Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-10-21 / 43. szám

1943 október 21 26-ik oldal SOUTH BEND, IND. 132-ik fiók Tisztelettel meghívjuk fió­kunk minden tagját az 1943 október 24-én, vasár­nap délután 3 órakor a 1024 West Indiana Avenue alatt tartandó rendkívüli gyűlésre, melyen kiküldött képviselőink fognak beszá­molni a Verhovay Segély Egylet XX. konvencióján szerzett tapasztalataikról. Ezen a gyűlésen kell a tag­ságnak intézkednie a fiók jelen légi Mortgage-jának ügyében és más oly ügyek­ben, melyeket a fiók veze­tősége önhatalmúlag nem intézhet el. Kérjük azért a tagtársakat, hogy ezen a gyűlésen minden bizony­nyal teljes számban jelen­jenek meg. Tagtársi tisztelettel Demi Kálmán, elnök, Nyers István, titkár.--------:-----v--------------­HOMESTEAD, PA. 89-ik fiók FELHÍVÁS Mivel a 89-ik fiók ebben az évbén mér csak két gyű­lést fog tartani, felkérem tagtársaimat, hogy erre a két gyűlésre feltétlenül jöj­jenek el, mert oly fontos ügyek várnak elintézésre, melyekben a tisztikar nem intézkedhet a tagság hoz­zájárulása nélkül. Tagtársi tisztelettel: Finkelstein Ignátz, titkár.---------------v-------------­SPRINGDALE, PA. 296-ik fiók Verhovayak Lapja CHICAGO, ILL. November 7-ikén, vasár­nap fontos gyűlésünk lesz a Springdale, Pa.-i Verhovay Club helyiségében, 22 Col­fax Ave. E gyűlésen fog­ják a tagtársak ajánlani és jelölni, a jövő évi tisztviselő­ket és azonkívül dönteni fognak a házgondnoki állás­ra beérkezett pályázatok felett. A választásokat de­cember első vasárnapján ejtjük meg, ezen a gyűlé­sen csak jelölések lesznek. Felhivom a tagtársak fi­gyelmét arra is, hogy aki­nek a kötvényén kölcsöne van, még ez év vége előtt fizesse után a kamatot, ne­hogy a kamat a kölcsön ösz­­szegéhez csatolva megnö­velje a kötvény terhét. Tagtársi tisztelettel: Blizman Béla, titkár 37-ik fiók A 37-ik fiók női csoport­ja szeptemberi gyűlésén el­határozta, hogy a fiók ka­tonai szolgálatot teljesítő tagjainak, sőt a női cso­porthoz tartozó édesanyák katona-fiainak is karácso­nyi ajándék-csomagot küld. Az elhatározást tett követ­te s jelentjük, hogy a cso­magok már útban is van­nak, hogy elvigyék kato­náinknak irántuk érzett sze­retetünk szerény megnyi­latkozását. ötven csomag cigarettát küldtünk abban a reményben, hogy e kis fi­gyelem mindegyiknek örö­met fog szerezni. Tagtársi tisztelettel: Mrs. FRANK KOVÁCH, titkárnő, Mrs. MIKE BENE, elnöknő. Vegyen Háborús Kötvényt WASHINGTONBAN nem­rég nyilt meg egy uj épület, melyben a hadügyminiszté­rium legtöbb osztálya talált elhelyezést. 26 mértföldnyi folyosóin eltévedhet a járat­lan vendég. 350,000 telefon van benne. 70 lift viszi fel és le az épület 6 emeletén a tisztviselőket. A cafeteria­­ban 8000 vendég foglalhat helyet egyszerre. Fontos postai utasítás társadalmi események közlése tárgyában A postahivataltól értesítést kaptunk arra nézve, hogy a postai törvények ellen ütköző eljárás fiókok tár­sadalmi eseményeivel kapcsolatban bingót, sorsolást, door­­prize-ot hirdetni, vagy pedig az ily eseményekről szóló beszámolókban a nyertesek neveit és a nyereményeket közölni. Felkérjük tehát a híreket beküldő fiók-tisztviselőket, hogy a jövőben úgy fogalmazzák meg társadalmi esemé­nyekről szóló híreiket, hogy azokban ily szavak, mint “birigó”, “sorsolás”, “door prize” ne forduljanak elő, sem pedig, ha ilyesmit rendeznek, a nyerők neveinek a köz­lését a lapban ne kívánják, mert a postai törvény értel­mében az ily közleményt tartalmazó lapszámot a posta nem kézbesíti ki. Amennyiben ily híreket mégis kapunk a fiókoktól, azokból ki kell hagynunk az ilyenfajta megjelöléseket és beszámolókat. Midőn ez megtörténik, kérjük úgy a híre­ket beküldő tisztviselők, mint a tagtársak megértését. A postai törvények értelmében ily hirdetések nem közöl­hetők. PÁRBAJ — VÉGKIMERÜ­­LÉSIG. Két hitsorsos beszélget. — Hallottad? — kérdi az egyik. — Kohn és Grün párbajt vívtak nehéz kar­dokkal, végkimerülésig. — Na és nem történt baj? — Nem. A kardok olyan nehezek voltak, hogy egyik sem bírta felemelni és már öt perc múlva mind a ket­ten kimerültek. AZ AMERIKAI ÉLETBIZ­TOSÍTÓ TÁRSAS ÁGOK másfél milliárd dollár ára hadikölcsönt vásároltak az elmúlt négy hónapban s ez­zel a birtokukban lévő ha­­dikölcsönök összegét nyolc és fél milliárd dollárra emel­ték! Az életbiztosítási di­jakra szánt pénzek igy áll­nak a nemzet szolgálatá­ban! 30 KÖDÖS ÉVEK relmi kalandját Írtam meg “Figura” címmel ma­gamnak, aztán beküldtem bolond ötlettel a lapnak s eivittem a pálmát: az élclap egy éves díjtalan előfizeté­sét és száz darab névjegyet kaptam első dij gyanánt. Ez volt a névjegyeken: “M. S., a bukaresti a "Róka” c. vicclap kassai munkatársa.” A cikk megjelenése után nem lehetet velem akár­hogy beszélni hónapokig; első gondolatom az volt, hogy szerkesztő leszek, otthagyom a szakmát, lapot alapitok. A fejemet mindenesetre magasabbra srófoltam, s köszö­nésnél nem hajtottam meg oly mélyen, mnit az előtt. Mindenki gratulált, még Hejzli ur is a tanonciskolá­ban, akinek Tomkó magyarázta meg a dolgot ékes cseh nyelven. Hejzli ur előbb azt mondta: “To je hov­­no!” de azért megrázta a kezem s azontúl megkímélte képemet hatalmas, morva tenyerétől. A vicclapba tovább is írtam s minden írásom nap­világot látott; alig vártam a szerdai napot, amikor hoz­ta a cseh postás a spárgával átkötött, lila Lei-bélye­gekkel teleragasztott lapot s a az ajtóból olvasta: “Pán Meniher!” Már tüntették nevemet is a munka­társak között és utána tették: Kassa-Kosice, Cseh­szlovákia. Ha egy héten elmaradt írásom, már jött az üzenet a Szerkesztői üzenetben: “Mi az, szegreakász­­totta pennáját? Vigyázzon, mert berozsdásodik.” Egy Ízben egy teljes különszámot állítottak össze, tisztán az én dolgaimból. Előző héten beharangozták féloldalas hirdetésben, hogy: “Lapunk következő heti száma M. S. Kassa száma lesz. Csupa válogatott anyag a kitűnő fiatal iró tollá­ból. Az értékes szám rendes áron kerül piacra.” így, rendes áron! A kitűnő szám megjelenése előtti éjjel alig aludtam, másnap kint vártam a cseh postást a postaépület előtt kora reggeltől. Két óra múltán fel is bukkant a nyeszlett kis postás, hatalmas táskájával és szitkozódva kereste elő a lapot, melynek címlapján nagy betűkkel virított: “M. S. SZÁM!” Most vallom be, hogy a “csupa válogatott anyag közt megjelent KÖDÖS ÉVEK 31 “Félix, a gondolatolvasó” cimü bohózat, Zágon István “Okos hepkéjéból” készült. Nem tudtam elkészülni időre az anyaggal s igy Zágonhoz folyamodtam egy kis kölcsönért. Mindenkinek ez tetszett a legjobban a külön számban s ez kissé megtépázta bennem magam emelte nimbuszomat. Zoli barátom bátyja, Konstantin, sikeremen fel­buzdulva szintén megpróbálkozott az írással, s azontúl a “Róka” két tehetséges csehszlovákiai munkatárssal dicsekedhetett. Hónapokon át egymás kiagyalt kaland­jaival ugrattuk egymást a romániai vicclap hasábjain; két mókára emlékszem még, egyiket én írtam róla: “Pleonazmus, vagy a 42-es kaptafa”, a másikat meg ő irta én rólam: “Kassai munkatársunk a halál tor­kában” címekkel. Konstantin egyébként füszeressegéd volt, hosszú, lingár, germánvérü legény s erősen udva­rolt Lidának, egy szudéta-cseh lánynak, aki Batánál volt alkalmazásban. Mindketten égi meszelők voltak: ma is égi meszelők mindketten, enyhe pocakkal, és boldog házasok; okosszemü kisfiúkat pedig Fricnek hívják. Aranka és Joli eltűnésével Zolival uj udvarlás után kutattunk: akadt is hosszú szemezés után egy Ica nevű, vidám kis zsidóleány, akibe egyszerre gabalyodtunk be­le Zolival. Apja állásnélküli postatiszt volt; ma sem tudom, miből éltek, noha zongorájuk is volt a három­szobás emeleti lakásban. Feljártunk hozzájuk Zolival: Ica zongorázott nekünk, mi meg énekeltük harsányan a bárgyú kis melódiákat. Zengett a “Szeret-e még ... ”, “Lesz maga juszt is az enyém...” s “Az én babám egy fekete nő...” — Liszt, Grieg és Csajkovszkij helyett! Kávéztunk a kerek asztal mellett s tánciskolába kisér­tük a kis Icát, rugtuk a port Révésznél a Charleston bo­lond ritmusára. A jóképű kis Icának tizenhatodik születésnapjára emlékkönyvet vásároltunk, közös erővel, Zolival, huszon­négy cseh koronát adtunk érte a Rákóczi-bazárban. Az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents