárjában zajlott le az Alapítók Emlékversenye. Ezen a versenyen 150 ügykezelő és részidőt dolgozó helyi szervező vett részt. 800 felvételi iv érkezett be erre a hatalmas sikerű versenyre. Ha a februári emlékversenynek a tanulságait alkalmazzuk e mostani versenyre, akkor az augusztusi verseny eredménye még a februári versenyét is felülmúlhatja. A februári versenyen ugyanis csak az ügykezelők és részidőt dolgozó helyi szervezők vettek részt. De ők se mind kapcsolódtak be a versenybe. MÉG A FELE SEM versenyzett az Alapítók emlékére. Ez a mostani verseny sok tekintetben külömbözik a februári versenytől. Az első külömbség az, hogy ebben a versenyben nem a múlt egyéniségeinek adjuk meg a tiszteletet, hanem a jelen emberének, egyesületünk elnökének, akit személyes kapcsolatból jól ismer egyesületünk minden egyes ügykezelője - és munkása. Minden egyes ügykezelő tagtársunk tudja, hgoy Bencze János központi elnök központi tisztviselőségének egész másfél évtizedre kiterjedő munkássága alatt mily odaadással munkálta egyesületünk megnövekedését és biztonságát. Nagyobb jelét iránta való megbecsülésének és tagtársi szereteténck nem adhatja senki, mintha ebben a munkában mögéje áll, amire az augusztusi jubileumi verseny nagyszerű alkalmat nyújt. Külömbözik ez a verseny a februáritól abban is, hogy nemcsak ügykezelők és helyi szervezők vesznek benne részt, hanem a konvenciós delegátusok is, akiknek a konvencióra való kiküldetése erkölcsi kötelességévé teszi, hogy az évnek legalább ebiben a hónapjában megmutassák, hogy mily munkával hajlandók az egyesület növekedését és megerősítését szolgálni. Külömbözik ez a verseny a februáritól végül abban is, hogy mig az Alapítók Emlékversenyére csak három dij volt kitűzve, addig ennek a versenynek ötször annyi nyerője lesz, mert hiszen 15 értékes nyereményt tűzött ki a versenyre egyesületünk központi sezrvezője, Gyulay Sándor tagtársunk. Tehát ötször annyi versenyzőnek van lehetősége a nyerésre, mint volt a februári versenyen s ez már magában is elég inditóok arra, hogy sokkal többen vegyenek részt a versenyben, mint februárban. Rámutattunk ugyanis arra, hogy a februári emlékversenyen mindössze százötvenen vettek részt. A fentiekből következik az, hogy ezen a versenyen sokkal több versenyzőre és nagyobb részvételre számítunk. Nyilvánvaló, hogy amikor központi elnökünk tiszteletére rendezünk versenyt, akkor a legkevesebb, amit el lehet várni az, hogy MINDEN EGYES FIÓKUNK képviselve legyen LEGALÁBB EGY FELVÉTELI ÍVVEL ezen a versenyen. Akármennyi uj tagot szerzünk is e hónapban, ennek a jubileumi versenynek igazi sikere csak akkor lesz, ha a versenyben minden egyes fiók szerepel.
