Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-06-22 / 25. szám
VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 JUNIUS 22 NO. 25. SZÁZM Akik látták a kórházvonatot... Ez a kép Memóriái Day ünnepén készült, mikor a meghívott vendégek megtekintették a kórházvonatokat mélyek egyike a Verhovay Segély Egylet nevét viseli, mint egyesületünk tagságának War Bond vásárlások révén eszközölt ajándéka. A képen jól látni a vonatablak tej-üvegén keresztül a sebesültek részére készült kórházi ágyakat. Többen vannak e képen, akiket jól ismerünk úgy a Verhovay Segély Egyletben betöltött tisztségük, egyesületi munkásságuk, mint a War Bond mozgalmak lefolytatása terén való tevékenységük révén. ' A kép balszélén áll Falussy Alajos igazgató, az 1'Amerikai Magyar Országos War Bond Bizottság alelnöke; mellette Cher Ferenc, « New York-i I. kerület szervezője, előttük Nt. Urbán József, New York, Bronx-i ref. lelkész és neje, kik mielőtt New Yorkba költöztek, a Nyugatpennsylvaniai War Bond Bizottság keretében végeztek nagyszerű munkát. A kép közepén van Bencze János központi elnök és tőle jobbra Cukor Mór, az Amerikai Magyar War Bond Bizottság országos elnöke, — közöttük utóbbinak titkárnője, Cukor Mór elnök mögött áll Ft. Schönfeld Lázár new yorki főrabbi. A kép jobbszélén, a vonat mellett áll Palángi Kálmán, kiváló Verhovay harcos, a hatalmas 83-ik fiók ügykezelője, new yorki társszervező, ki különösen rádióprogramjáról ismeretes a Verhovay tagság körén kívül is. A felsoroltak s a többiek, kik a képen szerepelnek s mások, akik a felvételnél már nem lehettek jelen — voltak az elsők, akik látták azt a vonatot, mely a Verhovay Segély Egylet nevét viseli majd és a mi egyesületünk testvér szer etetét és hazafias hűségét fogja hirdetni. ők voltak az elsők .. utánuk majd azok a sebesültek fogják látni a vonatot, akiket a vér és tűz forgatagából hoznák haza a nagy hajók. Vegyen rendszeresen HADIKÖTVÉNYEKET1 A vonat kocsijain függő jelzőtábla nekik fogja a legtöbbet jelenteni, Azt fogja jelenteni nekik, hogy az itthoni polgráság végtelen rész véttel, fiait karjaiba záró mélységes szeretettel, és el nem múló hálával fogadja hős fiait, kik a harctereken vérükkel, testükkel fizettek meg társaik győzelméért. Lesznek közöttük magyarok, lesznek ősamerikaiak, bevándorolt olaszok, németek, tótok, szerbek, románok, lengyelek, franciák . . . mind sebesültjei a nagy háborúnak, mind hősei a nagy szabadságharcnak, akiknek vére egybefolyt ott a nagy vérmezőkön, melyeken a népek szabadságának ügye most dől el. Testvérek mind! De bármily nemzetiségű amerikai katonák is lesznek azok, mindnek a szeme meg fog pihenni annak a vonatnak jelzőtábláján ét annak emléke egész életükben megmarad a szivükben. Kedves emlék lesz, mert még a sebeiknek fájdalmában is meg fogja éreztetni velük azt, hogy nem harcoltak hiába. Az itthonmaradottak meg értik és meglátják az ő áldozataik nagyságát. És az itthonmaradottak megértik azt is, hogy kórházvonatok állításával sem tettünk meg mindent. Katonáinkért váló munkánk még akkor sem ér véget, amikor már az ágyuk elhallgatnak. Munkánk csak akkor ér véget, ha már min den egyes katonánk visszatalált a békébe, az otthonba, a munkába, a családba. a polgári élet biztonságába. Ez a kórházvonat csak záloga annak az ígéretünknek, hogy mellettük fogunk állni hűséggel és szeretettel mindvégig!
