Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-06-01 / 22. szám

ft-ik oldal 1944 junius 1 Verhovayak La Pia JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás) “Ki bujdosol mostan távol éjszaki hazánknak hó­lepte mezőin, száz és száz mérföldnyi távolban szülötte hazádtól, s az északi fény ragyogása mellett gondolsz a szerető atyára, ki már onnan felülről néz le rád . . akkor a két rangbeli ur úgy vette észie, hogy a barna ruhás leányka ott a szögletben azt a fehér kendőt egész szemé g emelé. — Szegényke. . . . sugák egymásnak. (Azt ugyan nem látod te többet!) Végre az is elmúlt; vége lett énekeknek, gyászbeszé­deknek, búcsúztatónak: tizenkét hajdú, forgóiul tarsolyig diszruhás, vállára emelé a pompás koporsót, a ház leg­előkelőbb barátai emelték a gyásztakaró nehéz bojtjait; az adminsztrátor kezét nyujtá a gyászos özvegynek s meg indult a menet a templomból a családi sírbolthoz. Még egy rövid szertartás volt hátra. Amidőn a koporsó örök nyugalma helyére letétetik, egy végső ima mondatik el fölötte, — bevett szokás sze­rint a helybeli lelkész által. Sokan kiváncsiak legalább alakjára nézve ismerni az öreg kurucot, ahogy tiszteletes Lángi Bertalan uramat tisztelni szokták heves magaviseletéért. Úgy szokott beszélni az öreg a szószéken, mint Ab­raham a Santa Clara, a megyegyüléseken pedig mint *‘nagybotu” Lőrincz. Jól van intézve, hogy csak egy imádság bizatott rá, mert ha búcsúztatóját végezte volna a megboldogultnak, azt az élvemaradtak majd nagyon megemlegették volna. A harmadik énekszó után helyet adtak a lelkészek a sírbolt-ajtóval szemben s ő a fövegét levéve fejéről, megállt az emberektől körülfogott téren. Nagy kopasz homlokát gyér göndör fürtök folyták körül, egészen fehér fürtök, arca simára volt borotválva, akkori egyházi viselet szerint; erős sürü szemöldökei, a villogó sötét szemek fölött merész, határozott kifejezést adtak arcának. Ott összetevé kezeit és elkezdé az imát. “Minden élőknek és holtaknak igaz bírája, nagy Isten! Hallgasd meg ez órában a mi könyörgésünket . . . íme ragyogó földi pompával közeledik a te szolgáid egyikének hamva márvány üregéhez, mig lelke ugyanakkor meztelenül, reszketve, halaványan áll a csillagok határán és bebocsátást kér az égbe ... Mik vagyunk mi, hogy ilyen fénnyel távozunk a világ­ból? holott a férgek a mi testvéreink s a göröngy a mi anyánk... Egyetlen jótettnek emléke jobban világit mi utánunk, mint ezer fáklyának lobogása; s a honfiak néma áldása jobban ékesíti koporsónkat, mint minden címerek és ér­demrendek. Oh én uram, légy irgalmas azokhoz, akik életükben az irgalmat nem ismerték soha. Ne kérdezd az előtted reszkető lélektől fölöttébb szi­gorúan: “ki voltál? ki kisért idáig? mi hangzik onnan alulról utánad?” Ne engedd a földi párát tovább hatni a föld felhői­nél; legyen az átok vagy magasztalás. Te magasan állsz mindazok fölött. Mert ki védné meg, ha nem a te végtelen irgalmad a föld hatalmasát, midőn dicsőségéből levetkőzve előtted áll és rettentő kérdéseidre felel:-— Segitéd-e a nyomorultat? — Nem! — Fölemelted-e az elesettet? — Nem! — Oltalmazója voltál-e az üldözöttnek? — Nem! — Hallgattál-e a kétségbeesők könyörgéseire? — Nem! — Törülted-e le a szenvedők könnyeit? — Nem! ’— Kegyelmeztél-e a meggyőzőiteknek! — Nem! (Folytatjuk) ANNÁL JOBB! Almaméz tartja frissen az OLD GOLD-ot MINÉL FRISSEBB... v • Ön, természetesen, jó dohányt akar, de egyben azt akarja, hogy friss le­gyen. Az almaméz, az Apple “Honey” az, amely megtartja az Old Gold fi­nom dohányának természetes frisse­ségét ... “Valami újat adtak hozzá” ehhez a dohányhoz. Ez a bizonyos va­lami a Latakia, ez a nagy költséggel importált levél, amely dusabb zamatot ad. Próbálja meg az Old Goldot. Vásárol­jon több hadi­kötvényt! □ YERHOVAY KATONÁK □ Cpl. Ifj. Horváth István 303. East St. Louis, III. FAZEKAS JÓZSEF, 303. Chrystal City, Mo. YOTCHMAN MIHÁLY, 443. Detroit, Mich. A C. CHERNEY J. PÁL 196. Sagamore, Pa. 1st Lt. CHERNEY J. BÉLA 196. Sagamore, Pa. St. Sgt. Cherney A. Józscl 196 Sagamore, Pa.

Next

/
Thumbnails
Contents