Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-08-03 / 31. szám
1944 augusztus 3 5-ik oldal Verhovayak Lapja________________________ A gyermektagság égető kérdéséről Úgyszólván az összes egyletekben hangoztatják, hogy baj van a gyermektagszerzés körül. A mi egyesületünk sem kivétel e tekintetben. Ha tagtársaink megfigyelték lapunk múlt számában az “Ifjúsági Osztály” havi jelentését, akkor láthatták, hogy ifjúsági tagjaink létszáma junius havában tízzel csökkent, ahelyett, hogy emelkedett volna. Pedig szereztünk 161 gyermektagot, vissza is helyeztünk 93 tagot, de hiába, ha egyszer ezzel a számmal szemben 231 törölt tag éktelenkedik az ifjúsági osztály havi jelentőjén. Mindössze 30 ment át a felnőtt osztályba, ami nem jelent veszteséget. Kétségtelen, hogy amikor nem taglétszám növekedést, hanem csökkentést jelentünk, akkor valami baj van s annak a bajnak a gyökerét idejében kell megtalálni. A bajnak sok oka van, de talán a legsúlyosabb oka az, amire már egyszer rámutattunk, amikor megirtuk, hogy tagszerzőink nem Írják fel minden esetben még a Verhovay családok gyermekeit sem. Erre nézve határozott bizonyítékaink vannak s egyet itt is megírunk mindnyájunk okulására. Évekkel ezelőtt az egyik tősgyökeres Verhovay családban gyermek született. A szülők, mint hűséges és lelkes Verhovaysták, azonnal felhívták a fiók titkárát, hogy jöjjön el és Írja fel a gyermeket. Jól értsük meg, hogy itt kész üzletről van szó. A titkárnak nem kellett utánamenni, házalni, rábeszélni: a család maga hívta a titkárt, hogy “legyen szives” és Írja fel a gyermeket. Hát a titkár nem volt szives és nem ment el. A fülebotját sem mozdította. Eltelt néhány hét s a titkár ur még mindég nem jelent meg. De megjelent az egyik nagy amerikai biztositó társaság ügynöke, akit elküldték azzal, hogy a gyermek a Verhovayba fog tartozni. Néhány nap múlva az ügynök visszajött. Visszajött harmadszor is. A titkár ur még mindég nem jelentkezett. A család akart biztosítást a gyermeknek. Az ügynöknek kellett az üzlet, a titkárnak nem. Az ügynök felirta a gyermeket. A szokott idő elteltével megjött a második gyerek is. A család megint felhívta a titkárt és a titkár ur megismételte az előbbi esetben méltatott buzgóságát. Az amerikai ügynök ismét megjelent s felirta a második gyermeket. Bizonyos idő elteltével meg születet a harmadik gyermek.' Ekkor már szervező is működött azon a területen és meglátogatta a családot és öt perc alatt felirta a harmadik gyermeket. A titkár hanyagsága következtében a Verhovay egy száz százalékos Verhovay családból elveszített két gyermeket s csak a harmadikat kapta meg — á szervező buzgóságából. Akárki akármit is mond, nyomatékosan és határozottan rá kell mutatnunk arra, hogy az amerikai társaság egy árva centtel sem fizetett nagyobb kommissiót az ügynökének, mint amit a titkár kapott volna a Verhovaytól. A külömbség csak ott volt, hogy az amerikai ügynök ismeretség nélkül, találomra ment el ahhoz a házhoz és elment kétszer-háromszor: neki megérte az a pár dollár azt a többszöri fáradságot, de a titkár urnák nem érte meg azt az egy órát, amibe került volna neki elmenni, felírni a kész tagot és elküldeni a kötvényt a központi hivatalba. Az ügynöknek ró kellett beszélni a családot, amelyik önmagát rábeszélte már arra, hogy a gyermeket a Verhovayba Írják fel, csak az volt a baj, hogy a titkár urat nem tudták rábeszélni arra, hogy elmenjen a kész üzletért és az érte járó kommissióért, mely, ismételjük, azonos összegű az illető szóban forgó társaságnál szokásos kommissióval. Egyesületünk örök szerencséje, hogy nem az ilyen tagtársak vannak többségben. Egyesületünket naggyá azok az ügykezelők tették, akiknek szeme mindég rajta volt a tagságon s akik soha el nem mulasztották az alkalmat, hogy egy uj tagot megszerezzenek, vagy a régit megtartsák. A napokban hallottuk ezt a hirt. Az egyik egylet központja irt az ottani titkárnak gyermektagszerzés ügyében. S az illető egylet titkára azt felelte, hogy abban a faluban nem lehet gyermektagot szerezni, mert oly tevékeny Verhovay titkár van, akivel ő a versenyt nem tudja felvenni. “Van itt kérem egy asszony, aki gyermeket vár... s a Verhovay ügykezelő már egy hete a küszöbön ül, hogy kivárja a gyermek születését, hogy azonnal felírja, mihelyst a világra jön.” Hát ez kérem az igazi Verhovay szellem ... s amig ily ügykezelőink vannak többségben, addig baj nem lesz soha a Verhovay berkekben! # * * A BENCZE JÁNOS KÖZPONTI ELNÖK JUBILEUMI VERSENYÉN minden ügykezelő és tagszerző tagtársunk tegyen meg mindent, hogy egyetlen Verhovay család gyermeke sem maradjon feliratlanul. A fenti példa bizonyítja, hogy rengeteg Verhovay család van, ahol a gyermekek felét sem irta fel a titkár, ill. most már ügykezelő. Megtörténik az is, hogy amikor aztán a helyi szervező felírja, akkor az ügykezelő nem kollektál tőle s kibuktatja, mert fáj neki, hogy más megcsinálta azt az üzletet, amit ő sem nem tudott, se nem akart megkötni. Az ilyen tagtárs azután hiába beszél .arról, hogy ő milyen szivvel-lélekkel lángoló Verhovaysta... a tények az ellenkezőjét mutatják. Ha egy Verhovay ügykezelő elmegy egy általa jól ismert Verhovay családhoz, akkor nem szaládgálja le a lábait fáradságos üzletkergetéssel, mint egy amerikai ügynök. Tíz eset közül legalább hétben megköti az üzletet és a ráfordított idő alatt igenis jobban keres, mint amennyit gyári munkaideje alatt fizetnek neki. Tehát még áldozatot sem hoz s ingyen sem dolgozik. Akármennyit is zúgolódnak egyesek, ez az igazság és ha rá kerül a sor, be is tudjuk bizonyítani. Fel a munkára tehát ügykezelő urak ... még sok Verhovay család van, ahol VÁRNAK az ügykezelő látogatására. # * * Miközben az ily jelenségek miatt aggodalom él az igazi Verhovay tisztviselő és munkás szivében, ugyanakkor van a dolognak egy másik oldala is. Mostanában úgy látszik szokás az egyleti életben meg huzni a lélek-harangot a gyermektagság helyzete miatt. Kongatják a lélekharangot az egyleti élet jövője felett, mert “mi lesz az egyesülettel, ha gyermektagokkal nem pótoljuk az öregekben elveszi tetteket?” Erre a lélekharang kongatásra, legalább is Verhovay berkekben, nincs szükség. A helyzet távolról sem oly kétségbeejtő, mint a számok mutatják. Ne felejtsük el, hogy a számok se beszélnek mindég igazat. Mindég attól függ, hogy hogyan csoportosítjuk a számokat s aszerint • mindé» mást és mást mondanak még a számok is. A statisztikánál ravaszabb, csalókább és megbízhatatlanabb tudomány nincs. Az aggodalom ugyanis csak azért nagy, mert a tagság kor szerint teljesen értelmetlenül és önkényesen van két nagy csoportba osztva. Egyik csoportba tartoznak a gyermektagok 1-től 16 éves korig. A másik csoportba a felnőtt tagok 16-tól 75 éves és azon felüli korig. Tehát két EGYENLŐTLEN csoportot állítunk egymás mellé. Az egyikben csak 16 életév szerepel, a másikban több mint 60 életév. Nyilván sokkal több ember van 16 és 76 éves kor között, mint 1 és 16 év kor között. Ha gyermekosztályunk időnként előforduló létszámcsökkenése aggodalommal tölt is el, az nem jelenti azt, hogy a Verhovaynak nincs ifjúsága. SŐT: IFJÚSÁG TEKINTETÉBEN A VERHOVAY NAGYON IS JÓL ÁLL. A szakértő múlt év végi jelentése szerint a mi egyesületünknek a legtöbb tagja van abban a korosztályban, mely 16 és 27 év között van. Ez is ifjúság, nemde? Legtöbb . volt az év végén 16 éves tagunk. Ebben a korban volt 1427 tagtársunk. Összesen 16 és 27 év között lévő tagtársunk volt 13,502, tehát össztagságunknak több, mint a negyedrésze. EGYESÜLETÜNK TAGSÁGÁNAK TÖBB MINT A NEGYEDRÉSZE ABBAN A KORBAN VAN, MELYET VIRÁGZÓ IFJÚKORNAK NEVEZÜNK. Tizenegy kor-esztendő szerepel ebben a csoportban, tehát az összes számítható koroknak hetedrésze..; láthatjuk tehát, hogy sokkal több tagunk van a LEGKEDVEZŐBB IFJÚKORBAN, mint bármelyik korosztályban. Ez békeidőben rendkívül kedvező jelenségnek számított. Most persze ez ugyanakkor aggodalomra is ad okot. Hiszen azért van ÖTEZER katonánk, mert tagságunk legnagyobb része épp katonaköteles korban van. S ennélfogva a halálozási eshetőség is most épp abban a korosztályban a legnagyobb, melyben rendes körülmények között a legkisebb volna. (Ezért kell nagyon vigyáznunk osztalékok kifizetésénél s hasonló kérdéseknél.) A 27 éves kortól fogva minden egyes évben egyre kevesebb tagunk van, nem több, mintr egyes oly egyleteknél, melyeknek főként öreg tagjaik vannak. Mig 16 éves korban 1427 tagunk volt az év végével, ugyanakkor 40 éves tagunk csak 388 volt. A 40 éves kortól ismét emelkedik az egyes korok szerint a taglétszám s a csúcspontot 55 éves korban éri el, melyben 995 tagunk van. Innen fogva ismét esik az egyes korosztályokban a tagok száma. Az 55 éves kor még távolról sem magas kor, de még ebben a korban is egyharmadával kevesebb tagunk van, mint 16 éves korban. Magas korú tagunk is aránylag kevés van. Év utóján mindössze 612 tagtársunk volt 70 éves kor felett: taglétszámunknak valamivel több, mint egy százaléka és összesen 4546 tagunk volt hatvan éves kor felett, taglétszámunk 9%-a. Ugyanakkor azonban 16 éven aluli gyermektagunk volt év végén 11,990, tehát tagságunk • 22 százaléka. Tehát a rendes emberi életkor első tizenhat évében több mint kétszer annyi tagunk volt, mint az ember* élet utolsó tizenhat évében. Egyesületünk tagságának a fele 28 éven aluli korban van s a másik fele 28 és 80 éves kor között. Ennél kedvezőbb helyzet nem is lehetséges és épp azért értelmetlen és indokolatlan dolog annyira kétségbeesni az első 16 évben megfigyelhető t a g-1 é t s zám hullámzáson. # * * Az emiatti aggodalmat csak az a körülmény hozta létre, hogy indokolatlanul és önkényesen kettéválasztottuk az egyesület tagságát két egyenlőtlen korosztályt képviselő csoportra. Ahogy a 16 éves kor nem jelenti az ifjúság végét, úgy a 17 éves kor sem jelenti a felnőtt kor kezdetét. Ifjú az ember harminc éves koráig és igy bízvást mondhatjuk, hogy a Verhovay Segély Egylet IGEN ERŐS EGYLET IFJÚSÁG DOLGÁBAN, mert tagságának sokkal több, mint a fele van harminc éves kői alatt, mig tagságának kevesebb, mint a fele van a harminc év felett lévő ötven korosztályban. Nincs ok tehát sem a komor fejingatásra, sem a kétségbeesésre. Amikor a gyermektagok felírásának szükségességéről írunk, azt nem azért tesszük, mert kétségbe esünk az egylet jövője felett. Mindössze azért tesszük, mert tudjuk, hogy a gyermekekben van a tagszerzés legnagyobb lehetősége s azért bűn ezt a területet kiaknázatlanul hagyni s engedni, hogy tősgyökeres Verhovay családok máshová Írják fel gyermekeiket. Fordítva kellene csinálni. Felírni nemcsak Verhovay családok gyermekeit, hanem nemtagok gyermekeit is és megszerettetni velük az egyesületet úgy, hogy a gyermekek után a szüleik is eljöjjenek hozzánk amint azt megirtuk a “Hol az Ifjúságunk” cimü cikkünkben nemrégiben. S ezért Írjuk azt, hogy az augusztusi jubileumi versenynek csak akkor lesz sikere, ha az ebben felirt uj tagok NAGYOBB RÉSZE a gyermekekből kerül ki, akik már a múltban is legerősebb oszlopát képezték a Verhovay Segély Egyletnek s most is azok és azok is maradnak. WHERE THE FUEL GOES ljuue to train one pilotJ
