Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-10-28 / 44. szám
1943 október 28 Verhovayak Lapja 6-ik oldal A GYERMEKTAGSÁG HELYZETE A TESTVÉRSEGÍTŐ EGYESÜLETEKNÉL. A Testvérsegitő Egyesületek Országos Szövetségének Cleveland városában megtartott gyűlésén felmerült a gyermektagok kérdése is. A kongresszus természetesen nagy fontosságot tulajdonított e kérdésnek, mert hiszen a fiatalokból kikerülő uj tagok képezik az egyesületek jövőjének alapját. Megfelelő számú gyermektagok nélkül egy biztosítási intézmény évei meg yannak számlálva. Tanulmányt készítettek az Amerikában működő testvérsegitő egyesületek gyermektagságáról és ebben kimutatták, hogy ezek az egyesületek még távolról sem használták ki eléggé a gyermekbiztositás terén meglévő lehetőségeket. Átlagban az összes testvérsegitő egyesületeknél minden hat felnőtt tagra esik egy gyermektag. Már ebből az egyetlen adatból kiviláglik, hogy a Yerhovay Segély Egylet messze felülmúlja az Amerikában működő testvérsegitő egyesületek országos átlagát. mert nálunk minden három felnőtt tagra esik egy jgyermektag: tehát nálunk hétszer annyi a gyermektag, mint az amerikai egyesületek országos átlagánál. Oka van annak, hogy a Verhovay ebben a fontos tekintetben ily nagyszerűen áll. Az egyik ok szerintünk az, hogy mi a gyermekeket már a születése napjától fogva is felírjuk és hogy a gyermekek számára is a kötvények többféleségével rendelkezünk. összesen (eddig) hatféle kötvényünk van gyermekek számára és ezek között igazán minden szülő megtalálhatja azt, ami helyzetének legjobban megfelel. A másik ok azonban szerintünk a Verhovay Segély Egylet eleven társaséletében, tagság közösségi kapcsolatainak fenntartásában és ápolásában van. A Verhovay Segély Egylet egy nagy család, ahol minden tag ismeri a másikat, vele barátilag érintkezik és ennek a családiasságnak a következménye az, hogy a legtöbb családban a szülőkkel együtt a gyermekek is belekerülnek az egyesületbe. A harmadik ok talán az lehetne, hogy a magyar családokban általában több a gyermek, mint az amerikai családokban és igy természetszerűleg egy magyar családból több tag-jelölt keí ülhet ki, mint a sokszor csak egy-gyermekes amerikai családból. A Verhovay Segély Egylet jövőjével foglalkozók jól teszik, ha felfigyelnek azokra az elgondolásokra, melyek a kongresszuson ezzel kapcsolatban elhangzottak. Ha nem is fogadjuk el mindenestől ezeket az elgondolásokat, lehet közöttük olyan, mely a mi gyermektagságunk további növelése szempontjából is előnyös volna. Ajánlja a kongresszus, hogy a gyermekeket, ahol csak lehet, ne az úgynevezett “term” kötvényre Írják fel, hanem a rendes, tartalékkal rendelkező biztosításra. Ezt mi is mindég hangsúlyoztuk. A kongresszus továbbá azt ajánlja, hogy a gyermektagok dijait lehetőleg egész évre kell kollektálni, mert az amerikai egyesületeknél azt a tapasztalatot szerezték, hogy a havidíjas gyermektagok igen nagy része kiesik már az első év végére. Ott ahol bevezették azt, hogy egész évre kollektáltak, a törlések 80 százalékkal estek. Ebben a tekintetben is azt mondhatjuk, hogy a Verhovay sokkal jobban áll, mint az amerikai egyesületek, I mert a mi gyermektagjaink nem esnek ki ily nagy arányban, holott a többségnél havonta fizetnek. Ennek ismét a Verhovay tagság családias kapcsolata az oka s ez újabb érv amellett, hogy tagságunknak ezt a c s a 1 á d ias összetartozását még áldozatok árán is ápolni kell. Végül felvetődött a kongresszuson az az elgondolás is, hogy oda kellene törekedni, hogy ne kezeljük a felnőtt tagokat és a gyermektagokat külön osztályban. Hiszen mindkét osztályban ugyanarra az elvre felépített biztosítást írunk, nincs sok értelme a két csoport elválasztásának. — Ebben az elgondolásban az igazság az, hogy az ügykezelést megkönnyítené, ha nem két külön osztályban kezelnénk a lényegében azonos üzletet. Hisszük, hogy az amerikai egyesületek országos kongresszusának ezek a tanulságai a Verhovay tagságot is érdeklik. •HITED HATES DEFENSE BONDS ANO STAMPS ll|l’ Vegyen War Bondot v E II H O • V * ESEMÉNYEK y NAPTÁRA NOVEMBER 6, SZOMBAT. — St. Louis, Mo. — A 209-ik fiók szinielőadással egybekötött táncmulatsága. Belcptijegy 50 cent. Kezdete 8:30-kor a Magyar Házban 1921 S. 9-ik utca. HOMESTEAD, PA. 89-ik fiók FELHÍVÁS Mivel a 89-ik fiók ebben az évben már csak két gyűlést fog tartani, felkérem tagtársaimat, hogy erre a két gyűlésre feltétlenül jöjjenek el, mert oly fontos ügyek várnak elintézésre, melyekben a tisztikar nem intézkedhet a tagság hozzájárulása nélkül. Tagtársi tisztelettel: FinJcelstein Ignátz, titkár. 34 KÖDÖS ÉVEK vagy más, csévél végződő név , elhagyta utolsó betűjét s a “c”-re mekcsenyt biggyesztet; igy vedlett csehhé. (Ma már újra elővette a kellemetlen “s” betűt s helyére a mekcsenyt raktározta el; mit lehet tudni, gondolja, hátha újabb cséndzselésre lesz szükség?) Csoportjainkban, különösen a színház előtti téren, gyakorta emlegettük a szovjet államot, mint a dolgozók első számú védnökét. Innen kaphatta H. Ferenc barátom az indítást, hogy egyik versében, melyet el is szavalt a pozsonyi Toldy Kör estjén, igy emlékezett én rám: “Moszkvát emlegeti s drámákat gyárt, De ettől eltekintve szive néha-úgy megragyog, Hogy ilyenkor még magam is úgy érzem, Menyhért a költő, én meg borbély vagyok.” Egy másik közös barátunkról igy zengett alább a költő: “Menyhérten csak Bablyák Gyuszi tesz túl, Nálánál senki jobban nem ért a megváltáshoz itt S egész bizonyos, hogy egyszer megváltja A világot, maga pedig elkárhozik.” Jó fejű fiú volt H. Ferenc, a pozsonyi egyetemre járt, orvosnak készült; de mivel jobban szerette Adyt, mint az egyetem auláját, erősen eltolódott minden vizsgája. E sorok születésekor még mindig nincs meg a doktor cime, noha alig hiányzik néhány esztendő a három X-hez. Ami pedig a drámagyártást illeti, valóban írtam hajdan egy öt felvonáeos tragédiát; mire lement az utolsó kétségbeesett függöny, alig maradt élő szereplő benne. Téli találkozóhelyünk a Slávia-kávéház hátsó helyisége volt; ping-pongoztunk, biliárdoztunk, ha volt pénzünk. Ha meg nem volt, vitatkoztunk s politizáltunk: Igyekeztünk tisztába jönni célunkkal, életértelmünkkel; KÖDÖS ÉVEK 35 minek is vagyunk, s ha már vagyunk, mért nem vagyunk rendesen? Kerestük a baj gyökerét; mi okozza, hogy künt rekedtünk az életből; mi okozza az emberiség fundamentumának, a munkásnak és parasztnak örökös jajját, nyomorát? Kipirultak orcáink; röpködtek a nagy szavak a tőke s a munka viszonyáról s nemzetiség s a nemzetköziség elvéről, a fascizmusról s a kommunizmusról. Mindezeket 17 esztendős fejjel mérlegeltük s odalyukadtunk, hogy csakis a pán-európai eszme megvalósítása billentheti helyre a születésünk idején megingott egyensúlyt. Az ellenzéket letromfoltuk. Ugyanakkor elhatároztuk, hogy lerázzuk magunkról a cseh igát. Hitet tettünk az egyén korlátlan szabadsága mellett s nem irigyeltük a jobb ruhában járót, hanem magunkat sajnáltuk, nem azt kívántuk, hogy ők is rongyosan járjanak, hanem hogy nekünk is jobb ruhánk legyen. Egy ruha ötszáz cseh-koronába került s háromszázat kerestünk; vájjon elégedettek lehettünk-e igy? Mérgeztük, hódítottuk magunkat büdös Zórával, pácolt Vlastával s izzadtság szagu vasárnapi kranzhennel. Nagyokat hallgattam, ha egyedül maradtam két túr közt a partnernőmmel a tánciskola hodályában, ahol a legesleg fontosabb kérdés az volt; melyik fox jobb, a “Malvin ne huzza el a derekát,” vagy az “Oly jól csúszik ez a banánhéj?” — És most hallgassunk valami másról, jó? — mondta egyszer a grüberlis Edit. Akkor nagyon okosnak és szellemesnek találtam a mondást, elvörösödtem s mellette maradtam sokáig. Vasárnaponként én ő vele, Konstantin meg Lidával, ki-kiruccantunk a Csermelybe, Bankóra, olykor még messzebb is a szép pázsitot kutatva; szépek voltak ezek az ünnepnapok, de valami mintha hiányzott volna mégis. Nem egyszer tört ki belőlem a homályos lappangás; hát ez minden, amiért élni érdemes? Hegedültem és sakkoztam is: a rám sulyosodó han-
