Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-05-04 / 18. szám
12-ik oldal 1944. május 4, i® VE MARTON ISTVÁN 34. Pittsburgh, Pa. _________________Verhovayalc Lapja RHOVAY KATONÁK • SOSS LAJOS 40. Martins Ferry, O. SOSS ISTVÁN 40. Martins Ferry, O. SGT. SÜTŐ ERNŐ 40. Martins Ferry, O. VIGYIKÁN JGZSEF 51. Cleveland, O. DEMKO IMRE 96. Chicago, 111. MATULA LAJOS 51. Cleveland, O. KERESTESY MIHÁLY 51. Cleveland, O. CHATTO FERENC 51. Cleveland, O. DEMKO ISTVÁN 96. Chicago, 111. JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI I* i, (Folytatás) l — Egy negyedszázad munkája odavész. Álmodozó ra Jongók tűzbe viszik a gyémántot, s nem tudják hogy az otí ^atnya elemeire fog feloszlani, s soha vissza nem jegecül Ez a mi nyolcszázados gyémánt nemességünk. Ez a: ör-okké éltetője, örökké újra feltámasztója az egész nem getnek. Lételünknek titokteljes talizmánja. És ezt akar |ák megáldozni, megsemmisiteni. Lázálmokért, mik ide gen test kór párázatával ragadták át dögvész idején. — Ah, Marie, ha tudná, ez az én kőszivem mit szenvedett' Nem. Ne gyógyszert adjon. Az nem használ ennek Tartsa elém fiaim arcképeit. Az megenyhit. A nő odavitte a hármas tokba foglalt miniatur képeket s kitárta azt előtte. A kőszívű ember sorbi nézte őket s az alatt elcsillapultak fájdalmai. Elfeledet ia halállal küzdeni. Száraz csontujjival a legidősebb ar pára mutatva, suttogta: — Úgy hiszem, ez legjobbban hasonlíthatna én hoz iám. Azután félretolta maga elől az arcképet s folytatá jhidegen: — Semmi érzelgés, az idő rövid. Én nemsokára megtérek atyáimhoz, itt hagyom fiaimnak, mit őseim rám hagytak. De házam az eszmék vára marad. “Nemesdomb” nem esik ki a történelemből. Központja, tűzhelye, napja lesz az a bolygó- elvnek, ön itt marad utánam. A hölgy megállt az irás közben és bámulva nézett a beszélőre. Az észrevette neje bámulatát. — ön kétkedve néz rám. Egy nő, egy özvegy mit tehetne azon munkában, melyben egy férfi összeroskadt. Megmondom azt. Hat héttel halálom után férjhez fog menni. A nő kiejté kezéből a tollat. — Én akarom azt — folytatá szigorúan a kőszívű ember. Kijelöltem előre, a kihez nőül fog menni, ön Rideghváry Benzének fogja nyújtani kezét. Itt a nő nem birt magával többé, elhagyta az íróasztalt, s odarohanva férje ágya mellé, összeroskadt és annak kezét megragadva a legforróbb könyekkel áztatá azt. A kőszívű ember lehunyta szemeit és tanácsot kért a sötétségtől. Megtalálta azt. — Marie, hagyja ön abba. Most nincs idő az ön sírására. Én sietek. Utam van. Úgy kell lenni, ahogy mondtam, ön fiatal még; csak negyven éves. ön szép, és örökké az marad. Huszonöt év előtt, mikor nőül vettem önt, nem láttam önt szebbnek, mint most. Hollófekete haja, ragyogó szemei voltak, most is azok. Szelíd és szemérmes volt ön; most sem szűnt meg az lenni. Én nagyon szerettem önt. Hiszen tudja azt jól. Az első évben született legidősb fiam, Ödön, a másodikban második fiam, Richard, a harmdikban a legifjabb, Jenő. Akkor egy súlyos betegséggel látogatott meg Isten, a miből mint nyomorék támadtam föl. — Az orvosok megmondták, hogy a halálé vagyok. Egyetlen csók, amit az ön édes ajka ad nekem, meg fog ölni. És én itt haldoklóm az ön oldala mellett már húsz év óta, elitélve, kisententiázva. Az ön szemei előtt hullott el életem virága, és húsz év óta nem, volt ön egyéb, mint egy haldokló ápolónéja. És én tudtam élni, egyik napot a másik után vonva. Mert volt egy nagy eszme, minden emberi érzésen uralkodó, a mi élni kényszeritett, tartogatni egy kínokkal s lemondásokkal folytatott életet. Oh milyen életet! örök tagadását mindennek, a mi öröm, a mi érzés, a mi gyönyörűség! Én elvállaltam azt. Lemondtam mindenről, amiért emberi szív dobog. Letörültem lelkemről az ifjú ábrándok költészetét, a mi mindegyik ifjú lelkét megfogja. Lettem rideg, kiszámító hozzájárulhatlan. Csak a jövendőnek éltem. Egy oly jövendőnek, mely nem egyéb, mint a múlt örökkévalósága. Ebben neveltem mind a három fiamat. (Folytatjuk) ELŐLÉPTETÉS Pittsburgh magyar társadalmának egyik kiváló tagját, Bartholy Frigyest jól megérdemelt kitüntetés érte. Közei' egy esztendeje annak, hogy mint kapitány bevonult a U. S. Army egyik híradó (Signal Corps) ezredéhez és Governor Islandon, N. Y. nyert beosztást. Az elmúlt héten Capt. Bartholyt őrnaggyá léptették elő. A jól megérdemelt előléptetéshez őszinte szívből gratulálunk s büszkék vagyunk arra, hogy Verhovay tagtársaink egy újabb törzstiszttel büszkélkedhetnek. Bartholy tagtársunk, bevonulása előtt a Westinghouse gyárnak volt egyik szabadalmi ügyvédje és mérnöke.--------------v-------------AZ ELFOGLALT POLGÁR Polgárosodik az olasz. Minden kérdésre szépen megjelel. Meg tudja nevezni az Egyesült Államok elnökét, sőt még az alelnököt is. Megkérdi öt a biró: “Mondja, lehetne maga az ország elnöke?” Zavartan vakarja a fejét az olasz: “Bocsásson meg biró uram, de nem lehetnék, mert én igen elfoglalt ember vagyok. Hét napot dolgozom a bányában."
