Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-09-16 / 38. szám
(Verhovay Journal) 1943 SZEPTEMBER 16 NO. 38. SZÁM IGAZGATÓSÁGI JELENTÉS VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 4200 Ezüst-csillag és 18 Arany-csillag ★----------------------- -----------------------★ E lapszám megjelenésének napján, szeptember 16-án, csütörtökön este folyik le az idei Verhovay Konvenció legmagasztosabb ünnepsége a pittsburghi Verhovay Magyar Otthon termeiben: a Verhovay katonák szolgálati zászlójának ünnepélyes felavatása. Ha a katonai szolgálatot teljesítő Verhovay tagokat ezüstcsillaggal tudnánk megjelölni ezen a zászlón, akkor négyezerkétszáz csillagnak kellene azon lenni. És ha a Verhovay Segély Egylet hősi halottainak arany csillagot tennénk rá, akkor a szolgálati zászló 4200 ezüstcsillagának mezeje közepén 18 arany csillag hirdetné a világnak a Verhovay tábor ifjúságának véráldozatát. Ezen az estén 50,000 Verhovay tagnak nevében a konvencióra megválasztott delegátusok táboia fog tiszteletet adni annak a 4200 katonának, aki ifjúsága legszebb éveit a haza szolgálatában áldozza fel. És a delegátusok néma felállással fognak megemlékezni arról a tizennyolcról, aki az áldozatok legnagyobbikát hozta meg, — mert életét adta oda. És ennek az ünnepnek megindító, megrendítő voltát csak emelni és mélyíteni fogja az a mindnyájunk szivében élő tudat, hogy még sokkal több katonája lesz a Verhovay tábornak, és bizony, még sokkal több hősi halottja is. Ez az ünnep azoknak szól, akik már harcolnak és azoknak, akik még csak ezután fognak harcba indulni. Azoknak szól, akik már — nem harcolnak és azoknak, akiknek kezéből a haza védelmének fegyvere csak ezután fog kiesni a harc mezején. Valahogy olyan Gettysburg-i ünnep féle lesz ez a Verhovay tábornak és kell, hogy a megemlékezés ünnepi perceiben megszólaljon a lelkekben Lincoln Ábrahám, Amerika történelmének legnagyobb elnöke. Erre a zászlóra is el lehet mondani, amit Lincoln mondott Gettysburg talajára. Erre a zászlóra ezt mondta volna a legnagyobb amerikai: “Azonban, tágább értelemben, mi nem avathatjuk fel, nem áldhatjuk meg és nem szentelhetjük meg ezt a zászlót. Azok a hős férfiak, élők és holtak, akik ott küzdöttek, felszentelték azt sokkalta jobban, semhogy mi gyenge erőnkkel akár hozzáadhatnánk, akár el is vehetnénk abból valamit... Rajtunk az élőkön áll, hogy önmagunkat odaszenteljük annak a bevégzetlen munkának, melyet azok, akik ott harcoltak, oly hősiesen kezdtek el. Rajtunk áll. hogy odaszenteljük magunkat az előttünk álló nagy feladatnak ... hogy ezekből a megdicsőült halottakból merítsünk fokozott odaadást az iránt az ügy iránt, melyért ők az odaadás utolsó, teljes mértékét adták, hogy mi itt ünnepélyesen megfogadjuk, hogy ezek a holtak nem haltak meg légyen hiába ...!” A zászlóavatás ünnepélyes aktusát az áldozatkészség végtelenre fokozott cselekedeteinek kell követni. A Haza Szolgálatában, War Bondok vételében, Vér adásában, Munkánkban és Odaadásunkban kell megmutatnunk, hogy készek vagyunk a mielőbbi béke érdekében és fiaink mielőbbi hazatérése érdekében meghozni azt az áldozatot is, melynek meghozatalában ezek — előttünk jártak. Előterjesztve a Verhovay Segély Egyletnek 1943. szeptember 13-án kezdődött XX-ik konvencióján. Tisztelt Konvenció! Az Igazgatóságnak minden ténykedéséről jegyzőkönyvi feljegyzések emlékeznek meg s nincs egyetlen intézkedésük a leforgott negyvenöt hónap alatt, amelynek nyomát Írásban találni ne lehetne. Gyűléseik tárgyalási alapját rendszerint azok a jelentések képezték, amelyeket a központi tisztviselők elébük terjesztettek; beszámolva azokban a hat hónapi időközben történt eseményekről s azzal párhuzamban javasolták a szükséges intézkedéseknek megtételét, melyeket az Egyesület ügyeinek kezelése kívánt. Gyűlésben hozott határozataiknak megtörtént végrehajtásáról, és minden más központi intézkedésről az Egyesület elnöke által havonként értesítve lettek s ugyancsak ő kérte ki szükséges esetekben véleményüket írásban s a többségnek nézetéhez alkalmazkadva hajtotta azt végre, mint gyűlési határozatot. Azért ha el is választotta egymástól igazgatóinkat a térbeli távolság, valamint korlátozta együttes érintkezéseiket a gyűléseik gyér eshetőségeit megállapító szabály, még sem voltak tájékozatlanok s az Egyesület körülményeinek alapos ismeretével végezték feladatukat. Az alapszabálynak világos rendelkezései a megszokott ügyviteli formák kielégítő betartását lehetővé tették, úgy, hogy nagyobb gondot okozó pi’oblémák nem álltak az Igazgatóság előtt, de még igy is feltolakodtak olyan kérdések, amelyekre minden útmutatás nélkül, vagy a 39-es konvenciónak meghagyása ellenére kellett az Igazgatóságnak önállóan megfelelni. Ezek azok Tisztelt Konvenció, amelyeket bírálat végett szükségesnek látszik itt felsorolni: Alig kezdődött meg az Igazgatóság megbízatásának ideje, már is örök álomra hunyta le szemét Varga J. Mihály központi pénztáros. Első eset lévén a Verhovay történelemben, hogy a legelői álló tisztviselőknek valamelyikét munkaasztala mellől szólítsa el a halál, érthető, hogy a központi elnök tanács nélkül intézkedni nem érezte magát illetékesnek s igy összehívta az Igazgatóság gyűlését. Az Igazgatóság helyeselte a központi elnök eljárását s egyhangú határozatban kimondta, miszerint Varga J. Mihályt a Verhovay Porta halottjának tekinti, temetésén testületileg részt vesz s a temetés költségeinek kifizetését az ügykezelési alapból teljesíteni rendeli. Ez ellen az intézkedés ellen ha halkan is, de tagtársaink között történtek helytelenítő kijelentések, amelyekre nézve engedtessék azt felhozni, hogy mennyivel jogosabbak, menynyivel lesujtóbbak, és mennyivel károsabbak lettek volna erkölcsi tekintetben azok az észrevételek, melyekben a sorainkon kívül állók szűkmarkúsággal és egyben elismerést felejtő érzéktelenséggel bélyegezték volna meg az Egyesületet. Varga J. Mihálynak helyét nem töltötte be mindjárt véglegesen az Igazgatóság, mivel úgy vélte, hogy pályázat utján alkalmat kell adni mindazoknak, akiket az alapszabálynak intézkedése arra feljogosít, s alkalmat kell adpi az 1939-ik évben megtartott konvenció résztvevőinek, hogy a pénztári tisztségre pályázó szándékukat kifejezhessék, tudásuknak és érdemeiknek felsorolásával rátermettségüket felmutathassák. 1940 áprilisával kezdődőleg októberig, Daragó József központi elnök lett megbízva a pénztári teendők végzésével s a szeptemberben megtartott igazgatósági gyűlés a pályázók közül Szalánczy János igazgatósági tagot választotta elhunyt pénztárosunk helyébe. Nagyban befolyásolta ezt a választást az a tudat, hogy Szalánczy János iránt már az 1339-es konvenció különös bizalmat fejezett ki, mikor a nagygyűlés vezetésére elnöknek választotta s ehhez járult még az a körülmény, miszerint nem csak mint jó Verhovay munkást, hanem mint komoly és meggondolt embert is ismertek személyében Igazgató társai Az Egyesült Államokra zudult háborúval, együtt jelentkeztek egyesekkel és intézményekkel szemben bizonyos erkölcsi kötelességek, melyek általános értelemben hazafias felbuzdulásban fejeződtek ki. Mert ámbár rendszeresített sorozás még nem volt, csak hevenyészett rendelkezéseken keresztül álltak szolgálatba a katonasághoz bevonult ifjak, óvakodni kellett attól, hogy valamelyes intézkedés kedvüket ne szegje. Ezt mi már megelőztük és 1940 december 1-vel töröltük kötvényeinkből azt az intézkedést, hogy katonai szolgálatot teljesítők vagy kétszeres havi dijat fizetnek vagy kötvényük értéke felére szállitódik le. A Verhovay Segély Egyletnek igazgatósága ámbár tisztában volt a kockázattal, a hazafias érzéstől sarkalva mindaddig nem tett megszorításokat a hadbavonulásra számítható ifjak kötvényeinek változtatásával, amig az Egyesült Államok törvényhozóinak intézkedéseiből ki nem tetszett az a nagy arányú mozgósítási terv, amelyből kifolyólag minden életbiztosítási intézmény létérdekét szemelőtt tartva, kénytelen volt háborús megszorításokkal ellátni az általa kibocsájtott kötvényeket. Erre különben is rákényszeritette őket az Insurance Department követelése is s igy a Református Egyesület, a Bridgeporti Szövetség, valamint a Munkás Betegsegélyzővel egyértelműig a következő határozatot hozta aa Igazgatóság. “Ha a tag a kötvény kibocsájtása után bármikor, önkéntesen vagy kötelezve az Egyesült Államok vagy bármely már ország katonája lesz, vagy mint ilyen megüzent vagy hadüzenet nélküli háborúban vesz részt és a szolgálata közben elesik, vagy a szolgálat közben szerzett sérülésekbe vagy betegségekbe, a háború vagy a szolgálat befejezése után hat hónapon belül hal meg; az Egyesület kötelezettsége a korábban történt eseménytől számitólag az esetleges tartozások levonása után csupán a már befizetett havidijakra s annak
