Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-11-18 / 47. szám

November 11, 1943 JUHASZ PÁL ANDRAS HŐSI HALOTTUNK! Szomorúan jelentjük a Verhovay Segély Egylet tagságának, hogy Juhász Pál András, elsőosztályu tengerész, a Toledo, O.-i 27-ik fiók tagja, aki 1924 junius 29-ikén születettf, a vir­giniai Norfolkban, a tengerészeti kórházban, az észak-afrikai harcokban kapott shrappnell lövés következtében november 1-én elhunyt. Hős volt Juhász Pál András nemcsak a harctéren, hol halálos sebét kapta, hanem hős volt hosszú kórházi szenvedése alatt is és hős volt háromszori hazalátogatása alkalmával is. Hogy édesanyjának, Pityer Józsefné, sz. Jakab Erzsébetnek és nevelő atyjának, Pityer József­nek és nagyanyjának, testvéreinek fájdalmat ne okozzon, minden alkalommal eltitkolta előt­tük sérülésének súlyosságát. Eltitkolta, hogy testének egész bal oldala elérzéktelenedett, hogy súlyos belső sérülése következtében szervei el­tolódtak. Hősiesen hordozta el szenvedéseit, mig csak a halál meg nem váltotta azoktól. A kiszenvedett hős földi maradványai, ka­tonai kiséret mellett érkeztek Toledo városába november 4-én s rá két napra temették, mikor is a halottvivők, a.z elhunyt hős kivonult ten­gerész bajtársai voltak. Juhász Pál András a Verhovay Segély Egy­let 20-ik hősi halottja. Az a tény, hogy sebesül­ten hozták Amerikába, Norfolkban halt meg s otthon, Toledoban temették, Toledo magyarsá­gához nagyon közel vitte e világháború szörnyű valóságát. Az a virágerdő, mely koporsóját kö­rülvette, a részvétlátogatók százai, akik kopor­sójához zarándokoltak, — mindezek nemcsak neki szóltak, hanem mindazoknak a hősi ha­lottaknak, akik messze idegenben esnek el s akiknek sírját talán sohasem látogathatjuk meg. Részvétünket fejezzük ki az elhunyt hős családjának. Sírjára mi is letesszük az emlé­kezés hervadhatatlan koszorúját. Áldás legyen porain! A LIBERTY HAJÓ Ez újság hasábjain kérő szóval fordulunk mind­azokhoz, akik lapunkat olvassák. A Nyugat Pennsylvaniai Magyar War Bond Bizott­ság arra vállalkozott, hogy előteremt közel kettő millió dollárt, egy Liberty hajó árát. Nem ajándékba kérik ezt az összeget. Csak kölcsön. A világ legjobb értékpapírját, War Bondokat adnak érte. És ez a befektetés magas kamatot hoz, többet jövedelmez mint bármi más befektetés. ‘ Ennek az összegnek együtt kell lenni még ebben az esztendőben. És együtt is lesz, könnyen, minden nehéz­ség nélkül, ha minden tizedik magyar testvérünk meg­teszi azt, amit itt Pittsburgh és környékén, alig egy ma­roknyi testvérünk már eddig is végzett. Akinek bankban van pénze, az fektesse War Bondba. $18.75 egy $25.00-os bondnak az ára — ha többet nem, legalább ennyit vegyen minden magyar testvérünk. A bondot bárhol megveheti — a fontos az, hogy az alanti szelvényt pecsételtesse le ott, ahol a bondot vásárolta s azután küldje be lapunk címére. AMERICAN HUNGARIAN WAR BOND COMMITTEE OF WESTERN PENNA To help win the war, I purchased ............... War Savings Bond(s) of ........................... Denomination, issue Price $....................... each. I purchased the bond(s) through .......................„ Print .........................................................................­(Name) (Street and number) (City) (State) Date ........................................................ Urak és szolgák Amióta világ a világ, még nem látott olyan változást, mint amit a Huszadik Szá­zad elmúlt negyven éve pro­dukált. Villámgyorsan su­hanó repülőgép lett a sárba ragadt ökrösszekérből, s egy gombnyomás váltotta fel a deréktörő munka legnagyobb részét. Gombnyomásra tűz van a kályhában, jég a jég­szekrényben, zene szól a rá­dióból. Eltüntetett ez a néhány évtized távolságokat, s el­képzelhetetlenül kényelmes­sé és gazdaggá tette az éle­tet. Csodák csodája mindez, de azért mégis jelentéktelen semmiség lesz belőle ha ösz­­szehasonlitjuk azzal a vál­tozással, ami szellemi, kultu­rális és lelki viszonylatban történt az emberrel és az élettel. A század eleji világ még az urak világa volt. Volt egy ur — a király, akit szolgáltak a milliók. Háborúba mentek érte. Meghalni a királyért — ez volt a jelszó. A király volt a haza, a király volt az élet. A király arany trónon ült és a milliók szolgálták. Voltak bárók és grófok és földesurak, akiket százak szolgáltak. A gróf a kaszinó­ban kártyázott, a szepáréba dőzsölt könnyelmű hölgyek­kel, Párisba járt világot lát­ni és vadászott. És száz meg száz ember a grófot szolgál­ta, hajnaltól-estélig, s ezért mindössze egy nyomorúsá­gos kunyhó, kis kenyér és szalonna volt a fizetség. Nem is a fizetség, hanem aján­dék. Mert úgy adták, hogy kezet kellett csókolni érte. A század elején meg olyan volt a világ, hogy urak szü­lettek és szolgák születtek. S nem is igen csodálkoztak ezen. Az Istent vádolták meg azzal, hogy ezt ő rendel­te el. Sok zűrzavar, bonyodalom, szenvedés és emberölés árán aztán — aránylag gyorsan megfordult a világ. Letűnt az urak világa. Nem istení­tik ma már az urakat, s nem dolgozik ajándékba kapott koncért az ember. Amerika indította el ezt a minden rádiónál, repülő­gépnél csodálatosabb válto­zást. Európában most lélek­zik és hörög utolsót az urak világa. Európában még el­várták az emberek milliói­tól, hogy Hitlert és Mussoli­nit, felettük trónoló urat szolgáljanak a milliók és haljanak meg értük. Ameri­kában nem ur az ország ve­zetője. Nem ur, akit milliók szolgálnak, hanem szolga, a milliók szolgája. Az uj világban nem / fog szolgálni soha többé millió er/Oer egy királyt, vagy száz Verhovay Journal 7-ik oldal jobbágy egy grófot. Egy em­­uer fogja szolgálni a .millió­kat és egy ember fogja szol­gálni a százakat. Az uj életben az az igazi, a megoecsült és tisztelt em­ber, aki másokat szolgál s nem az, aki henyélőn má­sokkal szolgáltatja ki magát. Az uj életben a legnagyobb erdem. Hitler, az utolsó ki­nevezett ur nyomorultul fog elpusztulni s amig világ a világ, mint az előrehaladás rákfenéjét fogják emlegetni. Roosevelt, aki milliók szol­gája, megbecsült és tisztelt embere úgy ennek a század­nak, mint a jövendőnek, amig csak ember lesz a föl­dön. Ilyen változás történt nem­csak az országok vezetőségé­ben, hanem a magánéletben is. A grófok és földesurak kimentek a divatból. A ku­tya sem tiszteli és irigyli őket. A ma embere az, aki a közérdeket, az előhaladást szolgálja, akár százmillió, akár néhány ezer vagy száz ember érdekében. Ma a legnagyobb méltóság a közszolga. Ma a legna­gyobb ember az, aki legered­­mnyesebben szolgálja azt a csoportot, amelynek élére került. Ma úgy mérik meg az élet értékét, hogy nem rangot, születést és érdemet­­len kiváltságot tesznek a serpenyőbe, hanem jól vég­zett szolgálatot. Ma az urak lenézett emberek. S ha a gróf ember akar lenni, akkor kénytelen beállni szolgának, hogy embertársait szolgálja. Ennek az irányzatnak is voltak előfutárjai. Azok, akik ösztönös megérzéssel tudták a jövendőt, azok, akiknek lelki tulajdonságai követelték azt a kiváltságot, hogy embertársaikat szolgál­ják. Természetesen keserves és nehéz volt az ut, mint min­den előfutár útja. A meg nem értő tömegek, akik még nem értették meg az uj idő­ket, akadályokat gördítettek a haladók elé, s sokszor sár­ral dobálták meg azokat, akik vezetői minőségükben nem urai, hanem szolgái akartak lenni a kisebb-na­­gyobb tömegeknek. De az eredmény mindig megéri az áldozatot, mert hiszen a nagy életátalakulásban min­dig megmarad a nyoma a nemes és önzetlen munká­nak s ez igaz embereknek többet ér, mint az érdemet­­lenül kapott medália, vagy az emlékmű. Ábrahám Lincoln azt kí­vánta, hogy ne haljon meg addig, amig élete által nem lett valamivel jobb a világ. Azok a mai kor igazán nagy emberei, akik életükkel, szol­gálatukkal jobbá tették azt a világot, amelyben éltek, jobbá és érdemesebbé tették millió vagy ötvenezer vagy néhány száz ember életét. Az uj élet embereit nem a rang, vagy születés, vagy va­gyon szerint mérik meg. Ma­napság — és a jövendőben — a közszolgálat számit. S annál nagyobb egy ember, minél eredményesebben szol­gálja embertársait. Mert ezek teszik lehetővé, hogy ezentúl békesség és igazság, boldogulási lehetőség és bol­dogság legyen a földön. Fülöp Hona WHERE THE FUEL GOE$ AN AIRPLANE ENGINE burn* up its own weight in gasoline in about 2 hours. FAMOUS CLOSE SHAVES By Barber Sol TRICK mi •HOHTy’FlEEl.. AT EL AlAMEIN, GEN. MONTGOMERY DECIDED TO STAKE VICTORY ON A RUSE. HE PUT WOODEN TANKS ON THE MAIN DEFENSE LINE AND WITH THE LITTLE MATERIAL HE HAD, A SURPRISE ATTACK WAS MADE. ROMMEL WAS CAUGHT NAPPING AND DEFEAT WAS TURNED INTO A GLORIOUS VICTORY. ✓— ' a ( <§L “ IriKh?i -rUS- . Ult- ( \£ GRIN AND WIN.., IT. HENRY MATSON, DANGLING HELPLESSLY IN HIS PARACHUTE,’ WITH THREE ZEROS MAKING TENTA­TIVE MACHINE-GUN PASSES, SAVED HlS LIFE BY IMITATING THE BlG-ToOTED JAP GRIN. HE FOOLED THEM. IN THE MONEY.,. FRANZ DANIEL WAS SHOT AT BY UNKNOWN ASSAILANTS. BUT FOR HIS WALLET, FRANZ WOULDN'T BE ALIVE T&DAY. THE WALLET STOPPED A .45 SLUG. BARBER SQL SAYS: HITLER FEARS HIS CONDITION MAV KILL HIS INTUITION KEEP BUYING BONDS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents