Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-09-09 / 37. szám
1943 szeptember 9 . Verhovayak Lapja. 5-ilk okba Teljes Egyesületi Tájékoz adottságra Van Szükség! (Folytatás) III. A KÖLCSÖN KAMATAI. A kerületi gyűléseken több alkalommal hangzott el indítvány arra nézve, hogy a tagoknak a kötvényekre felvett kölcsönei után a kamat szállitassék le a jelenlegi színvonalról, mert “a tag a saját pénzét veszi kölcsön, melyet ő maga fizetett be.” Oly sokszor irtunk már erről egyesületünk hivatalos lapjában, hogy valósággal érthetetlen, hogy még mindég vannak régi Verhovaysták, akik nem akarják megérteni, hogy a kötvénykölcsönök épp oly kölcsönök, mint amilyet a bankban vesznek fel. Az egyesület vezetőségének a havidijakból befolyó pénzeket úgy kell elhelyezni, hogy azok az ügykezelés költségein felül 4 illetve 3.5% tiszta kamatot hozzanak. Csak ha a befektetések ezt a kamatot hozzák meg, képes a mi egyesületünk s bármely más biztosítási intézmény a kötvények névértékét elérni arra az időre, mikor annak kifizetése esedékessé válik. Az egyesület a havidijakból befolyó pénzt adja oda a tagságnak kölcsönbe s ezt befektetésnek tekinti. E befektetésnek meg kell hoznia azt a hasznot, amit meghoz másutt, mert ha nem hozná meg, akkor az egyesületnek nem volna szabad a befektetés e módjához fordulni. Egyesületünk vagyonából $638.094 van kölcsön és teher formájában a tagság kezén. Ha ez az összeg kevesebb kamatot hozna, vagy nem hozna kamatot, akkor az egyesület igen tekintélyes bevételtől esne el, melynek a tagság összessége vallaná kárát. Ismételjük, hogy a biztosítási ráták úgy vannak kiszámitva, hogy a befolyó havidijaknak 3.5% tiszta kamatot kell hozniok ahhoz, hogy a befizetések és azok kamatai elérjék a kötvény összegét. Ennek a kötvénykölcsön formájában befektetett összegnek is meg kell hozni az előirt kamatot. Január 1-én a tagság kezén lévő kötvénykölcsönök utáni kamat öszszege $21,896 volt. Ez 4%-os kamatot jelent. Más biztositó társaság 6% kamatot számit, de a mi egyesületünk csak 4%-ot számit. Az a fél százalék, amivel a kötelezően szükséges 3.5% felett vagyunk, költsége a kölcsönök kezelésének, nyilvántartásának. Tehát a mi kölcsönünk a lehető legolcsóbb már igy is. Valamelyik fiók azt indítványozta, hogy a kölcsön szállitassék le két százalékra. Ez egyesületünknek évi $11,000 veszteséget jelentene, ha a köi^^^k júniusi összegét vesszük állandónak. $11,000-t kidobni az ablakon a konvenciónak nem lehet sem kötelessége, sem joga. Annál is inkább nem, mert a tagságnak csak az egyik része vesz kölcsönt a kötvényeire. S ha ezek után a kamatot a kötelező kamatláb alá szállítjuk, akkor a tagságnak az a része, mely kölcsönt nem vesz, magára veszi a kárt és osztozik abban a kárban, amit a kölcsöntvevő tagok okoznak az egyesületnek. Ez igazságtalan és lehetetlen állapot lenne s ennek megvalósítását az Insurance Department sem engedné meg. Az erről való vita csak időt pocsékolna és meggátolná a konvenciót abban, hogy oly dolgokat végezzen, melyek valóban a konvenció hatáskörébe tartoznak. IV. A KÖTVÉNYEKRŐL Több kerület panaszkodik, hogy a kötvények 30—40 nap múlva érkeznek meg a taghoz és követeli, hogy a konvenció intézkedjen. Erről a konvencnó nem tud intézkedni. Ott ahol van orvos, aki elmegy az uj taghoz, megvizsgálja s azonnal beküldi a jelentést, ott ily késés nem fordul elő. Ott, ahol a tagnak kell elmenni az orvoshoz és azt három-négy hétig halogatja, ott a kötvény nem érkezhet meg az aláírás utáni harmadnapra. A központban a kötvények kiál litása és elküldése nem vesz egy hétnél többet igénybe sohasem. Ha a kötvény kiadása késik, akkor annak oka vagy a tagban van, aki nem ment el az orvoshoz; vagy az orvosban, aki nem küldte be a jelentést; vagy a titkárban, akinél ott hevert a felvételi iv — ami nem egy esetben megtörtént. Az egyik kerület azt követeli, hogy a tagnak oly kötvényt adjanak, amilyet kér. Ez megint egy oly követe lés, ami Verhovay ellen hirdetés számba megy, mert a kívül álló közönség szemében ez a határozat azt a látszatot kelti, mintha a központ kénye-kedve szerint adná meg a kötvényeket. Erről szó sincs. Vannak elvétve esetek, mikor valaki egészségi okokból nem vehető fel korlátlan ideig fizetendő kötvényre, hanem csak meghatározott ideig fizetendő, tehát valamivel magasabb rátájú kötvényre. Ezek igen ritka esetek s ilyenek minden biztositó társaságnál előfordulnak. Ezekben az esetekben is a központ először lelevelezi a dolgot az illetékes titkárral. De ily egészen kivételes esetektől eltekintve az Egyesület mindenkinek mindenkor azt a kötvényt adja, amilyet az illető kér. Az egyik jegyzőkönyv részletesen tárgyalja azt a kérdést, hogy aki a régi kötvényéhez hozzávesz még egyet, az kaphasson azzal együtt több betegsegélyt is, mert amit az uj tagnak megad az Egyesület, azt adja meg a régi tagnak is. Ennek az indítványnak nincs aktualitása. Az egyesület bármely régi tagjának szívesen ad több betegsegélyt, ha arra az alapszabályok értelmében — vagyis kor és biztosítási öszszeg tekintetében joga van. Bármely férfi tagnak, akinek ezer dolláros biztosítása van, s megfelelő a kora, jogában áll bármikor betegsegélyének a $16.00-os színvonalra való felemelését kérni. Ebben a tekintetben az egyesület régi és uj tagok között külömbséget nem tesz. Lehetséges, hogy a titkár oly értelemben adott felvilágosítást egy több betegsegélyt kérő tagnak, hogy azzal adott alkalmat ily indítvány megfogalmazására. Ahol ez megtörtént, ott a titkárnak jobban meg kell ismerkednie azokkal a jogokkal, melyek egyesületünk minden tagját kivétel nélkül megilletik. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az az indítvány is, mely annak elhatározását kéri a konvenciótól, hogy régi tag is kérhessen baleset biztosítást, ne csak oly tag, aki felvételével együtt kéri azt. Egyesületünknek külön hivatalos nyomtatványa van ily célra s bármely régi tag kérheti régen érvényben lévő kötvénye után a 15 és 25 centes balesetbiztosítást. Erre nézve a konvenciónak nincs mit határozni. Ez már megvan és érvényben van. Csak arra van szükség, hogy a titkárok és a tagtársak tudják ezt, tájékozódva legyenek jogaik tekintetében. Az ily indítványok azt a látszatot keltik, mintha egyesületünk nem adná meg a régi tagjainak a balesetbiztosítást, vagy a magasabb betegsegélyt s csak az újonnan belépő tagokat ^édesgetjük ezzel. Az ily látszat kárára van az egyesületnek. Kell, hogy minden tag tisztában legyen azokkal a lehetőségekkel, melyek egyesületünkben nyitva állanak a számára. Kell, hogy minden titkár betéve tudja azt, hogy kinek mennyi betegsegélyre van joga és azt is, hogy bárki kérhet balesetbiztosítást, ha kora és kötvénye dolgában a feltételeknek megfelel. Ha minden arra hivatott tisztviselő teljes tájékozódást szerezne az egyesület dolgaira nézve, akkor ily félreértések nem kerülnének elő! V. AZ EGYESÜLETI ORVOS Külön fejezetet szánunk e kérdésneK. Több kerület indítványozta, hegy ne csak M. D. orvos vizsgálhassa a felvételre jelentkezőket, hanem “bármily orvos”. Nagyon fontos, hogy e több helyről érkező indítvány okát megkeressük. Nem lehet ez indítvány oka más, mint az, hogy sok esetben az M. D. orvos nem találta felvehetőnek azt, akit “bármely más orvos” felvehetőnek talált volna. Ebből peroze nem lehetett kára másnak, csak annak, aki az M. D. orvos által felvehetetlernek talált tagot felirta s a visszautasítás következtéken elesett a kcmimssiótól. ugyanez az oka annak is hogy több helyről panaszodnak egyesületünk főorvosának szigorúsága miatt. Kénytelenek vagyunk rámutatni arra, hogy a2 egyesületi főorvos szigorúsága fájdalmas lehet a visszautasított tagnak és annak, aki felirta, de egyébként az egyesület többi 50,000 tagjának csak hasznára van. Mert ha felveszszük mindazokat az ötven éven felüli tagokat, akiknek szívbaja van, magas vérnyomása, érelmeszedése, ak- Kcr egyesületünk haláleseti d.jakban hamarosan oly sokat fog majd kifizetni, hogy attól aztán a tagság fog fel. zisszenni. Nem értjük, hogy az, aki megérte az 55—57 ő'.es kort s mindeddig távol tartotta magát az egyesü lettől, mért csodálkozik azon, hogy most az egészségi állapota után érdeklődünk. Vegyen ki biztosítást mindenki addig, mig fiatal és jó erőben van s akkor öreg korára nem fogjuk kellemetlen vizsgálatokkal zaklatni. Tudjuk, hogyha az egyleti főorvos nem volna szigorú, háromszor annyi tagot vehetnénk fel. E sorok irójá' nak egész sereg öreg maípar valósággal könvörgött hogy adjunk ^ neki valamennyi biztosítást. Havonta szazakat sorozhatnánk be ezekből az öregekből, akik öreg napjaikra értik meg annak igazságát, amit fiatal koruk könnyelműségében nem akartak elhinni. De nem teheti az egyesületi Az Insurance Department szállna ránk, ha elkezdenénk minden komoly . vizsgálat nélkül felvenni mindazokat, akik már nem vehetők fel. Természetesen megtörténhetik, hogy valaki, akit mi elutasítottunk az egyleti főorvos véleménye alapján, kapott biztosítást más egyletnél vagy biztositó társaságnál. Uy esetek megtörténnek. Nem biztos, hogy az a biztosító társaság jár jól. De egy biztos: az egyesületi főorvos szigorúsága a meglévő tagság jogait és vagyonát védi. Aki pedig a saját kommissiói érdekében ennek a szigorúságnak meglazitását követeli, az az egyesületnek nem javát, hanem romlását munkálja Még egy szót a “bármily más orvosról”. A mi nézetünk szerint csak az M. D. orvos az orvos. Vannak, akik orvosnak nevezik a chiropractert, tyukszemvágaszt, masszőrt és a teakeverő asszonyokat. Lehet, hogy az M. D. orvos és a tea keverő boszorkányok között vannak olyan gyógyászok is, akik tekinthetők orvosnak, mert tudományos képzettséget szereztek. De a határt valahol meg kell szabni abban a tekintetben, hogy ki tekinthető orvosnak és ki kuruzslónak. És az egyesület érdekében fontos, hogy a határt szigorúan szabjuk meg, nem pedig nagylelkűen. Az egyesület érdekét szolgálja, ha egyesületi szempontból csak azt tekintjük orvosnak, akinek orvosi mivoltához sem elvi, sem gyakorlati kérdés nem fér. És ez az M. D. orvos. Jól fontolja meg a konvenció, mikor ily kérdéseket tárgyal, hogy tűzzel játszik, ha kapuját megnyitja a kis faluk határaiban működő teás asszonyoknak, akik talán meggyógyítottak egy pár beteget, de semmikép sem lehetnek megbízhatók annak elhatározására, hogy biztosítási tekintetben valaki az egyesület szabályainak megfelelő kockázat-e! VI. A KÖZPONTI TISZTVISELŐK Az egyik kerület ismét felveti azt az indítványt, hogy senki se lehessen központi tisztviselő két terminusnál, azaz 8 évnél tovább. Azt hisszük, hogy szükség van arra, hogy ily határozat
