Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-11-18 / 47. szám

Verhovayak Lapja 6-ik oldal A WISCONSINI MAGYARSÁG ÁLDOZATKÉSZ­SÉGGEL SZOLGÁLJA HAZÁJÁT November 28-án, vasárnap Wisconsin állam magyarsá­gának nagy ünnepe lesz Milwaukee városában. E na­pon délután 2 órakor nagy­szabású ünnepség keretében fogja átadni Milwaukee, Ra­cine és környékének ma­gyarsága a hadsereg kikül­döttjének azt a katonai men­tőautót, melyet Wisconsin állam magyarságának áldo­zatkészségéből vásárolt meg és ezen felül $800.00 kész­pénzt fog átadni az Ame­rikai Vörös Keresztnek; ugyanis a mentőautó árán felül még ennyi folyt be er­re a nagyszerű mozgalomra. Az átadási ünnepélyt ka­tonai diszfelvonulás fogja megelőzni, melyen a Ver­­hovay zászló alatt a Wis­consin államban működő Verhovay tagok is fel fog­nak vonulni. A hadsereg hivatalos kiküldöttje fogja átvenni a mentőautót. Sze­retettel hivjuk az összes ál­lamunkban működő Ver­hovay fiókok tagságát, hogy jöjjenek el és vonuljanak fel a zászló alatt, hogy lás­sa Milwaukee amerikai kö­zönsége is, hogy ezt a moz­galmat elsősorban a Ver­hovay tábor lelkesedése és összetartása tette lehetővé, Zászlónk a testvériség kéz­fogását jelképezi; mutassuk meg, hogy ez nemcsak jel­kép, hanem valóság is. Wisconsin magyarságának még sohasem volt ilyen nagyszabású mozgalma. A Verhovay tagságnak igen nagy része volt abban, hogy ennek a mozgalomnak ily áttörő sikere volt. Részt­­vett abban a magyarság minden rétege, politikai és valláskülömbség nélkül. Nem csoda, hogy az eredmény felülmúlt minden várako­zást. Az átadási ünnepséget műsorral egybekötött tánc­­mulatság fogja követni, melynek részletes műsorát vasárnap reggel, a rádió órán fogom közölni. WANK GYULA WHERE THE FUEL GOES — It takes 12,500 gallons of gaso» line to traia one pilot. NEW YORK, N. Y. A 35-ik fiók vacsorája nagy sikerű volt A Verhovay Segély Egylet new yorki 35-ik fiókjának ez idei első .Vznótoros va­csorája, a Yorkville Casino nagy éttermében várakozá­son felüli sikerrel folyt le. Közel 400-an vettek részt a többi Verhovay fiókok tag­sága köréből, továbbá a társ­egyletek részéről. Kleiner Miklós assistant District Manager és a fiók titkárát Orbán Viktorné alelnöknő mutatta be, mint az est ceremóni-mesterét. A vacsora alatt rövid, si­került program is volt. Meg­jelent a fiók elnökének, Dr. Bárdoly Imrének neje, aki férje üdvözlő táviratát mutatta be. Dr. Bárdoly nem jöhetett el a katonai camp-ből, ahol most szol­gálatot teljesít. Kléiner Miklós felköszön­­tötte egyik legrégibb tag­társunkat, Mészáros Bélát 75-ik születésnapja és La­­votta Bélát, a vendégek sorá­ból, 60-ik születésnapja al­kalmából. Zsákmány Gyulának, a New York-i és New Jersey-i Első Magyar Jótékony Egye­sület elnökének lelkes fel­szólalása után, Kondor Ma­riska több énekszámot adott elő kedvesen és hatásosan, ovációban részesítették Er­­dődy Lillyt, a “Fészek Szín­ház” kitűnő igazgatónőjét, aki elszavalt néhány verset. Kleiner Miklós, a most ka­tonai szolgálatra bevonuló Torna József kerületi szer­vezőt búcsúztatta el a mi­előbbi boldog viszontlátás reményében. A fiók hatal­mas virágcsokrot adott át a népszerű Verhovay mun­kásnak. A vacsorán megjelent Cser Ferenc, a keleti körzet fő­szervezője is. A rendezés nehéz és fáradságos mun­káját, a fentebb említetteken kivül, még a következők vé­­gezék; Kriván Simonná, Simon Bertalanné, Várady Miklósné, Pánthy Mártonná, Mrs. Bakhor, Orosz Mihály, Mészáros Béla, László Sán­dor, Tihor Ödön, John Maic­­ker, Czvizler József, Mrs. Anne Weszelnik, Geller Rezső és mások. A bevásár­lásnál segédkezett ,Marhan Jánosné. A vacsora alatt pompás hangulat uralkodott, a ki­tűnő, jóizü menü, a nagy­szerű italok, de legfőképen Horváth Bélának, a cigány­zenekarának játéka mellett.' McARTHUR ÉS A PUSKA 1943 november 18 McArthur generálist a kis fia sokáig faggatta, hogy magyarázná meg neki, hogy mi a külömbség egy közön­séges puska és egy ismétlő puska között. Végre a nagy hadvezér megunta a dolgot és igy fe­lelt a fiának: “Kis fiam, a külömbség ugyanaz, mint ami a között van, ha én beszélek, vagy ha az édesanyád beszél.” PROTECT YOUR HOME FROH TUBERCULOSIS BUY and USE Christmas Seals 46 KÖDÖS ÉVEK 13 Ebből a ködös időből Amerikáról is maradt egy szép emlékem, valahol legbelül, ahol az érzelmek raktárolód­­nak; okozóját Ethelnek hivták s anyai ágról való unoka­nővérem volt. Kis fiával érkezett európai látogatásra New Yorkból; sudár növésű, porcelánarcu, tengerszemü asszony volt s haja olyan szénfekete, mint a bőtermésü magyar humusz. Kis fia, hirtelenszőke boy; ha megkér­dezték, mi a neve, büszkén vágta ki: — Mister Arthur Smith of New York! A szavak végeit mindketten elharapfák. Ethelnek nem volt rövidre nyirva a haja; összefonva, két oldalt fel­­tüzdelte a kontyot s úgy nézett ki, mintha állandóan két fekete telefonkagyló lett volna két fülén. Ennyi volt benne a konzervatív vonás: egyébként erősen cigaret­tázott, kendőzte magát, fiús mozdulatai voltak s mély basszushangját megirigyelhette volna bármely férfi is. Vele kellett járnom a várost naphosszat; régi ut­cákat bújtunk, régi ösmerősöket látogattunk. Egy-egy ódon ház előtt meg-megállott, nevetve csap­ta össze tenyerét: — Jé, csárming! Nálunk huszrfál kezdődik a ház és mindennek benzinszaga van. Minálunk még a szive­ket is benzin hajtja ... Száj veknek mondta a sziveket s a felét annak is benthagyta nyelve alatt, ó mily büszkén s szivesen jár­tam vele, megfordultak utánunk az emberek; úgy lát­szott rajta, hogy amerikai, mint ahogy a templomon lát­szik, hogy templom. Elutazása előtti este meglestem, amint aludni ké­szült; egy szobában aludtunk, nem volt vendégszobánk s külömben is — rokon volt és harmincon túli asszony, gyerekkel, s mindezek tetejébe amerikai. A sarokban álló ivalaku toalett-tükörből minden mozdulatát láthattam miliméterre nyitva, erőltetett szem héjjam mögül, mintha aludnék. Lassan szedte le testéről a ruhadarabokat; amikor harisnyájához ért, leült ágya KÖDÖS ÉVEK 47 szélére s hosszú lábait vízszintesen előrenyujtotta, úgy csavarta el róla a pókselymet. Mire elkészült a vetkő­­zéssel, Barbara Gould krémmel kente meg testét; külön kenőcse volt éjjelre, külön nappalra. Gyöngéden dörgölte bőrét végig, aztán karjait ma­gasba emelte, majd csípőjére rakta s egyet-kettőt torná­zott. Tenyere élével megkergette vérét. ó, sohase örültem még annyira a holdnak, mint akkor; éppen megvilágította a tükröt. Cigarettára gyújtott, pillanatig tanácstalanul állt, aztán odajött a díványhoz, ahol, azt hitte, alszom. Hal­kan hallózott s belehajolt az arcomba; igyekeztem sza­bályosan lélegzeni s éreztem a Barbara Goul dot rajta s bolond melegem volt. — Alszol? Ravaszul pislogtam, mint aki mély álomból ébred: — No? — Pszt, fel ne keltsük Túrit... Szeretném, ha adnál valami olvasni valót! Leült a díványom szélére. — A lélek kialszik... ott van a fiókban, várj csak, kiveszem. Nyúltam a fiók felé felülve; ahogy áthajoltam vállán, kicsit neki kellett dőlnöm, csak igy érhettem el a fió­kot. A jószagu krém lehetett oka, de úgy maradtam pillanatig nekidőlve és csúszós bőrén ottmaradtak fo­gaim nyomai. Nagyon megrémült, azt mondta: “Fool!” és ijedten ugrott ágyába. Én meg nyújtottam ágya felé a köny­vet s rekedten nyögtem: — A Zilahy ... Másnap elment a tengerek felé. A kis hetilapban búcsúztam el tőle, egy levélfor­­máju hasábon: “My Dear Ethel! Most, hogy veled már nyílt tengeren büszkél­kedik a hajó, azt hiszem, nyugodtan megírhatom \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents