Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-04-08 / 14. szám
1943 április 15 FÜLŰP ILONA: Számtalan magyar közmondás tanít bennünket arra, hogy ne számítsunk eshetőségekre és csak a bizonyosságot vegyük figyelembe, azt, ami már megtörtént. Ilyenek: ne igyál előre a medve bőrére . .. vagy: akkor mondd csak: hopp, amikor már átugrottad az árkot ... Vannak, akik ehhez hasonló közmondásokat hangoztatnak, amikor a háború utáni tervekről van szó, de a közmondások dacára sincs igazuk ezeknek, mert ezt a medvét le fogjuk lőni és ezt az árkot át fogjuk ugrani. Csak az a kérdés, hogy mikor. Mert a háborút megnyeri Amerika és társai, ez teljesen bizonyos. Tudniillik addig nem hagyjuk abba a háborút, amig meg nem nyertük. Tehát világosan csak idő kérdése az egész, nem pedig a körülményeké, vagy lehetőségeké. Helyes tehát a háború utáni tervekről beszélni, tárgyalni, mert hiszen a béke egyenes következménye lesz a háborúnak, ez lesz a fizetség a világ szenvedéseiért, természetes tehát, hogy meg kell azonnal mutatni a világnak, hogy miért küzdöttünk, Verhovayak Lapja—l Gyerekek és felnőttek iskolája szenvedtünk, miért haltak meg miliők. Egy jobb életért s ezt a jobb életet azonnal meg is kell mutatni a világnak, ha nem is teljesen kidolgozott és megkezdhető formában, de legalább jóakaratban, becsületes szándékban és előkészületekben. Felvetette valaki azt a javaslatot is, hogy a háború közművelődési “cárt” kell kinevezni, aki az európai utáni időkre Európa részére ifjúság nevelését irányítja és ellenőrzi. Németország mai erejének nagy része az az ifjúság, amely a náci uralom alatt nőtt fel s amelyet egyenesen erre a háborúra neveltek, s amelybe rendszeresen és tudatosan beoltották azt a nagyhatalmi őrültséget, kegyetlenséget és brutalitást, amelyet Hitler és gyilkos társai szabadítottak a világra. A világ már régen tudta, hogy Németországban arra nevelik a fiatalokat, ami most bekövetkezett. Tudta mindenki, hogy a német iskolákban a faji, vallási, nemzetiségi gyűlöletet úgy tanítják, mint imádságot s az is nyilvánvaló volt, hogy a gyűlöletre nevelt generáció meg is fogja találni a módot a gyűlölet kifejezésére. Nem igaz, hogy egyik ország nevelési módszere magánügy, az illető ország belügye. Az egész világnak köze van ehhez, mert az egész világ szenved azért a szabadságért, amelyet a világ könnyelműen elnézett a lélekgyilkosoknak. Ugyanakkor, amikor Németország és általában egész Európa nevelési és iskolai rendszerét szabályozzák, nem kell megfeledkezni saját hazánk iskolarendszerének megszabályozásáról sem. Amerikában is fokozottabb mértékben kell gondot viselni arra, hogy sem az iskolában, sem pedig a felnőttek életében ne hirdethessen senki embergyülöletet, akár vallás, akár fajiság, akár nemzetiség ennek ^z alapja. Nem elég a gyerekeket az emberi egyenlőségre tanítani, hanem a felnőttekből is ki kell verni, még pedig a törvény fájdalmasan sújtó erejével a különbségtevést. Törvényben kellene kimondani, hogy aki ilyen gyűlölködést hirdet, akár a zsidók, akár a négerek, akár általában a bevándoroltak ellen, az bűnt követ el, amelyet a világbéke érdekében börtönnel kellene büntetni. A gyilkos csak egy életet olt ki, az ember gyűlölet hirdetője esetleg száz és ezer ember életét veszélyezteti, mert az meg van fertőzve a hitlerizmus veszettségével, amely könnyen terjedhet. A legszigorúbban kell ellenőrizni a nevelést, de ezenfelül az irodalmat, színházat, rádiót és mozit is. Nem cenzúrát jelentene ez s nem is jelentené a gondolat és szólás szabadságának korlátozását, mert az emberi szabadság határát is meg kell szabni ott, ahol a gyűlölködés s ennek nyomán a tömeges öldöklés következik. A szabadság nem jelentheti azt, hogy szabad a másik ember szabadságát, vagy életét elvenni. A gonosztevőket, őrülteket mindig és mindenütt ki kell közösiteni a társadalomból. Nemcsak a legyőzött, hanem a győzelmes országokban is uj alapokra kell helyezni a tanítást és általában az egész életet. A jelenlegi háborúnak meg kell oldania a félrebillent élet minden problémáját, meg kell szüntetnie az emberi különbségtevést, s el kell pusztítania a kisebb vagy nagyobb csoportok felett uralkodó gangstereket. Szenved és vérzik 7-ik Oldal DETROITI VERHOVAY TAGTÁRSAK! Felkérem a Verhovay Segély Egylet detroiti fiókját és tagjait, hogy a városunkban működő és az egész egységes detroiti magyarságot magába foglaló Vörös Kereszt bizottsággal szíveskedjenek co-operálni, s annak munkájában részt venni. Tisztában vagyok vele, hogy minden tagtárs kivette a részét az adakozásból a munka helyén is, de azt is tudom, hogy a Verhovay minden tagja tisztában van a Vörös Kereszt nemes céljaival, hogy fiainkat a Vörös Kereszten keresztül támogatni akarja, s igy meg vagyok róla győződve, hogy a bizottság kérését minden tagtársam teljesíteni fogja. MACKER GYULA, igazgatósági tag a Közös Verhovay Bizottság elnöke. az egész világ — kell, hogy végre már igazán emberi élettel fizessenek ezért a sok halálért... Vegyen War Bondot 46 A SZAKADÉK lyogtak és a beszélgetés valóban másról folyt ezután. De a tövis benne maradt a fiúban. Eddig csak azt hallotta, hogy milyen nagyszerű dolog a magyar egyház, a magyar egylet, a magyar sajtó és ime most megismerkedett egy családdal, mely ezek nélkül messzebbre jutott, mint bárki azok közül a magyarok közül, aki ezekben bízott. Később a fiú meg a lány elmentek egy moziba. Mig a film pergett a szemeik előtt, a leány hozzásimult és beletette a kezét a fiú tenyerébe. Jenő behunyta a szemét és átadta magát a gyönyörűség érzésének. Aztán ráhajolt a kézre és megcsókolta. Nem látta a filmnek a felét sem, mégis ez volt a legszebb film, mit életében látott. Hetekkel később történt, hogy egy este együtt ültek a lakószobában apja, meg fia. Az anyjuk eiment egy “party”-ra, melyet valamelyik segélyegyleti tagtársnő 46-ik születésnapja alkalmából tartottak. Meg is jegyezte Tóvári, miközben letette az újságot: “Nem tudom, mi ütött ezekbe az asszonyokba az utóbbi időben, hogy folyton “pártikra” járnak. Egyik rendezi a másikának; el kell menni, ajándékot venni, vagy egy dollárt fizetni. Nem mintha sok volna az a dollár, de mikor egy hónapban már tiz párty van, az már sok a jóból. Meg aztán azt sem értem, hogy mire jó az egész. Mindegyik azért ad, mert arra vár, hogy majd visszakapja. Tisztára tékozlás az egész a szeretet örve alatt.” A fiú kapott az alkalmon: “Igaza van édes apám. Én is már sokszor gondolkoztam azon, hogy ezek között a magyarok között túlsók a pénzkérés, örökké van valami, amire behajtják az emberen a dollárt, s ha már közügy, akkor meg pártit rendeznek.” Az apa ránézett a,fiára: “Én csak a pártikról beszélek és nem a közügyekről, fiam.” A SZAKADÉK 47 “De hát látja édesapám — vitázott a fiú — hogy a többi dologgal is igy van? Egyszer a templomot festik, máskor uj szőnyeget vesznek, akkor megint piknikre, vacsorára, bazárra gyűjtenek, karácsony, husvét, pünkösd megannyi alkalom egy uj kérésre s ha ennek vége van, akkor jön az egylet, annak is meg vannak az ünnepélyei, a céljai és soha sincs vége az egésznek.” “Fiam — ingatta a fejét az apja — nem jó oldalról nézed a dolgot. Arra kell gondolnod, hogy mindezt itt Amerikában csak adakozásból lehet fenntartani. Ha az emberek nem adakoznának, akkor nem volna egyház, az egyleti élet elsorvadna és a magyarság minden tagja magára maradna.” “Nem tudom édes apám — felelte a fiú — attól félek, hogy ezzel az örökös zsarolással inkább csak elidegenítik a magyarokat.” Most már jól a szeme közé nézett a fiának Tóvári János. “Például kit?” — kérdezte szigorúan. “Például White-ékat”, — szaladt ki a fiú száján az igazság. “Whiteékat, ugy-e? — szólt az apa. — Hallottam, hogy azzal a táncosnővel járkálsz újabban...” “Nem táncosnő az apám — felelte a fiú csendesen — és én nagyon megszerettem azt a leányt.” Tóvári János indulatba jött. De fékezte magát. Sokszor volt már veszedelmes helyzetben a munkájában is, az egyházi és egyleti életben is. És hosszú évek tapasztalatával rájött arra, hogy aki le tudja önmagát győzni, az végül is legyőz másokat. Erőszakkal, hangos szóval nem lehet senkit az igaz útra vinni. Az erőszak csak erőszakot termel. Megérezte, hogy a fiával is veszedelmes helyzetbe került. Tudta, hogy egyszer eljut ide minden apa és minden fiú. Tudta, hogy ebben a helyzetben egy erőszakos, durva szó elég ahhoz, hogy szakadék nyíljon apa meg fia között és azt a szakádé-
