Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-04-08 / 14. szám
I 8-ik Oldal Verhovayak Lapja 1943 április 15 Kérelem a titkárokhoz és ügykezelőkhöz a havidij befizetések ügyében Azzal a kérelemmel fordulunk a fiók-titkár és ügykezelő tagtársakhoz, hogy, amikor a havidijakat beküldik a központi hivatalba, akkor A GYERMEKOSZTÁLY HAVIDIJAIT ÉS A FELNŐTT OSZTÁLY HAVIDIJAIT NE EGYÜTT, HANEM KÜLÖN CSEKKEN VAGY POSTAUTALVÁNYON KÜLDJÉK BE. Ezzel a kérelemmel nem az a célunk, hogy titkáraink és ügykezelőink amúgy is számos teendőit még megszaporitsuk. De a gyermek osztály és a felnőtt osztály havidijainak külön való kezelését és beküldését a fiókok ügykezelőinek érdeke épp úgy megkívánja, mint a központi ügykezelés rendje. A gyermek osztály külön osztály és annak vagyonát külön kell kezelni. Épp azért a Központi Pénztári Hivatal a gyermek osztály havidijait a “First National” bankban helyezi el és a felnőtt osztály havidijait egy másik bankban, a “Mellon” bankban. Amikor egyes ügykezelők egy csekken küldik be mind a két osztály havidijait, akkor annak a csekknek összegét nem helyezhetjük el két bankban, hanem csak az egyikben. Már pedig a csekk vagy utalvány által képviselt összegnek két bankba kell kerülnie. Hogy ezt megtehessük, a csekkeket csoportosítani kell, hogy a First National Bankba annyi pénzt helyezzünk el, amennyi a gyermek osztályban befolyt s a Mellon Bankban annyit, amennyi a felnőtt osztályban befolyt. Ez igen bonyolult Számítási és nyilvántartási munkálatokat jelent, melyek egyes esetekben még tévedésekre is vezethetnének, már pedig egyesületi pénzkezelésben tévedésnek nem szabad előfordulnia. Ha az ügykezelő tagtársak a gyermekosztály havidijait egy csekken vagy utalványon 's a felnőtt osztály havidijait egy másik külön utalványon küldik be, akkor minden egyes csekk illetve utalvány oda fog kerülni a megfelelő helyre. Ezt az ügykezelők érdeke is megkívánja. Mert ha az ügykezelők ennek értelmében járnak el, akkor mindig külön nyugta lesz birtokukban az egyes osztályok befizetéséből s így mindenkor pontosan ki tudják mutatni, hogy a gyermek osztályban mennyit fizettek be és a felnőtt osztályban mennyit. A fiókok számadásainak áttekinthetősége érdekében fontos, hogy a titkárok és ügykezelők ne csak külön kezeljék a két osztály pénzét, hanem külön is küldjék be, hogy igy elejétől végéig el legyen választva egymástól a két osztály pénze és annak kezelése. Csak egy csekkel vagy utavánnyal többet kell megírni, de ez az egy perces munka az ügykezelőnek a számadásait egyszerűbbé és áttekinthetőbbé teszi s ezáltal sokkal több időt takarít meg magárnak az ügykezelő, mint amennyit a csekk vagy utalvány megírásával elveszít. A központi ügykezelés terén pedig feltétlenül szükséges, hogy a két osztály befizetései külön utalványon érkezzenek be. Egyben kérjük ügykezelőinket arra is, hogy a csekkel, illetve utalvánnyal együtt minden esetben küldjék be a pénztári szelvényt is. Erre feltétlen szükség van, s mégis sok ügykezelő elfelejti. Szeretettel kérjük a fiók-titkár és ügykezelő tagtársakat, hogy ezt a kérelmet szíveskedjenek minden esetben, kivétel nélkül figyelmükben tartani és annak értelmébein eljárni. Tagtársi tisztelettel A KÖZPONTI PÉNZTARNOK. —----------------------------------*---------------------------------------YOUNGSTOWN, O. 108-ik fiók A februári gyűlés alkalmával a tagság úgy határozott, hogy havi gyűlésein-' két ezentúl nem délután, hanem este fogjuk megtartani. Ezért következő havi gyűlésünket április 12-én, vasárnap este 7 órai kezdettel tartjuk meg. Ugyanakkor elhatározta a fiók azt is, hogy ez év november havában megünnepeljük fiókunk 35 éves jubileumát későbben megállapítandó keretek között. Fiókunk $25.00-t adott át a Vörös Keresztnek. Tagtársi tisztelettel: TURNER JÓZSEF, titkár. GRANITE CITY, ILL. 187-ik fiók Fiókunk márciusi gyűlésén elhatározta, hogy 1943 május 2-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel bingó délutánt rendez a Granite City-i Magyar Házban, melynek tiszta jövedelmét a Vörös Kereszt javára fordítjuk. Tekintettel e fontos hazafias célra, kérjük tagtársainkat, hogy jöjjenek el minél nagyobb számban erre az öszsze jövetelre, hogy annak eredményeként oly adományt nyújthassunk át a Vörös Keresztnek, melyre büszkék lehetünk. Ugyancsak kérjük azokat a vidéki tagtársakat, akik a nagy távolság miatt esetleg nem jöhetnek el, hogy legyenek szívesek legalább a jegyet megvenni, melynek ára 40 játékért csak 35 cent, hogy igy pártolják ezt a nemes célt, mely által katonáinkat segítjük meg. Tagtársi tisztelettel KRISZTIÁN FERENC titkár. Vegyen Háborús Kötvényt 48 A SZAKADÉK kot többet nem hidalja át semmi. Sokáig ült szótlanul. Várta, hogy lehiggadjon. Nézett a fiára és az iránta való szeretet melegségével oltotta el az eltévelyedő fiú iránti haragot. Végre érezte, hogy most már ura önmagának. Csendesen megszólalt: “Fiam, sohase fogom azt mondani, hogy ne vedd el feleségül azt a leányt, akit szeretsz. Akit te szeretsz, azt én becsülni fogom az édesanyáddal együtt. Csak egyet kérek tőled.” Kis szünetet tartott. A fiú figyelt és hallgatott. Az apa folytatta: “Én csak egy egyszerű munkásember voltam, de mikor feleséget választottam, akkor kinyitottam a szememet. Te tanult ember vagy és úriember leszel. Azt kérem tőled, hogy mikor házasodásról lesz . szó, akkor legalább annyi eszed legyen, mint egyszerű apádnak volt.” A fiú ellágyult. Attól félt, hogy az apja rá fog támadni és azzal, ahogy a fiát műveltségénél fogva maga fölé helyezte, megalázta és megszégyenítette a fiút. ösztönösen érezte, hogy az ő egyszerű munkásember apja nagy ember. Nem sok iskolát járt, de az élet iskolájában szerzett valamit, amit tudományossággal nem lehet megszerezni. Bölcsességet. “Ezt megígérem, édes apám”, — felelte és könnybelábadt a szeme apjának jóságától. Az apja fellélegzett. Tudta, hogy ez’az ígéret nem sokat jelent abban a tekintetben, hogy a fiú kit fog elvenni feleségül. De érezte, hogy a fiához közel került újra. Megelőzte a szakadék keletkezését. Eltalálta a hangot. És igy folytatta tovább: “Akkor hadd mondjak neked még egyet mást, fiam. Nézzél szét a magyarság között és azt fogod látni, hogy az egyház nagyon sokat tett a magyarságért. Ha egyház nem lett volna, ezeknek az embereknek a legnagyobb része talán el is züllött volna egészen, mint ahogy elzülöttek azok közül a legtöbben, akik távolmaradtak A SZAKADÉK 45 Mr. White — nem szerettünk a magyar templomba menni, mert ott először is folyton pénzt kérnek az embertől, másodszor pedig az egész nem áll másból, miint örökké leskelődnek egymás után, hogy ki mit csinál, miből él; minden ilyen magyar gyülekezet egy-egy pletykafészek.” Tóvári Jenő hamarjában nem tudott mit szólani. Ami igaz, az igaz. Folyton pénzt kértek, örökké jártak a gyűjtők és mindég volt valami nemes ügy, amiért a magyarok nyúzták egymást. És hogy pletyka volt elég, az is igaz. Hisz épp itt van az ő édesapjának az esete, akiről Szabó Pál évek óta pletykálja, hogy mennyi jót tett neki és milyen rutul hálálta meg. De azért érezte, hogy védeni kell az egyházát és félénken jegyezte meg: “Hát azért azoknak a magyaroknak, akik nem tudtak megtanulni angolul, kell a magyar egyház.” Megbotránkozva nézett rá a mama: “Miért nem tanultak meg? Más is meg tudott tanulni.” Tóvári hamar tárgyat cserélt: “Hát az egylettel legalább nincs ilyen baj.” .“Az egylettel? — kérdezte az apa és legyintett. — Azzal még több, barátom. Gondolja csak meg: egy amerikai biztositó társasággal kötök életbiztosítást: minden félévben elküldik a számlát, kifizetem és kész. Minden évben adnak osztalékot. Rendesen kifizetik a biztosítási összeget. Ezek a kis egyletek? Havi gyűlésekre kell járni és ott elhülyéskedni az időt. Osztalékot nem adnak, közben a dij mégis épp oly magas, mint a nagy biztosítóké. Arról nem is beszélek, hogy az ilyen egyleteknél mennyit ellopnak a pénzből.” Tóvárinak már sehogyse ízlett az ebéd. A lány észrevette zavarát és közbeszólt. “Ugyan hagyjátok már ezt; hiszen csak zavarba hozzátok ezt a szegény fiút. *ő nem tehet ezekről a hibákról. Mindenki úgy él, ahogy neki jól esik.” A fiú hálásan nézett a megmantőjére, összemosó-
