Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-05-04 / 18. szám
1944. május 4. Verhovayak Lapja ll-ik oldal NŐK HELYE A JÖVŐ VILÁGÁBAN Letagadhatatlan és elvitathatatlan tény, hogy a nők egyre nagyobb szerepet követelnek maguknak abban a világban, melyet e század elejéig kizárólag a férfiak hatáskörébe tartozónak véltek. Még ma is vannak férfiak, sőt talán többségben is vannak, akik azt vallják, hogy “a nőnek otthon a helye.” Azon ban, ahogy múltak az évek, úgy elkopott ennek a mondásnak a meggyőző ereje is. Ma, mikor az irodák tele vannak nőkkel, a gyárakban ezrével dolgoznak a nők, sőt már a katonai pályára is behatoltak — nyilvánvalóvá válik, hogy a nő nem alárendeltje a férfinak, hanem társa, aki képes épp úgy gondolkozni, dolgozni és élni, mint egy férfi. Volt idő, amikor azok, akik a nő otthonba zárt életében hittek, azt vallották nagy bölcsen, hogy az irodai munka erőfeszítésére nem alkalmas a nő, gyengébb testalkata miatt. Arra persze elfelejtettek gondodni ezek a nagyokosak, hogy az irodai munka távolról sem oly erőfeszitő, mint a mosás, sikálás, ablakmosás, no meg a gyerekszülés ... Ha a nő mind e munkákra alkalmas, akkor miért ne volna alkalmas ezeknél sokkal könnyebb munkára, mint amilyen a legtöbb gyári munka és minden irodai munka? Bizonyos, hogy annak a régi babonának, mely görcsös meg külömböztetést tett “férfi és i női munka” között, végkép : és örökre befellegzett. Nincs j férfi és nincs női munka, csak emberi munka van s mindegyiknek elvégzésére egyformán alkalmas úgy a férfi mint a nő. A férfinek sem törik le a dereka, ha a feleségé helyett kimos, vagy felsikálja a házat s a nőnek sem árt, ha néhány évig felcseréli a háziasszony egyhangú rabszolga robotját az irodai és gyári munka sokkal változatosabb és mindenesetre i jobban megfizetett 8 órai munkaidejével. Sok vita folyik arról, hogy ! mi lesz azokkal a nőkkel, akik e háború ideje alatt elfoglalták a férfiak helyét a gyárakban és irodákban? Sok férfi jogos féltékenységgel tart attól, hogy a nők nem lesznek többet hajlandók viszszamenni a konyha fizetetlen rabszolgaságába, hanem a háború után is ragaszkodni fognak ahhoz a jogukhoz, hogy ők is részt vegyenek a fontosabbnak mondott és jobban fizetett, munkaórákra szorított hivatások betöltésében. Mások meg azt állítják, hogy nem lesz semmi baj, a nők a háború után boldogan fognak férjhez menni és a háziasszonyi élet gyönyöreiért boldogan fel fogják adni az irodai és gyári élet megkötöttségét. Mind a két felfogásnak igaza van. Lesznek nők, akik inkább férjhez mennek, de lesznek nők, akik ragaszkodni fognak önállóságukhoz és ahhoz a jogukhoz, hogy úgy keressék a kenyerüket, ahogy az nekik jól esik. Ezzel a ténnyel számolni kell. Közel az idő, amikor ki fogják nevetni azt, aki azt mondja, hogy a “nőnek otthon a helye.” Nem lesz jobban “otthon a helye”, mint a férjének. Ebben a tekintetben az anyaság sem elég ok arra, hogy visszatéi’jünk a régies felfogáshoz, mely az otthon falai közé zárta a nőt. A gyerekekhez az apának annyi köze van, mint az anyának és épp oly szükségük van az apa nevelésére, mint az anyáéra: hogy kinek mily mértékben van otthon a helye, az egyformán áll férfire is, meg nőre is. Nem tetszik ez majd azoknak a férfiaknak, akik eddig a “férfi-tekintélyt” azzal tartották fönn, hogy “nehezen dolgoztak” és hazahozták a pedát, miközben a nőnek nem juthatott más munka, mint a fizetetlen és ezért lebecsült házimunka. Hát ennek a mesterségesen fenntartott férfitekintélynek vége, mert bizony a gyárból hazatérő férfi ugyan hamar megkapja majd a tüzes nyelvű menyecskétől azt, hogy “ugyan mit panaszkodsz, dolgoztam én is gyárban s utána hazajöttem, kimostam, megfőztem, varrtam s te meg itt munka után lógatni akarod a lábadat?” Ugyancsak fel kell majd kötni a micsodáját a férj uramnak ezután, ha a tekintélyt akarja .érvényesíteni s nem is lesz tekintélye másként, mint ha tényleg jellemben, akaraterőben, tudásban és értelemben felette áll az asszonynak. Többé az, hogy “férfimunkát” végez, nem fogja biztosítani a tekintélyét. Nyilván a női nem felemeli a fejét és általános forradalomra készül. Ha nem tetszik neki az asszonyi sors, nem fog vele megalkudni csak azért, mert férjhez ment, hanem ki fogja követelni magának azt a jogot, hogy elmehessen dolgozni, pénzért, de nem lesz minden esetben hajlandó arra, hogy a kosztért son, vasaljon, varrjon, takarítson, tisztítson reggeltől estig és hétfőtől vasárnapig. Ha a férfi ezekből a munkákból nem fogja magára vállalni a ráeső részt, az asszony ugyan nem sokáig fog neki szívesen dolgozni. Már ma rengeteg asszony van, aki lázadozik. Ezt mondja: “Ha elmegyek cselédnek, kapok szállást, legalább egyszer egy héten szabad napot, heti 10—15 dollárt keresek és lakást, ellátást s ha nem tetszik a hely, otthagyom, keresek jobbat... Itthon, ha a háztartásban dolgozom, szabad napom nincs, csak lakást és ellátást kapok és boldog lehetek, ha nagy-néha telik egy ruhára, munkámért ezen felül fizetést nem kapok, tehát ingyen cselédje vagyok a férjemnek.” Férjuram erre hiába feleli azt, hogy neki nincs pénze arra, hogy cselédet tartson, vagy, hogy a feleségének külön is fizessen a munkájáért, a felelet, ha igaz is, nem szünteti meg az aszszonynak kétségtelenül méltánytalan helyzetét. Az igazság az, hogy a legtöbb nőnek nem jobban megy, hanem rosszabbul, ha otthagyja a gyárat, vagy irodát és férjhez megy. Ennek következtében a háború elmúltával bizonyára meg fognak szaporodni a férj és feleség közötti, amugyis tulgyakori, zsörtölődések. Valószínű, hogy a válások is meg fognak szaporodni, ha a gazdasági viszonyok módot adnak rá, mert bizony nagyon sok esetben egyébként széthulló családokat a pénztelenség tartott össze a múltban is. Ezek lesznek az uj irányzatnak nem-kívánatos következményei. De lesznek kívánatos következményei is és alighanem ezek lesznek túlsúlyban. Egyik lesz például az, hogy a férfinem általában kénytelen lesz egy kicsit többet adni magára, viselkedésére, tisztességére, mert a nő nem lesz már annyira kiszolgáltatva a férjnek és igy a férjeknek ki kell tenniök magukért, ha meg akarják tartani az asszonyaikat — békességben. A másik kívánatos következménye az uj irányzatnak pedig az lesz, hogy a társadalom végre hozzá fog nyúlni ahhoz az értékes szellemi erőforráshoz, mely a nőkben eddig kihasználatlanul hevert. A nők bebizonyították, hogy irodákban és gyárakban nagyszerű munkát tudnak végezni, pedig nincs évezredes hagyomány mögöttük. Az irodalomban már jó ideje kiemelkednek a nők. A legutóbbi évek legtöbb kiváló regényét nők írták s megmutatták, hogy művészi alkotás terén megvan bennünk is mind az a tehetség, amit a világ eddig a férfi saját külön adottságának tartott. Ilyesformán elkerülhetetlen, hogy politikai állásokba, magas hivatalokba s egyéb, eddig csak érfiak részére fenntartott pozíciókba, is nők fognak kerülni. Az persze megint más kérdés, hogy a nők ki fogják-e szorítani a férfiakat, vagy sem? Nagyon valószínű, hogy sok férfi lesz munka nélkül, mig sok nőnek lesz munkája. Végre is az arravalóság számit, nem pedig az, hogy milyen nemű az, aki egy állást betölt. Ha a munkaadó választhat egy tehetségtelen férfi és egy tehetséges nő között, senkisem várhatja, hogy a munkát a tehetségtelen jelentkezőnek adja, csak azért, mert azon nadrág van. De akármilyen nehézségeket fog is magával hozni ez a jelentős társadalmi eltolódás, a lényeg mégis az, hogy igy lesz s a megindult folyamatot megállítani nem tudja senkisem. Ez a korszellem. S a társadalmi életnek ez az átalakulása nagyon is kívánatos hatással lesz az egyleti életre is. Csak egy példát mondunk, amikor a fióktisztviselők esetét hozzuk fel. Egyre általánosabb a panasz, hogy kötéllel sem lehet fióktisztviselőket fogni és ha nagynehezen sikerül is valakit megválasztani, az sokat akar kapni és kevés szolgálatot akar nyújtani, igen sok esetben. Miközben a tagság valósággal kétségbeesetten keres a férfiak között tisztviselőket, azalatt a női tagságban teljesen kihasználatlan lehetőségek kínálkoznak. Merjük állítani, hogy a legtöbb esetben női tagjaink sokkal jobban megbecsülnék megválasztatásukat s szívesen és örömmel dolgoznának a fiókért, mert a fiók társaséletének mozzanatait a nők valahogy jobban megértik és megbecsülik, mint a férfiak. Azt hisszük, hogy idővel egyre több női ügykezelőnk, női elnökünk és női ellenőrünk lesz s állítjuk, hogy ezeknek a könyvei is rendben lesznek- és azt is, hogy tagszerzés terén nem fognak elmaradni a férfiak mögött, már csak azért is, mert hol van az a teremtett asszony, aki bele tudna nyugodni abba, hogy neki egy férfi “nem”-et mondjon? Ahogy a nők kiverekedték a helyüket gyárakban, irodákban, sőt még a hadseregben is és ahogy ügyvédek, orvosok, újságírók, biztosítási ügynökök között is egyre nő a számuk, úgy bizonyos, hogy az egyleti életben is egyre nagyobb munkateret fognak követelni maguknak. És meg is kell adni. Mert a házimunkába zárt asszonynak nagyon is szükséges változatosság lesz a fiókügyek vezetésével járó hivatalos elfoglaltság, mely pontosan azt fogja belevinni az életébe, ami abból eddig hiányzott: a férfimunkakörrel járó felelősség, hatáskör és fizetés. A tettrekészség kimeríthetetlen forrásával állunk szemben egyesületünk női tagságában s most, hogy a férfiak tettre készsége apadóban van, ideje, hogy női tagtársainkhoz forduljunk s őket állítsuk arra a helyre, mely képességeiknél és jóakaratuknál fogva őket, mint tagtársainkat, megilleti.-----------V---------- i VERHOVAY HÁZASSÁGI j ÉVFORDULÓ Homeville, Pa.-ban, Kennywood St.-i otthonában április 30-án ünnepelte meg Elek János és neje házassága 35-ik évfordulóját. A boldog családi ünnepre sok vendég gyűlt egybe és a vendégsereg egyik érdekessége az volt, hogy valamennyien Verhovay tagtársaink voltak. Elek Barbara, Elek Gizella, Elek Olga, Elek kiírna, Elek Irén, Elek Regina, Elek István, Elek Mária, Kovács Vilma, Beserock Anna, Engle Rózsa, Kovács József és neje, Ehgle Károly és neje, Beserock György és neje, Engle Károly és neje, Papp Lajos és családja, Pegdon Lajos és neje, Kuhn Károly és neje, Kuhn Bertalan és neje, Cincel Lajos és neje, Finkelstein Ignác és neje, Jackson Károly és neje, Sike Ferenc és neje, Ft. Father Benedict és Mrs. Mihályi Ethel. A vendégek igen szép ajándékokkal lepték meg a jubiláló házaspárt, de a Mrs. Eleknek mégis talán a legdrágább és legkedvesebb ajándék az volt, hogy Los Angeles-ban állomásozó katona fia e vasárnap délután felhívta telefonon állomáshelyéről és 15 perces beszélgetésben örvendeztette meg a fiáért reménykedő édesanya szivét. — Sok boldog esztendőt kíván a jubiláló Verhovay házaspárnak a Verhovayak hatalmas családja. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk múlt számában, a 9-ik oldalon “Kimutatás a Központ által 1944 március havában kiutalt betegsegélyekről — Fiókok szerint összegezve” cimü számadás élére az angol nyelvű címben sajnálatos szedési hiba következtében ez állt: “Sick benefit paid to members for Aug. 1943.” E tévedést a helyesen szedett magyar cim értelmében ezennel kigazitjuk: “Sick benefit paid to members for March, 1944.” A nyomda a tévedésért ezúton kéri a tagság szives elnézését.
