Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-10-28 / 44. szám
2-ik oldal Verhovayak Lapja 1943 október 28 Az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósági gyűlése Az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósága Washingtonban október 19-ikén rendkivüli gyűlést tartott, amelyen elhatározták a Szövetség munkásságának kiszélesítését és ebből a célból egy 150 tagú tanácsadó testületet szerveznek. A Szövetség ügyvezetésével járó felelősséget egy három tagú bizottság veszi át, amelynek tagjai az országos elnök, az igazgatóság elnöke és az ügyvezető titkár. Ez a három tagú bizottság dönt a Szövetség minden hivatalos állásfoglalása ügyében.- Az igazgatóság meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette azt a jelentést, amit az igazgatóságnak ama három tagja tett, akiknek múlt havi közös nyilatkozata körül kontroverzia keletkezett. Az igazgatóság tagjai szeretettel köszöntötték a körükben a Verhovay Segély Egylet uj főelnökét, Bencze Jánost, és a Református Lelkész Egyesület uj elnökét, Dr. Vincze Károlyt. Jegyzőkönyvileg montak köszönetét Daragó Józsefnek, a Verhovay Segély Egylet volt elnökének, aki éveken keresztül értékes és áldozatos munkát végzett a Szövetségben. Az igazgatósági gyűlés elismeréssel emlékezett meg az amerikai magyar sajtó támogatásáról. Az igazgatóság tagjait a legközelebbi konvenció utólagos jóváhagyásával kiegészitik, az országos egyletek második generációs tagjaival, olyan, arányban, amilyen arányban növekedett az országos egyletek hozzájárulása a Szövetség fentartásához. A második generáció tagjai tanácskozói joggal vesznek részt az igazgatóság gyűlésein. Ugyancsak meghívták az igazgatóság gyűlésére Cukor Mórt, a new yorki War Bond Bizottság elnökét. A Szövetség legközelebbi igazgatósági gyűlése fogja megtenni az előkészületeket az Amerikai Magyar Szövetség jövő évi konvenciójára. Az igazgatóság gyűlésén megjelentek: Dr. Szappanyos Béla, Dr. Ujlaky Ferenc, Bencze János, Msgr. Eördögh Elemér, Gobozi István, Gombos Zoltán, Grega Dszső, Dr. Kerekes Tibor, Király Imre, Lengyel Ignác, Dr. Márk Béla, Nadányi Pál, Révész Kálmán, Dr. Vincze Károly, Walkó János. _-----------------V----------------Zárlat Után Beérkezett Összegek Payments Received After Close of September Account 1943 szeptember hó után lapzártáig a következő összegek érkeztek be a központi pénztárba. 3-ikfiók ___$204.94 36-ikfiók __3246.87 82T-ikfiók ___50.56 236-ikfiók ___61.90 270-ikfiók ------29.54 285-ikfiók ___61.53 360-ikfiók ___195.13 362-ikfiók ___279.74 366-ikfiók ___312.89 337-ikfiók ___58.27 390-ikfiók ___215.96 396-ikfiók ___192.56 404-ikfiók ___51.95 417-ikfiók ___5496.69 429-ikfiók ___150.24 435-ikfiók ___46.13 442-ikfiók ___72.59 490-ikfiók ___100.70 M5-ikfiók ___36.61 NEM ÉRKEZETT Jan., junius és julius havit is zárlat után küldte be. Jan., április, május és augusztus havit is zárlat után küldte be. Január, február, márc., április, május, jun. jul., ,és aug. havit is zárlat után küldte be. \ Jan., március, április, junius és aug. havit is zárlat után küldte be. Jan., feb., márc., április, május, jun., jul. és aug. havit is zárlat után küldte be. Jan., április, máj., jun., julius és aug. havit is zárlat után küldte be. Jan., április, május és jul. havit is zárlat után küldte be. Jan. havit is zárlat után küldte be. Január havit is zárlat után küldte be. Jan., feb., április, május, julius havit is zárlat után küldte be. Jan., feb., május, junius, julius havit is zárlat után küldte be. Jan., április, máj., jul., és aug. havit is zárlat után küldte be. Jan., feb., márc., április, május, junius, julius és aug. havit is zárlat után küldte be. BE. — PAYMENTS NOT RECEIVED. A 125-ik fiók szeptemberi havi tagsági dijai. Egy Verhovay szervező visszanéz Ne keressétek Verhovay tagtársak e sorok névtelenségébe húzódó íróját a jelenlegi szervezői kar tagjai között. Csak voltam szervező s mint ilyen több kedves, mint kellemetlen tapasztalatra tettem szert s bármikor kész vagyok bizonyságot tenni a nagyvilág előtt arról, hogy a Verhovay testvériség valóságos lelki kapcsolat, mely barátokat teremt a bánya-telepeken úgy, mint a falukban vagy a városokban. Szervezői munkámban sokszor bosszankodtam, sokszor mosolyogtam, olykor elértem a célom, olykor bizony nem. Ez igy van minden életpályán, s a Verhovay szervezés sem kivétel a szabály alól. Úgy érzem azonban, hogy amikor a felvételi ivek csomagját visszaadom megbízóimnak, talán nem volna hiábavaló dolog néhány tanulságos tapasztalatot megírni. talán akad, aki a jó szívvel írott szót a szivére veszi és okul belőle a mi szép Verhovay táborunk javára. Nem árulom el, hogy hol szerveztem s nem mondok sem neveket, sem helyeket. Nem akarok senkit sem nevén dicsérni, nehogy az a vád érjen, hogy már most kortesmunkát végzek a jövendő konvencióra, és nem akarok senkinek sem fásaimat okozni, amikor olyat írok, ami talán annak, aki illetékes, fájdalmat, bosszúságot okozna. Itt is álljon a régi jó magyar közmondás: “Akinek nem inge, ne vegye magára.” Nagy lelkesedéssel és ambícióval álltam munkába. Hiszek a Verhovay Segély Egylet elhivatottságában, hiszek abban, hogy egyesületünk olyan értéket képvisel, melynek terjesztése érdekében érdemes és jogos sikraszállni. Sok értékünk között csak az egyik, de a legnagyobb a Verhovay Kötvény, melynek árusítását elvállaltam s amig végeztem, örömmel és sikerrel végeztem. Sokszor könnyű volt a dolgom. Például abban a kis faluban, ahol bementem egy magyar családhoz, ahol valósággal a nyakamba borultak, mikor bemutatkoztam azzal, hogy a Verhovay Segély Egylet segédszervezője vagyok. 18 éves szép szál fia volt — többek között — a ház asszonyának. “Igen, már régen be akartam őt Íratni az egyletbe, mondtam is az uramnak, hogy vigye el a gyűlésre, de valahogy mindég elmaradt. Jaj, de jó, hogy el tetszett jönni, most legalább nyélbe ütjük.” No, gondoltam, ilyen könynyen se kaptam még üzletet. Megírtuk a felvételi ivet, mely szólt egyezer dollárról, balesetbiztosításról, betegsegélyről: egy szép, teljes, egységes biztosítási tervről, mely minden eshetőségre bebiztosította a fiatalembert. “Köszönöm a szives fáradságát!” — hálálkodott még a fiú édesanyja miközben a kertajtóig kikisért és én jóleső érzéssel ültem be a szekerembe, hogy továbbmenjek. Aztán jutott eszembe: Jó ég, hol voltak ennek a fióknak a titkárai, hogy 18 éven át hagyták ezt a fiút, anélkül, hogy megpróbálták volna felírni, anélkül, hogy emlékeztették volna az apját rá, hogy írassa már fel a fiát?! Egy másik fiók területén két fiatal tagot találtam: az egyik fiú volt, a másik leány. Az egyik 20 éves, a másik 19 Mindkettőnek 25 c entes gyermekosztályi k ö t v énye volt. “Át kellene már Írni őket a nagy osztályba” — mondom az apjuknak, mire ő is, meg a felesége is mondják: “Mondtuk mi már a titkárnak tízszer is, de ő csak azt felelte, hogy hagyjuk, jó lesz az igy is.” “Már hogy volna jó igy is — kérdem megrökönyödve, — mikor ezeknek a kötvényeknek az értéke már régen leszállt?” Két kötvényt itt is felírtam, de csak azért, mert a titkár még kére:éré sem irta át azt a két fiatal tagot, akit már évekkel ezelőtt át kellett volna Írni. Nem mindenhol várják meg a Verhovay szervezőt. Bizony igen sok helyen találkoztam azzal a helyzettel hogy a húsz éves kor felé járó fiatalokat nem a nagy osztályba tették a szülei, hanem kitették a Verhovayból, csak azért, mert senki sem törődött az ügyükkel. Kéthárom éves amerikai kötvényük volt, drágább, szigorúbb feltételekkel, mint a mienk. Elkéstünk. Hiába no, nem szabad elfelejteni, hogy ma már nem várhatjuk a tagoktól azt, hogy hétszámra könyörögjenek a tisztviselőnek, hogy legyen szives felírni a jelentkezőt. Ma házhoz megy a biztosítási ügynök, utána jár az üzletnek, házhoz kézbesíti a kötvényt s még azután is ellátogat oda, hogy megtudja, hogy meg vannak-e elégedve azzal azok, akik kivették. A mai világban törődni kell, buzgólkodni, különben úgy kiütnek a nyeregből, hogy még! A legnagyobb meglepetés azonban annál a titkárnál ért, aki látogatásom alkalmával az az előtti szervezőre kerítette a beszédet: “Hálát adok a jó Istennek, hogy azokból, akiket ő felirt, egy se maradt meg: mind kibuktattam!” — mondta a titkár büszkén villogó szemmel, mint aki valami nagyszerű tettet vitt véghez. Az a szervező azon a vidéken felirt vagy tizenöt tagot és két év alatt a titkárnak sikerült kivégezni mindet. S még büszke is volt rá! Hát bizony az ilyen kalandos tapasztalatok meggyőzik az embert arról, hogy nagy szükség van az állandó szervezőre, aki felírja a felír hatókat s azután utánuk is jár, meg is tartja őket s igy munkálkodik az egyesület megnagyobbitásáért. A Verhovay Segély Egylet örök szerencséje, hogy nem csak ilyen titkárok, hanem olyanok is, akiknek fiókjában egyetlen tagjelöltet sem találtam, m°rt a titkár mindég szakbolt magának egy estét arra, hegy elmenjen oda, ahol gyermek született, esküvő volt vagy más módon nyílt alkalom egy uj tag szerző ére. Olyan titkár is akad bőven, aki elküldi a szervezőt oda, ahová maga nem tud elmenni. Nem várja meg, mig az a tagjelölt a maga jószántából megjelenik a titkár portáján és beadja a kérvényt, hogy legyünk szívesek felvenni. Hanem gondoskodik arról, hogy ha maga nem tud elmenni, hát valaki elmenjen és beszervezze azt is. De valljuk m g, hogy olyan is akad — elvétve csak! — aki elmegy ahhoz, akit felirt a szervező és megsemmisíti a kérvényt, felir(Folytatás a 4-ik oldalon) MÉGIS LEGYEN EGYESÜLÉS (Folytatás az 1-ső oldalról) azoktól, akik még ezek után is kerékkötői lesznek az eszme megvalósitásánek. Félre kell tenni minden személyi szempontot, érdeket, féltékenységet. Félre kell 'tenni mindent. és csak egyet szem előtt tartani, Azt a célt, hogy az ameíikai magyarságot egy oly táborba hozzuk össze, mely aztán teljes súlyával képes lesz arra is, hogy az amerikai magyarság tömegeit képviselje. SZALAY JÓZSEF, elnök.
