Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-06-22 / 25. szám
2-ik oldal Verhovayák Lapja 1944 junius 22 HOL VANNAK A GYERMEKEK? Egyesületünk nagyszerűen haladt az elmúlt évben is. Úgy tagszaporodás terén, mint vagyon-növekedés terén nagyszerű év volt az 1943-as év, annak ellenére, hogy a háborús viszonyok lecsökkentették a tagok sorába felvehető fiatalemberek számát s ugyanakkor nagyon megszorították a befektetési lehetőségeket is. Felnőtt tagjaink terén a tag szerzési lehetőségek csökkentek — mégis alaposan m e g n ö v ekedett taglétszámunk. Vagyoni téren lényegesen megcsökkentek a jövedelmező befektetés lehetőségei és mégis gyarapodtunk. Tehát gyarapodtunk és növekedtünk oly téren, ahol a növekedési lehetőségek megszükültek. Egészen más azonban a helyzet a gyermektagság terén. A gyermekeket nem vitték el a háborúba. Gyermek tehát nincs kevesebb, mint fiatalember. Sőt — több van és pedig épp a háború következtében. Pearl Harbor óta a születések száma lényegesen emelkedett. Tehát a gyermektagok szerzésében van az egyetlen terület, amely nem csökkent, hanem egyenesen megnövekedett. A múlt esztendőben közel két és fél millió gyermek szü letett az Egyesült Államokban. Ez azt jelenti, hogy minden ezer lakosra csaknem 18 gyermekszületés esik. e De ez országos átlag. Az amerikai magyarság körében az átlag magasabb, mert az amerikai magyarságban még a második generáció sem hive az egykének, mely viszont ősamerikaiak és egyes nemzetiségek között nagyon is népszerű. Rengeteg Amerikában a gyermektelen házaspár is, olyanok, akik nem képtelenségből, hanem szándékosan, kényelmük és jólétük túlbecsülése miatt maradnak gyermekek nélkül. De ezzel a jelenséggel is nagyon ritkán találkozunk az amerikai magyarság leszármazottai körében. Ha tehát az amerikai nem zeti átlag szerint ezer lélekre 18 születés esik, akkor az amerikai magyarság körében ez a szám lényegesen magasabb, legalább 20 minden ezer lélek után. Amerikai átlag szerint is a Verhovay Segély Egylet táborában évente 900 gyermek születik, de a valóságban ez a szám meghaladja az ezret is. Már most azt kérdezzük, hogy hol vannak ezek a gyermekek? Igen sok gyermektagot szerzünk olyan családokból, ahol senkisem tagja még az egyesületnek. Ismerünk oly családokat, ahol sem az apa, sem az anya nem tagjai az egyesületnek, de mind a három gyermekük Verhovay tag. Ha azt vesszük figyelembe, hogy egyesületünk rengeteg nem-tag családból is szerez gyermektagokat, akkor bizonyos, hogy SOKKAL TÖBB gyermektagot kellene számolnunk minden év végén, mint amennyi az előzőben volt, HA MINDEN VERHOVAY CSALÁDBAN SZÜLETETT GYERMEKET IS FELVENNÉNEK TAGJAINK SORÁBA. Tulajdonképen elképzelhetetlen dolog az, hogy nem Írjuk fel azokat a gyemekeket, akik egyesületünk tagjainak családjában születnek. Igen sok nagyszerű ügykezelőnk van, aki a szülési segélyt igénylő lappal egyúttal beküldi a gyermek felvételi kérvényét is és ez igy van rendjén. Minden tagszerzőnek figyelnie kell a fiókjához és területéhez tartozó családokat és fel kell vennie a gyermeket, mielőtt még egy szemfüles ügynök oda nem szalad, hogy felírja a gyermeket valami drágább, hetifizetéses biztosításra. Ha az Ifjúsági Osztály havi jelentőjét vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a felvételben nincs is nagy hiba. Havonta 200—300 gyermektagot is írnak tagszerzőink s ez lényegesen több, mint a Verhovay születések száma. A baj ott van, hogy ez a szám rettenetes módon megrövidül a százakba menő tör lések révén, úgy, hogy a végeredmény az, hogy még a Verhovay családokban született gyermekek sem maradnak meg mind. A felnőtt osztályba való átírás révén a gyermekosztály nem vészit többet havonta, mint harminc-negyven tagot. De a törlés ötször annyi. . . Miért? Gyermek több van, mint volt . . . több születik, mint az elmúlt években ... a szülők többet keresnek, mint azelőtt ... a havidijak alacsonyabbak, mint bármely más társaságnál ... Mi van hát a gyermekekkel? Mi van velük, hogy az elmúlt évben a gyermektagok száma nem hogy növekedett volna, hanem csökkent . . . ? Egyesületünk tagjainak száma még többel emelkedett volna, ha nem veszítettünk volna a gyermekosztály ban ugyanakkor, mikor más magyar egyletek lényeges gyermektagszaporodást mutattak ki. Nem egy oka lehet ennek a jelenségnek, hanem több. Az egyik az, hogy nem írunk fel ELÉG gyermektagot ahhoz, hogy az a törlesztésekkel szemben meg felelő növc>».'dést eredményezzen. Ezért hivatkozunk arra, hogy a Verhovay tagság körében elég gyermek születik ahhoz, hogy ha ezeket mind felírjuk, akkor már nem lesz hiba a gyermekosztály növekedésében, mert Verhovay családok gyermekeit könnyebb megtartani, mint azokat a gyermektagokat, akik nem Verhovay családokból kerültek ki. A másik hiba ott lesz, hogy nem fordítunk elég gondot a gyermektagok megtartására. De a mi véleményünk szerint van még egy oka a csők kenésnek. Komoly oka s ha ezen az okon tudunk segíteni, akkor segítünk a gyermektagság pangásán is. Ez a harmadik ok pedig az, hogy gyermektagjaink számára még mindég nem folytatunk FIÓK-ÉLETET. Gyermektagjaink csak úgy lig-lógnak az egyesület szervezetében. Nincs szerepük s az egyesület szórványos nyári iskolai kísérleteken kívül nem tesz érettük mást. Már pedig nagyon sokat lehet tenni a gyermekekért és ezt a sokat nem annyira a központ teheti meg, hanem elsősorban és kizárólagosan a fiókokban a felnőtt tagság. Nézzük meg, hogy mit tesznek az egyházak annak érdekében, hogy a gyermekeket megszerezzék és megtartsák? Azt látjuk, hogy állandó program alapján dolgoznak, foglalkoztatják a gyermektagokat, hétről-hétre egybegyüjtik őket s minden módon azon vannak, hogy a gyermekcsoportot irányítsák. Nem hisszük, hogy a Verhovaynak iskolákat kellene rendeznie ahhoz, hogy gyermekeket toborozzon. Iskolákat tartanak az egyházak s azokkal az egyesületnek nem kell, nem szabad és nem is lehet versenyezni. Ellenben hisszük, hogy minden egyes fiók meg tudna a maga körében szervezni valamilyen KLUB ÉLETET a gyermekek részére, úgy, ahogy az megvan a felnőttek számára is. Felnőtt tagjaink nagyrészét a fiók társadalmi élete tartja meg. Nyilvánvaló, hogyha a fiókok a gyermekek részére programot dolgoznának ki, foglalkoztatnák a gyermekeiket, játszóhelyeket rendeznének be nekik és teremtenének a gyermekek számára oly helyet, ahol jól érzik magukat, akkor a Verhovay fiók oly munkát végezne, ami az egész város figyelmét felhívná és az egész lakosság elismerését kivívná a Verhovay tevékenység iránt. A gyermek-kérdés ma egyike Amerika legkeservesebb kérdéseinek. Az elfoglalt szülők nem tudnak a gyermekekkel foglalkozni. A gyermekek az utcán élnek, mert bizony ott, ahol a szülők bérelik az otthonukat, ott még a házigazda is állandóan üldözi a gyermekeket. S bizony az iskolák nem tesznek eleget abban a tekintetben, hogy a gyermekeket az utcáról és az állandó mozizástól elvonják. Az egyházak rendszerint csak szűkre szabott keretek között tudnak e téren működni. De az egyleti élet terén nagyon sokat lehetne a gyermekekért tenni. S egy ilyen program kidolgozásához be lehet kérni tanítók és lelkészek segítségét — akik boldogan hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a maguk tudásával megoldani segítsenek a mai Amerika legfájóbb kérdését. Egy Verhovay játszótér^ egy Verhovay Gyermekklub csodákat tehet megfelelő vezetés mellett. S ott, ahol a fiók ily áldásos vállalkozásba vágja a fejszéjét, fel fog figyelni arra a fiók szék helyének egész lakossága. És rengetegen lesznek, akik boldogan felíratják gyermeküket a Verhovay Segély Egyletbe, ha a tagság azzal jár, hogy a gyermeknek meg felelő társasága és helye van ahol szórakozhat, játszhat és épületesen, egészségesen töltheti el szabad idejét. Hazánkban sokat beszélnek a gyermek szeretetéről, de a valóság az, hogy a gyermek a saját szülei lakószobáin kívül valósággal hon tálán. Rengeteg kis és nagy város van, ahol egyetlen tisztességes játszótér nincs, ahol a gyermekekért nem történik semmi. E cikk címében azt kérdeztük, hogy HOL VANNAK A GYERMEKEK? Most megfelelünk rá: AZ UTCÁN! És ha a Verhovay fiók módot teremt arra, hogy a gyermekkeet behozza az utcáról, akkor nemcsak a gyermekeket menti meg az utca romboló hatásától, hanem hatalmas lendületet fog adni a gyermektagszerzési munkának is, mely végeredményben az egyesület további növekedését fogja ered ményezni. Ne sajnáljunk munkát, áldozatot erre. A gyermek a mi legnagyobb felelősségünk. S mi leszünk gazdagabbak, ha azok a gyermekek is hozzánk tartóz nak. Nincs szebb, jobb, gyümölcsözőbb befektetés annál, mintha a gyermekeknek helyet szerzünk, ahová az utcáról egymás társaságába betérhetnek s nincs szebb hivatása egy testvérsegítő egyesületnek, mint ily programmal foglalkozni. Amelyik fiók ezt megteszi, az hivatása magaslatán áll, székhelyén áldásos és elismerésre méltó működést fejt ki, mellyel dicsőséget szerez egyesületének és ugyanakkor a korlátlan növekedés útjára lép.-----------------------v----------------------PERCENKÉNT EZER DOLLÁR Percenként ezer dollár nem a háború ára . . . Nem is a repülő haderő fentartásának ára . . . Hanem csak a hajóhad légi haderejének üzemköltsége. Percenként ezer dollárba kerül légi haderőnk a “Navy”-hez tartozó részének üzemköltsége . . . percenként ezer dollárba kerül e gépek ellenséges bázisok, municiósraktárak, hadigyárak, hajók és repülőterek ellen intézett bombázó támadásokra váló kiküldése. Naponta másfél millió dollár7 ba kerül tehát ezeknek a gépeknek működése, mely már annyi diadalt hozott hős tengerészeinknek és tengeri katonáinknak. A tengeri haderőhöz tartozó repülők évente két bililó dollár ára gasolint és olajat használnak el. Csak ruházatra a tengeri haderő hetenként tizenegy és fél millió dollárt költ. Rengeteg pénzt emészt fel tehát tengeri haderőnk ez egyetlen ágának fentartása és hasonló a helyzet haderőnk minden egyes ágazatában. De egy percig se gondoljuk azt, hogy ennek költségeit csak a polgári lakosság teremti elő. ÖTSZÁZ MILLIÓ DOLLÁR ára War Bondot vásároltak tengerészeink és tengeri katonáink. Ugyanannyit, mint amennyit a kormány a tengerészek családjainak fizet a bevonult katonái után mint családi pótlékot. Katonáink nemcsak harcolnak, hanem War Bondókat és vásárolnak! Értsük meg tehát, hogy erre a pénzre hazánknak szüksége van s hős katonáinknak példáját követve használjuk fel az ötödik War Bond mozgalmat arra, hogy mi is megtegyük a kötelességünket!
