Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-04-06 / 14. szám
1944 április 6 “Nem volt és nem lesz olyan hely a világon mint Amerika” Ahány katona-levelet olvas az ember, annyi élmény és annyi uj tapasztalat. Ez a háború ismertet meg bennünket igazán fiaink lelkivilágával. A lelkiviláguk megismerése sok örömet jelenthet a szülőknek és mindenkinek, akinek nem közömbös az utánunk következő nemzedék sorsa. A levelek azt mutatják, hogy egészen uj érzéseket vált ki gyermekeinkből az otthonuktól való távoliét. Lehet, hogy ezek az érzések megvoltak bennük, mig köztünk voltak, de mi erről nem tudtunk. Talán nem mutatták, talán maguk se tudtak róla, ott szunnyadtak azok tudatuk alatt. • A szüleikhez, családjukhoz való mérhetetlen ragaszkodást mutat minden levelük. Soha annyi szeretetet, anynyi melegséget a szülők nem kaptak és talán nem is vártak gyermekeiktől, mint amennyi a levelekből árad feléjük. Az otthontól való távoliét, az az után való sóvárgás váltja ki belőlük. A gyermekek most ébredtek rá, milyen sokat jelent számukra a meleg szülői hajlék, a mama magyar főztje, a töltött káposzta, a kolbász, ami után sóvárognak és amit igen sokan a táborokból is kérnek. Az otthon utáni sóvárgás, messze hagyott környezet utáni vonzódás váltja ki belőlük a megszokott egyházaik utáni vágyat is. És a régi környezet emléke váltja ki belőlük származásuk erősebb öntudatát, ahhoz való ragaszkodásukat is. Katonagyerekekkel beszélgetve mondhatom, hogy erősebb bennük a magyarságukhoz való ragaszkodás, amellett, hogy kitűnő amerikai katonák, mint volt régebben. Táborokban, távoli frontokon boldogok, ha egy másik magyar származású fiúval találkoznak. Magyarul beszélgetnek egymással olyan fiuk is, akik itthon már szüleiknek is csak angolul feleltek. A Verhovay Segély Egylet által kiadott angol-magyar tábori levelezőknek igen nagy a sikere. A fiuktól érkező levelek mutatják, hogy örömmel kaptak az alkalmon és kértek a szótárakból, hogy magyar tudásukat kiegészítve magyar leveleket tudjanak Írni szüleiknek. Bemutathatok olyan példát is, ahol egy itt született fiatal magyar katona szüleitől azt kéri, hogy számára messze Angliába magyar újságot küldjenek, mert fél, hogy elfelejt magyarul Várnap Tamás és neje, Uniontown, Pa.-i magyar szülők kapták ezt a levelet Benjamin fiuktól, valahonnan Angliából. Kedves Mama és Apa: A leveléből azt veszem ki, hogy karácsonyi ajándékot akar nekem küldeni. Igazán nem szükséges, mert ha csak levelet kapok, akkor minden jól van. Szeretnék valami szépet küldeni maguknak, de nem tudtam még idáig a városba menni, hát ugylátszik, el muszáj halasztani. Szeretném, ha el tudnák nekem a magyar lapot küldeni, hogy legalább legyen nekem olvasni valóm. Mást nem tudok irni, de azt tudom mondani, hogy nem volt és nem lesz olyan hely a világon, mint Amerika. Ez a levél mint V-mail érkezett, ami azt bizonyítja, hogy tengerentúlról szüleik anyanyelvén ilyen levelet is küldhetnek fiaink, nincsen annak semmi akadálya. De nemcsak azt mutatja ez a levél, hogy a Várnay fiú magyar újságot kér, mert fél, hogy elfelejt magyarul, hanem azt is, hogy uj világrészben, uj országban járva meglátta az irója, amit mi, óvilágból idejöttek eddig is tudtunk, hogy: nem volt és nem lesz olyan hely a világon, mint Amerika. A háború folyama elviszi a fiukat a világ minden tájára és ők csak most fedezik fel, hogy milyen kivételesen szerencsések azok, akik ebben az áldott országban jöttek a világra. Más népek életkörülményeit megismerve csak most döbbennek rá, hogy milyen nagyszerű sorban éltek ők eddig. És ha rájöttek erre, mikor majd hazajönnek, jobban meg fogják becsülni ezt az áldott országot, mely fiainak jobb létet biztosit, mint bármely más ország a világon. EZÉRT KELL MINDEN ÁLDOZATOT MEGHOZNUNK EZÉRT AZ ORSZÁGÉRT! ÍRJUNK KATONÁINKNAK “V” POSTÁVAL. Verhovayalc Lapja Valamivel drágább ugyan “V” levelet írni, de bőven megéri. A rendes hajó vagy repülő postán erkezett levelek közül ugyan sok elvész, de még egyetlen “V” levél kézbesítése nem maradt el. Pedig az utolsó másfél év alatt 233 millió “V” levél ment tengerentúlra s ha ebből a rengeteg levélből egy sem veszett el, akkor ez egy oly postai teljesítmény, a melyhez hasonlót nem ismer a világtörténelem. Egy éve van annak, hogy egy Clipper lezuhant Európa partjai mellett. Odaveszett minden: a pilóta, az utasok, a levelek, csak a “V” posta nem, Az nem veszett el, mert az eredeti levelek Amerikában maradtak és csak a film-másolat ment Európába. Mihelyst a hatóságok értesültek a szerencsétlenségről, azonnal újra lefényképezték a “V” leveleket és némi késéssel ugyan, de mindegyiket kézbesítették. Természetes, hogy a közönséges levelekkel ezt nem lehetett megtenni, mert azok a levelek eredetiek voltak s nem másolatok. Egy másik hasnló eset történt. Oly viharos idő volt heteken át az Atlanti Óceán felett, hogy lehetetlenség volt repülni. Hajóra rakták a “V” postát. A hajót megtorpedózták a németek s bár a hajó nem süllyedt el, mégis elveszett a németek kikötőbe vontatták; és utasait és rakományát internálták. Több millió darab rendes posta elveszett: de nem veszett el az egy millió darabra rugó “V” posta. Megcsinálták a másolatot és a címzettek megkapták a postát. Súlyos félreértésekre adhat alkalmat, ha valaki ragaszkodik a közönséges postai szolgálathoz. Egy Észak Afrikában táborozó katona hónapokon keresztül nem kapott levelet a feleségétől. Igen féltékeny természetű lévén, gyanút fogott és váló pert indított ellene. Megindult a vizsgálat, mely kiderítette, hogy az asszony két hónap alatt hatvan levelet irt a férjének, tehát naponta egyet. A hatvan levél időjárási viszonyok miatt egy hajóra került és a hajót elsülyesztették. Mind a 60 levél odaveszett. Nem csoda, hogy férjemuram nem kapott levelet. Mikor ez kiderült, a boldog férj természetesen visszavonta a válópert, de az aszszony azóta megtanulta, hogy a “V” postán kevesebbet lehet irni, de mégis többet kap meg belőle a férje. Ebből mindenki tanülhat, akinek hozzátartozója tengerentúl teljesít szolgálatot. 7-ik oldal JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI I. HATVAN PERCZ A nagytiszteletü ur épen közepén volt a toasztnak ... A pezsgős pohár nektárhabja végig csurgóit kövér ujjain ... A megkezdett phrasis kifogott a tüdő hatásképességén s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta ... A nemes buzgalom egészen arcába kergette a vért ... A díszes vendégkoszoru minden tagja készen tartá kezét a poharak karcsú fogantyúján, dicsszomjan lesve a megkezdett toaszt véghetetlen rakétájának végelpattanását; a hajdusereg sietett a félig ürített poharakat szinültig tölteni. . . A háttérbe állított egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy a mint a toasztnak vége szakad, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémitó tust, midőn a család háziorvosa nesztelen léptekkel bejött a terembe s az asztalfőn elnöklő asszonyságnak csak pár szót súgott fülébe; minek következtében az hirtelen elhagyta helyét, s alig mutatva arccal, hogy a mellette ülőktől engedelmet kér, eltávozott a teremből. A toaszt azonban, mint a kilőtt gránát, nem hagyta magát ez incidens által reptében megzavartatni, hanem sietett végelpattanása felé. “ . . . e dicső férfiút, országunk terhét vállán emelő Átlászunkat, az igaz hazafiságnak örök időkre emlegetendő példányát, a mi győzelemre siető elvbaráti táborunknak főfő és legfőbb vezérét, gyámoltunkat, oszlopunkat és világitó pharoszunkat, ki bár jelenleg nincs is jelen, az Isten számos és számtalan évekig éltesse!” A végszavak elmerültek a pohárcsörgés, éljen-riadal és zenehang orkánjában. A hátrarugott székek, a lelkesülés tanú jeléül falhoz vágott poharak villámot és mennydörgést képeztek az összeölelkező elvbarátok könyzáporához. Éljen! ezer esztendeig éljen! Ki az, aki olyan sokáig éljen? “Nagyságos és tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Baradlay Kazimir ur, örökös és valóságos aranykulcsos és sarkantyus ur; — ura nagy földeknek, falvaknak és városoknak, sziveknek és véleményeknek; vezére és hétválasztó-fejedelme a leghatalmasabbak szövetségének..« a valódi Dalai Láma.” Azok a tisztelendő és nagytiszteletü, tekintetes és nemzetes uraságok, kik a hosszú cimer-terem hármas asztalát körülülik, mind az ő napfényében ragyogó aranyos kétröptüek, kik a mai ünnepélyes napra messze vármegyékből jöttek össze közös találkára, megállapitandók a bölcsen megvitatott értekezlet folytán az arany tisztaságú programot, melynek írott betűi nyomán századokról századokra el legyen látva a világok és nemzetek sorsa és az ivadékok teendője. E szerencsésen kivívott értekezlet zárjelenete a jelen diszlakoma, melyet Baradlay ur fényes kastélyterme szolgáltat a .vezércapacitások nagyszerű tömegének. Kár, hogy az ünnep hőse nem lehet rajta jelen. A diszlakománál az úrnő elnököl helyette. Az értekezletnél pedig az adminstrato^ helyettesítette. Ezen cim alatt “administrator” a német Conversations-Lexiconban fog találni, aki keresi, valami csendes, békés egyházi személyt, a ki imádkozik, búcsúztat és úrvacsorákat osztogat; a magyar Conversations-Lexicon pedig egy mesebeli rém fogalmát jegyezte fel benne, ki egy időben erdőt nyőni, sziklákat morzsálni küldetett alá a bűnös földre,s s nagy ur volt, a hol sok szolgára talárt. - ^ , Ennek az administratornak neve volt Rideghvary Bencze A toaszt végén észrevették, hogy az elnöklő háziasszony a feléje nyújtott áldomáspoharak elől hiányzik. Az üres szék mögött álló komornyik felvilágositá az uraságokat, hogy az orvos volt itt, az súgott neki valamit; mire a nagyságos asszony eltávozott. Valószínűleg őnagysága hivatta magához. 'Folytatjuk)
