Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-02-04 / 5. szám
Verhovayak Lapja 11-ik Oldal ROOSEVELT ELNÖK TÖBB ÁPOLÓNŐ KIKÉPZÉSÉT SÜRGETI 1943 február 4. MADISON, ILL. 479-ik fiók Tekintettel a háború okozta fokozott elfoglaltságra, a tagság nagy része nem képes megjeletnni a havi gyűléseken. Ugyanakkor a gazolin korlátozások következtében én sem járhatok el a tagtársak házához minden hónapban. Ennek következtében tisztelettel kérem a tagtársaimat, mint a Madison, Ill.-i 479-ik fiók újonnan megválasztott titkár-pénztárosa, hogy szíveskedjenek lakásomon megfizetni a havidijaikat (716 “I” Street). Bármikor szívesen állok a tagtársak rendelkezésére. Kérem, hogy mindnyájan keressenek fel idejében, hogy havidijaikat minden hónapban pontosan beküldhessem. Tagtársi tisztelettel BAKOS SÁNDOR, titkár--------------v--------------CORAOPOLIS, PA. 352-ik fiók Fiókunk egy $25.00 értékű Hadikölcsön kötvény kisorsolását határozta el. A sorsolási könyvek már elkészültek. Aki még nem kapott könyvet s vállalkozna arra, hogy sorsolási jegyeket árusítson, azt arra kérem, hogy szerezzen könyvet akár tőlem, akár Mr. Kuncznál, fiókunk pénztárosánál. A gazolin adagolás következtében képtelen vagyok minden hónapban ellátogatni a tagtársakhoz s azért kérem, hogy. lehetőleg egyszerre több hónapra szíveskedjenek fizetni. Otthonomban bármikor fizethetnek havidijat a tagtársak, ahol bármily ügyben mindenkor a legnagyobb készséggel állok rendelkezésükre. Tagtársi tisztelettel SZLADICS ANDRÁS, titkár.--------------v-------------JERSEY CITY, N. J. 145-ik fiók A muli évi tisztikar nem hagyhatta el helyét, mert a tagság nagyon kis számban jelont meg az évi gyűlésen Kérem a tagtársakat, hogy mindenki tartsa kötelességének minden hó második péntek estéjén 7 órakor megjelenni a gyülésteremben és befizetni havidijait. Ezentúl házmái havidijat nem fogadunk el senkitől, csak a vidéki tagoktól. Tagtársi tisztelettel NÉMETH JÓZSEF, titkár. RED JACKET, \V. VA. 213-ik fiók Mivel a tagság nem vesz részt a gyűléseken, ezentúl nem tartunk gyűléseket, csak ha valami fontos esemény ad rá okot. Kérem a tagtársakat, hogy szíveskedjenek elküldeni vagy elhozni hozzám a havidijakat (Stephen Vágott, Box 84, Red Jacket, W. Va.), mert a gazolin adagolás következtében nem járhatok el a tagtársak házaihoz. Mindenki legkésőbb a hónap 20-ig küldje el havidiját, mert a havi jelentést minden hónap 20-án kell beküldenem. Tagtársi tisztelettel VÁGOTT ISTVÁN, titkár.--------------v-------------MIT TENNE Ő? Az orvosi egyetemen magyaráz a tanár. “Ennek az egyénnek, aki e képen látható, rövidebb az egyik lába, mint a másik s ennek következtében sántít. Mit tenne ön ilyen esetben?” — kérdi az egyik orvos-jelöltet. y “Azt hiszem, hogy én is sántítanék”, — feleli az hosszas gondolkozás után Roosevelt elnök levelet intézett Norman H. Davishez, a Vörös Kereszt elnökéhez. Kijelenti, hogy ha a háborút dicsőségesen akarjuk Végigharcolni, az otthon frontján is őrködnünk kell egészségünk fentartásán. Ezért szívből támogatja az Amerikai Vörös Kereszt három hónapra tervezett kampányát, ápolónők, kisegitő-ápolók, és ápolónő-tanitványok rekrutálására. A kampányt január végén kezdi meg a Vörös Kereszt Ápoló Szolgálata. A hadsereg és a tengerészet részére 36,000 lajstromozott ápolónőt akarnak szerezni; 100,000 kisegítő ápolónőt; a polgári és a közkórházakba hivatásos ápolókat; a Vörös Kereszt tanfolyamaira 1,- 000,000 növendéket az otthoni ápolás mesterségének elsajátítására. E tanfolyamokon a betegek gondozását, az egészség megőrzésének és a betegségek megelőzésének módját fogják ismertetni. Az Elnök a levélben a következőket írja: “Mindnyájan megegyezünk abban, hogy a háborúban a legfontosabb a harcosok egészségének a fentartása. De tudjuk azt is, hogy ha a háborút sikerrel akarjuk végigharcolni, hatalmas polgári hadseregünknek, a hadi munkásoknak, gyermekeinknek és az otthon munkásainak is egészségeseknek kell maradniok.” A hadügyminisztérium azt az elvet követi, hogy azok a gyakorlott ápolónők, akik szövetségeseink, vagy valamely barátságos nemzet polgárai, felvehetők a hadiápolónők közé, ha a követelményeknek egyébént megfelelnek. A Vörös Kereszt Ápoló Szolgálata alkalmazza az ápolónőket a hadsereg részére is és az ajánlatokat a Vörös Kereszt helyi fiókjánál kell benyújtani. (Az “Office of War Information” közleménye)--------------v--------------VETERÁNOK Az Első Világháborúban résztvett amerikai katonák közül 250,000 harcol a mostani nagy háborúban küzdő» katonák sorai között. Ezek nyilván mind önkéntesen vonultak be. 14 A SZAKADÉK A SZAKADÉK 15 Szabó Pál kifordult a konyhából és bevágta maga után az ajtót, hogy csak úgy zengett a ház. Elment. Az aszszony némán, újra mozdulatlanul merevült arccal visszatért a mosogatáshoz. Némán törülte a tányérokat. Nem könnyezett. Érezte, hogy sajog az arca s felnézett a vízcsap felett lógó repedt tükörbe. Egy pillanatra megállt a keze attól, amit látott. Vastagra dagadt ajkairól szivárgott a vér. És a fülétől a szájáig egy nagy veres-kék, dagadt folt terjedt; asszonyi élete fizetségének lelket nyomorító szimbóluma. Nézte, nézte az arcát, aztán gépiesen elővett egy konyharuhát és bepólyálta az arcát. Aztán tovább folytatta azt a munkát, melynek soha sincs vége, soha sincs vasárnapja és soha sincs fizetsége ... Szabó Pál ezalatt dühöngve taposta a sáros utat a Magyar Társaskör felé. Szívta a pipáját, hogy úgy füstölgőit, mint egy mozdony, de azért dühének nagy részét kiadta magából azzal a pofonnal. Nem érezte magát rosszul miatta. Aznap két szörnyű bántás érte: egyik a munkájában, másik a családjában. Mi öröme van a magyarnak, ha egyikben sincs becsülete? Ott a munkában nem tehetett semmit. -Mikor ittas bódultságban olyan ügyetlenül tette bele a gépbe a vasat, hogy az egy nagy reccsenéssel megállott, már nem segíthetett. Tehetett ő arról, hogy ott állt mögötte a “bász” ... Hogy is került az oda olyan hirtelen? Persze, már tudta is. Tóvári beárulta őt. Tóvári látta, hogy elbotlott mikor belépett a műhelybe s mert tudták, hogy nagy elbocsátások lesznek, beárulta őt. Hogy igy annál biztosabb legyen az ő munkája. Megállj, bitang! — fenyegetőzött magában, ellátom még a bajodat. Újból kezdett viharzani benne a gyűlöletes indulat. Jaj, hogy nem üthette le ott az élőmunkáét, mikor az hazaküldte. Elbocsátották. Részegen dolgozott. Úgy ment ki, mint akit leöntöttek. És nem volt elég ebből, hanem akkor még annak a nyomorult asszonynak is rá kellett kezdeni az örökös nótával. Hát nem látta, hogy elég baja van neki, úgy is? Úgy kellett neki a nyomorultnak! Eszébe se jutott, hogy az asszonynak volt igaza. Vagy talán épp azért ütötte meg, mert igaza volt? De erről Szabó Pál nem tudott, mikor kavargó lélekkel benyitott a Társaskörbe. Néhányan iszogattak csendben. Böngészték az ujsá- got abban a reményben, hogy jobb híreket találnak benne. De az újságok csak bajról írtak. öngyilkosságok, rablások minden oldalon. Szabó odalépett a csaposhoz:: “Egy sört kérek.” Kisvártatva odalépett hozzá a hosszú Peti: “No mi az, hát nem vagy munkában.” “Nem én már többet!” — legyintett Szabó s hozzátette: “Iszol egy sört?” “Hát megihatom.” Felelte a másik. Majd: "Letettek?” “Le” — morogta Szabó. Ittak. “Ne busulj pajtás — vigasztalta Peti — lesz az még jobban is.” “Én is azt mondom: — felelte Szabó. — Sohse volt úgy, hogy valahogy ne lett volna.” “Úgy bizony” — hagyta rá Peti. Most ő fizetett. Ittak. Közben egyre másra nyílott az, ajtó. A heh ség megtelt füsttel és hanggal. Az egyik asztalnál kártyázták, a másiknál politizáltak. S jöttek a vendégek, összehozta őket a holnap félelme. Mintha a Társaskörben nem érhetné őket utói a mindenkit fenyegető csapás, agy menekültek oda. Hová is mehettek volna? A Társaskör volt az árva magyarok menedékhelye. Ott közel voltak egymáshoz. Ott volt kivel beszélgetni. Otthon? Otthon csak ülni lehet, meg hallgatni az asszony sopánkoda-ait. Az asszonnyal nem lehet beszélni. Sok volt olyan aki csak enni, aludni járt haza. Nem úgy gondolt az aszszonyra, mint akivel beszélni is lehet. Az asszony főzzön és törődjön a gyerekekkel. Mit tud az asszony a komoly dolgokhoz? Nem is jutott az eszébe az ilyeneknek,
