Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-10-28 / 44. szám
TWO SECTIONS (Verhovay Journal) 3i «*?2 tVOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 OKTÓBER 28 NO. 44. SZÁM Nincs népszerűbb tagja ma az amerikai társadalomnak, mint a katona, legyen az a szárazföldi, tengeri vagy légi haderőben. Mindenhol övé az elsőbbség, övé a tisztelet. Ahová belép, barátságos mosolllyai, szolgálatkészséggel fogadják. Otthon van szabadságának ideje alatt, bárhol az egész országban. Mindenki barátja, mindenki jóakarója, mindenki tisztelője. Egyenruhája hősi qsséget, áldozatot jelent s mivel nem tudjuk, hogy mi lesz a sorsa, meg akarunk tenni mindent, hogy szabad napjait széppé tegyük. Katonának lenni veszedelmes sors, nagy kockázat, felmérhetetlen áldozat, de Ugyanakkor katonának lenni dicsőség, büszke sors. Sokat Írunk a katonákról. Képeiket közöljük, jelvényeket viselünk róluk, tele van az életünk a rájuk való gondolással, értük való imádságos aggodalommal. Ez így van rendjén. Katonáink ezt és ennél sokkal többet is megérdemelnek. Megérdemlik azt a vért, amit a Vörös Keresztnek adunk, nem egyszer, hanem háromszor, négyszer, ötször is. Megérdemlik a United War Fundra való adományunkat. Megérdemelnek minden egyes War Bondot, amit azért veszünk, hogy fegyvert adjunk kezükbe, hajót alájuk, repülőgépet feléjük, és tankot eléjük. És megérdemelnek minden hálát, minden tiszteletet, minden becsülést. Megérdemlik, mert talpig katonák, akik bátran, higgadtan, zúgolódás nélkül és tetetés nélküli férfiasán egyszerű hősiességgel mennek a háborúba. Ma szeretnénk megemlékezni a férfi-társadalomnak egy másik nagy osztályáról, melynek a sorozó bizottság a homlokára sütötte ezt a két betűt: “4-F.” Olyan két betű ez, mely ma már sok esetben felér azzal a tüzes vassal sütött -bélyeggel, melyet egykor a középkori boszorkányok hóm lokára nyomtak. Igaz, hogy ezeknek a “4-F”-eseknek nem kell elmenni, nem kell masírozni, gyakorlatozni, ágyutüzben vei’ekedni, m e g s e b esülni, összeesni és harctéren hősi halált halni. És mégis azt állítjuk, hogy ezeknek a “4-F”-eseknek a 95%-a nem örül annak, hogy mindettől megszabadul. Mert az emberi társadalom bosszút áll azokon, akik biztonságban maradnak. Gyanakvó, ridegen kutató és gőgösen megvető tekintetek kisérik útjában a “4-F” osztályba átkozott civilt. Vendéglőben kiszolgálást csak hosszas rimánkodásra kap, üzletekben a kiszolgálónők úgy bánnak vele, mintha koldulna. Igaz, hogy ma hiány van a fiatal férfiakban, de a “4-F”-esek mégis egyedül maradnak, mig minden egy hetes szabadságra hazatérő katonának karjára hat lány is rácsimpaszkodik. A katonák valóságos számkivetésben élnek Afrikában, Ázsiában, de a “4-F”-esek száműzetésben élnek itthon. Ők azok, akiknek unos-untalan eszükbe juttatják, hogy fölöslegesek, hogy gyávák, hogy nem férfiak. Katonaruhás leányok oly megvetéssel néznek végig rajtuk, hogy a szegény “4-F”esek a föld alá tudnának sülyedni. Pedig a “4-F”-esek között is vannak hősök. Azzal senkisem törődik, hogy három ember helyett dolgoznak és sok esetben négy helyett áldoznak. S azzal sem, hogy sokan közülük boldogan mennének, ha engednék őket. S azzal sem, hogy nagy önuralom, erős férfitermészet kell ahhoz, hogy az ember felemelt fővel tudjon élni és dolgozni, mi közben uton-utfélen az önérzetébe taposnak. Ma — kalapot emelünk a gyárak, irodák; bányák és kohók munkásai előtt, akik katonák lettek volna, ha lehettek volna, s akik itthon, a munka és áldozat eszközeivel hősiesen munkálkodnak hazánk győzelméért, de — minden dicsőség, minden elimerés nélkül. MÉGIS LEGYEN EGYESÜLÉS Úgy hozta magával a sors és úgy döntött a Verho’’ay közakarat, hogy az év hátralévő néhány hónapján át én irányítsam a Verhovay Segély Egylet ügyeinek elintézését. Ezek között sok van, mely Egyesületünk jövőjét érinti, sőt olyan is van, mely nemcsak Egyesületünket, hanem az egész amerikai magyarságot is érinti. Gondolok itt arra az ügyre, mely véleményem szerirt Verhovay szempontból is a legnagyobb fontosságú ügyünk és amely ugyanakkor óriási jelentőségű az egész bevándorolt magyarságra és annak leszármazottaira nézve. Ez a nagyfontosságu ügy az amerikai magyar egyletek egyesítésének kérdése. Akárki akármit mond is, Amerika magyarsága szeretné az egyesületek egyesítését látni. Az Egyesült Magyar Egyletek óriási vonzerővel bírnának és ha ez egyes egyesületek vezetői és tagjai fel tudnának emelkedni arra a színvonalra, melyen az egyesítés megvalósítható volna, akkor az amerikai magyarságnak eddig az egyesületekből kimaradt része is örömmel csatlakozna hozzánk. Nem tudom, hogy az egyesítésnél szóba kerülő egyesületek tagsága akarja-e és mennyire az egyesítést. De egyet tudok bizonyossággal. A Verhovay Segély Egylet tagsága kívánja az egyesítést. Annyira komolyan kívánja, hogy a legutóbbi konvención erre nézve nagyfontueságu határozatot is hozott. Ennek a határozatnak lényege az, hogy a Verhovay Segély Egylet tagsága hajlandó még áldozatok meghozatalára is, csak, hogy az egyesülés létrejöhessen. Az egyesület tagsága nem kíván egy rideg paragrafus alapján eldönteni ezt a kérdést, hanem azt kívánja, hogy úgy mi, mint az egyesülésről tárgyaló egyesületek közeledjünk egymáshoz és az ily közeledésből szükségessé váló áldozat meghozatalára a Verhovay Segély Egylet tagsága örömmel és szeretettel hajlandó. — Mondhatnám azt, hogy a Verhovay Segély Egylet tagsága ebben a határozatban megmutatta, hogy ne mcsak nevében, hanem szivében is testvéri és testvérsegitő egyesület. A magam részéről csak azt mondhatom, hogy törhetetlenül hiszek az egyesülésnek a szükségességében és a lehetségességében is. És pár hónapi elnöki működésemben e hitem értelmében kivánok dolgozni. És ha e pár hó alatt sikerül .a magyar egyletek egyesítésének ügyét csak valamivel is előremozditani, akkor úgy fogom érezni, hogy rövid pár hónapi elnöki tevékenységem nem volt hiábavaló és az eredmény lesz működésem leggazdagabb jutalma. A Verhovay Segély Egylet a konvenciós határozat értelmében hajlandó egy-két lépést tenni lefelé, ha a vele egyesülni kívánó egyletek is hajlandók iesznek egykét lépést felfelé megtenni. Viseljük tehát együtt az egyesülés munkáját, terhét és áldozatát és mindnyájan együtt fogjuk élvezni az egyesülés gyümölcsét. A Verhovay Segély Egylet konvenciója bebizonyította, hogy rajtunk nem fog múlni, ha az egyesülés még ezek után sem sikerül. Mióta ily egyesülési tárgyalások folynak, azokat mindég figyeltem és azt tapasztaltam, hogy ezek a kísérletek mindég egyes személyek magatartásán buktak el. És mindég ugyanazok a személyek voltak, akik szemben lelkesedtek az egyesítésért, de mihelyst hátat fordítottak, annak legádázabb ellenségei voHak. Ezek kerékkötői az amerikai magyarság előrehaladásának és ha kell, az amerikai magyarságnak és az illető egyesületek tagságának meg kell szabadulni (Folytatása a 2-ik oldalon)
