Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-07-01 / 26. szám

(Verhovay Journal) 31 72 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 JULIUS 1. NO. 26. SZÁM Élt »EMELJÜK MEG A FÜGGETLENSÉGET Julius 4-ike az amerikai függetlenség ünnepe. Régi jó békeidőkben az ünneplés piknikezésből, rakéták puf­fogtatásából és általános mulatozásból állott. Ezek az idők elmúltak — átmene­tileg és rajtunk áll, Ame­rika polgárságán, hogy mennyi időre. A függetlenségről lehel ékes beszédeket mondani és a szabadságért lehet lel­kesedni. De sem a lelkese­dés, sem a beszéd nem sze­rezte meg Amerikának a függetlenségét és épp úgy sem a lelkesedés, sem a be­széd nem tudja azokat megőrizni Amerikának. »Mert igaz ugyan, hogy az amerikai függetlenség meg­szerzésében és megteremté­sében nagy szerepe volt a függetlenség eszmei harco­sainak, a Jeffersonoknak és a többieknek, de soha Ame­rika nem lett volna függet­len, soha Amerika népe nem lett volna szabad, ha Washington és katonái ki nem tartottak volna Valley Forge-ban, téli hidegben, szakadt ruhákban, mezít­láb, éhezve, szomjazva. A függetlenség gondolatát Washington kitartása, hős katonáinak áldozata váltot­ta valósággá. Kitartás és áldozat nélkül a független­ség és szabadság csak esz­me maradt volna. Julius 4-én emlékezzünk erre a tanulságra. Mert Amerika függetlenségét, né­pének szabadságát, szabad­­ságos életének jólétét nem zászlóavatás! ünnepségek, nem nagy hangon eldörgött beszédek, nem cifra Írások fogják megmenteni és meg­tartani, hanem ugyanazok a dolgok, melyek Washing­tont Valley Forge-ból a dia­dalhoz vezették. KITARTÁS ÉS ÁLDÓ ZAT. Téli hidegben, ha ‘kellett rongyokban, ha kellett éhezve ... vereségeket szen­vedve, bizonytalanságban és mégis kitartással harcolt Washington serege. Mi még nem fázunk, a ruhánk sem vált még ronggyá és a mi adagolási rendszerünk pa­zar jólét volna bármelyik európai nemzetnek, bele­értve az angolt is. Még hosszú az ut előttünk és a hosszú ut végére diadalma­san csak akkor érhetünk el, ha hajlandók vagyunk megismételni Washington hadjáratát Valley Forge nyomorának árán is. Még mindég tulkevesen adnak vért. Vannak nagy­szerű teljesítmények, de vannak szégyenteljes gyász­foltok is az amerikai élet testén. Igenis, a mi ma­gyarságunk között is ezrivel vannak, akik még a vér­adást is nagy dolognak tart­ják és egy nyulat megszé­gyenítő gyávasággal félnek odaadni egy pintet abból a nedvből, amit az egészsé­ges szervezet néhány hét. alatt pótol. Valami babo­nás, vénasszonyos felelem tart vissza sokakat attól, hogy odafeküdjenek a Vö­rös Kereszt ágyára, hogy húsz perces, kényelmes, fáj­dalmatlan áldozat árán megmentsék katonáinkat. Egy őrmester Afrika harc­mezőin elpusztult, mert nem volt elég vér! Ki fe­lelős az ő haláláért? Ki ölte meg őt és a többit, akit nem lehetett megmenteni, mert a gyáva polgárság félt odaadni egy kicsit abból a vérből, amiből literszám ömlik el egy sebesüli tes­téből percek alatt a harc­téren? War Bondok vásárlása terén nagyszerű jelensé gekkel találkozunk, de van­nak szégyenfoltok az ame­rikai polgári élet terén. Ez­res bankbetétek, melyek nem akarnak War Bon­­dokká átalakulni, mert a demokratikus tulajdonos nem hisz a demokrácia dia­dalában. Százakat kereső munkások, akik egyszerre lehetetlennek érzik, hogy odaadják azt a tiz száza­lékot, pedig az ä 90 száza­lék, ami megmarad, még mai vásárló értékben is tízszer annyi, mint ameny­­nyit azelőtt kerestek. Kereső emberek, akik spórolnak, ha War Bond­­ról van szó, de csak ak­kor ... Szabadságot, függetlensé­get csak az a nemzet érde­mel, mely mer érte küz­deni, tud érte áldozatokat hozni és a küzdelemben, áldozathozatalban kitart. Verhovay testvérek: julius 4-ikén bontsuk ki a füg­getlenségi lobogót és indul­junk el alatta uj hazafias telj esi tményok utján! Sikertelenül végződtek az egyesülési kísérletek Nem szívesen látott vendég a kedvezőtlen hir, sem frissen, sem leócskultan. Azért késik és vonakodik is azzal előállni bárki fia, ha ő van megbízva annak a kötelesség­nek teljesítésével, hogy a lehangoló, kedvezőtlen hírnek harangját megkonditsa. Egyrészt erre vezethető vissza, hogy Verhovay részről még ez ideig nem volt nyilvánosságra hozva, hogy siker­telenül végződtek az egyesülési kísérletek. Hogy ez a híradás most megtörtént, nyomban fel is vetődik az a kérdés, hogy valójában mi is hát az igazi oka a sikertelenségnek. Úgy a Munkás Betegsegélyző Szövetség hivatalos lapjában, az “összetartás”-ban, mint Dr. Márk Béla, a Bridgeporti Szövetség igazgatója egy cikkében feszegetik ezt a kérdést, amikor az egyesülési tárgyalások megszű­nését jelentik. Mindketten egyetértenek abban a kije­lentésben, hogy az egyesülési tárgyalások csődjében tel­jesen és egyedül a Verhovay Segély Egylet igazgatósága felelős, mely “váratlanul” és állítólag addig vallott állás­pontjával mintegy ellenkezőleg arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy az egyesülés csak úgy jöhet létre, ha a Verhovay Segély Egylet tagjai azáltal kedvezőtlenebb helyzetbe nem kerülnek. Mindkét egyesület képviselői egyetértenek továbbá abban, hogy ez az állásfoglalás a Verhovay igazgatóság részéről kicsinyes, mert mind a három egyesület több, mint száz százalékos és ennél fogva az egyesületek között vagyoni szempontból lé­nyeges külömbség nincsen. Mi, a Verhovay Segély Egylet részéről úgy érezzük, hogy a felelősségnek ilyen egyoldalú ránktolása nem igazságos és nem is felel meg a valóságnak. Sőt, tovább megyünk, mikor azt mondjuk, hogy nem is felel meg a lestvérsegitő egyesületi eszmének az az eljárás, hogy egymásra kigyót-békát kiabáljunk csak azért, hogy a felelősségben ne kelljen osztoznunk. Mi igenis vállaljuk a felelősségben a magunk részét, de azt állítjuk, hogy a három egyesület képviselői egyformán felelősek az egye­sülési kísérletek csődjében, de ez a felelősség nem vet árnyékot egyik testület képviselőire sem. i Különösen hangzik ugyanis, de úgy van, hogy az egyesülési tárgyalások azért jutottak csődbe, mert MIND A HÁROM EGYESÜLET KÉPVISELŐI EGYETÉRTET­TEK, EGYET AKARTAK. Egyet értettek abban, hogy nekik első és főkötelességük a saját egyesületük tagsá­gának érdekeit körömszakadtáig védeni. Egyet akartak abban, hogy egyik sem volt hajlandó egy tapodtat sem engedni a saját egyesülete tagságának szerzett jogaiból. Egyet értettek abban, hogy az egyesületek egyesítésére szükség van, azt a tagság kívánatosnak tartja, de ki- Kctötték azt, hogy a saját egyesületük tagsága az egye­sülés következtében nem kerülhet az addiginál kedve­zőtlenebb helyzetbe. Ebben a tekintetben az igazság az, hogy mind a három egyesület képviselőit tulajdonképen elismerés illeti a saját tagtársai részéről azért, hogy megbízatá­suknak oly lelkiismeretesen igyekeztek eleget tenni, ne­hogy egyesületük tagsága valamilyen módon rövidséget szenvedjen. Le kell szögeznünk, hogy a Verhovay Segély Egylet igazgatósága elejétől végéig ezt az álláspontot vallotta, nem is vallhatott mást, mert. az egyesület alkotmánya e tekintetben félreértést és félremagyarázást kizáró módon határozza meg azt az állásfoglalást, melytől igazgatóink ily természetű tárgyalásoknál el nem térhetnek. Az al­kotmányban foglalt elvek határain belül az igazgató-

Next

/
Thumbnails
Contents