Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-10-28 / 44. szám
3943 október 28 5-ik oldal Verhovayak Lapja DETROIT, MICH. 443-ik fiók Tisztelettel értesítem fiókunk tagságát arról, hogy fiókunk október havi gyűlésén hozott határozata értelmében egy újabb száz dolláros bondot vett, úgy, hogy fiókunk összesen 250 dollár értékű hadikölcsön kötvénye van. Felhívom a tagtársak figyelmét arra, hogy novemberi gyűlésünk alkalmával kifizetjük az osztalékot mindazoknak, akiknek kötvénye 1942 december 31- én legalább három éves volt és havidijaikkal hátralékban nincsenek. Aki tehát havidijával hátralékban van, az szíveskedjen azt rendezni, mert osztalékot csak annak fizethetünk, aki hátralékban nincsen. Végül felkérem a tagtársakat, akiknek kötvényen kölcsöne van, hogy annak kamatait a hátralévő két hónapon belül fizessék meg. nehogy a kamatadósság is még növelje a kölcsön öszszegét. Az elmaradt kamatot az év végén a kölcsön összegéhez kell csatolni és ezáltal a biztosítási összeg csökken. A mostani időkben, mikor mindenki jól keres, nemcsak a kamatot kellene fizetni, hanem a kölcsönt is törleszteni kellene. A családjától, örököseitől veszi el a kölcsön öszszegét az, aki ezt az ügyet nem rendezi most, amikor legjobb alkalom van rá. Tagtársi tisztelettel Szabó József, titkár --------------v-------------SPRINGDALE, PA. 296-ik fiók November 7-ikén, vasárnap fontos gyűlésünk lesz a Springdale, Pa.-i Verhovay Club helyiségében, 22 Colfax Ave. E gyűlésen fogják a tagtársak ajánlani és jelölni a jövő évi tisztviselőket és azonkívül dönteni fognak a házgondnoki állásra beérkezett pályázatok felett. A választásokat december első vasárnapján ejtjük meg, ezen a gyűlésen csak jelölések lesznek. Felhívom a tagtársak figyelmét arra is, hogy akinek a kötvényén kölcsöne van, még ez év vége előtt fizesse után a kamatot, nehogy a kamat a kölcsön öszszegéhez csatolva megnövelje a kötvény terhét. Tagtársi tisztelettel: Blizman Béla, titkár 37-ik fiók A NYUGAT-PENNSYLVANIAI AMERIKAI MAGYAR WAR BOND BIZOTTSÁG A Nyugat-Pennsylvaniai Amerikai Magyar War Bond Bizottság NŐI CSOPORTJA sajnálattal adja munkatársainak szives tudomására, hogy a bizottság hűséges és önfeláldozóan szór galmas titkárnője, Mazura Istvánná, megrongált idegeire való hivatkozással beadta a női bizottságnál betöltött titkári állásáról való lemondását. Mikor ezt munkatársaink és a nagyközönség szives tudomására hozzuk, egyben köszönetét mondunk Mazura Istvánná titkárnőnek azért a rendkívüli munkáért, melyet oly kitartóan és odaadóan végzett, örülünk annak, hogy a Western Pennsylvaniai Amerikai Magyar War Bond Bizottságnál betöltött titkári munkáját tovább is vállalni tudja. A női bizottságnál felmerülő titkári munkát ezentúl a két női elnök fogja elvégezni. Mrs. Louis DeMarkus, elnöknő, Mrs. Joseph XJrbán, társelnöknő. ST. LOUIS, MO. MEGHÍVÓ! A Verhovay Segély Egylet 209-ik fiókja 1943 november hó 6-án, szombaton este a Magyar. Házban, 1921 So. 9th Street, színdarabbal egybekötött táncmulatságot rendez, amelyre St. Louis és környéke magyarságát és a Verhovay tagságot szives szeretettel meghívja a rendezőség. Színre kerül: a “Méltóságos Csizmadia” c. vígjáték 3 felvonásban. Szereplők: Gróf Várhelyi Ervin: Soltész Pál; Báró Hídvégi Sándor: Dora Nándor; Kedélyes Balázs, tiszttartó: Györög György; Klári, szobaleány a tiszttartónál: Kaba Istvánná; Maller Mátyás, csizmadia mester: Kaba István; Erzsiké, a leánya: Epelley Jánosné; Kiss Jancsi, csizmadia legény: Katona Tivadar; Jutka néni, szolgáló Mallernál: Marx Antalné; George, a gróf inasa: Schafnitz Miklós; Biró: Piatchek Márton; Kántor: Bunevac Ferenc; Kisbiró: Seper István. Rendezők: Schafnitz Károly, és Labanics Miklós. Kezdete este 8:30 perckor. Jegy ára 50c. A Westi zenekar muzsikál. Italok, sandwichek. 11 órától 2 óráig tánc. Gyertek és nézzétek meg a ‘‘Méltóságos Csizmadiát.”--------------v--------------YOUNGSTOWN. O. 21-ik fiók A 21-ik Szent István fiók november 7-én tartja rendes havi gyűlését délután 2 órai kezdettel a Szent István Otthonban. E gyűlésen fog a kerületi delegátus beszámolni a konvencióról. Kérem a tagtársakat, hogy a nyugtakönyvek szelvényeire mindég azt a nevet írják, a melyik a kötvényen szerepel. Ha egy női tag férjhez megy, ne változtassa meg nevét a nyugta-szelvényen, mig hozzám nem fordult a kötvényen szereplő nevének megváltoztatása irányában. Jelentem, hogy e gyűlésen kerülnek kiosztásra az osztalékok, melyet a tagtársak csakis személyesen vehetnek át. Ezek és más fontos ügyek miatt kérem a tagtársak nagy számban való megjelenését. Tagtársi tisztelettel Ifj. Barkó János, titkár. 36 KÖDÖS ÉVEK gúlátok és hántások elől a négy húr s a hatvannégy kocka csodálatos változásaiba menekültem; ó, milyen meszszire tudott repíteni a Vilja-dal hullámzó melódiája, a Humoreszkek cikkázó derűje, a Tavaszi hangok frissszagu futama! És miyen nagyon együtt tudtam érezni akkor Nemecsekkel, Copperfielddel, Raszkolnyikovval, ha eldőlve fekhelyemen belefeledkeztem a betütengerbe; szemem sarka árpákat burjánzott a hajnalba nyúló olvasásoktól, szál vékony büdös gyertya mellett a nedves lakásban, zsúfolt, meleg sóhajpárák és horkoló nyögések közt, akárcsak Dosztojevszkij fantáziájának gyötrődő lelkei lebegtek volna éjjeli otthonomban. Edit bal arcán, közvetlenül az alsó ajak sarkában kis barna szemölcs szemtelenkedett, olyan volt, mint egy égett pattanás s a világ megváltása helyett sokáig az foglalkoztatott; vájjon hogyan keletkezett a kis szemölcs? Nyilván megindult egyszer a szivetájáról egy vércsepp felfelé, aztán mire az ajak közelébe ért, hirtelen megperzselődött a forróságtól. Mert- forró volt az Edit szája. Ha egyedül hagyott bennünket anyja a szobában, olyan engedelmesen nyújtotta máris felém arcát, mintha a világmindenség legtermészetesebb dolga lenne, hogy lány és fiú egyedül maradva, azonnal egymás szájának essenek. Néha játékos kedvvel úgy hagytam felforditva fejét; türelmetlenül toporzékolt ilyenkor mindaddig, amig el nem takartam arcát arcommal, egyre arra gondolva; most toppan be a kövér mama! Szerettem hencegni előttük névjegyemmel; úgy csináltam, hogy pont a legalkalmasabb pillanatban kellett valami nem létező cimet felírnom a.névjegyre s addig forgattam ujj aim között, mig csak észre nem vették, hogy munkatársa vagyok egy külföldi lapnak. “A lányomnak egy újságíró udvarol”, —mondta egyszer a mama a háziúrnak, nyilván az elmaradt lakbérre célozva, nehogy követelőzzön a háziúr, mert a le-KÖDÖS ÉVEK 33 tatni tudományomat. Az utcáról hoztam be egy torzonborz fuvarost, akit meg kellett tisztítanom fölös sortéitól, mert fizető vendéghez nem engedett az elnök ui vizsgázni. Munka után elméleti próba jött: ‘‘Tudja-e, mi a higénia?” Köztisztaság. ‘‘Honnan tudja?” — Tudom. “Honnan?” — Magamtól. Hein ur a fejét csóválta s én szégyeltem magam, de aztán mégis csak felszabadultam. Tizenhat esztendős voltam akkor, munkatársi névjeggyel, néhány szerelemmel és köves-betonos pincelakással; segéd ur ... 10. Édes anyám hazajött E.-ből; elköltöztünk az országunk hegyláncolatáról elnevezett utcába, földszintre, havi százötven csehkorona lakbérrel. Nővérem is férjhez ment egy ruszin pallérhoz, aki az uj postapalotán dolgozott a Bethlen-köruton. Egy lovardát ástak fel a csehek az uj postapalota épületének, harminc milliós költségvetéssel. Általában sokat építkeztek a csehek, itt is, ott is, mégis fel-felharsant a május elseji vöröszászlós tömegben a “Munkát-kenyeret!’ jelszó. Eszembe Is jutott többször: a tömegeket soha nem lehet kielégíteni? Akkor már rengeteget vitatkoztunk, politizáltunk; szidtuk az urakat és a cseheket jó dolguk miatt. Irigyeltük az uradniokat, akik hatan-nyolcan ültek pipázva egyetlen hivatali helyiségben s úgyszólván semmiért kapták a több ezres fizetést a mirajtunk behajtott adókból, s mind a mellett nem voltak hajlandók magyarul beszélni velünk. Ezek a hivatalok idővel fokozatosan felszippantották a kisebbség egy némely rétegét; mi kellett ehhez? Szorgos nyelvtanulás, állameskü, s jött a havi fix. Ez a réteg aztán a régi sorstárs rezignált szervuszára erélyes, leintő “nazdar” vagy “mauctával” válaszolt; kellemetlen volt neki a nyílt barátság a magyarral. Kovács,
