Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-10-21 / 43. szám
1943 október 21 Egy évtized ünnepe A coraopolisi Verhovay fiók 10 éves jubileumi ihr nepe minden tekintetben nagysikerű volt. — A 352-ik fiók büszke lehet a sikerre. Coraopolis, Pa. — Az itteni 352-ik Verhovay fiók október 17-én, vasárnap ünnepelte fennállásának jubileumát. Tíz évvel ezelőtt Fülöp János akkori kerületi szervező közbenjöttével, 14 taggal alakult meg Coraopolisban a Verhovay Segély Egylet 352-ik fiókja és mi sem bizonyítja a Verhovay Segély Egylet népszerűségét jobban, mint az, hogy ebben a kis városban, ahol a magyar családok száma nem éri el még az egy százat se, a jubileumra 180 tagja van a fióknak. Azt is bizonyítja, hogy a fióknak lelkes, dolgos tisztviselői voltak a múltban és vannak a jelenben, akik építik fiókjukat. A jubileumi ünnep is megmutatta hogy népszerű testület a 352-ik Verhovay fiók nemcsak Coraopolison, de a vidéken is, mert nagyon sok ismerőst láttunk ott Ellwood Cityből, Beaverfallsról, Ambridgeről, Aliquippa-ról és más helyekről. A jubileumi ünnepet vacsora és tánc keretében tartották az ottani Magyar Házban. Mire a kitűzött idő elérkezett, nemcsak minden hely el volt foglalva a virágokkal ékesített asztalok körül, de rengetegen álltak és vártak, hogyha az asztal körül helyet foglaltak elfogyasztották a vacsorát, helyhez jussanak. Fió György, a jubiláló fiók elnöke keresetlen', egyszerű, de szívből jövő szavakkal üdvözölte a megjelenteket és kérte fel a tósztmesteri tisztségre a fiók kiváló titkárát, Szladics Andrást, aki elsőnek is Ft. Deedet, a Szent József Róm. Kath. Egyház lelkészét kérte fel az asztali áldás elmondására. Aztán felszolgálták a kitűnő vacsorát, amiért igazán dicséretet érdemelnek a derék coraopolisi Verhovay asszonyok. A vacsora elköltése után Szladics András elsőnek Szabó Jánost, a konvenció által megválasztott központi számvevőt szólította beszédre, aki angol nyelven, — tekintettel az amerikai vendégekre — röviden vázolta, mi voltaképpen a Verhovay Segély Egylet. Utána Eisenberg burges üdvözölte a jubiláló fiókot, majd Révész Kálmán központi számvevő, az ünnepség főszónoka, tartott remeg beszédet. Ismertette a megjelentekkel azt, hogy a csillagsávos logogóért nem első ízben harcolnak magyarok, mert hiszen Kováts ezredes már Washington hadseregében adta életét az Egyesült Államok függetlenségéért, a polgárháború hősei között is szép számmal voltak magyarok, az első világháborúban az amerikai hadsereg első ágyú lövését egy south bendi magyar fiú adta le. A jelenlegi harcban a magyar fiuk csak folytatják, amit az elődök megkezdték, hűséggel, kitartással harcolni a befogadó hazánkért. Ft. Deet következett aztán, aki megragadó szónok, aki leköti a figyelmet és értékes a mondanivalója. Verhovayak Lapja Fáy Fisher Andor, a Szabadság nevében üdvözölte a jubiláló fiókot. Mr. McDaniel, a városka egészségügyi commissionerje tartott kedves beszédet, melynek keretében elmondta, hogy Coraopolisról 1705 fiú áll a haza szolgálatában, akiket a város elbucsuztatott, most karácsonyra pedig mindegyiknek ajándékot küld. A jelenlevő Technical Corporal Takács Eleknek, a fiók tagjának nyomban át is adta a szülővároska megemlékezését, amit Corporal Takács szép szavakkal köszönt meg. Szalánczy János központi pénztárnok volt a következő szónok, aki tartalmas, szép beszédet tartott. Orosz Juliska a hadikötvények vásárlására buzdította a megjelenteket. Szladics András aztán bemutatta: József Istvánt a Magyar Ház elnökét, Finkelstein Ignácot, a Verhovay Segély Egylet 89-ik fiókja titkárát,. Elek János elnököt, Kádár Miklóst, a 34-ik fiók elnökét, Mészáros Györgyöt, aki a hazelwoodi Verhovay Magyar Otthont képviselte, Jakab Mihályt, aki a 163-ik fiók kiküldöttje volt, Bokor Mózest, aki 25-ik oldal a 345-ik fiókot képviselte, Bokor Jánost, aki a 141-ik fiók képviseletében volt jelen, Vaskó Jánost, a 262-ik fiók elnökét. Bencze János, központi titkár, a konvenció által megválasztott elnök betegsége miatt nem lehetett jelen a szép ünnepségen, üdvözletét Révész Kálmán tolmácsolta, a beaverfallsi magyar református egyház pedig levélben üdvözölte az ünneplő Verhovay fiókot. A program lezajlása után, akik a vacsorát elfogyasztották, átengedték helyeiket azoknak, akiknek előbb nem jutott hely. Másodszori terítéssel se tudták azonban kiszolgálni a megjelenteket, harmadszor is teríteni kellett. I Bunchy János rádió zenekara szórakoztatta a közönséget, majd muzsikája mellet tánc következett. \ Szép volt a jubileumi ünnepség és akik a rendezés körül fáradoztak, akik a főzés és kiszolgálás nehéz munkáját végezték, igazán megérdemlik a dicséretet, j------------v-----------VEGYEN HADIKÖTVÉNYT! i 32 KÖDÖS ÉVEK KÖDÖS ÉVEK 29 emlékkönyvbe már saját verset komponáltam, valahogy igy hangzott: “Lényed örömtől sugárzó, Az álmok taván siklik hajód, S örömmámorban kiáltod Evőé, tizenhat éves vagyok! örülsz az életnek s szemed Az öröm mámorában ragyog, S fünek-fának újságolod: — Kérem, tizenhat éves vagyok! De e szép szám hamar elillan, Hajadba ezüst szálak vegyülnek, Egyszer rájössz, hogy a tizenhatnak Csak tizenhat évesek örülnek! Akkor érzed, hogy az élet Nem is oly szép, nem is oly jó S ha kérdenek, busán legyintesz: Tizenhat? Eh ... Illuz'ó.” A kis alkalmi verssel határozott sikerem volt a családnál; Ica elérzékenyülten ölelt meg, talán meg is csókolt, Zoli nem kis bosszúságára, mert erősen féltékenykedtünk egymásra. Ha esténként inkább Zolit tüntette ki Ica szeszélye, eltávozásunk után én igyekeztem kisebbíteni a nő értékét Zoli előtt. Ha fordítva történt, Zoli szidta a nőket előttem, de mindezek ellenére, vagy tán éppen ezért, hosszú ideig kitarottunk közös szerelmünk mellett; vájjon nem csupán a rendes esti kávé, s a ritkán hallott zongoraszó csábított bennünket Icáékhoz? Mert amikor felbukkant a mosolygó tertius, aki egy vallásu volt a leánnyal, még csak nem is bánkódtunk. S azon se szomorodtunk el, hogy még az esküvőjükre sem hívtak meg minket Zolival. A kávé s a zongora sokáig hiányzott mindkettőnknek. Mindezek alatt pedig fel is szabadultam a szakmámból: Hein szakosztályi elnök ur előtt kellett bemuegyenruhás soff őr j ükkel. Szőlőben csak a hossszukás, mandulaformáju kaliforniait szerettem. Azt hiszem, hatvan cseh korona volt kilója annak, aki pénzt adott érte: én Elemértől kilószámra kaptam, egyenesen a raktárból, melynek ajtaja műhelyünk folyosójára nyílott. Tönkre is ment az előkelő csemegés-bolt nemsokára! Zolival később együtt udvaroltunk egy családnál; én Arankának, ő meg Jolinak. Esténkint kint szórakoztattuk a “hölgyeket” az újszerű vurstliban, a mai rendőrségi palota helyén. Volt itt tobogán, ördögkerék, hajóhinta, dodzsem, halászó, kuglizó, dobáló, céllövő, és sok más fufangos sátor. A sarlós cseh dámával díszített koronások úgy fogytak zsebeinkből, mint ősz időn a szédült legyek, s éjfél felé holtfáradtan dőltünk a lányokkal lakásuk kapujának, hogy csókolózással fejezzük be a drága estéket. Arankába már komolyan szerelmes voltam, már amennyire tizenöt esztendős fejjel komolyan szerelmes lehet az ember; minden este együtt voltunk s elválásunk után is velem maradt álmaimban. Egyszer úgy nyilatkozott rólam Aranka közös ismerősünk előtt, hogy: “Jó fiú, csak mindig nedvezik az orra”, (ó, milyen finom lélek volt!) Az esett után kettőzött figyelemmel trombitásam zsebkendőmbe orromat, nehogy egy ártatlan kis nátha miatt esetleg felboruljon a halálos szerelem. Majd egy esztendeig együtt voltunk, amíg itt volt a vurstli. Később a szalon, ahol a leányok dolgoztak, bezárta kapuit a nagy adóterhek miatt, elköltözött valahová s a leányok is eltűntek a céggel: Maison Gabival. Lapot se Írtak. 9. j A mosolygó Zoli és az erényes Joli voltak okozói, hogy megnyertem a bukaresti “A Róka” cimü élclap irodalmi pályázatát. Kettőjük fiaskóval végződött sze-
