Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-06-15 / 24. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 JUNIUS 15 NO. 24. SZÁM F NEM FOGADJUK ŐKET ÜRES KÉZZEL! New Yorkban készült ez a kép, a hadsereg kórházvonatainak megtekintése alkalmából. Bencze János, egyesületünk központi elnöke, és Falussy Alajos, igazgató, az Amerikai Magyar War Bond Bizottság országos álelnöke állanak a vasúti kocsi előtt, melyen hatalmas tábla hirdeti a kórházvonatot vásárló egyesület nevét. Ilyen táblával jognak elindulni az irgalmasság utjain azok a kórházikocsik, melyeket a Verhovay Segély Egylet tagsága vásárol meg az ötödik War Bond mozgalom folyamán. Ezekbe a vasúti kórházkocsikba fogják felemelni a mi sebesült katonáinkat, hogy_ a kikötőből elszállítsák abba a katonai kórházba, ahol az amerikai orvostudomány minden eszköze rendelkezésükre áll. Az invázió immár megkezdődött. Az amerikai nemzet részéről harmadik éve folyó háború elérkezett legvéresebb, legválságosabb fejezetéhez. Semmi kétség afelől, hogy ennek a hatalmas támadásnak rengeteg áldozata lesz. Sokan fognak ottmaradni a nyugateurópai tengerparton, akik életükkel fizetnek azért, hogy bajtársaik tovább mehessenek előre. És napról-napra százával, talán ezrével fogják visszaszállítani azokat, akik megsebesülnek s akiknek a legtökéletesebb orvostudományra s a leggondosabb ápolásra van szükségük ahhoz, hogy az életbe visszatérhessenek. Halottainkért csak könynyeket hullathatunk. Hozzátartozóiknak szeretetünk vigasztalását küldhetjük. De mást értük immár nem tehetünk. De a sebesültekért még sokat tehetünk. És ha megtesszük értük azt, amit amerikai hazánk vár tőlünk, akkor nyugodt lehet a lelki-5TM WAR LOAN ismeretünk abban a tudatban, hogy NEM FOGADJUK ŐKET ÜRES KÉZZEL. Odaállítjuk a kikötőkhöz a Verhovay kórházvonatot... Abban a kórházvonatban a Verhovay Segély Egylet tárja ölelő karjait sebesült fiai és azok bajtársai felé. Abban a kórházvonatban egyesületünk tagsága veszi a karjába azokat a súlyos sebesülteket, akiknek minden sinzökkenés gyötrelem volna, ha nem különlegesen felszerelt kórházkocsikon szállítanák őket. Ugy-e, testvérek, NEM FOGADJUK ŐKET ÜRES KÉZZELUgy-e, odaállítjuk a mi kórházvonatunkat a betegszállító hajó mellé.... ugy-e, mindent meg fogunk tenni azért, hogy az édes haza földjén való utazásukban megérezzék hálánkat . . . hogy ennek megérzése enyhítse fájdalmaikat s megéreztesse velük azt, hogy HAZAÉRKEZTEK. LEGALÁBB TÍZ KOCSIT állítsunk elő 600,000 dollár értékű War Bond jegyzésével. De természetes, hogy ezzel nem elégszünk meg. Az igazság az, hogy nekünk annyi kocsival kell szerepelnünk, hogy azokban a VERHOVAY SEGÉLY EGYLET MINDEN SEBESÜLT KATONÁJA elférjen. Ebben a munkában nem szabad, hogy másra szoruljanak . . . sebesült katonáink hazaszállítását MI MAGUNK VÁLLALJUK EL ... EZ A MI DOLGUNK: ELVÉGEZNI A TESTVÉR-SZERETET GYÖNYÖRŰ ÁLDOTT MUNKÁJÁT.
