Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-04-13 / 15. szám
1944 április 13 Fiók hírek (Folytatás a 6-ik oldalról) hát, hogy aki csak teheti, jöjjön el lakásomra és rendezze akár egyszerre, akár kisebb részletekben kamatait és kölcsönét. Bármikor a tagtársak rendelkezésére állok. KOVÁCS BÉLA, ügykezelő. (909 N. 9th Street Johnston City, 111.) 374-IK FIÓK. —McADOO, PA. — Jelentem tagtársaimnak, hogy katonai szolgálatra hivtak be s igy ügykezelői tisztségemről le kellett mondanom. Fiókunk rendkívüli gyűlést tartott, melyen a következő tisztviselők lettek megválasztva: Elnök: Pintér Jenő, alelnök: Géczy Sándor, ügykezelő: Kish János. Tagtársi tiszteletei: URBAN JÓZSEF, v. ügykezelő. * * * (Szerkesztőség megjegyzése. Isten áldása kisérje katonai szolgálatában ügykezelő tagtársunkat és hozza őt vissza közénk épségben és jó egészségben a diadalmasan bevégződött háború után!) 489-IK FIÓK. — MANTUA, O. — örömmel jelentjük, hogy megalakult a Mantua, O.-i 489-ik fiók női társas club-ja, melynek máris 19 tagja van. A club tagjai lelkesen dolgoznak a kör kifejlesztésén és működésűk iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. A legszebb reménységekkkel nézhetünk az uj Női Club jövője elé. A Női Club tisztviselői a következők: Elnöknő: Mrs. Demcsák Mihály; pénztárnok: Mrs. Kovács Ferenc. Szeretettel köszöntjük az uj Női Club-ot megalakulása alkalmából és működéséhez sok sikert és lelkes tagságot kívánunk! Zeigler Arthur tagtársunk javaslatai Verhovayak Lapja. 7-lk oldal IGY KELL TAKARÉKOSKODNI. Asszony: “Miért jöttél haza ily későn a munkából? Férj: “Tudod, az úgy volt, hogy a bus-megállóhoz siettem, de az orrom előtt ment el. Erre a villamosmegállóhoz siettem, de az is az orrom előtt ment el. Hát erre a villamos után szaladtam hazáig és megspóroltam öt centet.” Aszony: Látod, te szamár, ha a bus után szaladtál volna, akkor tiz centet spórolhattál volna meg. KÖVETKEZETES EMBER Feleség: “Mikor adsz már pénzt uj ruhára?” Férj: “A jövő héten.” Feleség: “Ezt mondtad a múlt héten is!” Férj: “Persze, s ezt fogom mondani a jövő héten is. Én nem vagyok az az ember, aki ma igy, holnap amúgy beszél.” GYÁSZJELENTÉS 1944 MARCIUS HÓRÓL A Verhovay Segély Egylet szomorodott szívvel jelenti az alant megnevezett tagok elhunytét. Fiók A tag neve Kora 2 Panta Ferenc --------------------------- 64 9 Wolf István ____________________ 35 14 Szabó Arthur __________________ 26 33 Török Ferencné_________________ 67 36 Csábi Istvánné__________________ 53 41 Herczeg Ferencné_______________ 61 45 Trizsi János ____________________ 60 84 Sipos Ernő ______________________ 44 87 Kovalencsik József______________ 56 90 Tüske József____________________ 58 100 Bencze Kálmán ________________ 58 115 Vaszily Istvánné --------------------- 61 117 Balog József____________________ 59 132 Németh István _________________ 64 164 Halmo Istvánné ________________ 61 214 Gyuricza Józsefné.______________ 68 303 Tóth Sándor____________________ 68 336 Ginter Márton__________________ 54 340 Lévay István ___________________ 78 443 Balogh J. Ernő__________________ 22 447 Kaski J. János__________________ 20 514 Tóth B. Lajjosné------------------------ 47 LEGYEN ÁLMUK CSENDES! 1944. január hó* 7-én Arthur I. Zeiger • következő ELŐTERJESZTÉST tette az újonnan megválasztott Igazgatók és Főtisztviselők elé. Tisztelt Verhovay Igazgatói Kar és Főtisztviselő Tagtársaim: A mai napon kezdik önök, uraim, mint újonnan választott igazgatók és főtisztviselők első gyűlésüket. Ezen alkalmat akarom felhasználni, hogy mint a Verhovay Egyletnek több év óta tagja, illő tisztelettel kérelmemet intézzem önök elé. Az elmúlt konvenció tartama alatt egy gondolat foglalkoztatott. Miért van az, hogy az Amerikába vándorolt nemzetiségek legtöbbjének van már itt Amerikában vagy egyeteme vagy valamilyes főiskolája, csak éppen a magyarnak nincsen, holott számszerűit és erkölcsi szempontból is, a magyarok az elsők közt vannak. Következésképen megszületett bennem a Kossuth Lajos Cooperative Egyetem megalapításának gondolata. Az uj egyetemnek nem lesz párja a világon, — persze ha sikerül — és nincs ok arra, miért ne sikerülne oly feltétellel, ha egyletünk nem pénzbeli, — csupán erkölcsi támogatását adná. A teljes részletek a tervbe vett intézménynek még nincsenek kidolgozva. Anynyir azonban már most állíthatok, hogy minden tekintetben modern liberális szellemben fog működni. Az alapításhoz szükséges lesz körülbelül száz ezer dollár, mi bár nincsen megígérve, de biztosan érzem, hogy össze tudom hozni anélkül, hogy a Verhovay Egyletnek egy centjébe kerülne. Mindazonáltal az egyletünk és a jelenlegi vezetőség érdeme lenne, mert a történelem az Önök adminisztrációjához fűzné ezen eszmének nyélbeütését. Hogy tervem sikerüljön, hajlandó va gyök időmet osztatlanul ezen célra tűzni és ezen időtartamra ügyvédi prakszisomat vagy egészen nyugalomba helyezni, vagy oly szűk mederben folytatni, hogy csakis a legszükségesebb létfentartást biztosítsam. Ellenértékűi csak egy kérésem van: Egyletünk neve, nem volna-e jobb, ha szintén Kossuth Lajos emlékét tisztelné meg? A Verhovay név akkor került Amerikába, mikor a reakciós Magyarországbáan a fénykorát élte. A Tiszaeszlári per egyik szégyenfoltja volt magyar hazánknak. Verhovayról csak a napokban tudtam meg hogy a fajgyűlöletnek már akkor nagymestere. volt és azt is megtudtam, hogy első neve Gyula volt. A Verhovay 50,000 tag közül hányán tudják azt, hogy mi volt első neve? Kossuth Lajos mindkét nevét ismeri minden kultur ember bárhol a világon. Verhovay a fasezizmust akarta Amerikában diadalra juttatni. Kossuth Lajost, a magyar géniuszt, mint a világszabadság apostolát ismeri az egész világ és mint ilyent ismerve Amerikáa diszpolgársággal tisztelte meg; amidőn csatahajót küldött érte Törökországba, uj hazánk apraja-nagyja úgy ünnepelt^ mint h<Maája képest senkit mást. Ha egyletünket Kossuth Lajosról nevezik el, meglátják oly egyletünk lesz, minek párját keresni kell az egész világon. Tisztelet és dicsőség lesz hozzátartozni. A kis kiadás aránylag Ítélve, — amibe egy az erre a célra való referendum kerülne, a legjobb befektetése lenne egyletünknek. A jutalom erkölcsi értékben és uj tagok felvételében, kiket ezen reneszánsz hozna be, oly óriási lenne, hogy ezt dollárokban előre mérlegelni nem is lehet. '— A Verhovay Egylet, mint Kossuth Lajos Egylet Amerika egyik legnagyobb intézménye lenne. Az uj név diadalt fog jelenteni egyletünknek, a tisztikarnak és igazgatóknak. Hálával fog érte megemlékezni a jövő generáció. Oly kötő kapcsolatot fog létesíteni a jövendő Magyarország demokráciája és Amerika közát, mit egyik magyar kormány a mai napig összehozni nem tudott. Sőt tovább megyek: A mai események bizonyítják, hogy Magyarországon már megindult a mozgalom, mely idáig csak földalatti volt éás most már a föld színére is felkerült, hogy eltöröljék a középkorból ránk maradt feudális intézményeket. Ha egyletünket Kossuth Lajosról nevezzük el, ez egy oly gesztust fog jelenteni számunkra, mit a történelem, úgy az amerikai, mint a magyar, arany betűkkel fog bevésni a jövő érctáblájába. Zeiger Arthur tagtársunk javaslatait az ő saját határozott kívánságára közöljük lapunkban. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy az igazgatóság részletesen foglalkozott márciusi gyűlésén e javaslatokkal és a következő döntést hozta a jegyzőkönyv szerint: 1.) A Kossuth egyetem ügye a mostani háborús viszonyok között nem valósítható meg jelenleg. 2.) Az egyesület nevének megváltoztatására az igazgatóság nem jogosult, csak az egyesület Konvenciója. Vegyen Védelmi Bondot JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás) Egy pár érzékeny kedély elejté azt a kérdést: vájjon mi baja lehet őnagyságának? Mire az administrator ur, ki az üres elnöki szék mellett jobbról foglalt helyet, sietett az egész társaságot megnyugtatni (már amenynyire a hosszú asztalnál a szava elhallatszott), hogy Baradlayt ismét a “szokott betegsége” vette elő. Egy pár avatottabb vendég aztán halkan elmondá kevésbé tudós szomszédjának a nyilvános titkot: hogy Baradlay Kazimir sziv-verőczérkövesülésben szenved, régen, már tán évtizedek óta; s e miatt gyakran nehéz szivbántalmak veszik elő: de a mik mellett még azért évtizedekig élhet tovább, rendes életmód mellett. A nagytiszteletü ur mindjárt emlékezett is egy adomára, melynek hagyománya szerint valami angol orvos, ki hasonló szivkövesülésben szenvedett, évekkel előre megjósolta saját halála óráját. Mire ez adoma kézről-kézre odább jutott, az asztal végéig, már akkorra Józsa Gyuri történeteivel lett összezavarva. Hiszen csak szokott baja a nagyságos urnák, kit az Ur Isten éltessen még végtelen esztendőkig. Az a néhány szó pedig, amit a házi orvos az elnöklő urhölgy fülébe súgott, ennyiből állt:, “Még hatvan perc!” Halaványabb lett-e az urhölgy e szavakra, mint azelőtt volt? Lehet-e még halaványabb, mint szokott lenni? azt senki sem vette észre. Midőn átlépett az ajtón a mellékterembe, megragadta az orvos kezét, s azt kérdezé: “Való ez?” Az orvos szigorú arccal inte. Mikor aztán még egy üres szoba ajtaja zárult be köztük s a vidám társaság között, akkor ismétlé az elébbi mondatot. — Csak hatvan perce van még élni. Nagyságodat óhajtotta. Mindenkit eltávolított maga mellől. Tessék bemenni hozzá. Rám semmi szükség többé. A harmadik ajtónál az orvos aztán hátramaradt, s engedte az úrnőt egyedül menni. A negyedik szobában két nagy aranyrámában egymás mellett állt a főúri pár életnagyságu képe, mint vőlegény és menyasszony. A hideg márványarcu hölgy nem állhatta meg, midőn e két kép előtt elhaladt, hogy arcát két kezébe ne temesse. Könny, zokgás akart kitörni, azt kellett visszafojtania. ,~*j Az neki nem szabad. Ez a harc elrabolt a hatvan percből egy felet. S azt a fél percet fel fogják neki panaszolni. Azután még egy üres siket szoba következett, körül sáncolva a falak könyvtárakkal, azután nyílt amaz ajtó, melyen belől a haldokló férj várta az utolsó óra leteltét. Ott feküdt az a férfi, akinek szivére kővé vált. Kővé a pathologia értelmében s a bibliai szólás szerint. Feje magasan felpóczolva vánkosai között, minden vonása rendbe szedve, mintha modellképen ülne annak a nagy művésznek, a halálnak, ki minden embernek más arcot fest, mint a milyen volt neki, a mig élt; s mintha mondaná annak: “az én arcomat aztán jól találd!” A nő odasietett hozzá. — Vártam önre — szólt a férfi. Szemrehányás volt az bizony. — Én rögtön jöttem — rebegé a nő. Mentség volt az. — ön megállt sírni. Pedig tudja, hogy az én időm rövid. A nő összeszoritotta ökleit és ajkait. — Semmi gyöngeség! Marie — szólt egyre hidegebb hangon a férj. — A természet folyama ez. Én hatvan perc múlva tehetetlen tömeg vagyok. Az orvos mondta. Vendégeink jól mulatnak-e? A nő némán intett. (Folytatjuk.)
