Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-06-17 / 24. szám

(Ver hoy ay Journal) VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 JUNIUS 17 NO. 24. SZAM Amerika - Az üzleti szellem hazája Odaát, Európában Ame­rikának mindég az a hire volt, hogy itt minden csak üzlet. Az emberek csak a dollárnak élnek, dollárral ! álmodnak, dollárral ébred­nek. Itt az üzlet a min­den és az embert — mindég és minden körülmények között feláldozzák az üzleti ’ érdeknek. És mikor ezeket Írták, mondták, regélték Amerikáról, akkor mindég büszkén mutattak Euró­pára, ahol — állítólag — a szív nagyobb, mint az üz­let és a jóság erősebb, mint az érdek. Amerika számtalanszor rácáfolt erre. Valahányszor Amerika természeti csapá­soktól sújtott népek és vá­rosok segítségére sietett, mindég megmutatta, hogy Amerikában nemcsak csi­nálni tudják a dollárt, ha­nem van szivük el is köl­teni. Milliók mentek ki Amerikából éhezők táplálá­sára, árvák istápolására, megroskadt országok fel­­segitésére. Ki ne emlékez­ne arra, hogy mit tett az Amerikai Vörös Kereszt a magyar gyermekekért az első világháború után? I De az amerikai lelkületet talán semmi sem jellemzi < jobban, mint ez a legfris- 1 sebb esemény: Moore Jenő egyike a mos­tani világháború nemzeti hőseinek, aki a Salamon szigeteken harcolt a japá­nok ellen, kézitusákban ve­rekedett sokszoros túlerő­vel, súlyosan megsebesült és — mindezt túlélte. Édes­anyja, ki már lemondott ar­ról, hogy fiát még egyszer lássa, San Francisco-ból Chicagóba utazott és a fele utón, Nevada államban, a robogó vonaton sürgönyt kapott a férjétől, mely igy szólt: “Jenő hazaérkezett, jöjj haza azonnal.” El lehet képzelni ennek az édesanyának izgalmát, lázas örömét, mellyel végig­futotta a vonatot és zo­kogva kérte a jegyszedőt, hogy segítsen rajta, hogy visszatérhessen fiához. A vonat teljes sebességgel rohant kelet felé. Semmi mód nem volt arra, hogy Mrs. Moore visszatérő vo­nattal találkozzon. De a vasutas talált rá módot. Ki­számította a szembejövő vo­nat érkezési idejét és egy kis állomáson, Nevada kö­zepén megállította az ex­­press-vonatot, egy embert előreküldött, ki lezászlózta a szembejövő gyorsvonatot és a boldog könnyeket hul­lató édesanyát áttették a szembejövő vonatra s elin­dították hazafelé, hogy kar­jaiba zárhassa megmene­kült gyermekét. Hát ez az üzleti szellem hazája! Hasonló esetekben odaát rideg elutasításban lett volna csak része egy ilyen édesanyának. Ki hal­lott olyat, hogy két ex­press vonatot megállítsa­nak, csak azért, hogy egy édesanya és a katona fia megcsókolhassák egymást? Ki hallott olyat, hogy két nagyfontosságu vonat ké­sést szenvedjen, nyílt pá­lyán megálljon, csak azért, hogy egy zokogó asszonyka átszállhasson? És ebben látjuk mi Ame­rika nagyságát. Mert igaz, hogy itt az üzlet minden. Igaz, hogy sehol a világon nem folyik olyan harc a dollárért, mint itt Ameriká­ban. De az is igaz, hogyha valahol egy emberi szem könnyezik, ha valahol egy emberi szív vérzik ... akkor képesek megállni a dollár hajszájában és odaadni azt a lehajszolt dollárt arra, hogy a könnyt felszáritsák és a vérző szívnek boldog­ságot adjanak. ajr r •• 1 " I • •• I Készülődjünk, koszolódjunk! Közönséges sorban levő magyarok biztatják ezekkel a szavakkal magukat, ép úgy, mint másokat, mikor ten­ni, cselekedni kell olyat, aminek elvégzéséhez megkíván­­tátik a teljes odaadás, különösen ha jelentősebb siker lesz várva a fáradozás viszonzásának fejében. Ilyen nagyot jelentő munkának végzése előtt áll a Verhovay Segély Egyletnek népe, hiszen csak egy pár hónap választ el bennünket a Portának kimagasló ese­ményétől, a konvenciótól. Szükséges tehát, hogy jó eleve készülődjünk hozzá s akiknek az a rendeltetésük, hogy a konvenció kimagasló eseményében kiváltságos részük legyen, azok nyugodt tempóban kászolódjanak is aira a Verhovay nagy eseményre. Minden felnőtt tagnak beleszólási jussa van a Ver­hovay Segély Egylet kormányzatába s élhet is ezzel a joggal. A fiókok gyűlései választja ugyanis a kerületi képviselőket, a kerületek gyűlései pedig a konvenció de­legátusait. Ezek a delegátusok azok, akik a jövendő négy év idejére megállapítják az alapszabály keretébe illesztett Verhovay törvényeket; megválasztják az Igaz­gatóságot, a tisztviselőket s kiadják mindazokat a meg­bízatásokat, amelyeket szabályaink szerint a konvención jelenlevő tagtársak között kell szétosztani. Tudtommal a fiókok már kiválogatták maguk köré­ből azokat az egyéneket, akiket a kerületi gyűléseken a saját képviseletükre érdemeseknek tartanak s eljött az ideje annak, hogy az igy kiválogatott kerületi képvise­lek készüljenek a julius első felében esedékes gyűlésekre. Készülődéseik közepett ne feledkezzenek meg ke­zükbe venni meglevő alapszabályainkat s összehasonlí­tani annak paragrafusait azokkal a módosításokkal, amelyek az Igazgatóság által jóváhagyva, jelen lapszá­munkban le vannak közölve. Több szem többet lát, több fül többet hall. Azért, ha kétségbe nem is vonható, hogy a központi tisztviselők 'cgjobb akarattal és tapasztalatuknak felhasználásával tették meg a módosításra vonatkozólag javaslatukat, azért még is csak javaslat az s hozzáférhet a szó. Helyi tapasztalatok, gyakorlatban szerzett ismeretek, a változó életviszonyok által feltámasztott kívánalmak értékes hozzáadásokat jelenthetnek, ha összhangba kerülnek az Egyesület érdekeivel. Ennek az összhangnak alaptónu­sát megadja az érvényben levő alapszabály, amelyhez szépen odailleszthető a megfelelő javaslat. Arra is érdemes készülődni, hogy a kerületi gyűlések asztala mellől eltávolitódjék sok olyan bevett szokás, amelyeknek ott már helyük nincs. Különösen nincs ott helye a régi felfogások közül annak a nézetkifejezésnek, hogy csak férfiakat válogas­sanak ki konvenciós delegátusoknak. Erre vonatkozólag már ki lett fejtve a helyes fel­fogás lapunk előző számában s igy itt ismétlésbe esni nem akarok; de nem mulaszthatom el a másik megszív­lelendő dologra rámutatni. Minden kerületi gyűlésnek bizonyára az a legkomo­lyabb pillanata, mikor felkerül annak a kérdésnek meg­oldása, hogy ki legyen a gyűlésnek tagjai közül a kerület Képviseletével megbízva mint konvenciós delegátus. A régi gyakorlatban sok esetben nem volt figyelem­be véve a képviseletet kiérdemlő rátermettség s a gyű­léseken ígéretekkel s ellenzéki érzületekből fakadt han­goskodással nyerték azt el olyanok, akik a konvenciók menetén kezdték csak megismerni, hogy valójában mivel

Next

/
Thumbnails
Contents