Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-04-13 / 15. szám
8-ik oldal 1944 április 13 Verhovayák Lapja 9 VERHOV AY KATONÁK • BEKO PÁL 130, East Chicago, Ind. SZÉLES JÓZSEF 111, Steelton, Pa. CPL. SZABÓ ANTAL MP. 106, Niles, Ohio PVT. SAMU JÁNOS 106, Niles, Ohio TÓTH FERENC 17, Lorain, Ohio PFC. ŐRI GYULA 73, Adena, Ohio PVT. VÉG JÓZSEF 189, Alliance, Ohio PFC. HATTALA BÉLA 152, East Pittsburgh, Pa. S/SGT. LOUIS VÁROSY 366, Cleveland, Ohio MÁTÉ S. DÁNIEL 89, Homestead, Pa. Ä háború, mint takaró A múlt heti számunkban közöltük a cikk első felét, amelyben azt fejtegeti a szerző, hogy rengetegen vannak, akik a háború, a győzelem és a demokrácia ügyét nyergelik meg a maguk kicsi pecsenyéjének sütögetésére. Ezeket a konjunktúra lovagokat csak addig érdekli a nemes célkitűzésű mozgalom, amig abban vezető szerepet játszhatnak. Nagyon sokan hanyagságukat, nemtörődömségüket azzal mentegetik ... hogy jaj kérem, háború van. Az OPA sajnos a lelkiismeretességet Äfem adagolhatja és igy ezek a csupa rosszakaratú emberek elkeserítik az itthoni front becsületes munkásait. Sajnos ez a megállapítás helytálló az egyesületi élet munkájában is. Itt is vannak szép számmal olyanok, akik a maguk céljaira nyergelik meg a testvérsegités eszméit... eddig ért el a múlt heti cikkrész gondolatmenete ... és itt következik a folytatás ... Ez igy van a hazafias életben, úgy mint az egyleti életben. És sajnos, ez ellen nem lehet tenni semmit. Hiába akarnók kiseprüzni a konjunktúra lovagokat a sorainkból, a rosszal együtt a jót is kisöpörnénk: meg kell tűrnünk ezeket. Még csak azt sem lehet mondani, hogy ne kövessük az ilyeneket, mert még a hangosan lelkesedők között is vannak jószándéku emberek. Célunk inkább az, hogy a tömegeket kérjük, a hazafias és egyleti ügyek győzelmét munkáló tömegeket, hogy ne hagyják, hogy az ily keserű tapasztalatok elkedvetlenítsék őket. Végered ményben az ügy jó, még akkor is, ha haszontalan ember áll az élére és nem szabad egy jó ügyet elbuktatni azért, mert annak előmozditásából talán egy-két embernek egyéni haszna lehet. Úgy a hazafias, mint az egy leti élet terén inén származik a legtöbb baj: az emberek leteszik a malteros kanalat, mert észreveszik, hogy valaki hasznot csinál abból, amiért ők keservesen megdolgoznak. Megbuktatják az ügyet annak méltatlan vezetőjével együtt. Ahogy az amerikai közmondás mondja: a fürdővízzel együtt kiöntik a kádból a kisbabát is. Már pedig ennek nem szabad megtörténni. Mert elismerjük, hogy például a Vörös Keresztért folyó munkában talán épp az fogja kapni az elismerő oklevelet és aranytűt, akinek csak a szája járt, mig azt, aki dolgozott, elfelejtik a háttérben. Elismerjük, hogy War Bondok eladása körüli munkában sokszor az kapja a kitüntetést, aki csak beszélt és ügyeskedett, mig azt, aki éjt-napot egybevetve dolgozott, az elismerések osztogatásánál talán elintézik egy jóakaratu vállverege téssel. Elismerjük, hogy az egyleti életnek is megvannak a hasonló tapasztalatai. Mindehhez szó és kétség nem férhet: az igy van az emberi élet minden területén: gyárakban, irodákban, egyházakban, egyesületekben, mindenhol, ahol több, mint három ember dolgozik együtt. Mindég voltak és mindég lesznek, akik az épp akkor aktuális közügyek takarója alatt meghúzódva a maguk érdekét munkálták és el is érik céljukat. De ezen nem segit az, ha egyszerűen abbahagyjuk a munkát. A háború, a győzelem, a demokrácia, a War Bondok, a Vörös Kereszt, a testvérsegités eszméi nek nem szabad elbukni egypár érdembitorlónak önzésén. Maga az ügy még igy is megérdemli, hogy szolgáljuk mert minden ilyen ügy egyetemes emberi érdekeket szolgál s mindörökre vége lesz egy szebb és békésebb jövő minden álmának, ha nem vagyunk hajlandók érte dolgozni. Egy-egy Liberty hajó, egy mentőrepülő, egy mentő autó megvétele nagy ügy: az egész amerikai magyarság közös dicsősége s ugyanakkor lényeges hozzájárulása nemzetségünknek hazánk háborús erőfeszítéséhez. Semmi kár nem esik az ügyön, ha egy-két ember álhirnevet csinál is magának belőle: az ily hirnév úgyis oly hamar elmúlik, mint ahogy jött. De az, amiért dolgoztunk, megmarad és szolgálja a hazát és az emberiséget. Ugyanez áll az egyleti élet dolgaiban is. Egy-egy program megvalósulása talán hoz egy kis múló elismerést olyannak is, aki azt nem szolgálta meg. Az ügyet kár azért nem éri: az ügy mindnyájunké és a testvérsegités eszméinek növekedését szolgálja. Kár egyedül azokat éri, akik dolgoztak és nem kapták meg a kellő elismerést. Számoljanak ezzel úgy, hogy ez vele jár minden igaz és nemes ügyért való munkával: ez is része annak az áldozatnak, amit hoznak azért, hogy az emberiség javáért munkálkodnak. S végeredményben az ő munkájuk jutalma sem marad el, legfeljebb késik. De ha soká késne is, akkor is jutalmuk elsősorban az a tudat, hogy munkájuk sikerül. A tudat, hogy nem dolgoztak hiába. Az a tudat, hogy ők belekapcsolódtak az emberiség önzetlen munkásainak, élharcosainak sorába, melyben együtt vannak azokkal, akik az életben nem sokat láttak munkájuk ból, de mégis az emberi nem halhatatlanaivá váltak. Ehhez persze önzetlenség és eszmék értékében való hit kell az, amit “idealizmus”-nak nevezünk. De akinek a hábonr és hasonló dolgok nem takaróul szolgálnak, abban ez az idealizmus meg van s az nem fogja abba hagyni az igaz küzdelmet azért, mert mellette s esetleg felette arra méltatlanok állnak. DELAY NO LONGER in GETTING YOURSELF INSURED because LIFE IS SO VERY UNCERTAIN
