Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-09-09 / 37. szám

8-ik oldal 1943 szeptember 9 Verhovayak Lapja SZEPTEMBER 12-ÉN LESZ A NEW YORKI 35-IK FIÓK PIKNIKJE Szeptember 12-én, vasár­nap egész nap a Verhovay Segély Egylet new yorki 35-ik fiókja fogja tartani ezicei nagyszabású piknikét a kies fekvésű és könnyen elérhető Bohemian Park­ban, 29-19—24th Street, Astoria, L. I. A Verhovayak 35-ik fiókja mindig szép sikerrel rendezi mulatságait, ez a piknik is minden ed­digit felül fog múlni. Első­rendű italokról és ételekről gondoskodni fognak. Ben­­cze Károly 8 tagú ismert ki­tűnő zenekarát szerződ­tették. Szórakoztató, rövid de igen nivós művészi mű­sor is lesz. A piknik rendezősége élén a fiók elnöke, Dr. Bárdoly Imre, Orbán Viktorné és Siposs István alelnökök, úgyszintén Kleiner Miklós titkár állanak. A rendező­séget rövidesen teljesen meg szervezik és abban részt fognak venni a fiók leg­­agilisabb női és férfi tagjai. A belépti jegyek ára, elő­vételbén 50 cent, a park pénztáránál 60 cent lesz. Az elővételi jegyek már kap­hatók a fiók tisztikaránál, á rendezőség tagjainál, a Verhovayak kerületi irodá­jában: 354 East 83rd Street, telefon REgent 4-2787 és a szokott magyar jegyeláru­­sitó üzletekben.--------------v-------------­JÁTÉKESTÉLY A CLEVELANDI 366-IK FIÓK KATONA TAGJAI JAVÁRA. Tisztelettel hivjuk meg tagtársainkat, a Verhovay testvéreket és Cleveland ma­gyarságát 1943 szeptember 12-én, vasárnap megtar­tandó nagyszabású játék­esténkre, melyet 8637 Buc­keye Rd. alatt, a Verhovay Otthonban tartunk meg, este pontosan 7 órai kez­dettel. Az estély jövedel­mét katonai szolgálatot tel­jesítő tagtársaink javára ftreiitják, Kérjük azért, hogy a 366-ik fiókhoz tar­tozó katonai szolgálatot tel­jesítő tagtársaink nevét és címét szíveskedjék sürgősen közölni a fiók titkárával. Je­gyek ára 50 cent és kap­hatók elővételben, 8637 Buckeye Rd. alatt. Tagtársi tisztelettel A RENDEZŐSÉG. Vegyen Háboríts Kötvényt AZ OPA LEVELEZÉSE Városunkban az OPA na­ponta több száz spicli leve­let kap, melyben a levelek irói beárulják a szomszédai­kat, hogy azok autóikat szükségtelenül, élvez étből hajtják. Hazafias felháboro­dással takaróznak ezek a spicliző leyelek, de ez ter­mészetesen csak takaró. Mert ha őszinte volna a hazafiság és a demokratikus érzés, akkor az illetők meg­próbálnák a szomszédjuk­kal megbeszéini a dolgot és az illetőt meggyőzni eljárá­sának helytelenségéről. Az árulkodás, a spicliskedés jellegzetesen náci tulajdon­ságok és ennek a jellemvo­násnak elterjedése mutatja, hogy alapjában rengeteg demokratikus gondolkozásu embernek náci-érzésű szive van, melynek egyetlen esz­közei a bosszú és a furkós­­bot.--------------v-------------­HOGY LEHET? Városi ember: Hasznos­nak tartja a tehéntartást? Farmer: óh, igen. Az én tehenem naponta nyolc kvart tejet ad. Városi ember: És meny­nyit ad el abból? Farmer: Körülbelül tizen­két kvartot. AZ ÉRDEM JUTALMA Nagy magyar esemény McKees Rockson. — Szeptember hó 26-án, vasárnap A Verhovay Portán a jó szó, elismerés, a végzett munka értékelése nem min­dennapi dolog. Az egyleti tevékenységekkel a legtöbb ember úgy van hogy arra fel sem figyel, azt észre sem veszi. Ha azután mégis akad olyan, aki megemeli a kalapját az egylet vagy a fiók fejlesztése érdekében végzett önzetlen munka előtt, arra bizony úgy né­zünk fel, mint amikor fehér hollót látunk. Hiszen az ilyen ember, éppen olyan ritka, mint a fehér holló ... A Pittsburghi és környéki Verhovay fiókok sorában, társadalmi tevékenységekben is vezet a 163-ik fiók. Ele­ven, lüktető életet folytat a fiók s ez az élet nemcsak a havidijak beszédéséből áll. Minden esztendőben jó né­hányszor talál alkalmat és lehetőséget a fiók arra, hogy Otthonába gyűjtve a ma­gyarságot, szórakoztasson, tanítson, neveljen — szóval ilyen módon is öregbítse a Verhovay nevet. És ezeknek a társadalmi tevékenységeknek lelke, lük­tető munkása mindig Péter Gyula testvérünk volt, aki fáradhatatlan szorgalommal dolgozott azon, hogy a fiók * fejlődjön, növekedjen, erő­södjön. Péter Gyula tevékenysége azonban nem csupán Ver­hovay térre szorítkozott. Ott van, résztvesz, dolgo­zik minden közös magyar megmozdulás alkalmával. Elől jár mindig,, csendben, de annál többet téve ... A 163-ik fiók, júniusi gyű­lés önmagát tisztelte meg, amikor Péter Gyulát örö­kös diszelnökéül választotta meg. Több mint három évtizedes tevékenység elis­merése ez a választás. A fiók díszoklevél formájában örökíti meg ezt a határoza­tát s a díszoklevelet szép ünnepség keretében adják át szeptember 26-án, va­sárnap este 6 órai kezdet­­tandó vacsorán. Muzsikálni Bandi Miska és zenekara fog. Erre a díszvacsorára nem­csak a közel-távol Verhovay fiókok küldik el képviselői­ket , ott lesz ezen az ünnep­ségen minden magyar tes­tület küldöttsége, azon egy­szerű oknál fogva, mert ezt a megtiszteltetést Péter Gyula testvérünk önzetlen munkálkodásával régen ki­érdemelte. 6_____________________________________KÖDÖS ÉVEK ger hullámain, ó, be sokszor hintáztam azóta, hajó­hintán is a vurstliban, igazi hajón is, a Boden See tük­rén, de egyszer sem sikerült beleringatnom magam a régi kis hinta enyhe bódulatába, pedig sokszor kerestem az érzést, úgy látszik, mindhiába. S hiába keresem az egyhangúan zörgő csillét is, a mely Korompa felé csábított mindnyájunkat; rozsdás vastestükkel lebegtek felettünk a csillék, jöttek üresen vagy élelemmel, krumplival, káposztával megrakodva s rézzel-vassal indultak vissza a korompai öntődébe. A vas­tag drótkötélpálya sok helyütt, a hegytetőkön, elérhető magasságban húzódott (nem. egyszer dézsmáltuk meg biztos helyről élelemrakományát), másutt meg istente­len magasságban, mint nagyhasu darvak lebegtek völ­gyek s szakadékok felett. Szegény jó Jablonka Feri csillehalált halt. A hegytetőn beleült a csillébe, szom­bat délben, vasárnap Korompán szeretett volna lenni. Szerencsétlenségére útközben állt le az üzem s ő éppen egy völgy fölött lebegett ég és föld között. Két éjjelt s' egy vasárnapot kellett volna töltenie étlen-szomjan Isten közelségében, mert a csille csak hétfőn reggel indult volna tovább. Nem volt ehhez kedve. A drótkötélbe kapaszkodva próbálta elérni a közeli hegygerincet, ahol baj nélkül érhet földet a lába. A gerinc helyett a völgy­ben ért földet szegény; önmaga ásta meg sírhelyét a hal­ványzöld pázsitban a rettentő ütődés folytán ó, a borzalmak völgyét messze elkerülték utána, s azóta a halál Jablonka Feri képében rémlik fel előttem mind gyakrabban. . 2. A lélekhasitó eset után néhány nappal kitört a há­ború. Erre már csak homályosan emlékszem. Tudom, hogy újságot lobogtatva jött haza bátyám a munka­helyéről s Kádár bácsi, a nagyhasu nyugdíjas bányász a lépcsőnk aljának dőlt és ezt kérdezte: KÖDÖS ÉVEK 7 — Mit ir a lap, te Gyula? Erre emlékszem a háborúból. Meg arra, hogy sze­rettem az “Ágyucsőre tábortűz világit” cimü dalt, sze­rettem a cukrosvizben főtt mákoskukoricát, a grenadir­­marsnak becézett krumplis tésztát, az örömlevest és sze­rettem Huszár bácsit, aki bricseszben járt mi hozzánk, udvarolt a nővéremnek és estéről-estére finom csokolá­déval traktált minket. Feri bácsit is szerettem, aki ugyanannak a nővéremnek udvarolt, akinek Huszár; őt azért szerettem, mert nagyon szépen hegedülte esténkint azt, hogy: “Mikor az est mesélni kezd.” Feri bácsi egyszer összeakaszkodott Huszárral, azt hiszem, bicskát is rántott vetélytársára s emiatt másnap elvittem neki a bányaigazgatóság irodájába egy karika­gyűrűt, azt kellett mondanom mellé: a nővérem küldi, tartsa meg magának! Egy darab pénzt kaptam akkor Feri bácsitól, nem tudom, mennyit ért, nem is emlékszem rá. Arra viszont jól emlékszem, hogy Feri bácsinak le­esett az álla, amikor átadtam a gyűrűt, elsápadt s füty­­tyentett egyet; ejha! Szerettem sokáig azt a pokhasu környéki hentes­mestert is, akihez egyszer betértem egy darab zsirpapirí kérni, mert a hazafelé cipelt friss túró majd széjjelmál­­lott meleg tenyeremben. A hentes adott egy darab zsir­­papirt s megkérdezte: — Hogy híjnak, ecsém? Mondom: — Menyhért. — Semmiért, — mondja a hentes. — De hogy híj­nak? Megismételtem: \ * — Menyhért. — Mire a hentes dühbegurult. — Ejnye, mondtam már, hogy ingyen adom a papirt! A nevedet mondd meg végre! Hogy híjnak? Alig mertem még egyszer kinyögni: — Menyhért. Menyhért Sándor ... — Ja vagy úgy, Menyhért? — kacagott a hentes és

Next

/
Thumbnails
Contents