Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-07-01 / 26. szám

0 2-ik Oldal rágnak teljhatalma volt az egyesülési tárgyalások foly­tatására: az alkotmányban foglalt elvek határain kivül az igazgatóság nem is tárgyalhatott volna. Alkotmá­nyunkat jól ismerték a testvér-egyesületek képviselői és így semmi okuk sincs arra, hogy a meglepettet adják, mikor az igazgatóság újra rámutatott arra az alap­elvié, mely kezdettől fogva vezér-elve volt a Verhovay Igazgatóságnak. Már most rá kell mutatni arra, hogy az egyesülési tárgyalások nem jutottak el még oda sem, hogy hiva­talos actuary számítások megmutatták volna a három egyesület egymáshoz való viszonyát. A Verhovay Segély Egylet nem félt az összehasonlító számításoktól, mert lendelkezünk annyi szakértelemmel, hogy tudjuk, hogy a mi egyesületünk kötvényeinek az értéke magasabb, mint a szóban forgó egyesületeké. Nem kell erre megint sértődött önérzettel a Verhovayra támadni azzal, hogy bárkit is kisebbíteni akarnánk. Ez a tény s ezt állítások­kal letagadni nem lehet, sem pedig külömböző államok­ban érvényes értékelési százalék emlegetésével. Ezt, vagy ennek ellenkezőjét, bizonyítani csak akkor lehet, ha a három egyesület állapotát egyesülési szempontok­ból szakértők hasonlítják össze. Tudjuk, hogy az ilyen összehasonlításnak az eredménye az volna, hogy VAGY A VERHOVAY KÖTVÉNYEK ÉRTÉKE CSÖKKENNE, VAGY A MÁSIK EGYESÜLET HAVIDIJAIT KELLENE EMELNI, VAGY KÖTVÉNYEIK NÉVÉRTÉKÉT LESZÁL­LÍTANI AHHOZ, HOGY A HÁROM EGYESÜLET TAG­SÁGA EGYFORMA HELYZETBE JUSSON. Nem egyenlőkkel úgy bánni, mintha egyenlők vol­nának épp oly igazságtalanság, mint egyenlőkkel úgy bánni, mintha nem egyenlők volnának — mondotta Széchenyi. A helyzet ezzel szemben az lett, hogy úgy a Munkás Betegsegélyző, mint a Bridgeporti Szövetség kép­viselői kijelentették, hogy tagjaik több havidijat nem fizethetnek, sem pedig kötvényüket megterhelni nem le­het. Ebből az következne, hogy csak úgy lehetne egye­sülni, ha mind a három egyesület havidij táblázata ér­vényben maradna. Ha a számításokból kitűnne, hogy a Verhovay Segély Egylet gyengébb, akkor mi vállalnánk annak egy erősebb egyesülettel való egyesüléssel járó következményeit, mert tudnánk, hogy tagjaink csak látszólag veszítenek vala­mit, igazság szerint azonban előnyösebb helyzetbe kerül­nek, mert a saját kötvényeik értékét erősitik meg és Így a távoli jövendőre gondolva biztosítják a biztosításu­nkat. Ezen mi, a Verhovay-ban már keresztül mentünk, mikor áttértünk az uj fizetési táblázatra, mely tagjaink lf gnaagyobb részét arra kötelezte, hogy fizessen rá a köt­vényére, ha annak értékét megakarja tartani. Nehezen tár, de megfizettük a külömbséget, mert tudtuk, hogy azáltal előnyösebb helyzetbe kerülünk. Nem lehet igazságos és méltányos egyesülésről be­szélni, ha az egyesületek egyenlősítésének árát nem va­gyunk hajlandók megfizetni. Persze könnyű az egye­sülésért lelkesedni úgy, hogy közben azt kívánjuk, hogy a legnagyobb szóbanforgó egyesület szálljon le arról a magas színvonalról, melyre kötvényeinek értéke dolgá­ban feldolgozta magát és hozza meg az ötvenezer tag azt az áldozatot, amit a másik két egyesületnek össze­sen sem fele annyi tagja nem hajlandó meghozni. S ne állítsa erre senkisem, hogy a három egyesület egyformán erős, mert ha úgy volna, akkor a másik két testvéregyesület nem félt volna a Verhovay alkotmány alapelve szerint folytatni a tárgyalásokat, mert ha egy­formán erősek volnának, akkor az ő tagságuk állapotán az egyesülés nem változtatott volna semmit. Mikor a másik két egyesület képviselői kijelentik azt, hogy egye­sülni csak úgy lehet, ha sem többet fizetni nem kell, sem a kötvények értékét megterhelni nem szabad, akkor azzal arról tesznek bizonyságot, hogy a lelkűk mélyén jól tudják, hogy pártatlan számítások csakis ide­vezetnének. A Verhovay Segély Egylet most is, mint eddig is, készen áll arra, hogy a többi testvérsegitő egyesületekkel egyesüljön. Mint a legnagyobb egyesület, joggal tart számot arra, hogy a vele csatlakozó egyesület emelked­jen fel a Verhovay színvonalára s ne kívánja, hogy a Verhovay feláldozza önmagát. A Verhovay igazgatósá­got nem érheti vád azért, hogy a tagság érdekeit védi, épp úgy, ahogy nem érheti vád a többieket sem azért, fcogy a maguk tagságának érdekeit védik. Az igazság egyszerűen az, hogy a helyzet még nem érett meg eléggé Itu egyesüléshez. Verhovayak Lapja_________________________ Az élet háború IGEN, az élet, — minden külön háborúkon kivül is, — szabályszerű háború. Mi, emberek, — a biblia szerint, — azért háborúskodunk egymással és küzdünk meg mindenekért, mert legősibb szülőink bűnt követtek el. Ennek okából: mindjárt az első szülöttjük is bűn vala. Káin, aki azonnal meg is kezdte a háborút, amit azóta mi derék hozzáértéssel foly­tatunk. De az ember mellett, — valószínűleg * teremtés ko­ronájának mintájára, — há­borút visel minden a föld­tekén. Minden! Még a lágy­szívű gerlice is. íme néhány friss tapasz­talatom eme valóság bizo­nyítására: A mi házikónkban két kiskutya lakik. És persze, a személyzetük. A két kisku­tya, természetesen, állan­dóan háborúban van egy­mással ugyanolyan okokból, amilyenből Káin testvérkénk megölte kedves, jó öccsét, Ábelt. Féltékenységből. Egyetlen simogatás elég ah­hoz, hogy felköltse bennük a harci kedvet. És egy kis, már meg sem rágható cson­­tocska, egész estékre ki­nyújtja a hadviselést. De van ám a házban újab­ban két más lakó is. Egy szép anyamacska és az ó­­még szebb kis kölyke. Még a tél folyamán jöttek be a szerkesztőségbe. Az anya­macska, — valószínűleg minden jobb kilátás hijján, — oda cipelte be félvak cse­csemőjét. Csak úgy, a szájá­ban, de érthető szándékok­kal. — Jő, — mondtuk neki, hát itt maradhattok. Ehol van ni egy skatulya. Ren­des kis tanya. Abban kite­lelhettek, aztán majd haj­­de, . . . világgá! De már harmadnap ők is beköltöztek burdra a két kiskutya otthonába. Persze a basementbe, mert a föld­szint és az emelet a ku­tyáké. Nem kiadó. Különö­sen nem macskáknak, akik­kel a kutyák, — mint isme­retes, — közmondásszerü háborúban vannak, már az özönvíz óta. De térjünk még jobban a tárgyra! Viszem ma reggel a két macskát sétáltatni. Nagyon korán reggel és nagyóvatosan, hogy a két “háziúr” észre ne vegye. Szép napködös reggel van. Talán még inkább hajnal, mert a szent jánosbogárkák épp most oltották el lám­­pácskáikat, hogy a bokro­kon elpihenjenek. A gyep harmatos. Kitűnő reggeli fürdő a rigóknak és arra is jó alkalom, hogy mindjárt meg is reggelizzenek, mert a harmatos gyep, — mint minden halászember tudja, — tele van gilisztával. Persze: a reggeli sem fo­lyik le minden háború nél­kül. Tíz rigó is birkózik már a maga gilisztájával. Mert a rigó, ez a legendásan bé­kemadár és a giliszta szin­tén háború. De, mondom, jövök a macskákkal és a kicsi, a ri­gók láttára, — bár senki sem tanította rá, — azonnal támadó pózba vágja magát. És, ha közbe nem lépek, már ki is végez egy idei ri­­rigót. Olyan pontosan ugrott háborúba. Erre olyan csetepaté tá­mad Madáriában, hogy még a mókust is belezavarják. A szajkó azon mód tele­kiabálja a kertet a hírrel, hogy két macska jár a bok­rok alatt. A fák megtelnek madarakkal. Van közöttük veréb, robin, egy magános gerle (valószínűleg éppen valami macska miatt öz­vegy), néhány seregély, két pinty, sőt maga, az excel­­lenciás kardinális is megje­lenik orgonabokros teraszán. És a mókus, két hátsó lábán megkapaszkodva, egészen ki­hajlik az űrbe s olyan pro­pagandabeszédet vág ki a háború mellett, hogy még Goebbels is elbújhat mel­lette. Közben persze a madarak egymással is háborúznak, mert az csak természetes, hogy a seregély nem tűr meg maga mellett verebet; a ro­bin seregélyt; a busszivü gerle hangos harcosokat; a nemes kardinális ilyen re­ménytelen özvegyet és a szürke, paraszt pinty ekkora nagyurat. A két macska szabályosan birkózik a gyepen. Az anya­macska, — félreérthetetle­nül, — harci fogásokra ta­nítja a gyermekét és a pom­pás fegyvergyakorlatok vé­gén egyenesen egy fának szalad, arra ugrik fel, hogy kövesse a kicsinnyé, mert az élet nehéz és bizony nem egyszer kell majd egy kis madárfiókáért fára mász­nia. Ülök a gáton és fanyar mosollyal nézem ezt az ál­talános hadihelyzetet, amit még tegnap úgy énekeltem meg, mint virágos békét. És közvetlen mellettem lepke kel szárnyra a hadibázisá­ról, egy kalerábé levélről. Biztos, hogy valami csavar­gó hernyó volt a papája, mert igazán vakmerőén ci­comás. Igazi lepke. Olyan feltűnő, hogy egy veréb mindjárt rá is csap. Pont úgy, ahogy verébre csap rá a vércse. — Ejnye, — mondom ma­gamban, — az egész kertem mindössze két arasznyi és ime, mennyi benne a há­ború! És elgondolkozom a dolgon. Főként a többieken, akik a kertemben laknak. A szarvasbogáron, a rózsate­­tűn, a káposztahemyón, a hangyán, a legyeken. Min­denen. Egészen a szentjá­nosbogárig, — aki, — mon­dom, — nemrég oltotta el a lámpását, hogy elpihenjen. Vájjon mit csinált az éjjel? Hol kalandozott? Miféle harci jeleket adhatott le a lámpással? Mi mindent pusz­títhatott el az alvó bokro­kon? De már ugatnak rám a kis gazdáim, hogy nékik is jár ám séta. Hát nagy gyor­san betereltem a két macs­kát a basementbe, hogy a “háziurak” — jaj! — meg ne szimatolják, mert az vol­na ám a háború! Nagy óvatosan megyek be a házba és bizony szörnyen vigyázatosan, hogy otromba férfitalpaimon be ne hord­jam ékes szobáinkba a fris-. sen vágott füvet s a rffcge-: lek sarát. Mert ... J | Hát igen, mert az asszony,’ — ugye, kedves Verhovay, testvérem?, — egymagábanI is háború. i Tarnócy Árpád’----------V---------- 1 JOHNSTOWN, PA. 8-ik fiók Köszönetnyilvánítás Alulírott mély hálával mondok köszönetét mind­azoknak a Verhovay fiókok-5 nak, tagtársaknak és tag­társnőknek, akik bármily ’ összeggel járultak hozzá5 ahhoz, hogy mülábat vásá­rolhassak magamnak. Fió­kunk júniusi gyűlésén már a mülábbal jelentem meg és rövidesen munkába is állhatok, hogy otthonomat i és családomat elláthassam, j Mindazoknak, akik jószivü! adományukkal ezt számom-j ra lehetővé tették, köszö­netét mondok. Tagtársi tisztelettel Vaszilinda Mihály., * • * Aluirottak, mint a 8-ik j fiók tisztviselői, igazoljuk, hogy Vaszilinda Mihály tag­társunk minden részére küldött adományt meg­kapott. Ángy János, elnök, Dudás Ferenc, titkár, Erdélyt Bálint, pénztárnok . A Vaszilinda Mihály trfg­­társunk megsegítésére ka­pott adományok jegyzékét a következőkben közöljük: 8-ik fiók: $10.00; 34-ik fiók: $5.00; 46-ik fiók: $2.00; 40-ik fiók: $2.00; 61- ik fiók $2.00; 59-ik fiók: • (Folytatás az 5-ik oldalon),!

Next

/
Thumbnails
Contents