Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-02-11 / 6. szám
8-ik Oldal 1943 február 11 Verhovayak Lapja 109v. MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK "MOZI VIILAG" HANGOS HETI HÍRADÓ- 5 “SZIVET SZÍVÉRT” BRAVÚROS MAGYAR AZ UJ FÖLDESUR HÉTFŐN ÉS KEDDEN, FEBRUÁR 15-ÉN és 16-ÁN megőrizte az eredeti regény üde finomságát és humorát. Igazi ma-A mai idők legaktuálisabb filmje, “AZ TJJ FÖLDESUR”. A legnagyobb magyar mesemondó, Jókai Mór legnépszerűbb regényének filmváltozatát mutatjuk be, mely már azért- is a magyarság legnagyobb érdeklődésére tarthat számot, mert a mai áldatlan, háborús Viszonyok között igazolja, hogy a magyart nem lehet sokáig elnyomni és a német bilincset a .magyar élniakarás és szabadság jízeretete mindenkor képes összetörni. Felejthetetlen élményei "Az Uj Földesül” filmnek a márciusi ifink gyűlése, a Petőfi Sándor 11 este fél 6 órai kezdettel Pittsburghban A GRAND SZÍNHÁZBAN AZ UJ FÖLDESUR" és a SZIVET SZÍVÉRT' c. filmek lesznek bemutatva Talpra Magyar-ja, a 48-as idők eredeti részletei. Jávor Pál, a magyar színjátszás büszkesége mellett a hazai színészek elitgárdája játszák a film főszerepeit, élükön a bájos Egry Máriával, a nagyszerű Csortos Gyulával, a kitűnő Somlay Arthurral, az elragadó humorú Rózsahegyi Kálmánnal, a pompás Makláry Zoltán, Uray Tivadar, Mály Gerö és Gordon Zitával. ZENES FILM A kitünően sikerült magyar filmek sorában díszes és előkelő hely illeti meg a “SZIVET SZÍVÉRT” cimü pompás magyar filmet, ezt a sziporkázóan szellemes ötletekkel, tréfákkal, dallamos muzsikaszámokkal telt vígjátékot, ntelyet Amerika magyarsága éppen olyati tetszéssel fogadott, mint amilyen lelkesedéssel és tapssal fogadta azt az Óhaza közönsége. A “Szivet Szívért” Rímet Zilahy Lajos, a viághirü magyar irő “Urilány” cimü regényéből ültették át filmre és e változatában is gyár levegőt hoz elénk e film, melynek szereplői a magyar művészgárda legjobbjaiból rekrutálódott. Szörényi Éva tiszta nőiessége, vonzó bája, elragadó szépsége sugározza be a nagyszerű és finom Ízléssel rendezett, szórakoztató, nevettető filmvigjátékot. A kalandhajhászó léha fiú szerepében a komikus Páger Antal ismét uj diadalt arat és valósággal bravúros teljesítmény, mikor a film slágerdalát cigányzene mellett énekli. Csortos Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Vizváry Mariska, Berky Lili, Mály Gerő és Gózon Gyula tehetségük legjavával állanak e film sikerének szolgálatában. MINT DERÜLT ÉGBŐL A VILLÁMCSAPÁS úgy csapott le az OPA Váratlanul a nemzet cipőfeészletére, azonnali hatálylyal elrendelvén a cipők fwlagolását. Mi csak gratulálni tudunk az OPA-nek gyors elhatározásához és ferélyességéhez, mert ezzel az OPA elejét vette annak, hogy a lakosság a rációfr-------------------------------------zás bekövetkezte előtt megrohanja az üzleteket és szétkapkodja a cipőket. Eddig ez mindég megtörtént, mert már jóelőre közölték a lakossággal azt, hogy melyik cikk lesz adagolva. Az OPA tanult a múltból és most váratlanul rendelte el a cipők adagolását. Cipőket ezentúl a cukoradagolási könyv 17-es szelvényére lehet kapni. Egy jegyre egy pár cipő kapható és egy család tagjai egymás könyveit felhasználhatják és kicserélhetik. A jegy junius közepéig érvényes. Szóval cukor jegyre kapunk cipőt. Hát addig, amig női cipőkről van szó, addig nincs is abban semmi különös. Némelyik női cipő határozottan “édes” a cipő formája és szinei iránt lelkesedő vevőhölgy áradozásai szerint, s igy a cukor jegy használata tulajdonképpen ész-szerü, mert hiszen egy szép női cipő is az “édességek” osztályába tartozik. Viszont határozottan nem édes egy hatalmas talpú férficipő.. * de ezen a nehézségen könnyű lesz segíteni, mert attól tartunk, hogy a 17-es szelvényen nagyon kevés férficipőt fognak vásárolni az emberek, mert a jószivü férjek mind odafogják adni a 17-es jegyüket a feleségüknek, hogy vegyen rajta magának még egy pár “édes” kis cipőt. VEGYEN DEFENSE BONDOKAT 16___________________________________A SZAKADÉK A fiú rögtön levette a kezét, de annál nagyobb készséggel válaszolt: “Minek, hiszen anyám bármely percben visszajöhet. Akarja, hogy megmutassam addig a lakást?” “Nem bánom”, — felelt a lány, aki mosolyogni sem mert kínjában. A fiú sorra mutogatta neki a konyhát, az ebédlőt, az emeleti hálószobákat. Közben megmagyarázta, hogy csak egy leányt tartanak, akinek tizennégy szobát kell takarítani, főzni, mosni, vasalni. Erre már a lány megkérdezte: “És mit fizetnek?” “Nem tudom biztosan — felelte a fiú erre kissé bizonytalanabbul — azt hiszem az anyám legutóbb öt dollárt fizetett hetenként.” A lánynak erre végkép elment a kedve az egésztől, a fiú is megérezte ezt és még nagyobb lelkesedéssel kinálgatta: “Nagyon szép szobája volna, jöjjön, megmutatom azt is.” “Úgy tudom, hogy nem kell itt aludni”, — felelte a lány. “Nem kell, de ha akar, akkor van itt egy szoba, a mely mindég a magáé volna. Nagyon szép szoba, szőnyeggel, rádióval.” No erre már Mariska is kiváncsi lett. Még egy lépesőn mentek fel és elértek a padlásszobához. Hát nem volt éppen csúnya szoba, de az addig látott szobák után ezt szépnek nevezni szemtelenség volt. Valami ócska rongy képviselte a “szőnyeget” és egy düledező, maroknyi faalkotmány a rádiót. Egy kopott ágy, s egy töredezett szék egészítették ki a berendezést. A fiú úgy mutatta meg, mint egy királyságot, aztán a lányhoz hajolva igy szólt: “Itt teljesen zavartalanul lehetne akármikor”. Jól megnyomta a “zavartalanul” szót, amiből a lány mindjárt megértette, hogy a fiatalúr abban sántikál, hogy őt A SZAKADÉK 13 szélére s már csak a pohárnak beszélt. Egyszerre úgy érezte, hogy árva. Egyszerre megérezte, hogy még a Társaskörbe is lehet az ember egyedül. A szeme égni kezdett s egy pár könnycsepp hullt bele a sörébe. Megrázkódott és kiment. Elnehezült szívvel ballagott hazafelé. Tóvári szomszédnál még világosság volt. Tóvári ott ült a lámpa alatt és olvasott. A fia egy kis asztalnál irt. A lánya varrt. Szabó Pál káromkodott egyet és belökte az udvar ajtaját. Bebotorkált a házba. Sötét volt. Nem bánta. A hálószobában ledobta a kabátját a földre és bevágta magát az ágyba ruhástul... Három napig csak ténfergett a házban. Duzzogott. Senkise szólt egy szót sem. Harmadnap az asszony törte meg a végtelen némaságot: “Hát veled meg mi lesz. Már sohse akarsz munka után nézni?” “Úgy is mentem volna már. Mit pofázol itt folyton?” — gorombáskodott Szabó. De elment. Sok-sok ezer magyarral, tóttal, lengyellel, olasszal, franciával, oroszszál. Sok ezer mással együtt, kiket egy dúsgazdag arany világ csábításaival csalogattak át a tengeren az ősi földről. Hiába jártak. Napokig, hetekig. Mig belefáradtak a hiábavaló járkálásba. Egyik a másik után otthon maradt. Várták, hogy visszajön a jóvilág. Szabó is abbahagyta a járkálást. Naphosszat elült a konyhában s nézett maga elé. Az asszonnyal nem beszélt. Mit beszélt volna, ők csak akkor beszéltek, ha veszekedtek. Nem voltak mondanivalóik. Néha átment a harmadik vagy negyedik szomszédhoz. Azokat is “letették”. Tóvárihoz nem ment. Az még dolgozott. S az, hogy Tóvári dolgozott, gyilkos keserűséggel fojtogatta. Egyik nap, hogy odavolt, az asszony odavetette a leányának: “Maris, elmész szolgálni.” Mariska ránézett az anyjára tági'anyilt szemmel. “Cseléd nem leszek!” “Hát mi leszel? — felelt neki vissza az anyja mérge-
